Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

A demokrácia elvei szerint Határozat a többség akaratából A vita eldőlt. A lakosság többsége igent mondott a terü­letfejlesztési hozzájárulásra. Városszerte folyt a rend­hagyó diskurzus, a felelgetős, a tanácstagok és válasz­tók között. Gyakran hangzott el az a kérdés is, amelyet később már a tanácsülésen tettek fel: van-e garancia, hogy a kitűzött célra használják fel ezt az összeget? Természetesen van, s elsősorban a megválasztott és ki­nevezett tisztségviselők személyében, s ezen túl ezt szol­gálják a központi rendeletek is. A város érdekében A vélemények megoszlottak a döntés előtt. Sokan tették fel úgy a kérdést, hogy vajon kell-e abból az évi hatszáz, az­az kétszer háromszáz forintból ekkora nagy dolgot csinálni? Nem lenne-e jobb, ha egysze­rűen csak elrendelnék és min­denki fizetné? Aki így gondol­kodott, az arról feledkezett meg, hogy a jövőben mind több olyan intézkedésnek le­het tanúja, melyet először az érintettek kontrollja elé bo­csátanak. Sorsáról ugyanis maga a közösség dönt, s meg­teheti, hogy mérlegelve a ter­heket, esetleg nem vállalko­zik a súly növelésére. Csak­hogy akkor lassabban teljesül­nek, s esetleg sokáig az óha­jok szintjén maradnak köz­ponti pénzalap hiányában azok a kívánságok, szükségle­tek, melyekért most így kell erőfeszítéseket tenni. Nem ke­veset, mert jól tudjuk, hogy nem túl gyorsan növekszik a jövedelmünk, s bőven akad fi­zetnivalónk. A demokrácia iskolája, a városszeretet pró­bája is az, hogy hajlandók va­gyunk-e lakóhelyünkért erre az anyagi áldozatra. Szüksé­ges ez, mert zsúfoltak az is­kolák tantermei, s a Barátság úti lakótelep nyolc tantermes új iskolaépületéhez akkor le­het csak hozzáfogni, ha lesz rá elég pénz. A város vezetősége számol­va a népesség gyarapodásával, tervezi 12 tantermes középis­kola építését, a szakmunkás­­képző intézet bővítését, a köz­ponti rendelő felépülte után a jelenlegi átalakítását a zene­iskola számára. Ezek közül az általános iskolára nem kap központi támogatást, s a töb­bihez is jelentős helyi, anya­gi forrásokat kell felhasznál­nia. Ha rövid a takarónk Ezt kellett bizonygatni a családok látogatásakor, újra és újra áttekinteni a költség­­vetést a végrehajtó bizottság­ban, a tanácsülésen. Egysze­rűbb lett volna persze kimon­dani, ha nincs több pénz, nyújtózzunk addig, amíg a ta­karónk ér. — A nyilatkozatok begyűj­tése során azt tapasztaltam — mondta Beke András, a ta­nácsülésen —, hogy sok nyug­díjas szívesen fizetne, s nem kérne mentesítést, ha kisebb összeget is meg lehetne aján­lani. A 2500 forint havi jövedel­met el nem érők helyzetét méltányolva korábban is men­tességet tett lehetővé a ren­delet. A határt még jobban ki­tolta j Dunakeszi vezetősége. A személyenként háromezer fo­rint jövedelmet el nem érők mindenképpen mentességet él­veznek a hozzájárulás alól. Ám nekik is hivatalosan kell ezt kérniük a tanácstól. A szavazatok összeszámlálá­­sakor megállapították, hogy a lakosság 51,7 százaléka fogad­ta el az­ indítványt, s ezek 85 százaléka döntött amellett, hogy az évi 600 forint hozzá­járulás összegét elsősorban a vízellátás végleges megoldásá­ra költsék. Tanácsi rendelet A szavazatok aránya lehető­vé tette, hogy megalkossák azt a tanácsi rendeletet, melynek alapján a háromezer forinton felüli jövedelmet elérő aktív keresők számára a hozzájáru­lás 1986. január 1-től 1990. de­cember 31-ig kötelező, ha van önálló lakásuk vagy ingatla­nuk. Mentességet kaphatnak azok is, akik évi 2000 forintot meghaladó közműtársulásért, vagy -fejlesztésért részletet fi­zetnek, a lakást vásárló fiata­lok és lakásépítők a kezdettől számított két évig. A fejlesztési hozzájárulásiból napi 10 ezer köbméterrel kell növelni Dunakeszi vízkészle­tét. Döntött a többség. A de­mokrácia szabályai szerint ez a kisebbségre is érvényes. Ám mindenkinek az az érdeke, hogy ne kényszernek fogja fel azt, ami körülményeinek javítását, a színvonal gyor­sabb emelkedését szolgálja. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA DUKJAKESZ! O tília A házak is öregszenek kezdődik a tatarozás Több mint félezer lakás tartozik a városi tanács költ­ségvetési üzemének gondozásába. Az 51 épületben talál­ható otthonok közül elsősorban az 1950 előtt épülteket újítják fel. A munka üteme mindig attól függ, hogy a lakbérekből és állami támogatásokból mennyi keretet sikerül képezni. A költségvetési üzem veze­tői szerint a városban szám­talan olyan műszaki probléma keletkezett, amelyek a javítá­sok alkalmával eddig nem alkalmazott technológiát igé­nyelnek. Sok épületnél szük­séges a további rongálódás megakadályozása miatt a ta­lajnedvesség elleni védekezés, máshol a tetőhéjazás, a hő­­szigetelés, az épületben mű­ködő vezetékhálózat korszerű­sítése. A városi tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a fel­újításra váró épületek listá­ját, s ennek alapján a jövő évben 2 millió 400 ezer forin­tot fordítanak a Garas utca 14—24., Varsó utca 19., Tisza utca 8. számú házak reno­válására. A VII. ötéves terv előirányzata szerint a követ­kező 5 esztendő lakbérbevétele 30 millió 185 ezer forint lesz A lakások fenntartására eb­ben az időszakban 17 millió fo­rintot költenek, az állami tá­mogatásból és a lakbérbevéte­lekből 10 millió 600 ezer fo­rint jut a felújításokra. Jövő­re több új modern lakásban kicserélik a már megkopott szőnyegpadlókat. A végrehajtó bizottság fel­hívta az üzem vezetőinek fi­gyelmét arra is, hogy a költ­ségek csökkentése érdekében törekedni kell az állami laká­sok egy részének úgynevezett elidegenítésére. Magyarul, le­hetővé kell tenni, hogy ahol a bérlők meg akarják vásá­rolni lakásaikat, azok tulaj­donosaivá lehessenek. Pártmunkások a körzetben A kis ügyek is mindig fontosak Az évek múlnak, az emberek korosodnak. Ám aki aktív dolgozó korában tevékeny részese volt a közélet­nek, nyugdíjasán sem veszti el érdeklődését, nem akar tétlen maradni. Kitartva meggyőződése mellett, poli­tizál. Élénk érdeklődésű embereket találunk a területi pártalapszervezetekben is, amit a most zajló taggyűlé­seken is tapasztalhatunk. Aktív tagok Népes volt a hét első esté­jén a Damjanich utcai párt­ház is, noha betegségek miatt nem vehetett részt az össze­jövetelen mind a hetvennégy tag. Maga Panyik Tóth János titkár is ezért maradt el, s helyette Tolvaj János elnök­lete mellett Simon Ottóné szervezőtitkár tartotta meg a beszámolót, összefoglalva, mit tettek egy év alatt a párt­munka eszközeivel a körzet­ben élő emberekért, a kör­nyezetért. Többet kell itt már törődni egymással is. A bizal­miak tiszte a beteglátogatások megszervezése,­­az otthonról már kimozdulni nem tudókkal tartani a kapcsolatot. Néha kirándulásokra is sor kerül, amikhez különbusszal ad se­gítséget a Járműjavító, vagy a Mechanikai Laboratórium, melyért itt is elhangzik a kö­szönet. Segíteni kell a tanács­tagokat, együttműködnek népfronttal. Ahogy Simon Ot­a­tóné szerényen megfogalmaz­ta: nem tettünk nagy dolgo­kat, de mindig ott voltunk, ahol szükség volt ránk. Fiatal arcok• Újabban fiatal arcok is fel­tűnnek a tagok között. Gazda­sági munkaközösségek tagjai,­ kisiparosok és más helyeken dolgozók igazoltatják át ma­gukat, állásuk, státusuk meg­változtatása után is kapcsolat­ban maradva a párttal. Ez a változás bátorítást ad a ter­vek merészebb fogalmazására is. Javítani kell a taggyűlések színvonalát, élénkíteni kell a tömegszervezetekkel tartott kapcsolatokat, aktivizálódni a várospolitikában — mondták ki többek között a taggyűlés határozatában. Egyperces né­ma felállással adóztak az el­hunyt dr. Pénzes Zoltánné emlékének. Emléklapot kapott a huszonöt éve párttag Bikádi Antal, Császi Károly és Hor­váth Mihály. Nyugdíjak, segélyek inté­zése, a választások segítése, s minden hónap harmadik hét­főjén három órától fogadónap a pártházban. A tagság ezzel is szolgálatot tesz — egészí­tette ki később Simon Ottóné és Szmetella Miklósné, a vá­rosi pártbizottság munkatársa a beszámolót. Az alkotó és közönsége A jövő héten sok érdekes és jól sikerült esemény után be­fejeződnek a dunakeszi művészeti napok. Képet kaphattunk amatőr együtteseink színvonaláról, találkozhattunk alkotók­kal, s nem volt ritka az olyan művészi közönség­találkozó sem, mint amilyenre S. Farkas Éva gobelinművész kiállításán került sor. Képünk a dunakeszi házgyárban készült munka és eszmecsere közben. Péntektől péntekig Ünnepi kórushangverseny. Szombat 17 óra, József Attila Művelődési Központ. Közre­működnek az általános iskolák énekkarai, a Radnóti Miklós Gimnázium leánykara és Dunakeszi MÁV férfikar. Kertbarátoknak. A környe­zetkímélő biológiai módszerek­ről, kiskertek művelésében al­kalmazott eljárásokról tart előadást dr. Frühwald Ferenc december 9-én 18 órakor. Az esemény színhelye ismét a Hu­ba utcai székház lesz, ahol minden érdeklődőt szívesen látnak. 1985. DECEMBER 6., PÉNTEK villanó fények Esti képek !?­obog a vonat, kinézek az ablakon. A gőzösök ro­mantikája már a múlté, mozdonyból kipattanó szikrák a csillagszóró­k játékát hiába les­ném az üvegen túli sötétség­ben. Az útvonal mentén már másfajta fények villannak el, s az egész Duna-vidék olyan, mint a vászonra vetített film­szalag pergő kockái. A városkép gyorsan módo­sul az ablakból nézve. Hos­­­­­szabbodik a magas házak s é­­s esténként kivilágított fénykockák ezrei jelzik a vál­tozásokat, s azt, hogy mögöt­tük lakáshoz jutott családok százai élik mindennapi életü­ket, pihenik fáradalmaikat. Hotel — jelzi egy másik, ki­világított felirat, ami lehetne szebb is, más is, de ma még csak az jut az eszünkbe, hogy már ez is van. Szempillantás­­nyi idő alatt tűnik át a kép, s a Verseny utcai új ABC fel­irata villan elő. Igen. Ez is megvalósult. Vegyük észre, raktározzuk el tudatunkban, s ne kérdezzük — mert van, aki kérdezi — minden apró bosszúság után. — Lesz itt valaha is igazi város? — Legyen — mondom egy beszélgetés alkalmával a kér­désre válaszolva, s hozzáte­szem: míg azt keressük, mi­ben hibázott, s mit tehetne a másik, gondoljuk végig a ma­gunk dolgát. A színvonalért felelősek vagyunk. A kezünk­ben lévő eszközökkel, lehető­ségekkel, mindannyian törté­nelmet írunk. Nem mindegy, hogyan. Változások a postán Sokszemközt a tényekről Bosnyák Annamária a Ver­seny utcai 1. sz. postahivatal vezetője. Egy éve foglalta el a jelenlegi munkahelyét. Nem volt könnyű dolga. Sok pa­naszra okot adó gondokat örö­költ, melyek még mostanában is vissza-visszaköszönnek. Nem kellemes feladat új em­berként fegyelmit adni, elbo­csátást javasolni azért,­­ hogy néhányan ne rombolják többség, a szakma legjobbjai­­­­ak tekintélyét. — Kis lépésekkel jutottunk előre, de úgy érzem, a tenni­valók egy részét megoldottuk — mondja, s higgadtan hall­gatja végig, amikor idézem a népfront körzeti választásán elhangzottakat, hogy vannak helyek, ahol nem kapják meg az újságot, máshová a levél, vagy a távirat érkezik későn, a szabadságligetiek panasza, hogy külterületi díjat számí­tanak a táviratért. Más két helyen kapta meg az egy cím­re küldött csomagokat. Egyedi esetek, amire a hi­vatalvezető azt válaszolhatja: megnézzük, megvizsgáljuk. Az is igaz, hogy este rossz a köz­­világítás, s a postásnak néha az is gondot okoz, hogy a le­vélszekrényekről hiányzik a lakók neve. Több újság fogyna, mint amit az eladók kapnak. Ezt is megvizsgálják, intézkednek. Szabadságligetre a főnök sze­rint ma már belterületi díjjal megy a távirat. De különben jelezzék az emberek, ha vala­mi hiba van: a hivatalvezetőt a 41-60. sz. telefonon lehet felhívni. A dolgozók nagy része meg­értette a vezető szándékát, se­gíti a rendteremtésben. Meg­szűntek a munkaerőgondok is. Sőt, újabban annyi a jelent­kező, hogy már nem is tud­nak mindenkit felvenni. — Hogy érzi magát Duna­— Meg kell szokni Budapest után. Egyelőre hazajárok, de hamarosan kapok itt lakást is. Találkozás Nyári Ferenccel Gyár, napi ügyek és a líra Nem tudok szabadulni egy pársoros vers rímeitől. Muzsikálnak bennem, mióta elolvastam, vissza-vissza­­idézgetem a hangulatát. „Jó volna, ha semmitől sem félnék / szilvakékre fonná rám egét / esti csöndben al­mafák bokorja / indakarral kúszna kezemért / simo­gatva dörgölődzne hozzám / rét füvében nádasok szele­i megpihenne gyönge hátam ágán / kora reggel tova röppenne. / Örömömet vinné héthatárban / szérűskertek süvegein át / nyári fénnyel, zuhogó záporral / gyújta­ná meg oltaná a szám. / Pedig Nyári Ferencnek nem ez a legkedvesebb szerze­ménye, hanem a Négyszem­közt önmagammal című, ame­lyik még 1967-ben jelent meg lapunk váci mellékletében, s befejező sorai így szólnak:­­Anyám arcával arcomon, s fénnyel szememben, / minden­nel, amit megérintettem, / amit átéltem, / megindulok mindent és mindenkit­­ sze­retni.­­ Az első találkozása a közön­séggel a Váci Napló hasáb­ján volt az akkor 18 éves fia­talembernek. Aztán követke­zett az Ifjúsági Magazin, a Képes Újság nyilvánossága. Lehetett volna újságíró, de kevés fizetést ígértek, a csa­ládra is gondolnia kellett. Szívesen lett volna tanár, de hamar munkába kellett áll­nia. Emlékeiben, verssoraiban vissza-visszatérnek a gyerek­kor képei, a régi Dunakeszi utcái, s a szegénység, édes­anyja küzdelmei a család fenntartásáért, mert özve­gyen nevelte fel a gyerme­keit. Nyári, azaz Skotnyár Fe­renc, aki most a Dunakeszi Konzervgyár munkavédelmi, tűzrendészeti és polgárvédel­mi előadója, nem szakított az írással, ő szerkeszti az üzemi lapot, s ami az írás célja, a politizálás, abban is aktív. Alapszervezeti párttitkár, városi KBT sajtófelelőse. Ver­a­seit mostanában nem publi­kálja, de azért ír. Nem érzi magát elveszett embernek. Szereti a munkáját, amely­ben módja van oktatás­ra is. Emberekkel dolgozik, akikre közvetlenül hat, s este a fóti házban várja a család, a 14 éves fia, két és fél éves kislánya, korának minden csodájával. Várják a könyvek is. Kedvenc költője József At­tila, Juhász Gyula és Szergej Jeszenyin. Gyár, napi ügyek és lírai érzések. Nem monda­nak ellent egymásnak, így is lehet. Skotnyár Ferenc is, Nyári Ferenc is, még mindig nagyon fiatal. Gáz, olaj, szén Veszélyforrások Szénnel, fával, olajjal, gáz­zal fűtünk. Télen mindig több a balesetek forrása. Sokan ke­zelik felületesen a modern, de veszélyes berendezéseket. Kü­lönösen a fűtőolaj és propán­­bután-gáz tárolásánál tapasz­talnak sok szabálytalanságot a tűzoltók. Ezért hívták fel a tanácsok fiigyelmét arra, hogy a lakosságot tájékoztassák az előírásokról. Tilos olajat tárolni közhasz­nálatú helyiségekben, a folya­dékot áteresztő edényben, s általában a kiadott szabvány­tól eltérő módon. Külön szab­vány írja elő a pb-gáz táro­lását is, amit gyakran látha­tunk szabálytalanul lépcsőház alatt, s más a célnak meg nem felelő helyeken. A felületes­ség életveszéllyel jár. Legyünk elővigyázatosak. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Kiss Piroska

Next