Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-06 / 286. szám
A demokrácia elvei szerint Határozat a többség akaratából A vita eldőlt. A lakosság többsége igent mondott a területfejlesztési hozzájárulásra. Városszerte folyt a rendhagyó diskurzus, a felelgetős, a tanácstagok és választók között. Gyakran hangzott el az a kérdés is, amelyet később már a tanácsülésen tettek fel: van-e garancia, hogy a kitűzött célra használják fel ezt az összeget? Természetesen van, s elsősorban a megválasztott és kinevezett tisztségviselők személyében, s ezen túl ezt szolgálják a központi rendeletek is. A város érdekében A vélemények megoszlottak a döntés előtt. Sokan tették fel úgy a kérdést, hogy vajon kell-e abból az évi hatszáz, azaz kétszer háromszáz forintból ekkora nagy dolgot csinálni? Nem lenne-e jobb, ha egyszerűen csak elrendelnék és mindenki fizetné? Aki így gondolkodott, az arról feledkezett meg, hogy a jövőben mind több olyan intézkedésnek lehet tanúja, melyet először az érintettek kontrollja elé bocsátanak. Sorsáról ugyanis maga a közösség dönt, s megteheti, hogy mérlegelve a terheket, esetleg nem vállalkozik a súly növelésére. Csakhogy akkor lassabban teljesülnek, s esetleg sokáig az óhajok szintjén maradnak központi pénzalap hiányában azok a kívánságok, szükségletek, melyekért most így kell erőfeszítéseket tenni. Nem keveset, mert jól tudjuk, hogy nem túl gyorsan növekszik a jövedelmünk, s bőven akad fizetnivalónk. A demokrácia iskolája, a városszeretet próbája is az, hogy hajlandók vagyunk-e lakóhelyünkért erre az anyagi áldozatra. Szükséges ez, mert zsúfoltak az iskolák tantermei, s a Barátság úti lakótelep nyolc tantermes új iskolaépületéhez akkor lehet csak hozzáfogni, ha lesz rá elég pénz. A város vezetősége számolva a népesség gyarapodásával, tervezi 12 tantermes középiskola építését, a szakmunkásképző intézet bővítését, a központi rendelő felépülte után a jelenlegi átalakítását a zeneiskola számára. Ezek közül az általános iskolára nem kap központi támogatást, s a többihez is jelentős helyi, anyagi forrásokat kell felhasználnia. Ha rövid a takarónk Ezt kellett bizonygatni a családok látogatásakor, újra és újra áttekinteni a költségvetést a végrehajtó bizottságban, a tanácsülésen. Egyszerűbb lett volna persze kimondani, ha nincs több pénz, nyújtózzunk addig, amíg a takarónk ér. — A nyilatkozatok begyűjtése során azt tapasztaltam — mondta Beke András, a tanácsülésen —, hogy sok nyugdíjas szívesen fizetne, s nem kérne mentesítést, ha kisebb összeget is meg lehetne ajánlani. A 2500 forint havi jövedelmet el nem érők helyzetét méltányolva korábban is mentességet tett lehetővé a rendelet. A határt még jobban kitolta j Dunakeszi vezetősége. A személyenként háromezer forint jövedelmet el nem érők mindenképpen mentességet élveznek a hozzájárulás alól. Ám nekik is hivatalosan kell ezt kérniük a tanácstól. A szavazatok összeszámlálásakor megállapították, hogy a lakosság 51,7 százaléka fogadta el az indítványt, s ezek 85 százaléka döntött amellett, hogy az évi 600 forint hozzájárulás összegét elsősorban a vízellátás végleges megoldására költsék. Tanácsi rendelet A szavazatok aránya lehetővé tette, hogy megalkossák azt a tanácsi rendeletet, melynek alapján a háromezer forinton felüli jövedelmet elérő aktív keresők számára a hozzájárulás 1986. január 1-től 1990. december 31-ig kötelező, ha van önálló lakásuk vagy ingatlanuk. Mentességet kaphatnak azok is, akik évi 2000 forintot meghaladó közműtársulásért, vagy -fejlesztésért részletet fizetnek, a lakást vásárló fiatalok és lakásépítők a kezdettől számított két évig. A fejlesztési hozzájárulásiból napi 10 ezer köbméterrel kell növelni Dunakeszi vízkészletét. Döntött a többség. A demokrácia szabályai szerint ez a kisebbségre is érvényes. Ám mindenkinek az az érdeke, hogy ne kényszernek fogja fel azt, ami körülményeinek javítását, a színvonal gyorsabb emelkedését szolgálja. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA DUKJAKESZ! O tília A házak is öregszenek kezdődik a tatarozás Több mint félezer lakás tartozik a városi tanács költségvetési üzemének gondozásába. Az 51 épületben található otthonok közül elsősorban az 1950 előtt épülteket újítják fel. A munka üteme mindig attól függ, hogy a lakbérekből és állami támogatásokból mennyi keretet sikerül képezni. A költségvetési üzem vezetői szerint a városban számtalan olyan műszaki probléma keletkezett, amelyek a javítások alkalmával eddig nem alkalmazott technológiát igényelnek. Sok épületnél szükséges a további rongálódás megakadályozása miatt a talajnedvesség elleni védekezés, máshol a tetőhéjazás, a hőszigetelés, az épületben működő vezetékhálózat korszerűsítése. A városi tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a felújításra váró épületek listáját, s ennek alapján a jövő évben 2 millió 400 ezer forintot fordítanak a Garas utca 14—24., Varsó utca 19., Tisza utca 8. számú házak renoválására. A VII. ötéves terv előirányzata szerint a következő 5 esztendő lakbérbevétele 30 millió 185 ezer forint lesz A lakások fenntartására ebben az időszakban 17 millió forintot költenek, az állami támogatásból és a lakbérbevételekből 10 millió 600 ezer forint jut a felújításokra. Jövőre több új modern lakásban kicserélik a már megkopott szőnyegpadlókat. A végrehajtó bizottság felhívta az üzem vezetőinek figyelmét arra is, hogy a költségek csökkentése érdekében törekedni kell az állami lakások egy részének úgynevezett elidegenítésére. Magyarul, lehetővé kell tenni, hogy ahol a bérlők meg akarják vásárolni lakásaikat, azok tulajdonosaivá lehessenek. Pártmunkások a körzetben A kis ügyek is mindig fontosak Az évek múlnak, az emberek korosodnak. Ám aki aktív dolgozó korában tevékeny részese volt a közéletnek, nyugdíjasán sem veszti el érdeklődését, nem akar tétlen maradni. Kitartva meggyőződése mellett, politizál. Élénk érdeklődésű embereket találunk a területi pártalapszervezetekben is, amit a most zajló taggyűléseken is tapasztalhatunk. Aktív tagok Népes volt a hét első estéjén a Damjanich utcai pártház is, noha betegségek miatt nem vehetett részt az összejövetelen mind a hetvennégy tag. Maga Panyik Tóth János titkár is ezért maradt el, s helyette Tolvaj János elnöklete mellett Simon Ottóné szervezőtitkár tartotta meg a beszámolót, összefoglalva, mit tettek egy év alatt a pártmunka eszközeivel a körzetben élő emberekért, a környezetért. Többet kell itt már törődni egymással is. A bizalmiak tiszte a beteglátogatások megszervezése,az otthonról már kimozdulni nem tudókkal tartani a kapcsolatot. Néha kirándulásokra is sor kerül, amikhez különbusszal ad segítséget a Járműjavító, vagy a Mechanikai Laboratórium, melyért itt is elhangzik a köszönet. Segíteni kell a tanácstagokat, együttműködnek népfronttal. Ahogy Simon Otatóné szerényen megfogalmazta: nem tettünk nagy dolgokat, de mindig ott voltunk, ahol szükség volt ránk. Fiatal arcok• Újabban fiatal arcok is feltűnnek a tagok között. Gazdasági munkaközösségek tagjai, kisiparosok és más helyeken dolgozók igazoltatják át magukat, állásuk, státusuk megváltoztatása után is kapcsolatban maradva a párttal. Ez a változás bátorítást ad a tervek merészebb fogalmazására is. Javítani kell a taggyűlések színvonalát, élénkíteni kell a tömegszervezetekkel tartott kapcsolatokat, aktivizálódni a várospolitikában — mondták ki többek között a taggyűlés határozatában. Egyperces néma felállással adóztak az elhunyt dr. Pénzes Zoltánné emlékének. Emléklapot kapott a huszonöt éve párttag Bikádi Antal, Császi Károly és Horváth Mihály. Nyugdíjak, segélyek intézése, a választások segítése, s minden hónap harmadik hétfőjén három órától fogadónap a pártházban. A tagság ezzel is szolgálatot tesz — egészítette ki később Simon Ottóné és Szmetella Miklósné, a városi pártbizottság munkatársa a beszámolót. Az alkotó és közönsége A jövő héten sok érdekes és jól sikerült esemény után befejeződnek a dunakeszi művészeti napok. Képet kaphattunk amatőr együtteseink színvonaláról, találkozhattunk alkotókkal, s nem volt ritka az olyan művészi közönségtalálkozó sem, mint amilyenre S. Farkas Éva gobelinművész kiállításán került sor. Képünk a dunakeszi házgyárban készült munka és eszmecsere közben. Péntektől péntekig Ünnepi kórushangverseny. Szombat 17 óra, József Attila Művelődési Központ. Közreműködnek az általános iskolák énekkarai, a Radnóti Miklós Gimnázium leánykara és Dunakeszi MÁV férfikar. Kertbarátoknak. A környezetkímélő biológiai módszerekről, kiskertek művelésében alkalmazott eljárásokról tart előadást dr. Frühwald Ferenc december 9-én 18 órakor. Az esemény színhelye ismét a Huba utcai székház lesz, ahol minden érdeklődőt szívesen látnak. 1985. DECEMBER 6., PÉNTEK villanó fények Esti képek !?obog a vonat, kinézek az ablakon. A gőzösök romantikája már a múlté, mozdonyból kipattanó szikrák a csillagszórók játékát hiába lesném az üvegen túli sötétségben. Az útvonal mentén már másfajta fények villannak el, s az egész Duna-vidék olyan, mint a vászonra vetített filmszalag pergő kockái. A városkép gyorsan módosul az ablakból nézve. Hosszabbodik a magas házak s és esténként kivilágított fénykockák ezrei jelzik a változásokat, s azt, hogy mögöttük lakáshoz jutott családok százai élik mindennapi életüket, pihenik fáradalmaikat. Hotel — jelzi egy másik, kivilágított felirat, ami lehetne szebb is, más is, de ma még csak az jut az eszünkbe, hogy már ez is van. Szempillantásnyi idő alatt tűnik át a kép, s a Verseny utcai új ABC felirata villan elő. Igen. Ez is megvalósult. Vegyük észre, raktározzuk el tudatunkban, s ne kérdezzük — mert van, aki kérdezi — minden apró bosszúság után. — Lesz itt valaha is igazi város? — Legyen — mondom egy beszélgetés alkalmával a kérdésre válaszolva, s hozzáteszem: míg azt keressük, miben hibázott, s mit tehetne a másik, gondoljuk végig a magunk dolgát. A színvonalért felelősek vagyunk. A kezünkben lévő eszközökkel, lehetőségekkel, mindannyian történelmet írunk. Nem mindegy, hogyan. Változások a postán Sokszemközt a tényekről Bosnyák Annamária a Verseny utcai 1. sz. postahivatal vezetője. Egy éve foglalta el a jelenlegi munkahelyét. Nem volt könnyű dolga. Sok panaszra okot adó gondokat örökölt, melyek még mostanában is vissza-visszaköszönnek. Nem kellemes feladat új emberként fegyelmit adni, elbocsátást javasolni azért, hogy néhányan ne rombolják többség, a szakma legjobbjaiak tekintélyét. — Kis lépésekkel jutottunk előre, de úgy érzem, a tennivalók egy részét megoldottuk — mondja, s higgadtan hallgatja végig, amikor idézem a népfront körzeti választásán elhangzottakat, hogy vannak helyek, ahol nem kapják meg az újságot, máshová a levél, vagy a távirat érkezik későn, a szabadságligetiek panasza, hogy külterületi díjat számítanak a táviratért. Más két helyen kapta meg az egy címre küldött csomagokat. Egyedi esetek, amire a hivatalvezető azt válaszolhatja: megnézzük, megvizsgáljuk. Az is igaz, hogy este rossz a közvilágítás, s a postásnak néha az is gondot okoz, hogy a levélszekrényekről hiányzik a lakók neve. Több újság fogyna, mint amit az eladók kapnak. Ezt is megvizsgálják, intézkednek. Szabadságligetre a főnök szerint ma már belterületi díjjal megy a távirat. De különben jelezzék az emberek, ha valami hiba van: a hivatalvezetőt a 41-60. sz. telefonon lehet felhívni. A dolgozók nagy része megértette a vezető szándékát, segíti a rendteremtésben. Megszűntek a munkaerőgondok is. Sőt, újabban annyi a jelentkező, hogy már nem is tudnak mindenkit felvenni. — Hogy érzi magát Duna— Meg kell szokni Budapest után. Egyelőre hazajárok, de hamarosan kapok itt lakást is. Találkozás Nyári Ferenccel Gyár, napi ügyek és a líra Nem tudok szabadulni egy pársoros vers rímeitől. Muzsikálnak bennem, mióta elolvastam, vissza-visszaidézgetem a hangulatát. „Jó volna, ha semmitől sem félnék / szilvakékre fonná rám egét / esti csöndben almafák bokorja / indakarral kúszna kezemért / simogatva dörgölődzne hozzám / rét füvében nádasok szelei megpihenne gyönge hátam ágán / kora reggel tova röppenne. / Örömömet vinné héthatárban / szérűskertek süvegein át / nyári fénnyel, zuhogó záporral / gyújtaná meg oltaná a szám. / Pedig Nyári Ferencnek nem ez a legkedvesebb szerzeménye, hanem a Négyszemközt önmagammal című, amelyik még 1967-ben jelent meg lapunk váci mellékletében, s befejező sorai így szólnak:Anyám arcával arcomon, s fénnyel szememben, / mindennel, amit megérintettem, / amit átéltem, / megindulok mindent és mindenkit szeretni. Az első találkozása a közönséggel a Váci Napló hasábján volt az akkor 18 éves fiatalembernek. Aztán következett az Ifjúsági Magazin, a Képes Újság nyilvánossága. Lehetett volna újságíró, de kevés fizetést ígértek, a családra is gondolnia kellett. Szívesen lett volna tanár, de hamar munkába kellett állnia. Emlékeiben, verssoraiban vissza-visszatérnek a gyerekkor képei, a régi Dunakeszi utcái, s a szegénység, édesanyja küzdelmei a család fenntartásáért, mert özvegyen nevelte fel a gyermekeit. Nyári, azaz Skotnyár Ferenc, aki most a Dunakeszi Konzervgyár munkavédelmi, tűzrendészeti és polgárvédelmi előadója, nem szakított az írással, ő szerkeszti az üzemi lapot, s ami az írás célja, a politizálás, abban is aktív. Alapszervezeti párttitkár, városi KBT sajtófelelőse. Veraseit mostanában nem publikálja, de azért ír. Nem érzi magát elveszett embernek. Szereti a munkáját, amelyben módja van oktatásra is. Emberekkel dolgozik, akikre közvetlenül hat, s este a fóti házban várja a család, a 14 éves fia, két és fél éves kislánya, korának minden csodájával. Várják a könyvek is. Kedvenc költője József Attila, Juhász Gyula és Szergej Jeszenyin. Gyár, napi ügyek és lírai érzések. Nem mondanak ellent egymásnak, így is lehet. Skotnyár Ferenc is, Nyári Ferenc is, még mindig nagyon fiatal. Gáz, olaj, szén Veszélyforrások Szénnel, fával, olajjal, gázzal fűtünk. Télen mindig több a balesetek forrása. Sokan kezelik felületesen a modern, de veszélyes berendezéseket. Különösen a fűtőolaj és propánbután-gáz tárolásánál tapasztalnak sok szabálytalanságot a tűzoltók. Ezért hívták fel a tanácsok fiigyelmét arra, hogy a lakosságot tájékoztassák az előírásokról. Tilos olajat tárolni közhasználatú helyiségekben, a folyadékot áteresztő edényben, s általában a kiadott szabványtól eltérő módon. Külön szabvány írja elő a pb-gáz tárolását is, amit gyakran láthatunk szabálytalanul lépcsőház alatt, s más a célnak meg nem felelő helyeken. A felületesség életveszéllyel jár. Legyünk elővigyázatosak. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Kiss Piroska