Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

Száraz­ dűlői ásatás Avar sírok vallanak a múltról Összekötözték a holtak lábát TALAJFELSZÍNRŐL GYŰJ­TÖTT edényt­öredékek­ből már régóta tudjuk, hogy a lajos­­mizsei határ közelében szarma­ta és Árpád-kori települések találhatók. Mivel jelentékeny leletek nem kerültek itt elő, s mert hasonló települések Nagykőrös más, könnyebben megközelíthető területein is vannak, sokáig úgy tűnt, a Száraz-dűlőben nem feltáró munkába fogni.érdemes 1984 őszén azonban avarko­ri vas nyílcsúcsokat és ezüst övezeteket fordított ki a föld­ből az eke. S minthogy kör­nyékünkről ekkor még egyet­len, szakszerűen feltárt avar sírt sem ismert a szakiroda­­lom, s mert Nagykőrös—Kecs­kemét—Tiszaalpár térségében egy volt fejedelmi központ lé­tezése feltételezhető ezen idő­szak eddigi leletei alapján, in­dokolttá, s a tervezett erdősí­tés miatt pedig szükségszerű­vé vált ásatásokat végezni e helyen. Az 1984. évi leletmentés eredményei ösztönzőleg hatot­tak a további kutatásra, amit 1985—86-ban több hónapon át végeztünk a Pest Megyei Mú­zeumok Igazgatósága költsé­gén. Eddig mintegy 2 ezer négyzetméter nagyságú terü­letet vizsgáltunk meg, amely­nek során bronzkori, szarma­ta, avar, valamint honfogla­lás és államalapítás kori te­lepülési objektumok és te­metkezési helyek kerültek nap­világra. Az időszámításunk előtti 2. évezred elejéről (XX—XVIII század) származnak a legré­gebbi emlékek. A nagyméretű urnák alján ott voltak az el­hamvasztott holttestek marad­ványai, ezekre helyezték az „utolsó vacsorának” szánt éte­leket tartalmazó kisebb agyag­­dényeket. Ezenkívül csak egy átfúrt madárlábcsont került még elő, amelyet zsinegre fűz­ve és nyilván nyakba akasztva talizmánként viseltek. A kora bronzkori temetőhöz tartozó falu helyét eddig még nem is­merjük, csupáncsak a feltárt, ugyanilyen korú gödrökből sejthető, hogy az valahol a közelben fekszik. A szarmaták az időszámítá­sunk szerinti 1. század köze­péig sűrűn benépesítették az Alföldet. Emlékeikből egyelő­re egy kör alaprajzú ház, öt­vennél több gödör és tüzelő­hely, továbbá 14 árok, illetve árokrészlet bukkant elő. Az említett, úgynevezett gödör­ház olyasféle kúpos fedelű építmény lehetett, mint ami­lyeneket egykorú, római ábrá­zolások is megörökítettek. Az árkok egy része vízvezetésre szolgált, más részük a belő­lük kihányt földdel együtt a háziállatok (ló, szarvasmarha, juh) elkóborlását volt hivatva megakadályozni. Egy kiszáradt tómedertől keletre húzódó homokhát volt az­ avarkori temetődomb, amelynek eddig 60 sírját tár­ták föl. Az eddigi ásatási eredmények is jól mutatják a korabeli temetkezések szigorú, szinte előírásos rendjét. A sí­rok szabályos sorokat alkotva — egymástól 1,5—3 méterre — helyezkednek el. A temető­­domb tetejére az itt élt közös­ség vagyonos képviselői temet­keztek, míg a lankásabb ré­szekre a szegényes mellékle­­tű, a társadalom alsóbb réte­geihez tartozó emberek holt­testei kerültek. A SÍROK TÁJOLÁSA egy­séges: a halottak fejjel nyu­gat, lábbal kelet felé feküd­tek. A­ sírmélység összefüg­gést mutat az elhunyt életko­rával és anyagi helyzetével. A gyermekeket és a temető szé­lén elhantolt avarokat, csak 80—100 centiméter mélyre ás­ták, míg a gazdagabb felnőt­tek sírjának mélysége olykor eléri a 2 métert is. Rendkívül jellegzetesek és változatosak a kor temetke­zési szokásai. Általános volt a koporsó használata. Erre több alkalommal már a sírgödör szokatlan nagysága is utalt, de számos esetben megfigyelhett­­űk a ládaszerű koporsó el­­­korhadt deszkáinak nyomait is. Ételáldozatként értelmezhetők a férfisírokban talált állat­csontok (ló, birka, lúd), vala­mint a női és gyermektemet­kezések edényei. A visszajáró halottól való félelemmel, illet­ve a vele szemben alkalma­zott óvintézkedéssel magya­rázható a halott lábainak ös­­­szekötözése vagy a nadrágtar­tó övének megoldása. Ha ezek az intézkedések kevésnek bi­zonyultak, radikálisabb mód­szerhez folyamodtak a kar­jaink: a sírt újra kiásva, le­vágták­ a „nyugtalankodó” elhunyt koponyáját. A sírokban lelt tárgyak korszak kézművességének fej­­­lettségéről, a díszítőművészet motívumkincséről, különböző viseleti szokásokról és az el­hunytak vagyoni helyzetéről tájékoztatnak bennünket. A férfisírok leletei közül az öve­ket díszítő aranyozott bronz, ezüst- és bronzveretek, továb­bá a gyakori fegyvermellék­letek (szablya, íj, nyíl, va­dászkés) a legjelentősebbek. A női ékszerek közül az ezüst és bronz gyöngycsüngős fülbeva­lók, valamint a különböző gyöngyökből összeállított nyakláncok méltóak említés­re. Ugyancsak a leletek alapján lehet a temető „benépesítésé­nek” idejét meghatározni. Az eddig feltárt avar sírok a VII. század végéről, a VIII. század elejéről származnak. Ezek és a X—XI. századi te­metőrész között mintegy 200 méter távolság van. Esetleg meglevő kapcsolatukról csak e terület föltárása után lehet bi­zonyosságot szerezni. Manapság, amikor a múzeu­moknak egyre kevesebb pénz­ből kell gazdálkodniuk, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen nagy segítség az, amit a terepen dolgozó régé­szek az ugyanott gazdálkodó mezőgazdasági üzemektől kap­nak. Az utóbbi évek vala­mennyi nagykőrösi ásatásán elkönyvelhettük a helyi “tér” melőszövetkezetek társadalmi munkáját.­ A száraz­dűlői fel­tárásokon is élveztük az Arany János Mgtsz vezetősége és er­dészete közelünkben munká­jukat végző valamennyi dol­gozójának pártfogását. TŐLÜK ÉRKEZETT az el­ső leletbejelentés és gépet bo­csátottak rendelkezésünkre a felső földréteg eltávolításá­hoz. Dr. Simon László Bacik és hiedelmek agyán sok családban bol­­­­dogság a gyerek. Sajnos nevelésük nem zökkenőmen­tes. A kisebbek könnyebben megbetegszenek, s mivel nem mehetnek bölcsődébe, óvodá­ba, iskolába, az apa vagy az anya kénytelen otthon marad­ni velük. Egy gyereknél kön­­­nyebb a helyzet, ha meggyó­gyul, mehetnek a szülők dol­gozni. Más a helyzet két vagy több testvér esetében. A be­teg előbb vagy utóbb átadja testvérének a bacikat. Ennek az átadásnak az az eredmé­nye, hogy a szülő egy-két hét kihagyás után újból otthon marad a másik beteg gyerek­kel. Az egy hét munka, egy hét otthon maradást sok mun­kahelyen nem nézik jó szem­mel. Vegyünk egy esetet, ami nem egyedi. A szülő otthon. Épp készíti 3 kis betegnek az ebédet. Vá­ratlanul megszólal a bejárati csöngő, összerezzen. Kinyitja az ajtót, ismerősöket pillant meg. Munkahelyi vezetője és személyzeti osztályvezetője személyében. Látják, valóban betegek a gyerekek. Nem is zavarnak tovább, elmennek. Másnap eljön a kolléganő, elmeséli a nagy újságot. Azért­­ mentek téged meglátogatni, mert azt hitték, hogy csak lógsz. Jutalmazásoknál is ér­zi ennek utóhatásait, egysze­rűen nem kap jutalmat, még akkor sem, ha közben becsü­letesen dolgozik. Mi ennek az oka? Csak az, hogy ha beteg a gyereke, otthon kell vele maradnia. Ez olyan súlyos vétségnek számít, hogy emiatt nem jár jutalom. A szülőt megviseli gyermeke betegsé­ge, s amikor munkába állhat ismét, elkeserítik jogos hiány­zásának utóhatásai. Nyilván vidámabb lenne makkegészsé­gesen felnevelni a gyerekeit, ennek a szülő örülne a leg­jobban. Másik esetben a tanító jegy­zi meg körülírtan — amiből viszont a szülő érthet —, hogy a gyerek azért maradt talán távol az iskolából, mert most van a dolgozatírás időszaka?! (Igen, azért van távol, mert 39,2 fok a láza­­­dó. S befejezésül még egy fél­Egyes vállalati vezetők — azért vannak ilyenek is — megértésből és emberségből jelesre vizsgázva, engedélye­zik a kisgyereket nevelő be­járó dolgozóknak, hogy ké­sőbb érkezhetnek munkahe­lyükre vagy korábban elen­gedik őket, hogy az óvodák, bölcsődék zárása előtt elérjék gyereküket. Nagyon sokan elfelejtik, ko­ruk miatt, milyen is volt a gyermeknevelés, s irigységből teszik a kis megjegyzéseiket. Neked már az is jutalom, hogy később jöhetsz be, s ko­rábban mehetsz el, s ezek után még jutalmat is akarsz? Mi­lyen megértőek a munkatár­sak?! Azt is meg kell je­gyezni, hogy ezzel az engedé­kenységgel nem valami ke­gyet gyakorolnak, hanem va­lóban nem nyitják ki koráb­ban a bölcsődét, óvodát, zárni sem zárják később. Te­s hát, ha akarna sem tudna a dolgozó előbb beérni, illetve később eljönni, mint a mun­kaidő vége. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ezt a kis munkaidő-kedvezményt is meg lehetne hivatalosan kérni, de ez nem kis anya­gi veszteséggel járna. Hát akkor mi a teendő?­­ G­ondolom, ezek után má­­sik gyerek vállalásához kevés szülőnek van kedve, még akkor is, ha a statiszti­kák a gyermeklétszám állandó csökkenéséről számolnak be. Cs. M. Halló! Vitis? A Vitis telefonos segély­­szolgálat hívószáma: min­den kedden reggel 7-től 8-ig: 10-011/371, este 7 és 8 között pedig: 11-004. Tűzzománc A dánszentmiklósi művelő­dési és sportházban 1987. ja­nuár 1-jétől 12-ig Barnáth Zol­tán tűzzománc-kiállítását te­kinthetik meg az érdeklődők. C­EGLÉDi v oi­op A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1986. DECEMBER 28., VASÁRNAP munkabizottság alakult Fórum a pedagógusoknak A Magyar Pedagógiai Tár­saság Pest megyei tagozata legutóbbi küldöttközgyűlésén elhatározta, hogy a még ered­ményesebb munkavégzés ér­dekében, az egész megyére kiterjedő tagozati tevékenység mellett, több körzetben mun­kabizottságot hoz létre. Ahol megfelelő számú tagság, igény és ambiciózus nevelőközössé­gek vannak, megalakulhat a munka­bizottsága. Első ízben december végéig a lehetőséget Zsám­bék, Szentendre, Vác, Gödöllő, Nagykőrös és Cegléd körzete kapta meg, a megyei tagozat vezetőségének dönté­se alapján. A ceglédi munkabizottság megalakulása alkalmából elő­ször Fürstné dr. Kólyi Erzsé­bet, a Fővárosi Pedagógiai In­tézet vezető szaktanácsadója tartott előadást az iskolai munkaközösségek szerepéről, és adott javaslatokat az isko­lák új működési szabályzatá­nak elkészítéséhez. Szabó Alfréd, a megyei Ezután tago­zat titkára beszélt a munka­­bizottság létrehozásának szük­ségességéről. Mint elmondta, a társasági keret a kötetlen, őszinte eszmecsere színtere le­het, ahol a tagság ajánláso­kat, javaslatokat fogalmazhat meg, az őket érintő — a ne­velőket foglalkoztató — peda­gógiai problémák megoldásá­ra az állami szervek részé­re. A viták, konzultációk, fel­olvasó ülések alkalmával min­denkor az iskola valóságából kell kiindulni, mert aki nem tiszteli ezt, kétes értékű lehet a véleménye. Ellentmondásokat mutatnak az új tantervek és a tantervi korrekciók, a tárgyi lehetősé­gek és a gyermeklétszám, a mai iskola fejlődésének lehe­tőségei és a jelenlegi gazdasá­gi feltételek. Az indoklatlanul rájuk rakott terhek miatt pedagógusok jelentős része el­a jutott teljesítőképessége ma­ximumáig. A Cegléden és kör­zetében élő pedagógusok igye­keznek lépést tartani a kö­vetelményekkel. Mindezt bi­zonyítja a számos kitüntetés, vezető pedagógusi besorolás, aranykönyvi bejegyzés, peda­gógiai pályázaton való rész­vétel és a doktori fokozat megszerzése. Ahhoz, hogy te­vékenységük még eredménye­sebb, tudatosabb legyen, je­lentősen hozzájárulhat a pe­dagógiai társaság ceglédi mun­kabizottságának megalakítá­sa. Az 50 társasági tag egyhan­gúlag megválasztotta a mun­kabizottság vezetőjének Bá­csi Lajosnét, a művelődési osz­tály tanulmányi felügyelőjét, helyettesének Becze József­né óvodai felügyelőt, majd elfo­gadták az 1987. évi munka­programot. Sz. A. Év végi ülés Tanácsi témák a testület előtt Tanácsi témákról esett szó a városi tanácstestület leg­utóbbi összejövetelén. Az egyik előterjesztés a város környéki bizottság munkájá­ról, a másik pedig a hatósági ügyintézés helyzetéről festett képet. A térség érdeke A város környéki bizottság nem sokkal a járások (és a já­rási hivatalok) megszűnése, il­letőleg a közigazgatási át­szervezés után alakult meg. Hivatása, hogy folyamatos kapcsolatot teremtsen a váro­si tanács és a környékbeli községek tanácsai között. Alapvető feladata a felismert és elfogadott térségi érdekek alapján a közös fejlesztési el­képzelések egyeztetése, vala­mint a gazdasági koordináció. A bizottsági teendők listá­ján tartják számon a ceglédi és a környékbeli tanácsok együttműködésének szélesíté­sét, a települések összehangolt fejlesztését, a lakosság ellátá­sának javítását, az ügyintézés feltételeinek javítását, város­­környéki alap létrehozását stb. Felújítás Az eltelt idő során kérdést is megtárgyalt a több bi­zottság. A körzetesített sze­métszállítás ügyében például arra az álláspontra helyezke­dett, hogy azt lehetőleg közö­sen kell megoldani. Kiviláglott az is, hogy a balatonszárszói úttörőtábor fejlesztésére nincs pénz, így elsősorban a felújí­tási munkákat kell elvégezni. A bizottság áttekintette a földvédelmi törvény hatályo­­sulását a város és a községek földhasználói körében, és meg­állapította, hogy a mezőgazda­­sági üzemeket esztendők óta nem kellett elmarasztalni a földvédelmi szabályok meg­sértéséért. A tervbe vett közös gazda­sági alap létrehozásának fő célja, hogy elősegítsék az egy vagy több település érdekeit szolgáló fejlesztési feladat megvalósítását, a területen élő emberek igényeinek színvona­las kielégítését. A városi tanácsnál folyama­­tosan vizsgálják a hatósági munka­­ törvényességét. Az el­telt három esztendő egyebek között elemezték alatt az építéshatósági tevékenységet. Az összegzett vélekedés sze­rint az engedély nélküli épít­kezések megelőzésére, felde­rítésére irányuló törekvések megfelelő eredményt hoztak. Például 1983-ban 489 ezer fo­rintnyi építésrendészeti bírsá­got, rótt­ ki a hatóság. Egy má­sik vizsgálódás tanulsága, hogy­­ a szabálysértési hatóság által kiszabott pénzbírságok behajtására,, illetve elzárásra történő átváltoztatására irá­nyuló eljárások színvonalát­­ javítani kell. Adófizetés Az adóhatóság munkájából az adómentesség, az adócsök­kentés, valamint az adófizető kedvezmények mega­dós­áv­: kapcsolatos eljárások kerültek előtérbe. Az adómentességek megállapítása megfelelt a jog­szabályok előírásainak, ugyan­ez nem mondható el a fizetési kedvezmények ügyéről. Már a vizsgálatot megelőző években is gyakori volt, hogy indoko­latlanul, a körülmények mér­legelése nélkül adtak befizeté­si halasztást az úgynevezett „nagyadózók” részére, zás e téren nem történt.Váltó­1985-ben az út- és közmű­­fejlesztési hozzájárulások ki­vetésének törvényessége, a hozzájárulások beszedésére tett intézkedések volt a vizs­gálati tár­a. Kiderült, hogy a műszaki osztály a felületes ügyintézés következtében so­rozatosan j­ogszab­álysértő ha­tározatokat adott ki. Vetélkedő volánosok Izgalmas szellemi párbaj A Pest Megyei Volán Vál­lalat ceglédi üzemigazgatósá­gán évek óta hagyomány, hogy a szocialista brigádok több­fordulós, egész évben tartó el­mebajnokságon mérik össze erejüket, tudásukat. Az egyes fordulók más-más kérdéscso­porttal foglalkoznak. Szerepel köztük történelmi, politikai, műszaki, munkavédelmi, sport s más fontos társadalompoliti­kai kérdés. Az egyes fordulók kérdéseire írásban adnak vá­laszt a benevezett brigádok. Izgalmas, kollektív munkát igényel ez a szellemi párbaj, amelynek végső eredménye a szocialista brigádok politikai, szakmai és általános művelt­ségének, tájékozottságának a gyarapodása. A közelmúltban került sor az 1986. évi befejező forduló­ra, amelyen 20 szocialista bri­gád képviselői 3—5 fős csa­patokkal vettek részt. A zsűri értékelőlapját egy-egy kérdés­­ csoport lezárásakor feszült vá­rakozással és kíváncsisággal tekintették meg a csapatok, hogyan állnak, van-e esélyük a dobogós helyezésre, amely a sorrendtől függően tisztes anyagi elismerést is jelent. A mindvégig izgalmas és fordulatos vetélkedőn a követ­kező sorrend alakult ki: 1. Martos Flóra, 2. Zrínyi Ilona I., 3. Jurek Aurél, 4. Zrínyi Ilona II., 5. Bánki Donát, 6. Kun Béla szocialista brigád. A vetélkedő vezetője vil­lámkérdéseket tett fel. A he­lyes választ adók jutalma egy- egy szépirodalmi könyv volt. Húsz kötet talált így gazdára, nem egy versenyző 2—3 könyv boldog tulajdonosává vált per­cek alatt. Czérna Miklós üzemigazgató azzal nyitotta meg a vetélke­dőt, hogy ennek a verseny­nek nem lesznek vesztesei. A már kialakult és a vetélkedőn tovább erősödött emberi kap­csolatok a szocialista brigádok tagjai között minden bizon­­nyal a gazdasági munkában és az eredményekben is gyü­mölcsöznek. Szeleczki Mihály Évzáró vacsora Kellemes évzáró vacsorával búcsúztatták a mozgássérül­tek az óévet a Magyar ét­teremben, ahol jutányos áron kedves kiszolgálással és Klein György zenéjét hallgatva töl­töttek el egy kellemes estét. Mindenki jól érezte magát. ISSN 0133—260» (Ceglédi HK­U; Különvélemény Az áramdíj kamatáról A Démász meglepő értesí­téssel kopog be a városlakók­hoz az új áramdíjfizetés kap­csán. Ezután évente csak egy­szer fogják leolvasni az órát, s mindenkinek valamilyen módon kigondoltak egy díjté­telt. Több szempontból is el­­vetett. Elvetem, mert ezután a rossz óra lecserélésére még kisebb esélye lesz a fogyasztó­nak; elvetem, mert nem reá­lis érték alapján történik az átlag meghatározása. Hajszín? Testmagasság? Foglalkozási kör? Gyermekek száma? Nem tudom, mi alapján, merthogy nem a fogyasztó éves szintű energiafelhasználásán alapul, az bizonyos. Vegyünk egy órát! Széche­nyi út 4L, az óra száma: 04 603 227, erre most kiróttál: kéthavonta 640 forintot. Ez valójában 32 százalékkal, vagyis 156 forint 7 fillérrel több az átlagnál. A példaként említett mérőszerkezetnek 1985- ben 430 forint 47 fillér, s 1986- ban pedig az 5 befizetés alapján 550 forint 28 fillér az átlagos kéthavi fogyasztása. Tudom, nem könnyű senki­nek a helyzete, de ha kitalál­ták a legrégebbi városi civili­zációban, a sumeroknál a ka­matot és alkalmazzák azóta is mindenütt a világban — ezt elvárjuk most is, a XXI. szá­zad küszöbén, Cegléden. S. D.

Next