Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-30 / 75. szám
1987. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ Házibulit (is) rendeztek Cegléden (Folytatás az 1. oldalról) ról, mi is történt. Először is némi ismerkedés. László, a házigazda XJngureán város sportegyesülete asztaliteniszszakosztályának technikai vezetője mutatta be a vendégeket, Vaskuti István olimpiai és világbajnok kenust, Czigány Tamás serdülő-világbajnok birkózót és Harczi Zsolt válogatott asztaliteniszezőt, ők válaszoltak a sportkarrierjükkel, s életmódjukkal kapcsolatos kérdésekre, melyek immár hetek óta gyűltek. Csupán ízelítőül: megtudhattuk, hogy milyen ütőt használ Harczi Zsolt, hány kilót adhat le egy versenyen, s szeret-e öltözködni Czigány Tamás, miként érdemelte ki a fair play-díjat, s iszik-e, dohányzik-e Vaskuti István. Az igazi látványosságok ezután következtek: a három körzet hat csapatot állított ki, hogy összemérjék fürgeségüket, ügyességüket a labdahordó váltóban, kígyófutásban, talicskázásban, ugrókötéllel szökdelésben, karikán átbújásban, s legutószor abban: zsámolyok alá rejtett tollal és a papírral futtukban miként boldogulnak, ha a vonalakból végül még rajznak is össze kell állnia. Üdvrivalgás köszöntötte a Győr az egészségverseny élén végzett nagykőrösieket, a Kossuth általános iskola hetedikeseit és nyolcadikosait. Ugi-Rácz Tibor, a kapitány: — A legnehezebb? Az ugróköteles gyakorlat volt. A csapatot a testnevelő tanárok válogatták össze, s kétszer „próbáltunk” az edzésen. Az igazság az, hogy nem is vártuk a győzelmet. Terülj, terülj asztalkám, méghozzá kilenc is. A kellékeket az Amfora hozta, a menüt a versenyzők találták ki, ha nem is tálalták ki. Bán megterítettek hozzá, Csude igen szépen. Tanakodott is a zsűri hosszasan, kik nyerjék a díjtortákat. A legnagyobbik végül — ezer forinttal megtoldva — a Nagykátai 1. Sz. Általános Iskola hetedik b. osztályosaihoz, Németh Gabriellához, Tóth Annamáriához, Urbán Judithoz került. És végül a házibuli. Méghozzá öt különböző változatban. Lehet berúgni, majd kijózanodni, tanulságokkal, ahogyan a Nagykőrösi Toldi Élelmiszer-ipari Szakközépiskola diákjai bemutatták. Lehet azután már a buli elején ittas józan eszmecserét, s békülést rendezni nagykátai módra. Lehet rendhagyó illemtanórát tartani (Cegléd, Bem József Szakmunkásképző Intézet) vagy ásványvíztáncot előadni Z’Zi Labor-paródia gyanánt (Nagykőrös, Arany János Gimnázium), s végül lehet házibuli-történeti bemutatót tartani. Az utóbbival aratott tapsvihart, s lett első a ceglédi közgazdasági szakközépiskola Nomine amatőrszínpada. Páldaadóan szórakoztató délelőtt volt. A szó szoros értelmében. S hogy mire adott példát? Arra, amit megnyitójában Toma Sándor, a KISZ Cegléd Városi Bizottságának titkára így fogalmazott: az egészséget veszélyeztető állapotok megelőzésében elsősorban a kis közösségekre, mindenekelőtt a családokra, lakóközösségekre, iskolái és osztálykollektívákra kell építenünk, ha minél több fiatalt akarunk megnyerni az egészségóvó magatartás ügyé n. G. P. Ki a legfürgébb, ki a legügyesebb? Ez méretett meg a Győr az egészség játékos sportversenyen ... (balra) ... Persze győztes csapat is akadt: a nagykőrösi Kossuth Általános Iskola tanulói, kezükben már a nyereménnyel (jobbra). Repült a nehéz kő Visegrádon A régi Toldi harmadik lett Nagy Lajos korában valószínűtlen lett volna, ahogyan elkezdődött tegnap délelőtt Visegrádon az idei Toldi Miklós-választás; a tizennyolc jelölt demokratikus szavazással döntötte el, hogy megtartsák-e, avagy elhalasszák a vetélkedést a makacsul szakadó eső miatt. A versenyzők az előbbi mellett döntöttek, s bár a bizonytalanság miatt csaknem egy órával később, de elkezdődött a palotakertben a nemes versengés. A színes látványossághoz semmi nem hiányzott. Volt törpe és szemfényvesztő, lovasbevonulás és hatszáznegyven esztendős tánczene. Elfoglalta méltó helyét az emelvényen Lajos király és Margit királyné is. Az erőpróbához használt eszközöket — a több mint félmázsás malomkövet és a hosszú, karvastagságú petrencerudat — Pakucza József, a tavalyi bajnok mutatta fel a közönségnek. A rendezők legnagyobb meglepetésére a nézők szép számban gyűltek össze és igen türelmesen várták az elhúzódó kezdést. Ám a türelem mintha elfogyott volna a vetélkedés idejére. Bizony durva bekiabálás, sok rossz ízű, sportszerűtlen megjegyzés, kellemetlen kibicelés zavarta az erejüket próbáló fiatalembereket. Akik számára játék volt ugyan ez a vetélkedés, mégis mindegyikükben élt a bizonyítási vágy. Legtöbben voltak a kőművesek és a gépkocsivezetők a megméretésre vállalkozók között, s ami talán meglepő, hogy jócskán akadtak negyven felé járók, sőt idősebbek is. Az ország majd minden részéből érkezett versenyzők között a sorrendet ez alkalommal egyetlen próba döntötte el; csupán egyszer emelhették a petrencerudat, illetve hajíthatták el a malomkövet. Illetve, Lóska Sándor kőműves, debreceni bajnokjelöltnek engedélyezte a zsűri, hogy ismételjen, mert a hatalmas dobás közben megcsúszott a felázott talajon és kilépett a dobókörből. Az ismétlés döntötte el a versenyt, három centiméterrel repült messzebbre a malomkő — három méter SÍ centiméterre —, mint a dányi Nemecskó Mihályé. Így a tavalyi bajnok — Pakucza József — a harmadik helyre szorult. Azért kap szerepet majd a nyári visegrádi palotajátékokon, akárcsak a másik két helyezett. A győztes Lóska Sándor a meghíváson kívül egy serleget, egy sztereó rádiót és a Dunatours egyhetes dunakanyari nyaralását is elnyerte. A verseny végének csendes hőse a díjakat átadó Végh Károly — a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója lett —, akinek tisztéből adódóan tucatnyi erős ember ropogtatta a gratulációknál a kezét • • • M. K. A bemutatás joga Pakucza Józsefé, a tavalyi Toldi-választás győzteséé volt. Lóska Sándor huszonöt éves debreceni kőműves a győztes dobás előtt. (Erdősi Ágnes felvételei) %&£ Man Erre olvastam Jöjjön hozzánk kenyértorta Hallottam a rádióban, hogy egyik szövetkezetünkben föltalálták a sámfát. Lapunkban ennél is jelentősebb mányról olvastam. Két sütőipari szakemblálber előállította a semmiféle szintetikus anyagot nem tartalmazó kenyeret, ami mélyhűtve hosszú ideig friss állapotban tartható. Mondtam is a mamának, ha nem lennénk olyan kishitű falusiak, évtizedekkel megelőzhettük volna a sütőipari szakembereket. A mamám régebben maga dagasztotta mindennapi kenyerünket, majd elvittük Józsi bácsihoz, a pékhez, ő megsütötte, hazavittük, s két hétig ettük. A mamám néhány természetes kellékből állította elő a kenyeret. Lisztből, sóból, vízből, kovászból. A kovász szintén egyszerű természetes anyagokból állt. Élesztőből, lisztből, vízből. Ismerve valamennyire a találmányok ingoványos útját, el tudom képzelni, hogy a szintetikus anyagot nem tartalmazó kenyérre előterjesztett ötletünket elvetették volna. A mamámnak nincs sütőipari szakképzettsége. A hivatalnok már az első kérdésre adott ilyetén válasz hallatán hazaküldi. — Nénike, mit gondol maga, semmi szakképzettsége, s találmányt akar benyújtani? Nevetséges. Ne is rágódjunk ilyesmin, változtatni a tényeken úgy sem tudunk. Mások találták föl a természetes anyagokat tartalmazó kenyeret, mások a sámfát, kész. Engem különben sem ez izgat, hanem az akár egy évig is eltartható kenyér. Amire oly epedve vártunk. És most nem fogok szerénykedni. Kimondom bátran, önök aligha jöttek rá arra, hogy ez a tény filozófiai mélységeket és magasságokat rejt magában. A tizenkét hónapig frissen tartható kenyér azt jelenti, végképp elszakadhatunk a földszagú valóságtól. Nem alkalmazkodunk természeti törvényekhez, hanem alávetjük azokat akaratunknak és céljainknak. Mily szédítően messzire jutottunk akár legközelebbi elődeimnél is. Mi volt a legfőbb törekvésünk? Siettetni vagy késleltetni a természetes folyamatokat. Nyáron kovászos uborkát készítettek. Kovásszal, napsütéssel, vízzel kellemes körülményeiket teremtettek a tejsavas baktériumoknak, amelyek így sokkal gyorsabban elvégezték erjesztési feladatukat. Aszalással, szárítással, füstöléssel éppen ellenkezőleg, arra törekedtek, hogy a gyümölcsöt, húst minél tovább tartsák az eredetihez hasonló állapotában. Ebbe a sorba tartozik a káposzta savanyítása, a zöldség, gyümölcs eltevése. A kenyérre ilyen szempontból nem gondoltak. Eszükbe sem jutott az egy évig eltartható cipó. Minek? A liszt ott volt a kamrában, a víz a kútban, élesztő a boltosnál, a pék egész évben sütött. Két hétig minden különösebb manipuláció nélkül nagyjából eredeti állapotában maradt a kenyér. A szintetikus anyagot nem ismerték. Azt is végiggondoltam, hogyan leszünk ezzel a mélyhűtött kenyérrel. Elképzelésem szerint ezt nem egy-, kétkilós adagokban gyártják majd. Táplálkozástudományi szakembertől tudom, évente egyegy személy úgy kilencven kiló kenyeret pusztít el. Jönnek néha látogatók, vendégek. Négytagú családra négy mázsa kenyeret számítok. A megnagyobbított kemencékben kétféle kenyeret sütnek, mázsásat és kétmázsásat. Amikor itt az ideje, elmegyünk érte, hazavisszük, levágjuk, földaraboljuk, betesszük a hűtőládába. Előtte megrendezzük a kenyértort, mert mi nemcsak újítunk, nemcsak elrugaszkodunk a kezünket, lábunkat gúzsba kötő természeti erőktől, hanem ápoljuk a hagyományokat is. A tér időpontjáról külön értesítés megy. Kör Pál I 3 Kétezer diák volt a színpadokon (Folytatás az 1. oldalról.) erőteljesen emeli a jövőbeni produkciók értékét. Például a profiként táncoló érdi Vörösmarty Gimnázium Forrás együttesének tagjai is kaptak Széphalminé Iglói Évától olyan tanácsokat, amelyeknek megszívlelése után az országos versenyen eséllyel szerepelhetnek. Pedig róluk az volt a vélemény, hogy az egész fővárosban nincs ilyen színvonalasan táncoló diákegyüttes. Igen fontos továbbá az is, hogy a kétévenként rendezett diáknapokon érezhetőkké válnak a tendenciák; be kell arról számoljunk, hogy a komolyzenészek és szólisták felkészültsége fokozatosan visszaesik. Egyre fogy a táncosok száma. Kevésbé felkészítettek a színjátszó csoportok, örvendetesen előretörtek viszont a kórusok. Az említett három városban 22 lépett fel közülük. Nyilvánvaló, hogy óriási szerepet játszanak a diákok zenei műveltségének megalapozásában, az éneklés megszerettetésében Sokkal színvonalasabb volt a küzdelem vers- és prózamondásban, mint bármikor ezelőtt. A szakemberek persze tendenciák okait is kutatták. Az a vélemény alakult ki, hogy a pedagógusoknak kevesebb idejük jut a munkaigényes feladatokra. Ilyen a tánc és a színjátszás. Most vezetik be fokozatosan az oktatási törvényt, készül az intézmények működési szabályzata. Van tehát mit tenniük a tantestületek tagjainak, végezetül: e találkozó értékelésekor ne hagyjuk ki, hogy a megye középiskolásai megismerik szűkebb hazánkat, képet alkotnak korosztályuk, társiskoláik tanulóinak felkészültségéről. A tegnapi nappal nem zárultak le a versenyek. A legjobb produkciókból elkészült egy 120 perces műsor, amellyel az országos diáknapok egyik helyszínén Pest megyét képviselik a kiválasztottak. Elképzelhető, hogy két kitűnő népdalénekes közül csak az egyik szerepel, míg teszem azt, két kamarakórus utazik. Mindenesetre azoknak, akik április 30. és május 3. között Sopronba utazhatnak, maradandó élményben lesz részük. Az említett műsornak a főpróbáját április 25-én Százhalombattán a művelődési központban tartják. Itt adják át a fesztiváldíjat a megyei ifjúsági és diáknapokon legsikeresebben szerepelt középiskola képviselőjének. A zsűrik tagjai a késő délutáni órákban hirdettek eredményt a gödöllői művelődési házban. szólóhangszeres kamarazenében, játékban és szólóéneklésben 5 arany, ezüst és 5 bronzérem talált 8 gazdára. A legjobbak a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium ének kvintettjének és a gödöllői Török Ignác Gimnázium kamaraegyüttesének tagjai voltak. Népdal kategóriában három arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal jutalmaztak a szakemberek. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a kartali Szemén Éva. A népzenészek három aranyat, egy ezüstöt és két bronzot vihettek haza. A legkidolgozottabb produkciót aszódi Petőfi Sándor Gimnáázium tanulóitól hallottuk. A színjátszók egy arany-, egy ezüst- és három bronzérem birtokába jutottak. A pálma az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium műsoráé. A képzőművészeti alkotások közül négy aranyat, kettő ezüstöt kapott. Vicsotka Mihály Nagy sikere volt a gödöllői Török Ignác Gimnázium színjátszóinak. A diákélet nehézségeit mutatták be humoros formában. A gödöllői gimnázium leány citerazenekara. Népviseletben énekelt a kartali Szemán Éva. (Vimola Károly felvételei)