Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

Versengő fiatalok A szervezés gyengéi Népünk mindig híres volt arról, hogy szeretett játszani, versengeni, vetélkedni. Több mint ezer esztendeje honfog­laló őseink lóval és íjjal dön­tötték el azt, hogy ki a leg­jobb harcos. A XV. századtól — amikor kénytelenek vol­tunk a törökökkel egy leve­gőt szívni — már puskával is vetélkedtek, de ekkor már divatosak voltak a zenei és a lírai versengések is. Az 1600—1700-as években a Habsburgokkal ekkor már sok vetélkedtünk, olyan népi eredetű játék élt, melyeket egyes vidékeken még jelenleg is ápolnak. Az 1800-as évek elejétől a fiatalok azon ver­sengtek, hogy ki az igazi ha­zafi, ki tud legmerészebben, legelőremutatóbban gondol­kodni a polgári demokráciá­ról, a nemzeti függetlenségről. És lehetne sorolni, hogy mi­kor, miben versengtünk, de tény, hogy ma is, mint sok másban, a vetélkedésben is élen járunk. Vagyis követjük őseink szép hagyományát. Hiába, valamit követnünk kell. Volt nálunk VIT-vágta, Most mutasd meg!, táncdal­­fe­sztivál, Ki mit tud?, s van Kapcsoltam, Fele sem igaz, Elmebajnokság, de vannak táncversenyek, különböző amatőr fesztiválok, szellemi vetélkedők, sportvetélkedők stb. Egyvalami viszont egyre kevesebb van, ezek a szak­munkás-vetélkedők, szakmai versenyek. Pedig ha valami­kor, akkor most nagyon el­kelnének, elsősorban saját jö­vőnk érdekében. Október közepén a nagy­­kátai telefongyár egy komp­lex szakmai versenynek adott otthont, mely az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok keretében zajlott le. Eszter­gályosok, lakatosok, mecha­nikai műszerészek és gépírók versengtek elméletben és gya­korlatban. A verseny megyei szintű volt. A telefongyár mindent megtett a jó meg­szervezés érdekében. Ugye eddig milyen szépen hangzik az egész? De most jön az esemény azon oldala, mellyel már nemigen lehet dicsekedni, és A megyéből összesen három fél csapat jött össze, vagyis 14 fiatal szakmunkás, akik fele még tanuló volt, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy szakmunkások fognak maradni az iskola elvégzése után. Vác indult 2 csapattal, Gödöllő 1 csapattal (mind a négy fiatal a Ganz Árammé­rőgyár dolgozója), Dunakeszi pedig egy 2 fős fél csapattal nekik hiányzott az esztergá­lyosuk és a lakatosuk. Hogy miért lett ez ilyen siralmas, annak több összete­vője van. Legfőbb oka vi­szont az érdektelenség min­denki részéről. Ez vonatkozik a kiíróra, a szervezőkre és a fiatal szakmunkásokkal ren­delkező intézményekre egy­aránt. Ez az enyhén szólva sikertelen rendezvény nem vet jó fényt sem a megyei KISZ-bizottságra, sem pedig a városok KISZ-bizo­ttságaira. Tudniillik ezt az egészet a KISZ indította el, s szervez­te meg. Erről ennyit. Az eredmény a következő­képpen alakult: A csapatver­seny első két helyezését Vác két­ csapata nyerte meg. Gö­döllő harmadik, pedig negyedik lett.Dunakeszi Az egyéni versenyben vi­szont a ganzos fiatalok jól szerepeltek. Az esztergályosok közül Galambos Sándor első helyezést, a lakatosoknál Sza­bó Attila harmadik helyezést hozott el. A csapat megszer­vezésében és felkészítésében dicséret illeti a vállalat KISZ-bizottságának két fiatal­ját, Molnár Attilát és Komá­romi Istvánt. Nem lehet viszont megdi­csérni a KISZ városi bizott­ságának apparátusát, amely nem tulajdonított kellő fon­tosságot ennek a rendez­vénynek. Pedig nagyon fon­tos lesz odafigyelni a jövő szakmunkásaira, addig, amíg vannak, s minél több ilyen jellegű versengéssel kell majd növeljük önbizalmukat, szakmai felkészültségüket, si­kerélményeiket, de ami a legfontosabb: munkás elkö­telezettségüket. Csatári Lajos Jegy a barátságvonatra Tíz csapat a döntőben A Ganz pártbizottsága, Árammérőgyár szakszervezeti és KISZ-bizottsága, valamint MSZBT-tagcsoportja a nagy októberi szocialista forrada­lom hetvenedik évfordulója tiszteletére vetélkedőt szerve­zett. Az első négy forduló kérdéseit az üzemi lapban tették közzé, a szóbeli dön­tőt ezt követően tartották meg igen nagy sikerrel. Nem volt könnyű dolguk az ötfőnyi csapatok tagjainak. Az eredményes helytállás alapos felkészülést kívánt. A finálé írásbeli kérdései többek között Oroszország művészeti és tudományos életével, gazdasági és politikai tevé­­­kenységgel, a forradalommal és előzményeivel foglalkoztak. A tíz csapat tagjainak mint­egy bevezetőképpen 1848 és 1919 között élt orosz híressé­geket kellett foglalkozásukkal együtt megnevezni. Ezt kö­vette a korabeli forradalmi kiáltvány megszerkesztése. A tárgyi tudáson kívül némi kézügyességet is feltételezett egy plakát készítése. Majd olyan rajzot kellett alkotni, amely mozgósít a haza és a munkáshatalom védelmére. A keresztrejtvény egy-egy szovjet filmalkotást tartal­mazott A villámkérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a versenyzők jól isme­rik a szovjethatalomért harcolt magyarok tevékenységét is. Vidám jelenetekben sem szűkölködött a vetélkedő. Az egyik fordulóban egy tréfa elkészítése tette próbára a csapatokat. Olyan jelenet vagy párbeszéd készítése volt a feladat,­ amely az 1917 ok­tóber—novemberi állapotokat tükrözi és rokonszenvezik a forradalommal. Az árammérőgyári vetélke­dőn első helyen végzett csa­pat rövidesen barátságvonat­tal utazik a Szovjetunióba, ahol kilenc napot tölthetnek. Az elsők: Szlifka Mihályné, Juhász József, Edvi Tamásné, Nagy Andrásné, Nagy András. A második csapat valamen­­­nyi tagja négyezer forintos vásárlási utalványt kapott: Szabó László, Csizmadia Edé­­né, Kovács Sándorné, Princz Ágoston, Turóczi Béla Tamás. A harmadikok 2500 forintos utalványt vehettek át: Balogh Lajosné, Berze Péterné, Ná­­dasdi Gábor, Kókai Kálmán­ná, Korbely Jánosné. A további helyezettek kö­zött még tizenötezer forintnyi vásárlási utalványt osztottak szét. Sződi Sándor A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1987. OKTÓBER 26., HÉTFŐ Szatex Textilipari Kisszövetkezet Itt mindenki véleménye számít A kisszövetkezet ideális gazdasági egység, mert itt mindenkinek dolgoznia kell. Nincs külön Valamennyien divattervezőnk, figyelemmel kísérjük a divat változásait, s, közös ötleteinket varró­nőnk ölti mintadarabba. Sze­retnénk egy üzletet nyitni, hogy csökkentsük kiszolgálta­tottságunkat a kereskedelem­től, ami nemcsak a jó szándé­kon múlik, hanem az üzletek­től független körülményeken is. Pulóverek, pólók Ezek voltak a kulcsmonda­tai annak a beszélgetésnek, melyet Gödöllőn, a Remény utcában a Szatex Textilipari Kisszövetkezet elnökével, Ko­vács Jánosnéval és számviteli vezetőjével, Czenner Tiborné­­val folytattunk. A kisszövet­kezet a klasszikus módon, a tagok vagyonának összeadásá­val alakult. Nem egy nagyobb szervezettől történő leválás­sal, kettéválással. A közös történet 1986 ápri­lisában kezdődött, a tagok ko­rábban is ismerték egymást. Szadai üzemünkben két mű­szakban szabnak, kötnek, be­dolgozók varrnak. A szövet­kezet bérleti díjat fizet a ta­gok tulajdonában lévő gépe­kért. Rugalmas vásárlók Tavaly 142 ezer forint ren­delkezési alapot osztottak fel a 24 tag között. Éves terme­lési tervük 11 millió forint. A tagság két fővel gyarapo­dott, de mielőtt valaki érdek­lődne, leírjuk, egyelőre nem kívánnak létszámot bővíteni. A termékválasztékot jelen­leg kamaszoknak, bakfisok­nak, gyerekeknek való puló­verek, pólók alkotják. Elkép­zeléseik között szerepel, hogy szabadidőruhát is készítenek, de a tervezésnek is az elején állnak. Még két szám: 1987- ben ötezer pólót terveztek gyártani, a tény megközelíti a tízezret. Pulóverből körül­belül harminckétezret kötnek. Középárfekvésű, a tömeg igé­nyeit kielégítő cikkeket igye­keznek gyártani. Mivel a tö­meg is a friss, divatos mo­delleket keresi, ezért a kíná­latuk is ilyen. Szépek, kelen­dőek a portékáik. Hogyan történik az értéke­sítés? Szerződéseik vannak a Galga Áfés­­szel, a Gödöllő és Vidéke Áfész-szel, a Pécel- Isaszeg Áfész-szel. Rendsze­resen szállítanak a Röltex­nek, hasonlóképp a Munka­ruházati Kereskedelmi Válla­lat rendelésére. A Szolnoki Áfész, a Székesfehérvári Áru­ház és a Szentesi Áruház szintén értékesíti a pólókat, pulóvereket. . Ez a kisszövetkezet nem hiánycikkeket gyárt, ezért nem is számolnak gyors nö­vekedéssel. Hosszú távon sze­retnének megélni, hangsúlyoz­ta a két vezető. Tagi érdekeltség Nem takaróznak a konku­renciával, hiszen az struccpo­litika lenne. Keresik a meg­oldást a rugalmasabb értéke­sítésre. Azt nem várhatják el a közvetítő kereskedelem­től, hogy például augusztus­ban is vegyenek át tőlük pólókat, hiszen a kis üzlet is és az áruház is az alacsony készletre ösztönzött. Nem vál­lalhatják azt a rizikót, hogy a következő tavaszig a rak­tárban maradjon az idény­cikk. A vevők viszont rugal­masabbak. Ha megtetszik ne­­kik egy póló, azt szeptem­berben is megvásárolják. így történhetett, hogy az utóbbi hetekben a körzet több tele­pülésén alkalmi árusítással népszerűvé váltak a Szatex­­termékek. Van engedélyük saját ke­reskedelmi tevékenységre, és ezzel élni is kívánnak. Sze­retnének üzletet venni vagy bérelni Gödöllő központjá­ban. Ez a bolt nemcsak arra volna jó, hogy a nyári árut a szezon végén is eladhatnák benne, hanem egy-egy új terméket így közvetlenül azoknak mutathatnának be, akikre varrták, kötötték. Fogyasztói szemléletükre vall, hogy az értékesítésről előbb írtunk, mint a terme­lésről. A termelést is megelő­zi valami, s ez az alapanyag­­beszerzés. Mint például a fo­nalvásárlás.­ Elégedettek, mert eddig mindig akkor kaptak anyagot, amikor mentek érte. A színválaszték nem mindig megfelelő. Olyankor végez igazán alkotó munkát a ter­melésirányító, Vastag János. Egyébként is megvan az el­foglaltsága a gépek javításá­tól a munka figyelemmel kí­séréséig. Amikor szabadságon van, kétnaponta benéz az üzembe, mondják beszélgetőtársaim. A kisszövetkezetnél — nem úgy, mint a vállalatoknál — év végén a mérlegben a saját termelésű készlet veszteséget jelent. Ha raktárra termelné­nek, hamar tönkremenne a kis közösség. Amelynek meg­vannak az előnyei, főként a tagi érdekeltség. A dolog ne­hezebb, de vele járó oldala az, hogy itt minden egyes prob­léma komoly, senki vélemé­nyét nem lehet semmibe ven­ni, egy-egy kihagyás a közös­ség létét veszélyezteti. Ám ha vigyáznak, akkor ez elkerül­hető. Kerüljék is el! Balázs Gusztáv ÉVEKKEL EZELŐTT ha a téli fűtéshez szükséges olajat meg akartam szerezni, csak egy telefonba került, s Hatvanból az Áfor-telepről máris szállí­tották. Mára átszervezték a dolgokat, Füzesabonyba — ez valami regionális központ le­het — kell a rendelést leadni, s az bízza meg a hatvani te­lepet a szállítással. Hogy eb­ben mi a jó? Akik az átszer­vezés gondolatát megszülték, aztán megfogalmazták, majd valahol valakikkel jóváha­gyatták, s végül az új mód­szert bevezették, biztosan tudnának okos választ adni a kérdésre. Számomra annyit jelent csupán, hogy egy hét­tel előbb kell a rendelést el­küldenem, s legalább két íz­ben szükséges telefonálnom, hogy megtudjam, mikor törté­nik a szállítás, mert az első megállapodást nem esetben tudják tartani.minden Dohog az ember, mérgelő­dik, mert hallja a hasonló pa­naszokat: hol fa nincs, hol a szén fogy el, s ha mindket­tő akad, akkor éppen a szál­lítással van baj. Szokolay Ist­­vánék az elmúlt télen német brikettet vásároltak, kifizet­ték a szállítókat, s amikor a jó vásár felett örvendezve megnézték a széndombot, ké­telkedni kezdtek a mennyi­ségben. Lemérték, nem vol­tak restek, s kiderült, hogy a húsz mázsa helyett — en­­­nyiért fizettek — csak tizen­hat mázsát kaptak. Gondolom, kinek-kinek akad ismerőse, aki hasonló példával szolgál­hat. Nem elég, hogy lassú a szállítás, hogy akadozik az el­látás, hogy a múlt télen — igaz, szokatlanul komisz hi­deg volt — már este oda kel­lett sorakozni a Tüzép-tele­­pek bejáratához — forró teá­val, esetleg más lélekmelegí­­tővel felszerelten —, hogy a reggeli nyitáskor öt mázsa szénre befizethessünk. Kovács Imre barátom ezek­től a gondoktól mentesítette magát. — Van egy darab sző­lőm, ahonnan már eleve ki­kerül évente pár öreg gyü­mölcsfa. Szomszédaim meg — akiktől nem választ el ke­rítés — látták, hogy nekem a kivágott fa nincsen útban, s nem is tüzelem el a forgó vé­gén, hanem hazaviszem, így az történt, hogy nemcsak a közvetlen parcellaszomszédok, de a távolabbiak is meg-meg­­szólítottak és szólítanak: ná­luk is kidöntötte a szél a ba­rackfát, máshol meg a szil­vafát. MEGSZABADÍTOM őket a fölöslegesnek látszó anyagtól. Ők azt hiszik, szívességet te­szek nekik, pedig másról van szó! Mert én járok jól! Cserép­kályhámat fával fűtöm, s amióta az energiahordozók ára elkezdett a csillagos ég felé kúszni, egy fillért ki nem adtam tüzelőért. Majd bolond lennék azért dolgozni, hogy szenet meg olajat vegyek, ne­tán drága elektromosságot használjak. — Nincs párja a jól meg­épített cserépkályhának. Em­lékezz csak az elmúlt január­ra, amikor nem győzték kö­zölni a rádióban, hol fagyott el a gázvezeték, hol van áramkimaradás és emiatt baj a fűtéssel, hol állt le a táv­fűtés. Mi a családommal vi­dáman raktuk a két cserép­kályhát a nyáron begyűjtött fák felhasogatott darabjaival, meg az elöregedett, ezért pusztulásra, helyesebben tűz­re ítélt szőlőtőkékkel. Kovács Imre monológjában rengeteg igazságot vélek fel­fedezni. Erdészek mondják, hogy ma az erdőn a fanövek­mény nem kis hányada sem­mire megy, mert nincs, aki összeszedje. Nem sírom én vissza a rőzsehordó asszonyok kegyetlen téli erdőjárását, ci­­pekedéseiket, amint annak a világnak a megszűnését is csak örömmel veszem és ves­­­szük valamennyien, amikor szárított trágyával fűtötték a cselédlakások búbos kemen­céit, de úgy érzem, a korsze­rűség, a modernség jelszavá­nak kíséretében korán kidob­tunk sok, erdő melletti falu lakóházaiból is a csikótűzhe­lyeket, szétszedtük a falba rakott masinákat, a cserép- és vaskályhákat, hogy helyet­tük pb-gázzal főzzünk s olaj­kályháknál melegedjünk. NOSZTALGIÁZÓ KORUNK­BAN talán nem ártana, ha munkát adnánk a cserépkály­­ha-építő mestereknek, s mint az élet annyi más területén, itt is divatba hoznánk ismét a ré­git, az ősit. Bár amikor az ősszel felkereste házunkat a kéményseprő — hogy a szo­kásos koromtalanítást elvégez­ze és a kéményseprési díjat felvegye —, arról panaszko­dott, hogy nem győzik a cse­répkályhák meg a kandallók építését. Fercsik Mihály Tüzelés ingyen A kályhának nincs párja Tanácstagi beszámolók Hétfőn, október 26-án foly­tatódnak Gödöllőn a tanácsta­gi beszámolók. 16-os, 17-es körzet, Kólya László, Vass István: Petőfi iskola, 26-os, Petróczki, Károly, Blaha, klubház, 33-as, dr. Lencsés György: Stromfeld sétányi óvoda, 50-es, 51-es, 52-es, Csa­tó Sándor, Krassay László, Reményfi Róbert: Karikás is­kola. Valamennyi beszámoló este 6 órakor kezdődik. Karfa!, mogyoród A kartali és mogyoródi asszonykórus dalai csendülnek föl holnap a rádióban. A két kórus műsorát a Kossuth adón hallgathatják meg dél­előtt 11 órakor. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma: Toprini nász, 17 órakor. Kortárs filmklub: Ginger és Fred, 19 órakor. Diáktanya: Egérfogó, 16 órakor. Jul Egy nő vagy kettő. Magya­beszélő, színes francia vígjáték, 6 és 8 órakor. Emlékezés Az aszódi családi intézet az idén is megrendezi a halottak napi közös megemlékezéseket. Az ünnepi kegyeletadást ok­tóber 31-én Túrán fél 5, Ikla­­don fél 6 órakor tartják. No­vember 1-jén fél 4-kor Aszó­don, majd 5 órakor Galgamá­­csán irodalmi összeállítással emlékeznek és emlékeztetnek halottain­kra, ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Tetszetős, de kicsi Ismét egyszer csalódnunk kellett. Kicsi a gödöllői házas­ságkötő terem. Igen, az, ame­lyet annyira vártak, amelyből az átadás perceiben oly szé­peket mondtak, milyen mo­dern, milyen tetszetős, a kor­nak megfelelő. Persze a né­pek is hibásak, miért kell ne­kik száznál is többszemélyes lakodalmi sokadalom. Hova­tovább egy fél hadsereg men­­degél a menyasszony és a vő­legény mögött. Nemcsak az a baj, hogy ki­csi. Nincs megoldva a szellő­zése. Nyáron meleg, télen hi­deg. A nyári hőségben több rosszullét fordult elő, a fa­gyos hónapokban nagykabát­ban üldögélnek a vendégek a szertartáson. Már aki befér. A padlóburkolat balesetveszé­lyes. Csúszik. Többen elestek már. A hatósági osztály veze­tője bevallotta a végrehajtó bizottság ülésén, ő is elesett a teremben. A bejárati aj­tókra ráfolyó csapadékvíz té­len megfagy, ezért azokat ne­hezen vagy egyáltalán nem lehet kinyitni. Beázik az elő­tér is, nagyobb esőzés utánt áll benne a víz. ■ A házasságkötő terem kü­lönben esztétikus, berendezé­se színvonalas. Csak­ a mére­tei nem felelnek meg. Negy­venöt személyre tervezték, most hatvan szék van ben­ne. A régi gödöllői házasság­­kötő terem befogadóképessé­ge harminc személy volt. De az nem volt esztétikus, beren­dezései sem színvonalasak. Akkor a nagyobb rendezvé­nyeket a járási hivatal nagy­termében, az agráregyetemen, a művelődési házban tartot­ták. Talán most is ez lehetn­­e a megoldás. A végrehajtó bizottság ülésén fölvetődött, esetleg a városháza nagyter­mébe mehetnének. Az ötletet különböző­ érvekkel elvetet­ték. Nekem az tetszett a leg­jobban, amely szerint a rög­zített padok miatt nem lehet beengedni a sokaságot. Hát én templomba csak turista­ként járok, akkor természete­sen nem a padokat vizsgál­­gattam, hanem a freskókban gyönyörködöm, ám úgy rém­lik, ott is rögzítve vannak a padok ... az Más gondokról is szóltak anyakönyvvezetők. Bizo­nyos teendőket nem végezhet­nének nyilvánosság előtt — apasági meghallgatás, apai el­ismerő nyilatkozat, örökbefo­gadás —, az irodában azon­ban mások is dolgoznak, akik szintén nagy ügyfélforgalmat bonyolítanak le. Visszatérve a teremhez, mit lehet tenni? Megnagyobbítani képtelenség. A hideg ellen fű­téssel lehet védekezni. A nyá­ri meleg ellen függöny helyett reluxával. Fölösleges a tetővi­lágítás, úgyis égnek a lám­pák az ünnepélyesség miatt. Természetes szellőzés is el­képzelhető, ki kell nyitni az ablakokat. Elhangzott, hogy a padlóra szőnyeget kellene te­ríteni, s akkor nem csúszik. Igen ám, csakhogy a szőnye­get tisztítani kell. Egy ilyen esztétikus teremben nézne ki a piszokfoltos hogy sző­nyeg?! Végül is olyan határozat született, mely szerint keresni kell a lehetőségét a terem szellőzésének, fűtésének, a be­ázás megszüntetésének. K. P.

Next