Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

'S 1988. FEBRUÁR 20., SZOMBAT Négy hónap alatt ezerrel csökkent a kisiparosok száma Ki tud fizetni a könyvelőnek? A minap egy sajtótájékoztatón hangzott el, hogy az utóbbi időben megnövekedett a bizonytalanság és a bizzalmatlanság az ipari kisszövetkezetek egy részének tago ^ságában, mivel vagyonuk feletti önrendelkezési joguk csorbítását vélik kiérezni a közelmúltban megjelent jogi szabályokból. Kapkodásra ugyan csak egy részüket készítette ez, többségük legfelső érdekképviseleti szervüktől, az OKISZ-tól reméli a probléma megoldását. Csakúgy, mint a kisvállalkozók, akiknek körében — amint arról az utóbbi időben a sajtó nyilvánossága előtt is sok szó esett — manapság nyomasztóan vetődik fel a kérdés: mi lesz a magyar kisipar sorsa? A kérdésre ma még egyértelmű választ nem lehet adni, hiszen a vállalkozók egy része nem foglalt konkrétan állást: visszaadja-e iparengedélyét, vagy csupán a jogszabályok adta lehetőséggel élve fél éven át szünetelteti tevékenységét. Biztosat tehát még nemi tudhatunk, de ami már nyilvánvaló: a kisiparosok helyzete nem nevezhető rózsásnak. Országosan mintegy tíz százalékra tehető azoknak a száma, akik véglegesen tevékenységük felszámolása vagy a kivárás politikája, tehát az ipar szüneteltetése mellett döntöttek. Több mint 10 ezer kisvállalkozóról van szó, de hogy témánkat megyénk területére szűkítsük le, arról a csaknem ezer kisiparosról essék most szó, aki kilátástalannak tekintve helyzetét, így vagy úgy, de döntött. A legaggasztóbb jelzések Monor és Ráckeve, valamint a szolgáltató kisiparral amúgy sem túlságosan jól ellátott északi térségből érkeznek. Amint azt Urbán László, a Kisiparosok Országos Szervezetének Pest megyei titkára mondja: nálunk kicsiben megjelent minden gond, amely szerte az országban a magánvállalkozók körét nyomasztja. Csupán a Gödöllőn, Érden és Szentendrén működő kisiparosok száma meghaladja ugyanis a Komárom vagy Nógrád megyében dolgozókét. Négy-ötezres gázsi — Legalábbis meghaladta —folytatja Urbán László —, mert naprakész adataink nincsenek. Szinte követhetetlen az a folyamat, amelynek szemtanúi vagyunk az utóbbi hetekben. Az elmúlt év közepén majd ezerrel több kisvállalkozó tartozott érdekképviseletünkhöz, mint ezekben a napokban. De még tavaly decemberben is 400 fővel többen voltak. Azokról nem is beszélve, akik nem idényjellegű munkájuk miatt szüneteltetik az ipart. Sorolja, mi késztette meghátrálásra azokat, akik úgy döntöttek, hogy ezután máshol keresik meg kenyerüket, vagy nyugdíjba vonulnak. Azt hinnénk, elsősorban az új adószabályozás vette el kedvét sokaknak, s bár van némi igazság ebben is, de az alapvető gond máshol van. — Sokan azért érzik kilátástalannak helyzetüket, mert úgy vélik, hogy a jövőben nem tudnak majd megfelelni a megnövekedett adminisztrációs terheknek. Azt mondják, nem tudnak nyugodtan élni, dolgozni, hiszen januártól oly mértékben bővült a papírmunka, hogy annak ellátására maguk már nem képesek. Azt viszont jó részük nem teheti meg, hogy könyvelőt tartson — főként nem olyan szakembert aki a legteljesebb mértékben tisztában van az új rendeletekkel. — Kevés a minden paragrafust betéve ismerő, s azokat megfelelően alkalmazni is képes szakember — veszi át a szót Bartos László, a KIOSZ megyei titkárhelyettese. — Nem csoda hát, hogy e tudás birtokában horribilis összegeket kérnek a hozzáértők vagy magukat annak nevezők főkönyvvezetéséért, az adminisztráció intézéséért. A tehetősebb kisiparosok persze meg tudják fizetni még a havi négy-ötezres gázsit is — érkeztek már hozzánk hírek arról, hogy akad jócskán ilyen tarifa —, de tudjuk, a többség nem képes vállalni ezt a terhet. Mert ugye senki nem képzeli, hogy például egy kistelepülés cipésze a talpalásokból, sarkalásokból, a felfeslett varrások javításából ki tudja fizetni ezt az összeget?! Kismillió kimutatás Pedig ezt kellene tenniük. Mert úgy tűnik, jelentősen módosul a szolgáltatások iránti igény. Manapság kevesebb pénzt költünk fodrászra, szabóra, esetleg eltoljuk a festésmázolás vagy parkettázás időpontját. Az efféle tevékenységet folytató kisiparosok bevétele tehát csökken. Ők ezért, a többiek meg alacsony szolgáltatási díjaik miatt nem fizethetnek ekkora összeget. Megoldásként marad a csináld magad módszere, de talán részletezni sem kell, ennek mi lehet a következménye. Ma még toleránsak, megértők az adóellenőrök, de mi lesz holnap? Nem kell ahhoz különösebb képzelőerő, hogy belássuk: a kismillió kimutatás, nyilvántartás — például az ÁFA-elszámolás, vevői nyilvántartás, bérfizetési jegyzék, készpénzkifizetési jegyzék, egyezető tábla, vagyonkimutatás, hogy a legfontosabbról, a főkönyvről külön ne is beszéljünk többet —, között elveszhet az ember. Idővel persze meg lehet ezt is tanulni. Sok idővel. Ebből azonban ma igen kevés akad. Mondhatjuk, szorítanunk kell rá pár hetet, hónapot, hogy a kisujjünkban legyen az összes szabály és rendelet — s a szándék bizonnyal meg is lesz. De vajon várható-e, hogy hosszú távon marad minden így, ahogy van? S ez az, ami a másik oldalról a legtöbb fejtörést, problémát okozza a kisiparosoknak. — A vállalkozói adó —ami nem egy kisiparosnál eredményezte, hogy megszüntette tevékenységét — ma 25 százalék — magyarázza Kojanitz László, aki ugyancsak a megyei KIOSZ titkárhelyettese. — Eredetileg ugyan 30 százalékról volt szó, de mi 15-ben szerettünk volna megállapodni. Nem sikerült, s nem lehetünk biztosak abban, hogy idővel a 25 százalék helyett nem állapítanak egyobb terhet. ..meg még natúlságosan gyakran módosulnak ezek a szabályok — mondogatták évek óta. Panaszkodtak, nem tervezhetnek ilyen körülmények között a hosszú távra. Két éve, amikor kisiparosok választhattak, átalány vagy bevallás alapján adóznak-e, úgy tűnt, jó pár évre megoldódik ez a gond. Most gyökeresen módosul minden. Vagy ott volt a pályázat útján elnyerhető, adóalapot csökkentő kedvezmény az exportot növelő, importot csökkentő beruházásokra. Hat-hét éve még megérte, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Ma már? Ellentmondó vélemények — Erre sincs kedvezmény — mondja Urbán László. — Aki tavaly fogott hozzá ilyen beruházáshoz, az egyértelműen ráfizetett. Úgy érezzük, a jelenlegi gazdasági szabályozás rombolja a vállalkozói szellemet. Megértjük azokat, akik azt mondják, csalódtak. Mást vártak, mint ami bekövetkezett. Azt ugyan senki nem gondolta, hogy könnyebb lesz az élete, de hogy a problémák, a terhek ilyen mértékben növekednek?! Várakoznak tehát. Nem annyira a bizalmatlanság, mint inkább a bizonytalanság érződik tagságunk körében.mostanában elmondja azt is: sok még a tisztázatlan kérdés. Állást kellene foglalni végre abban, mi legyen a kisiparosok által végzett társadelmi munkával, vagy a bevitt vagyon kérdésével. De ma még senki nem ad választ. Az APEH-nél előfordul, hogy egy szobán belül is kétféle véleményt hallanak. Mit tegyenek hát? Melyik álláspontot fogadják el? Azt, amelyik egy-két év múlva akár 200 százalékos bírságot is vonhat maga után? Vagy azt, amelyik a későbbiekben is megfelel a követelményeknek? Választhatnak, de hogyan? Pató Zsuzsa Környezetkímélő is A Dunai Kőolajipari Vállalat új egységében cseppfolyós pb-gázt, különböző benzinkomponenseket, fűtőgázt és további feldolgozással ként állítanak elő. Az új üzem évente mintegy S0 millió forinttal növeli a vállalati eredményt. Ugyancsak fontos tény, hogy az üzembe helyezés után tovább csökkent a DKV által kibocsátott környezetszennyező anyagok mennyisége. Kettőtől száz mikrontól A metil ellen A metilalkohol már kis mennyiségben is megvakítja az embert, nagyobb mennyiségében pedig a halálát okozhatja. Ezt a vegyületet a májban az alkoholdehidrogenázok családjába tartozó enzimek bontják le formaldehiddé és hangyasavvá. Eme lebomlási termékek fehérjéket csapnak ki, s ez az oka annak, hogy az ideghártyák lebomlanak, és a látóidegek elhalnak. Az Iowa Egyetem kutatói most olyan vegyületet találtak, amely az alkohol-dehidrogenázok működését a májban közvetlenül gátolja. Ez a vegyület a tetrametilén-szulfoxid és származékai. A kutatók már azt is tudják, hogy a testsúly minden kilogrammjára 2—100 mikromolos adag a leghatásosabb. A három fiatalember himbálózása a falon elcsodálkoztatta az arra járó gödöllőieket. Rövid szemlélődés után napirendre tértek a dolog fölött: nem mutatványról volt szó, hanem munkáról. A fiúk cseppet sem zavartatva magukat — megszokták a kíváncsi pillantásokat — vödörből valamiféle képlékeny anyagot kentek a panelek közötti hézagokba. Ezúttal az Ambrus Zoltán közben ütötték fel ideiglenes tanyájukat. Állvány helyett kötél • — Munkáltatónk, a Torony Szolgáltató Gazdasági Munkaközösség, az ablakmosástól a vakolatjavításig, a festéstől a korrózióvédelemig minden olyan külső munkát elvállal, amelyhez nem akarnak költséges, időrabló állványozást — mondja Soha Gábor. — Mostanában a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat megbízásából garanciális panelszigetelést végzünk. Szerencsére az időjárás kedvező, ami jó az építőknek, meg jó nekünk is. Fagyban ugyanis veszélyes minden mozgás a falon. A három fiatalember — Soha Gábor, Nagy Zsolt és Babosán Gábor — nem véletlenül dolgozik ennél a gmk-nál. Hosszú évek óta együtt űzik a különleges sportok közé sorolt sziklamászást, ez a hobbi barátságuk kapcsa is. Hasznosan töltjük az időnket, hiszen afféle edzésnek fogható fel a munkánk. Ráadásul fizetést kapunk, amelyből a nyári táborozásokra ugyancsak futja. Végül is jól jár mindenki — összegezi véleményét a rangidős Babcsán Gábor, aki szabad idejében alkalmi segítőtárs. Az utolsó mondattal a megbízójuk ugyancsak egyetért. — Az ehhez hasonló apróbb, ám elengedhetetlen javításokra nincs kapacitásunk. Ha adott esetben állványozni kellene az emeletes épületeket, az ugyancsak tetemes összegekbe kerülne, jelentősen növelné a költségeket — tájékoztat Klein Csaba, a PÁÉV szakembere. — Már bevált gyakorlat, hogy ezeket a feladatokat ilyen speciális gazdasági munkaközösségekkel végeztetjük el. A szikla- és hegymászók gyorsan, biztonságosan mozognak a falon, a felvonulásuk sem kerül sokba. Vödör az ujjon Való, a három fiú mindössze egy Skodával közlekedik. A hordót, benne a szigetelőanyaggal, a vödröket, a spachtlikat könnyen kipakolják, azután már csak a kötélre, kampókra, meleg ruhára, no meg a sajátos sziklamászó technikára van szükség. Ujjerősítő gyakorlatnak ugyancsak remek ez a munka — közli mosolyogva Babcsán Gábor. Tréfának veszem, ám társai bizonygatják, Gábor a 20 kilogrammos vödröket egy ujjon hordja utánuk. Nem véletlenül, a sziklamászáshoz elengedhetetlen az izmos ujj és csukló. Ráadásul ezért az edzésért fizetést kap. — A hobbinkkal összefüggő táborozáshoz magunk teremtjük elő a forintot — fűzi tovább a szót a rangidős. — Napjainkban már a környező európai országokba sem olcsó a túrázás. Bár jómagam már Észak-Amerikába is tam, ez nem jellemző eljutnia mi sportágunkban. A természetesen szintén felszerelés pénzbe kerül... Témát váltunk. A Szigetszentmiklóson és Gödöllőn már befejezett munkáikról beszélgetünk. — Nekünk a kőműves szakmáról nincs oklevelünk, pedig maholnap mesterei leszünk a vakolókanál és a spachtli kezelésének. De már a korongecset sem idegen tőlem — így Soha Gábor. Hogy alig három évvel a gimnáziumi érettségi után mennyire fizetődik ki az „önképzés” e sajátos módszere? Erre szintén választ kapok. — Tisztességes a kereset, éves átlagban több mint tízezer forint havonta. Hozzáteszem, megdolgozunk érte. Tornyok homokkőből Mint megtudom, náluk nincs külön segéd- és szakmunka. Csinálni kell amit elvállalnak, mégpedig kötélen lógva. Mivel időjárástól függő tevékenységről van szó — télen, hidegben nem tudnak dolgozni — ezért a jó időben kell ráhajtani. Olyankor napkeltétől estig tart a műszak, a munkát maguk szervezik. — Ezzel a négyemeletes tömbbel például 4-5 nap alatt végzünk — mutat körbe Gábor. — Ugyanakkor az ilyen házgyári panelépületeknél figyelmesen, nagyon gondosan kell ténykedni, mert bizony már előfordult, hogy a falak illesztésénél az ujjunk beért a tapétáig. Ez a szigetelés a beázást előzi meg, egyúttal a lakás hőtartó képességét fokozza. A szakemberek véleménye szerint ugyanolyan fűtés mellett 3-6 Celsius-fokkal melegebb lesz a lakás, ezt mérések bizonyítják. — A házfalak után az idén nyáron merre terveznek túrát? — Még nem pontosítottuk elképzeléseinket. Az biztos, minél előbb szeretnénk kijutni az NDK-beli Szász-Svájcba. Nekünk sziklamászóknak az a legoptimálisabb terület. Gyönyörű vidék. Gyakorlatilag megyényi fenyvesben elszórtan mintegy ezer, egyenként 50-100 méter magas homokkő torony található. Megmászásuk puszta kézzel a legnagyobb kaland. — Ugyanezt a városokban szintén gyakorolhatják, megrendeléstől függően. — Valóban, de amíg az egyik felelősségteljes munka, a másik hódolás a természetnek, a szenvedélyünknek, azaz kikapcsolódás, szórakozás — közli a különbséget Nagy Zsolt. Azután, mintegy jelezve a beszélgetés végét, nyúlnak a vödrökért, a kötelekért, hogy idővel a betonfalak után szász-svájci homokkő tornyok a ugyancsak elérhető közelségbe kerülhessenek. Győri András Oklevél nélkül, vakolókanállal Három barát a falon 5 A hét híre TISZTÁBBAN 0 Gyula fogadta a fehérjenövények termesztéséről rendezett országos konferencia résztvevőit. 0 Kiállítás nyílt a fővárosban Bemutatjuk a szovjet külkereskedelmi vállalatokat címmel. 9 Lezajlott a Magyar Szakácsok és Cukrászok Egyesületének XXI. közgyűlése. A hét híre az is, hogy a Közlekedéstudományi Egyesületben vitaüléseken értékelték a vasút környezetvédelmi tevékenységét. Régi és ezért feledésre ítélt igazságok bizonyulnak feledhetetlennek. Az emlékezet felfrissítője gyakran a kényszer. Ez ment és megy végbe például a sokféle jellemzőjének környezet romlását látva az élet valamennyi területén. Ami alól a vasút sem kivétel. Nem egészen új dologról van szó persze ott sem. Az 1879. évi XL. törvény már magában foglalt olyan kötelezettségekétdéseket, amelyekre és intézkema azt mondanánk, környezetvédelmi előírások. Nem az elnevezés a fontos, hanem a megnevezett teendők végrehajtása. Ami körül azonban már akkor, a múlt század végén is, ma is mutatkoznak bajok. Az említett törvény megjelenésének esztendejében ugyanis már el kellett járni több személlyel szemben, mert megszegték a mozdonyok salakürítési szabályait... Az ahogy lesz, úgy lesz alapon történő gondolkodás bizonyára egyidős az emberrel. Aminek megjelenési terepe lehet sokféle, akár a környezetvédelem is. S akár a vasútnál is. Így, ezen a módon kell felfognunk azt, ami itt, ott, amott történt, történik. Nem különlegességként tehát, hanem olyasmiként, ami miatt fölösleges a sopánkodás. Fölösleges, mert sokkal hasznosabb, ha azt szándékozunk megakadályozni, hogy okunk legyen a sopánkodásra. A környezetvédelem haladása legkevésbé indulati tényezőknek a függvénye. Ahhoz, hogy tisztábban láthassuk mind a kialakult helyzetet, mind a teendőket, tiszta fejjel kell(ene) ítéletet alkotni, döntést hozni. Könnyebb azonban, pro és kontra, indulatokra hagyatkozni. Korábban a vasút környezetvédelme-környezetszennyezése is hálás terepe volt az indulatoknak. Szerencsére, mostanában egyre több a jele a tiszta (a tisztább) fejnek. Ilyen bizonyíték például az a jelentős környezetvédelmi beruházás, amelynek helyszíne Dunakeszin a járműjavító. Ennek a fejlesztésnek a segítségével megoldódott nagyüzem sokféle szennyvizének a megnyugtató kezelése, a tisztítótelep egyszerre haszna tehát a vasútnak és a városnak. Ez a kettős haszon általában jellemző a vasút környezetvédelmi beruházásaira, hiszen a vaspályák valóban behálózzák az egész országot. Ami a környékén történik, vaspályák az egyben települések sokaságán is történik, s emberek sokaságát szintén érinti. Érzékelteti az igyekezetet és egyben a vasút megváltozott gyakorlatát, a vezetés új szemléletét, hogy bár nagyon szűkösek a pénzügyi források, azért ebben az évben is jut ötvenmillió forintja a cégnek környezetvédelmi beruházásokra. Az összeg a feladatokhoz mérten szerény. Ahhoz képest viszont, hogy sok helyen, az anyagiak csökkenésének hatására elsőnek a környezetvédelmi beruházásokat törölték programokból, elismerést érdemel. Meghatottságot persze nem kell éreznünk. Hiszen a vasút (is), mint bármely más szervezet, a közösség pénzét költi a közösségre... A közösség finanszírozza például a vonalvillamosításokat, mert egyszerre javítja a forgalmi és a környezeti feltételeket az ilyen természetű fejlesztés, s „mellesleg” tetemes energiamegtakarítást is lehetővé tesz. Igaz, az ún. egyszeri beruházás drága. A gőzösnek nem kellettek olyasmik, amik például a Vác és Aszód közötti vonal villamosításakor 160 millió forintnál nagyobb összeget emésztettek fel. Holott ez a vonal (a térképen) néhány centiméter csupán... Költő, Heine írta le a látnoki szavakat. „A történelem új fejezete kezdődik. A vasút megöli a teret és már csak az idő marad nekünk.” Azóta a repülőgép az időt is lassan „megöli”, ám a vasút szintén megújul, a szupervonatok kétszáz kilométer feletti óránkénti sebessége valóban kétségessé teszi, azt kell-e ma is vasúton értenünk, mint harminc vagy ötven esztendővel ezelőtt. S ha a vonat nem az, ami valamikor volt, maradhat-e maga a vasút az, ami régen? A kérdésben benne a felelet. S örvendetes, hogy végre itthon is (témánknál maradva, például az új kocsimosók, a zárt technológiás tisztító álláshelyek segítségével) sokasodnak a jelei a szemléletváltásnak. A korábbiaknál tisztábban látják a vasútnál, dolguk minden esetben a szolgálat. Még akkor is, ha ezeknek az eseteknek az egyike „csak” a környezetvédelem. Mészáros Ottó