Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
VÁCI KItman v i ■ ■ [UNK]«>»*«*>»#■*■ [UNK]»■ [UNK] [UNK] [UNK]' ......................................■ [UNK] [UNK].......* A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM 1988. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK Patthelyzet - döntetlen nélkül Ki vigyázzon a lakásokra? ! A dolgaink egyformák. Nem írhatok semmiről sem úgy, hogy elviselhetetlen, tragikus, katasztrofális, hisz bárki megkérdezi, hetité, és ez?! Erre nem gondolsz? Itt talán nem ugyanolyan a helyzet?! Nincs tehát különbség. Hovatovább azon csodálkozna az ember, ha az élet valamely területéről kiderülne, hogy rendben megy minden arrafelé. Folytatva a gondolatot, a lakáshelyzeten valószínűleg még jó ideig nem fogunk csodálkozni. Az új lakásokról már beszélni sem érdemes, főleg,hogy azt hallani, az állam ezentúl még kevesebbet fog építeni, a régiekről pedig... jó, nézzük meg, mi van a régi lakásokés kal, hogy állatok felújításai béreket, de a kezelő fedezi a víz-, csatorna- és szemétdíjakat, a kéményseprést, a közös helyiségek áramszámláját. Mi késztessen hát bárkit a takarékosságra? Rothbauer Antal különösen a vízre bólogat nagyot Ehhez mindenekelőtt egy adatot kell ismerni: egy-egy épület átlag 30—35 év alatt „kopik el”, szorul felújításra, melyet minden házkezelő vállalat folyamatosan végez(ne). Vácott például 2750 tanácsi bérlakás kezelését látja el a Városgazdálkodási Vállalat házkezelőségi osztálya. Az előző szám birtokában elég csupán elosztani ezt, hogy kiderüljön: évente 91 lakást kellene újjávarázsolni. Ezzel szemben mi a valóság? — Egy esetleges értékesítéssel persze minden megváltozna — mondja. — Most fut egy javaslat az idevágó tanácsrendelet módosítására. Az eddigi elidegenítési tilalom alatt álló területeken — Burgundián, Kisvácott —, valószínűleg feloldják majd ezt a tilalmat. A vb — éppen a lakásügyi jogszabály változására számítva —, jövő év március 31-ét tűzte ki az erről szóló döntés határidejéül. ■— Végül térjünk vissza a felújításokra. Konkrétan mely lakások kerülnek a „kiválasztott” 20 közé Vácott? — A Március 15. tér 16—18. sz. házának lakásait szeretnénk teljes egészében felújítani, 1990-es befejezéssel. Készen vannak a Katona Lajos utca, Bartók Béla utca, Révköz és a főtér által határolt tömbnek a rekonstrukciós tervei is, ám erre ebben az ötéves tervben már nem kerül sor. És ami még szomorúbb ... Réges-régen elkezdtük a gépészeti felújításokat. A munka üteme mára azonban annyira lelassult, hogy ha néhány éven belül nem oldódik meg ez a probléma, az előbbutóbb tragédiához vezethet. A vezetékek korrodálódnak, a lakások átáznak, egy ilyen helyzetben pedig nagyon könnyen megtörténhet bármi. Igen, bármi, kivéve egyvalamit. Ahogy elnézem, az sajnos nem történhet meg, hogy egy kicsit is változzon a mostani állapot. Hogy ez katasztrófát is okozhat? Nem tudom. Ma még talán nem. Talán ... Nem pótolja — Idén várhatóan 20 lakás teljes és 64 lakás részleges felújítására kerül sor a városban — mondja Martikán Gyula, az osztály vezetője. — Az utóbbi egy-egy főbb szerkezeti elem átépítését, vezetékek, elektromos berendezések cseréjét, burkolatcserét jelent, ami azonban nem pótolja a ciklusidőn belüli generálfelújítást. Ahhoz viszont, hogy valamennyi sürgető munkát — az eddig elmaradottakat épp.n úgy, mint a soron következőket —, el tudjuk látni, sokkal több pénzre lenne szükség. Sajnos rá kell döbbennünk, „felülről” nem képesek támogatni, a részleges felújítások, karbantartások pedig még a szinten tartáshoz nem elegendőek. Gyakorlatilag a szemünk láttára mennek tönkre a lakások, és nem tehetünk semmit. — Tehát nincs pénz, pénz nélkül viszont lépni, azaz felújítani sem lehet. Szívesen ráfognám a szituációra, hogy patthelyzet, ám itt szó sincs döntetlenről. A dolgon mindenekelőtt veszít a lakásbérlő, de hosszú távon vesztes lesz maga az állam is, hisz mi más, ha nem veszteség egy állagában fokozatosan romló lakásállomány. Természetesen minden szinten keresik a megoldásokat. Felvetődött a kérdés, kell-e egyáltalán ennyi állami lakás. Nem lenne-e jobb azok egy részét értékesíteni. Én erről csak a saját véleményemet mondhatom el. Először is, valahogy muszáj megoldani a lakáshiányt! Az nem lehet, hogy az emberek az utcán éljenek, nevelkedjenek. Az észszerűség, valamint a helyi viszonyok ismerete tehát eleve gátat kell, hogy szabjon az elképzeléseknek. Váci fejjel gondolkodva: a belvárosban rengeteg műemlék jellegű épület található. Ezeket éppúgy nem célszerű elidegeníteni, mint a többlakásos házakat. Az utóbbiak esetében a lakók még annyit sem költenének a felújításra, mint amennyit a házkezelőség tudna. De gondoljon bele: csak egy felvonó, amit ötévente szoktunk kicserélni, félmillió forintba kerül, és akkor még nem szóltam a hőközpontokról. Hol találunk olyan embereket, akik erre pénzt adnak össze? Fonák helyzet Hallani olyan híreket, hogy megemelik a lakbéreket ... a — Ahhoz, hogy előrelépjünk lakásfelújítások ügyében, legalább 200 százalékos növekedésre volna szükség — veszi át a szót Rothbauer Antal főmérnök. — Ebbe viszont a bérlők roppannának bele. Akkor már jobb megoldásnak tartok egy kisebb emelést, és ezzel párhuzamosan egy olyan jogszabály-módosítást, ami bővítené a bérlők karbantartási kötelezettségeinek körét. Eszerint a lakásokban mindenki a saját költségén végezné el a javításokat, cseréket, így az a szőnyegpadló mondjuk, melyet mi átlag 8—9 évente selejtezünk ki, elképzelhető, hogy 15 évig is bírná, ha vigyáznának rá. — Fonák a helyzet — szólal meg ismét Martikán Gyula. — A bérlők fizetik a lak Bármi megtörténhet F. Zs. Koreai együttes Vácott Karneváli hangulat Ünnepi műsort adott Vácott a hazánkban turnézó Kubai Forradalmi Fegyveres Erők Művészegyüttese. A Magyar Néphadsereg kubai vendégszereplését viszonzó együttes fergeteges sikert aratott műsorával a Madách Imre Művelődési Központban. A keretjátékba foglalt produkció egy távoli egzotikus világ dalait, táncait, szokásait tárta a váci közönség elé. A zárókép egy igazi kubai karneválra emlékeztető hangulatot varázsolt a művelődési központ színpadára. A jelenlévőknek nagy élményt jelentettek kubai dallamok és ritmusok. a (Kép és szöveg: Papp László) Levelek a Naszálynak Kék postaládák Három új, ám a múltat idéző postaládával gyarapodott Vác: a Naszály — Váci Fórum szerkesztősége, pontosabban a városi tanács állíttatta fel, hogy az olvasók ide dobhassák be leveleiket. De csak a Naszály szerkesztőségének címzett leveleiket! — Ugyanis, a hétfőn felállított levélgyűjtő szekrényekben már találtak lottószelvényt, más településekre címzett küldeményeket. Pedig ezek a ládák kék színűek — éppen azért, hogy megkülönböztethetőek legyenek a Magyar Posta levélgyűjtő szekrényeitől. A Váci Fórum levelesládái a város három pontján találhatóak meg: a városi tanács épülete előtt, a Földvári térnél, a Kölcsey úti ABC előtt és Deákváron, szintén az ABC-áruház előtt. A szerkesztőség reméli, hogy ezek a ládák nemcsak a városképet javítják, hanem ösztönzik is majd a vádakat, az olvasókat, hogy megírják és elküldjék észrevételeiket, javaslataikat, ötleteiket (hiszen nem kell keresgélni a szerkesztőbizottság tagjait, elég bedobni a levelet), segítve a szerkesztés munkáját. Ellentmondások a kereskedelemben Az ellátás gondjai Nehezen halad két fontos áfész-bolt felújítása. Az ipolydamásdiak és a márianosztraiak számára problémát okoznak az ellátási gondok, a több hónapja tartó átmeneti árusítás. A többszöri határidő-módosítás és a felületes munkavégzés próbára teszi az itt élők türelmét. Bár a sződiek gondja kisebb, ők is kifogásolják, hogy az új ABC-áruház nyitva tartása nem alkalmazkodik a helybéliek igényeihez, nem teszi lehetővé a munkából hazatérők számára a bevásárlást. Ami az alapvető élelmiszerekkel való ellátást illeti, az elmúlt időszakban — a tapasztalatok összegzése alapján — sok volt a gond. Míg tőkehúsból az ellátás kiegyensúlyozott volt, a húskészítményekből csak elfogadható, viszont problémák voltak a tejjel és tejtermékekkel, valamint — elsősorban az északi térségben — a kenyérrel. Rendszeresen előfordult, hogy a tej, a kefir stb. fogyaszthatatlan volt, a kávétejszín jelentős részét ki kellett dobni. (Még a hűvösebb idő beköszöntével is a fővárosba bejárók inkább onnan hozzák haza a tejtermékeket...) Az élelmiszer-kereskedelemben folytatódik a hálózatfejlesztés — ám szóba kerül kis boltok megszüntetése is! —, de a gondok nem szűntek meg. A létszámhelyzet, a bérbruttósítás, a bérszínvonalszabályozás miatt a kiskereskedelemben meglévő ellentmondások tovább erősödnek. Mint egy áfész-vezető elmondta, a sütőiparban uralkodó helyzet miatt inkább magánkereskedővel köt szerződést a kenyérszállítás megoldására, szerboltok viszont az élelmiárréscsökkenés okozta helyzetén nem tud segíteni. A veszteséges kis megszüntetése azonban boltok nem jelenthet megoldást. (így foglalt állást korábban a városi párt-végrehajtó bizottság is.) Nemcsak azért, mert a nyereséges nagyobb üzletek — mint a városi tanács elnöke a téma egy korábbi tárgyalásán hangsúlyozta — jelentős városi segítséggel jöttek létre, és el tudnák tartani a kisebb boltokat, hanem azért sem, mert egyszerűen nem maradhat ellátatlanul egy-egy terület. Családias lakónegyed épül A váci KISZ-lakásépítő szövetkezet még a nyár közepén kezdte el a Gombási úton az új családias lakónegyed építését. A Tóth Pál építőmester vezetése alatt dolgozók mindent elkövetnek, hogy a határidőt tartani tudják, ám a már krónikus faanyaghiány miatt sokszor át kell szervezni a legegyszerűbb munkákat is. Így kissé körülményes az építkezés, de ennek ellenére 16 lakást szeretnének fedél alá hozni, mielőtt a tél beáll (Kép és szöveg: Vimola Károly) A szakma ifjú mestere Országos döntő A Hallássérültek Országos Szövetsége és a váci 204. számú Kilián György Ipari Szakmunkásképző Intézet október 29-én, szombaton Vácott, a siketek Csikós József utca 31. szám alatti leánykollégiumában rendezi meg A szakma ifjú mestere országos vetélkedő döntőjét, a nőiruha-készítő szakmában. Az elődöntőkön részt vevők közül Kazai Erzsébet (Göd felső) is bejutott a legmagasabb szintű döntőbe. A szobi pártbizottságon Titkárválasztás Az MSZMP Szobi Nagyközségi Bizottsága szeptember 30-án tartott pártértekezletén megválasztotta az új — tagú — pártbizottságot. 19 A pártbizottság titkára ismét Kristofek Istvánná lett, társadalmi helyettese pedig Makrai László. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): Október 6-án, este fél 6 és fél 8-kor A kicsi kocsi Monte-Carlóba megy című, 1977-ben készült filmvígjátékot vetítik.amerikai Videóprogram: Délután 5 és este 7 órakor az S. O. S. Titanic című amerikai katasztrófafilmet vetítik. VÉLETLENÜL mentem az Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz. Valami egészen más ügyben szerettem volna beszélni Boros Aladárral, a húsipari szakmunkástanulók magyar- és történelemtanárával. Becsengetés után zavartam, leültetett, hallgassam végig az órát. A kis terem zsúfoltnak hatott a beállított padsoroktól. Minden zugából az átmenetiség hangulata áradt, a szükséges rosszé, melyet kéthetente el kell viselni tanárnak, diáknak. A tábla mellett fakult szemléltetőtábla lógott a sertés és a szarvasmarha részeiről. A valaha fehér falak egyébként csupaszon fogták körül az orszályt. A sarokban magányos fogas állt. Mindössze egyetlen ablakon keresztül próbált világosság kotlni közénk odakintről,lopás egymás után feleltek a tanulók. „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Északfok, titok, idegenség”. . A szavak tétován verték fel a csendet, esetlenül próbált kifejezés társulni a hangokhoz. Meg-megakadtak a versszakok, hogy aztán hadarva-sebesen száguldjanak a végkifejlet felé: „S lennék valakié, / lennék valakié.” Idegen volt, nem tudott gyökeret ereszteni Ady Endre e néhány négyzetméteren. Megtanulták, megtűrték, kényszerűségből elfogadták, de idegen maradt továbbra is. Boros Aladár mégsem fukarkodott a dicséretekkel. Elnézően siklott el a botlások fölött, minden helyes hangsúly után pedig valami különös elégedettség ömlött el az arcán. „Ezek a gyerekek egy hétig vannak iskolában, egy hétig dolgoznak — magyarázta később — ,ami annyit jelent, hogy egy hétig aprítják, vágják, darabolják az állatokat, csúszkálnak a vérben, rakodják a húsokat. Nem is tudom, állhat-e messzebb valami költészettől, mint ez az élet. A percenkénti találkozás a halállal fásulttá teszi az embert. Hogy ezek után még jut erejük a srácoknak egy-egy vers megtanulására, az valóságos csoda. Ott a munka közben kellene megnézni őket.” Hát így kerültem a Rádi úti húsfeldolgozóba... Már az épületben figyelni kezdtem a zajokra. Lassan bontottam alkotóelemeire marhabőgésből, disznósivításából, a kapuk csapódásából, lánccsörrenésből, tompa puffanásokból és kiabálásból összeálló világot. Először a fülemben nyerték el formájukat a dolgok. Az udvaron fémrácsos karám szorításában várnak a szarvasmarhák. Riadt szemükben a megérzés bizonyossága. Négyesével hajtják az állatokat a csarnokba. Bent minden síkos a vértől, a hatalmas testek meg-megcsúsznak a földön. Aztán kampókhoz kötik a nyakukból lógó kötelet, és négy szigorú, pontos ütés következik. Mintha vékony jég repedne meg, ahogy a furcsa csőrös kalapács a koponya közepébe hatol. Lábukat felrántva egymás után zuhannak el a marhák, a kés pedig szinte nesz nélkül vágja fel torkukat. A vér forrón, gőzölögve tör elő. A halál misztériuma lejátszódott. Személytelenül, begyakorlottan indul be az ipar. A tagló mechanikusan csapja le szarvakat, vágja ketté az álalatot. Vízsugár söpri végig a padlót. A megnyúzott hatalmas testek kampóra kerülve folytatják útjukat. Az emberek cigarettára gyújtanak. Az egyik véres kötényes fiú a magyaróráról ismerős. „Ezt is meg lehet szokni” — mondja. „Engem nem zavar.” A nyers hús szaga az olvasztott zsíréval keveredik a levegőben. Odakintről a sertések szinte eszelős visítása hallatszik. „Árammal kábítják el őket, és csak aztán szúrják torkon valamennyit." A A terem melletti folyosó... mesterséges világítás furcsán egybemossa a színeket, a padlócsempék sárgáját és a falak kékjét. Imbolygó alakok jönnek szembe, megbillenve a zsírtól csúszós lapokon. Középen akár egy hatalmas gyertyatartó, lóg a plafonról egy fémszerkezet. Hosszú rúdján körkörösen négy sorban négy kampó. És minden kampón egy lenyúzott marhafej. Arrébb a sertések hosszú vándorlása tart munkástól, munkásig. Bőrüket vesztik, csupaszodnak, mintha a szemünk előtt tárulnának fel a teremtés titkai. Az osztályban lógó szemléltetőtábla tapintható valósággá válik. Egy tanuló a forrázásnál segédkezik. Társai a szalagról lekerülő húst darabolják. Kezükön fémkesztyű, alkarjukon műanyag védőbandázs. Egy hosszú léptű fiú belsőségekkel teli ládát húz maga után. És ez így megy tovább egész délután. A malacok, a marhák, a kiömlő vér, a húsdarabok, az állandóan működő szalag, a kampókon lógó állatok. Újra és újra ..., amíg a munkaidő tart. NAPONTA szembesülni halállal — tudom, hogy nem a így kellene felfogni a dolgot. Inkább úgy, hogy az ember fenség. Egyszeri, megismételhetetlen. Mint Ady Endre. És ennek a fenségnek élni kell. Enni, jóllakni. Hogy gondolkodni tudjon. Hogy fenség maradjon. Falusy Zsigmond ISSN 0133 2700 (Váci Hírlap) A poézis odakinn marad