Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

6 J­ogi tanácsok Lakásért térítés • Tartásd­íj leszállítása Valós-e a szerződés? • Kié a CSÉB-biztosí­­tás? • Késői kár • Egy vállalati bérlakásban laki!' H. S. budapesti olvasónk. Az elmúlt hónapban házassá­got kötött, és ezért a lakás fe­leslegessé vált számára. A vállalatom tudomásul vette, hogy el fogok költözni, de semmiféle térítés megfizetésé­re nem hajlandó, mondván, hogy felőle maradhatok. Ha a vállalati bérlakás bér­lője a lakással rendelkező szerv javára érvényesen le­mond, a lemondást köteles el­fogadni a vállalat. Érvényes lemondásról akkor lehet szó, ha az írásban történik, illetve a házastársak közösen teszik meg azt. A lemondás ellené­ben járó pénzbeni térítés el­bírálásánál azokat a kikötése­ket, amelyeket a lakással ren­delkező szerv a bérlő kijelölé­se során tett, akkor is figye­lembe kell venni, ha a há­­zastársak életközösségét meg­szüntetik, vagy a házasságukat a bíróság felbontotta. A vál­lalat ugyanis a bérleti jogvi­szony keletkezésekor kiköthe­ti, hogy az csak addig áll fenn, amíg a dolgozó munkaviszo­nya nem szűnik meg a mun­káltatónál. Ha ilyen feltételt köt ki a vállalat, akkor lakás­használatbavételi díjat nem kérhet, viszont a bérlő sem tarthat igényt pénzbeni térí­tésre. Előírhatja a munkáltató azt is, hogy ha a bérlő a munka­­viszonyát a meghatározott idő, de legfeljebb 10 év előtt meg­szünteti, elhelyezésre nem, vagy csak szükséglakásra tarthat igényt. Ha a bérlő e feltétel­nek eleget tett, pénzbeni té­rítésre igényt tarthat. Amen­­­nyiben a bérlő a lakást a vis­­­szatérés szándéka nélkül vég­leg elhagyta, és távozása után kíván lemondani a lakásbér­letről, a lemondását nem lehet érvényesnek tekinteni, ezért pénzbeni térítésre nem tarthat igényt. Természetesen ez az eset csak kivételesen fordulhat elő, és az az általános — mint olvasónk esetében —, hogy a bérlő a lemondást követően hagyja el a lakását. Ilyenkor gondoskodni kell a lakás hely­reállításáról, amennyiben ezt nem teszi, ez nem lehet aka­dálya a lemondás elfogadásá­nak, csupán polgári jogi igényt teremt a vállalat számára e követelésre. Mindezek figye­lembevételével tehát a válla­lat jogszerűtlenül járt el, am­i­kor a felajánlást elutasította.­­ Gyermektartásdíj fizetésé­re kötelezték esry tápióbicskei olvasónkat. Sajnos a jövedel­me az elmúlt két évben ala­posan megcsappant és ezt volt házastársa nem akarta figye­lembe venni. Mit tehetek azért, hogy a tényleges jövedelmem után vonták le a tartásdíjat? — kérdezi. Olvasónknak a tartásdíj le­szállítása iránt az azt megál­lapító bíróság előtt pert kell indítania, melynek során kér­nie kell, hogy a valós jövedel­mének megfelelően állapítsák meg az általa fizetendő össze­get. Amíg azonban ezt az ügyet elbírálják jogerősen, hosszú idő telik el, ezért a pert indító félnek jogában áll a bíróság­tól azt kérnie, hogy az ítélet­ben mondja ki az előzetes vég­rehajthatóságot. Az előzetes végrehajthatóság azt jelenti, hogy a jogerőre tekintet nél­kül, a bíróság megkeresi a tar­tásra kötelezettet, vagy mun­káltatóját, hogy „azonnal” az új összeget fizesse, függetlenül attól, hogy a másodfokú bíró­ság miként határoz. Ez a bí­rósági döntés a felekre sérel­mes lehet, ezért úgy rendelke­zik a jogalkalmazó, hogy felfüggesztés csak a különbö­­­zetre vonatkozzon. • Nagybátyámtól egy zárt­kerti telket kívánok vásárolni — írja „Búzavirág” jeligéjű da­­basi olvasónk. A vételárat a rokoni kapcsolatra tekintettel, igen kedvezően állapítottuk meg. Nem lesz elnöl bajunk? — kérdezi. Gyakran megtörténik, hogy az ingatlan adásvételére vo­natkozó szerződésben a felek a köztük létrejött megállapo­dás valódi tartalmától eltérő­en tüntetik fel az eladott in­gatlan vételárát. A valóságos vételártól elétérés — a va­gyonszerzési illeték csökken­tése céljából — rendszerint úgy jelentkezik, hogy a felek alacsonyabb vételárat tüntet­nek fel. Előfordul azonban a valóságnál magasabb vételár feltüntetése is, különösen ak­kor, ha a felek az adásvételi szerződéssel a részbeni aján­dékozást kívánják leplezni. Az ilyen szerződés érvényes ugyan, természetes azonban, hogy az érvényességtől függetlenül il­letékjogi és büntetőjogi követ­kezménnyel járhat. Ennek megállapítása természetesen az illetékügyi hatóság, illetve a bíróság feladata. A szerződés érvényességéből következik, hogy annak telje­sítése során a vevő a teljes vételárért tartozik helytállni, azaz eltitkolt vételár részéért is. Olvasónknak tehát azt taná­csolom, hogy a fentiek figye­lembevételével módosítsák a szerződést, és a valós helyzet­nek megfelelően tüntessék fel, hogy mennyi vételárat fizetett az unokaöcs és mennyit ajándékozott a nagybácsi. • Elhunyt az édesapja K. S­ üllői levélírónknak. Azt szeret­né megtudni, hogy­­ szülője CSÉB-biztosítását ki örökli, ő vagy édesanyja. Az életbiztosítás alapján já­ró összeg nem tartozik az el­hunyt vagyonához, ezért arra az általánostól eltérő szabá­lyok vonatkoznak. Az életbiz­tosítási szerződést kötő fél ugyanis rendelkezhet arról, hogy a biztosítási szerződés­nek ki legyen a kedvezménye­zettje. Döntésétől függően te­hát a kedvezményezett lehet a szerződésben megnevezett sze­mély, a bemutatóra szóló köt­vény birtokosa, illetve, ha a szerződésben senkit nem jelöl­tek meg kedvezményezettnek és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, akkor az örökhagyó törvényes örökösét illeti meg a biztosítás össze­ge. A CSÉB-biztosítás szabá­lyai szerint abban az esetben, ha az elhunyt nem jelölt meg kedvezményezettet, akkor házastárs kapja a szerződés a szerinti összeget. Amennyiben az elhunytnak nincs házastár­sa, a törvényes örökös lesz a jogosult. • Baráti szívességből befo­gadtam egy ismerősömet szent­endrei nyaralómba, mivel én azt úgysem használtam, mert hatéves külföldi kiküldetésben voltam. Amikor hazatértem, leírhatatlanul megrongált álla­potban találtam a házat. Mint tudomásomra hozták, „bará­tom” már az első hónapban úgy tönkretette, hogy maga sem tudott ott lakni. Kérhe­tek-e még most is kártérítést? A kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékessé válik akkor is, ha a károsult arról később sze­rez tudomást. Mindez azt je­lenti, előfordulhat az az eset is, hogy eltelik az elévülési idő úgy, hogy a károsultnak módjában sem lehetett követe­lését előterjeszteni. Ezért ren­delkezik úgy a törvény, ha a követelést a jogosult menthe­tő okból nem tudja érvénye­síteni, az akadály megszűnésé­től számított egy éven belül akkor is kérheti a kárának a megtérítését, ha az elévülési idő (általában öt év) már el­telt. A kárt szenvedettnek a tudomásszerzéstől számított egy év áll rendelkezésére ar­ra, hogy eldöntse, perli-e a károkozót vagy sem. Abban az esetben, ha az elévülési idő egy év, vagy ennél rövi­­debb, ez a gondolkodási idő nem lehet több három hónap­nál. Dr. Sinka Imre § Tíz nap rendelet és HIVATALOS KIKÜLDE­TÉS. A belföldi hivatalos ki­küldetést teljesítő dolgozók élelmezési költségtérítését a 23/1989. (III. 12.) MT rende­let szabályozza. A jogszabály­­alkotó a több évtizedes 31 fo­rintos napidíj helyett a tény­leges költségtérítés megálla­pítását engedélyezte. A kol­lektív szerződésben kell a na­pidíj mértékét megállapítani. ÁRUVÁSÁRLÁSI CSÖN. Az áruvásárlási KÜL­köl­csönről szóló rendeletet mó­dosította a 10/1989. (III. 12) PM—KeM együttes rendelet. VÁLLALKOZÁS. Az újra­kezdők és pályakezdők vállal­kozói kölcsönének feltételeit határozta meg az 1/1989. (III. 12.) ÁBMH sz. rendelkezés, amely az előbb ismertetett szabályokkal együtt a Magyar Közlöny 1989. évi 15. számá­ban jelent meg. atalányelszámolás. Az átalányelszámolásos szö­vetkezeti részlegek működését szabályozza a pénzügyminisz­ter 12/1989. (III. 12.) sz. ren­delete. JÖVEDELEM KÜLFÖLD­RŐL. A Magyar Közlöny 1989. évi 16. száma tartalmazza az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályt 14/1989. (III. 14.) PM rendeletet, mely szerint adóbevallást kell adnia annak a magánszemélynek, akinek külföldről származó jövedel­me van, kivéve, ha az adót a magyar kifizető levonta, vagy a jövedelem adómentes. Olvasóink részére minden csütörtökön IS—18 óra között ingyenes jogi tanácsadást tar­tunk Bp. VIII., Blaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett levelek­re pedig folyamatosan vála­szolunk. 1989. Április s„ szerda P­ostabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PL: 311 -1446 Ne rőffel mérjük! Amilyen felemelő és kelle­mes élményt jelentett március 15-e impozáns ünnepe, annyi­ra elgondolkodtató is volt számomra. Sohasem szerettem a hival­kodó, önreklámozó, túlzott méreteket öltő viselkedést. Jó­magam mindig az érzelmi és értelmi lényegre, a belső át­élésre helyeztem a hangsúlyt, ha kivezényeltek, vagy ha ön­ként mentem az utcára meg­emlékezni. Nekem úgy tűnt, túl sok volt a nemzetiszín, a puszta hivalkodás. Nem hi­szem, hogy rőfökben kellene kifejezni magyarságunkat! Én például a vöröslő színek hiá­nyát is fájlaltam. Hiszen ami­óta megmozdultak a prog­resszív erők Európában, min­dig ez a szín fejezte ki a for­radalom, a kiöntött drága vér és az internacionalizmus szel­lemét. Most úgy tűnik, megint átestünk a ló másik oldalára. Bár nagy nemzeti értéknek tartom a magyar szent koro­nát, e nemzeti ereklye nevé­ben igen sok magyar forra­dalmárra mondtak ki halálos ítéletet. Kossuth Lajos és Pe­tőfi Sándor ezért nem enged­te a Kossuth-címerre hímez­­tetni. Sajnos hasonlóan vagy talán még drasztikusabb for­mában mocskolták be a sztáli­ni—rákosi időben a vörös színt is. Ám az egyszerű em­berek, a párttagok és hívők szívében ezt a színt nem lehe­tett bemocskolni! Ezért hely­telenítem, ha szégyenkezve félrerakjuk vörös zászlóinkat és elfeledjük a hozzájuk fű­ződő küzdelmek és tradíciók emlékét. Van egy javaslatom a mai magyar ifjúság számára: nagy szolgálatot tennének a nem­zetnek, ha lefognák azon ifjak kezét, akik a metrókocsik, kirakatok, szobrok és építmé­nyek pusztításában jelesked­nek! Sem a túlzottan rikító kokárdák sokasága, sem hangzatos és sokszor utópisz­a­tikus ígéretek nem tudják el­tüntetni azt a tengernyi hul­ladékot, amelyek Hegyesha­lomtól Záhonyig szinte bebo­rítják erdeinket, parkjainkat és az elhagyott földeket. sal Ne­rősökkel és hivalkodás­zok, legyünk valóban magya­hanem a hétköznapok tetteiben, megértő, de meg nem alkuvó toleranciában! Mi, akik már „ültettünk né­hány fát”, úgy szeretnénk ünnepelni 1990. március 15-ét, hogy a ma még bennünk fe­szülő vegyes érzelmeinket va­lóban a jogos nemzeti büsz­keség, a nacionalizmustól mentes bizakodás váltsa fel. Sík István Gödöllő Nejlon vagy papír A napokban tojást vásá­roltam a piacon. Érdemes volt vennem, hiszen 2,80 forintért árulták darabját, s ez egy fo­rinttal olcsóbb, mint nálunk Pomázon. Igen meglepődtem azonban, amikor a 10 darabért 30 forintot kért az eladó. Ja, kérem, 2 forint a nejlonzacs­kó! A kereskedelemben egyre gyakrabban találkozunk a nej­lonnal. Előre csomagolva eb­ben árusítják a tepertőt, a savanyúságot, a gyümölcsöt és a tojást is. Úgy néz ki, a papír­zacskó lassan eltűnik. Ez nem is lenne baj, hiszen a műanyag ízlésesebb és tisztább is. Igen ám, de ezekért a zacskókért minden esetben felszámítják a 2 forintot, amely egy hónap vásárlásait összegezve, már je­lentős összeg. Ehhez járul még az is, hogy sok esetben bele­mérik az áru súlyába. Néha­­néha sikerül úgy vásárolnom, hogy a terméket saját dobo­zomba, szatyromba teszik, de számtalanszor meg kell ven­nem a nejlont is. Jó lenne, ha visszatérnének a régen bevált papírcsomagolásra. Balogh Gyula Pomáz Számítógépes , szépséges néphagyomány! Hová jutottunk! Húsvéthétfő, 9 óra 30 percet mutat az óra. Ablakunk előtt összetalálko­zik két fiúcsapat. Egyik srác­nál reklámszatyor, nagyon vi­gyázva tartja. Szemlátomást megtett. A másik csapatban egy langaléta — talán három évvel is öregebb a többinél — azonnal célba veszi: — Látom, kotlást akarsz ül­tetni! — A gyerek mosolyog­va válaszol: — öcsémmel összeszámol­juk, ki hány helyen járt. Ed­dig csak egy helyen nem kap­tam tojást, de ott egy százast adtak. — A langaléta erre vi­gyorogva húzott elő egy ma­rék bankjegyet: — Ide nézz, öcsi! Ez ponto­­san 1800 forint. És csak kettő cseppet használtam. (Egy kü­lönleges szerkentyűt mutatott, mind körülfogták és érdek­lődve nézték.) Aki az ötszá­zast adta, arra lőttem két cseppet. A többi százast adott, azokra csupán illatot. Ezt a „muterom” barátnőjétől kap­tam karácsonyra. Külföldről hozta. Azóta összeírtam, ho­vá megyek locsolkodni, és ötezer forintig meg sem ál­lok. Sok évig kitart ez a ma­sina, hisz csak az kap olajat, aki „Adyt” ad. Százasért csak szagulnak a „tyúkok”! Gyorsan kinyúltam, és hal­kan ráfordítottam a kapukul­csot. Horgosné Bander Ilona Újszilvás Másfél milliós zsákmány a padláson Feltört, kifosztott vagonok / Vagonfosztogatók bűnügyé­­­­ben folytat vizsgálatot a Pest­­ Megyei Rendőr-főkapitányság. £ Bevezetőben annyit­ meghök­­­­kentő dolog, hogy egy rako­­­­mány bútor, mintegy ezer pár / női körömcipő, szandál, ha­­­­sonló mennyiségű táska és­­ sok egyéb holmi került — ob­­­ri­ginál csomagolásban — a tol­­y­­vajok birtokába. A lefoglalt­­ cikkek értéke másfél millió­­d forint. A díszes társaság — a tol­vajok és orgazdák — minden tagja büntetett előéletű. Prosz­­ler József bedolgozó volt (ha­vi tizennégyezer forint átlag­keresettel), Petyik Pál szoba­festő, Tabányi Mihály gépko­csivezető, Haluszka György pedig segédmunkás. A történet szálai egészen 1987. december 24-re virradó éjszakáig nyúlnak vissza, ami­kor a pilisi MÁV-állomáson veszteglő tehervonat egyik va­gonját feltörve találták. A vagonból félig kilógott egy szállításhoz becsomagolt asz­tal. Néhány méterrel távolabb két, ugyancsak becsomagolt széket, a bokrok között pedig kisszekrényt találtak. Ezen a szakaszon az állo­mást övező kőkerítésnek mintegy három méter széles nyílása van, ami közvetlenül a Pilist és Nyáregyházát ös­­­szekötő kövezett útra vezet. A földön személygépkocsi kerék­nyoma jelezte, hogy erre vit­ték el a lopott holmikat. Megkezdődött — ismeretlen tettesek után — a nyomozás, ami azonban hosszú ideig nem vezetett eredményre. Egy al­kalommal, 1983. október 28- án a rendőrök házkutatást tartottak a börtönből néhány hónapja szabadult Haluszka György pilisi lakásán. A pad­lásról kartonszám kerültek elő a csomagolásból ki­bontott női cipők, ruhák sem és egyéb holmik. Kihallgatáskor kiderült, hogy a szálak a lo­pásért és orgazdaságért már büntetett Proszler Józsefhez vezetnek. A férfi ugyancsak Pilis köz­ségben levő lakásán olyan Bo­nanza típusú faragott bútoro­kat találtak, amelyek — ezek eredetéről nem tudott elszá­molni — a feltört vagonból eltűntek. Proszler József rö­videsen rájött, hogy nincs ér­telme a tagadásnak és beisme­rő vallomást tett. Előadta, hogy 1987. szep­tember végén Petyik Pál az­zal kereste meg őt: van egy jó tipp­je... Ez pedig nem volt más, mint hogy a cegléd­­berceli vasúti állomáson te­hervagonok vesztegelnek, amiket könnyűszerrel ki lehet belezni. Proszler Zsiguliján mentek a tetthelyre, ahonnan három fuvarral hordták el a szállítmány egy részét, női ru­hákat, cipőket. A sikeren felbuzdulva, egé­szen lebukásukig többször el­látogatnak a Pilis és Cegléd­­bercel—Csemő állomásokon veszteglő vonatokhoz, és fosz­togatták a tehervagonokat. Az 1987. deecember 24-re virra­dóra történt bútorlopást — nyolc étkezőgarnitúrához tar­tozó faragott széket zsákmá­nyoltak — is ők követték el. Nem volt egyszerű dolog azonban a hatalmas mennyi­ségű lopott holmit elrejteni. Ezért keresték fel Tabányi Mihály gépkocsivezetőt, aki­nek a garázsa szolgált egy ideig raktárnak. Egy idő után azonban Tabányi is úgy talál­ta, hogy túlságosan sok cucc, és elindult, hogy más he­­­lyet szerezzen a holmiknak, így jutott el Haluszka György­höz, akinek Zsuk gépkocsiján vitte el a szállítmányt, amit végül a rendőrök házkutatás­nál a padláson megtaláltak és lefoglaltak. A Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság rövidesen vádemelé­si javaslattal átadja az ügyet az ügyészségnek. Ga. J. Hozzászólás és vélemény A jövőnk érdekében lasztás, hiszen hamarosan egy új — bizonyára módszerében és tartalmában is új — vá­lasztássorozat előtt állunk, ahol tanácselnökökre, tanács­tagokra és országgyűlési kép­viselőkre kell voksolnunk. Nyilván ezért lett érdekes Vi­­segrád is, ahol a választási ciklus lejártának időszakában — még a régi rend szerint — kellett új tanácselnököt és he­lyettest, valamint pb-tagot vá­lasztani. Valószínűleg ezért foglalkozott a Pest Megyei Hírlap már kétszer is e témá­val. Úgy gondolom, hogy nem maga a szavazás a fő cél. Az a legfontosabb, hogy megfele­lő és végrehajtható elképzelé­sek szülessenek a község és la­kosainak, ezen keresztül per­sze az idegenforgalom érdeké­ben is. Minden ilyen ceremó­niának ezekhez a feladatmeg­határozásokhoz, s részben megvalósításokhoz kell bizto­­­sítania a személyi feltételeket. Szükséges tehát a választások­ról, azok tapasztalatairól be­szélni, de pontosan, több ol­dalról is megközelítve a té­mát. A fentebb jelzett cikkben — nyilván félreértések következ­tében — több pontatlanság is akadt. Ugyanis az MSZMP vi­segrádi nagyközségi alap­szervezete két elnökjelöltet ja­vasolt. Az egyik a párt titká­ra, a másik Fieszl Béla volt. Később a párttitkár visszalé­pett, mert egy jelölt megvá­lasztásához így nagyobb lett az esély, hisz minőségi több­ségre volt szükség. Egyúttal a párttagok, különösen a veze­tőség segítette Fieszl Bélát, aki a feladatot a következő választásokig elvállalta. Kiss Károly Visegrád Az alábbiakban a Visegrádi, új tavaszra készül című cik­­kükhez szeretnék hozzászólni, illetve rövid kiegészítést ten­ni. Manapság a beszélgetések és írások kedvelt témája a vá­ • tó«*_*/­.skAla­@® © p . . ERDEN ERDEMES! Me/eg(b)en ajánljuk: importált körkötött pamutdzsörzé, méterenként 161 Ft-ért Struktur és jacquard függönyök, rövid ujjú és hosszú ujjú férfiingek,­­pólók a szivárvány minden színében, nagy választékban kaphatók textilosztályunkon

Next