Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

19S9. Április 16., hétfő Feliratok a vasúti aluljáró falán Dunakeszi körzetében a lakosság igen kis hányada, mindössze 720-an vallják magukat a cigány népcsoporthoz tartozónak. Ám itt is bizonyítható az, hogy vidékenként más és más ezeknek az embereknek az életmódja, a többségi lakossághoz való viszonya. Legutóbb a város területén működő hűtőház éttermében tartotta meg kihelyezett ülését a Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottsága. Ebből az alkalomból került szóba, hogy a körzethez tartozó Gödön olyanok az ott élő kevés cigánycsalád anyagi és egyéb körülményei, hogy velük nem szükséges más módon foglalkozni, mint általában az ország minden állampolgárával. Dunakeszin viszont sokkal tarkább a kép. Az igen jó körülmények között élő, mondhatni polgárosult kiskereskedő, kisiparos réteg sok szempontból már gazdagnak is mondható. Igaz, sokféle ellentmondással, mert egyesek közülük még — a sokat emlegetett példa szerint — meg-megjelennek a tanácsnál segélyért. Lobogtatják az igazolást, hogy csak ötezer forint a keresetük, s közben a kor legmodernebb divatja szerint öltözve, autóval érkeznek. Szélsőségek Említik még a bérből és fizetésből élők csoportját, akiket megbecsülnek a vállaalatok, jó viszonyban vannak környezetükben élőkkel. Többségük nagy gondja, hogy a munkamegosztásban egyelőre főként a segédmunkások szerepét tudják elfoglalni, s ezeken a posztokon a legvékonyabb a kereset. A családok létszáma viszont rendszerint, nagy, így hát, szaporodnak a megélhetés napi terhei. A harmadik, legkisebb — de talán a leghangosabb — rétegben konzerválódott leginkább a régi életforma. Közülük kerülnek ki a törvénnyel, a hatóságokkal, a lakosság különféle rétegeivel összeütközők. Az ő magatartásuk ébreszt általában előítéletet a cigányság iránt — néha a szélsőségek határáig. Talán miattuk fordulhat elő a más oldalról megnyilvánuló felelőtlenség, amely egyesekkel ilyen mondatokat írat a vasúti aluljárók, a pályaudvari épületek falára. Cigánymentes övezet. Vagy: Le a cigányokkal! Mivel tehát a különböző magatartású csoportok más és más módon viszonyulnak az általános társadalmi normákhoz, nehéz megtalálni az együttműködéshez vezető legrövidebb utat. Nem kétséges, hogy belülről, önmaga műveltebb egyedeinek közreműködésével juthat előbbre, a társadalom e rétege s elkelne már a mostanában szerveződő sokféle szövetség közreműködése. Sokan vitatják Vendég is érkezett a kihelyezett megbeszélésre. Kozák Istvánná dr. a Belügyminisztérium cigányügyi koordinációs bizottságának titkára, annak a döntésnek az előkészítéséről adott tájékoztatást, amely alapján a közeljövőben nemzetiséggé nyilvánítanák a cigányságot; Jugoszlávián kívül hazánkban talán egyedül a világon. A kérdés Pest megye szempontjából egyáltalán nem érdektelen, mert a nemrég még 25 ezres lélekszám helyett máris harmincezret közöl a statisztika. A döntést megelőző vitában az ellene érvelők rendszerint a nálunk elfogadott nemzetiségfogalom miatt opponálnak, m|havafe’ 54, az *etnikum... mégsincs anytílrSzáff KF' nyelvét nem beszélik viszonylag összefüggő területen, s ez a nyelv nem egységes. Mert mint a tájékoztatóban is elhangzott: hazánkban hetven százalékuk csak magyarul beszél, huszonegy százalékuk tud cigányul, kilenc százalékuk pedig a Románián át hozzánk került, úgynevezett beás nyelvet érti. Különben is az a lényeg, mondják a vitába szállók, hogy a cigányságnak az egyenjogúság állapotában a munkával, műveltséggel szerzett egyenrangúság színvonalára kell jutnia. A nemzetiségi mellett érvelők viszont mivelt azt állítják: nem feltétlen kritérium a nyelv, meghatározó az etnikai azonosságtudat, s a meglevő kulturális örökség, amelyet leginkább a folklórban tudnak kimutatni. Kozák Istvánná szerint tervezett döntés nem jelentenne többet, mint azt, hogy kiki maga határozza meg hovatartozását, s a cigányság ügye a nemzetiségi politika egészének részeként haladhatna előre. A nemzetiségi keretek között létrejövő feltételektől azt várják, hogy több, nagyobb hatású kezdeményezés bontakozzék ki, főleg a saját értelmiségen keresztül. Ennek szükségességét bizonyítottta a megyei tanács művelődési osztályának tájékoztatója amely sokféle kulturális, álillampolgári tudatformáló tevékenységről, közhasznú ismeretterjesztésről adott számot. Elismerésre méltó törekvés, hogy a cigányságnak legyenek saját iskoláik, óvodáik, könyvkiadásuk, s talán a jelenleginél nagyobb sajtójuk. Fejlődjön, erősödjön a saját értelmiség. Ám ezt a folyamatot ma még nagyon sok ellentmondás fékezi. Számosan magát a cigány ifjúságot féltik attól, hogy a kevés szókincsű „nemzetiségi” nyelven törekedjenek általános műveltségük megszerzésére, ami aligha lehetséges. Kevés a saját pedagógus is, s ezen csak idővel lehet segíteni. Sajnálatos, hogy a kibontakozó mozgalmak, s vezetőik között nem tapasztalható az egység. Az egymás után alakuló szervezetek,... szövetségek kis UM-kuion~t~) fekednék mon szerepet . Más és hegemás csoportok egyszerűen csak magyar állampolgárnak vallják magukat, értelmiségi sorba kerülő fiaik pedig nem vállalják a származásukat. Mások csak a külön cigány mivoltot ismerik el — minden körülményt mellőzve. Mindkét fél A cigányságért való aggodalom akkor oldódik, a népcsoport hátrányos helyzetéből akkor juthat előre, ha egyszerre tiszteli és ápolja hagyományát, a többségi társadalom normáit, ha saját tehetségei vezetésével segít magán, s elfogadja a nemzet segítségét, és ha mindkét reális igényeket támaszt fel a másokkal szemben. Kovács T. István Az egészségügy napszámosai Nap mint nap beszédtéma tárgya a hazai gyógyszerészet helyzete. A hazai gazdaság alakulása nem kímélte sem a beteg embert, sem az egészségügy napszámosait. A fogyasztási cikkeké mellett többször emelték a gyógyszerek árát is. Félelmünk beigazolódott — emlékezik vissza John Jánosné, a solymári gyógyszertár vezetője. — Rossz időben ért minket a gyógyszerárak rendezése, épp influenzajárvány uralkodott. Lassan ment gyógyszerkiadás, álltak a sparok az officinában. Nehezíti munkánkat, hogy még tízhúsz filléreknél is százalékot kell számolni a vényre felírt gyógyszereknél. — Az egészségügyi vezetés terve, hogy bérbe adják a patikák egy részét. — A bérbevételtől mindnyájan félünk, hiszen mi csak ezt a rendszert ismerjük, ebben dolgoztunk. Nem tudom, mennyiben lennénk nyereségesebbek, hiszen a fitotékai, valamint a drogériákban kapható termékeket szintén a gyógyszertári központok forgalmazzák. A gyógyszerészhiányt elsősorban a főváros érzi meg, mivel ott sokkal több az elhelyezkedési lehetőség, mint vidéken. A gyárak és gyógyszervállalatok több lehetőséget nyújtanak a pályakezdőknek anyagi és szakmai szempontból egyaránt. Sajnálatos, hogy a gyógyszertár az emberek szemében a bolt szerepét tölti be, ahol bevásárol, a gyógyszerész pedig pusztán a pult mögött álló eladó. K. K. Nincsen ennél bonyolultabb ügy. Mert gondoljunk csak az alapokra, amelyeket David Attenboroughtól megtanultunk: van környezet, amely a sivatagi viperának kedvez, és van amelyik a jégmadárnak, és az egyik nem kedvez a másiknak. Van táplálkozási lánc, amelyik a folyótorkolatokban dúsul fel, ott sok élőlény eszi meg másikat, és van táplálkozási a lánc, amely a barlangokban alakul ki, ott kevés faj eszi meg egymást, de éppen ez kedvez a vakoknak és albínóknak. A kérdés tehát az, hogy ki, hol, kit eszik meg, és melyik környezet milyen élővilágnak kedvez. De hát tulajdonképpen mi a környezetvédelem alatt azt értjük, hogy nekünk, az embereknek kedvező környezet maradjon fenn — ahol még van — és legyen, ahol már nincs. És közben ritkán gondolunk arra, hogy az ember is olyan fajta, amely mások rovására élősködik. Teszem azt, a rómaiak jó hadihajókat építettek, de az nem kedvezett a punoknak és a kecskepásztoroknak. Karthágó romjait sóval szórták be, az erdős hegységekből pedig lett karszt, ahol nincs fű, tehát nincs kecske sem. Mi pedig Brazíliában irtjuk az őserdőket, ott helyet teremtenek az ültetvényeknek, a széndioxid pedig úgy elszaporodik, hogy sok helyütt nőnek a sivatagok, egy sor afrikai állam polgárai éheznek. Mindez pedig arról jutott eszembe, hogy a gyerekes anyák csecsemőikkel együtt lezárták a körút és a Rózsadombra vezető főútvonal kereszteződését, mert ott jóval magasabb volt az ólomszint, mint ami kibír egy csecsemő. Egy megkérdezett anya közben úgy nyilatkozott: persze azt megérti, hogy autóforgalom kell, hiszen neki is van kocsija Vagyis vásároljuk a kocsikat, amelyek elveszik a levegő oxigénjét és feldúsítják a mérgeket a levegőben. Tehát küzdünk a környezetvédelemért és ugyanakkor a jobb gépkocsiellátásért. Ahogy egyszerre küzdünk a bauxitbányászok jövőjéért, a talajvízszint egyensúlyáért, holott bányászni nem lehet a víz kiemelése nélkül; tehát vagy van Hévíz Keszthelyen és akkor be kell csukni bányákat, vagy fenntartjuk a a bányászatot és akkor vásárolhatjuk a sárvári termálkristályt a fürdőszobába. Ahol tisztán látszik az emberi következetesség, mert vagy van sok pénz, és akkor folyik a csapból a víz, vagy nincs, és akkor csak fizethetjük a vízhálózatot, amelyben nincs víz. Mint ily módon kitűnik, az emberi környezetben van financiális védenivaló is. Mert az emberi nagy hal az emberi kis halat gazdasági úton falja fel. Ez szemmel látható ha összevetjük, hogyan kerül egy villa a Rózsadombra és vele arányosan hogyan megy tönkre húsz lakóház a Ferencvárosban. Vagy vegyük a szökőár-jelenséget. Az ár ugyanis szökik felfelé, ezt hívják inflációnak, amelyben a kis halak — például a nyugdíjasok — nem vehetnek húst, de még tejet iedig, a nagy halak viszont valutáért végre — általános társadalmi sürgetés mellett — behozhatják a két Audit, sőt, még kifáradniuk sem kell, bemenedzselik nekik az országba. Ez a helyzet kedvez az adóhivataloknak is. Ott jól fizetik az alkalmazottakat, ezért persze kevesebb jut a kazánkovácsoknak, ami mellesleg azért is van, mert az adózás terén elértük a svéd színvonalat, a kazánkovácsolás terén viszont nem. Ilyen bonyolult az élők világa és benne különösen az embereké. Egy világosnak látszó szabály van: mindig a legalkalmazkodóbb győz. Miként egykor a sárkánygyíkok, ma a medvék és elefántok pusztulnak. Ahogy egykor az ember, ma a számítógép szaporodik. Nem is tudom, nem kéne-e a környezetvédelmet úgy átértelmezni, hogy ne az ember környezetvédő szerepében bízzunk, hanem a komputerek általános szellemi fölényében. De elnézést kérek, ez már sci-fi. Addig is ellenőrizzük a víz és a levegő minőségét, a mezőgazdaságban csak a természetes anyagokat használjuk és bízzunk , ahol a társadalomban jövőben, éppúgy létrejön az érdekek egyensúlya, mint az élővilágban a planktonoktól a politológusokig. Gombó Pál: ~Jörnyezetünk védelme Nem éppen tisztes haszon Lopott holmi — olcsón Közismert tény, hogy az egész országban, így Pest megyében is, nagyon elszaporodtak a lopások és a betöréseik. Ám az éremnek csak egyik oldala, hogy a furfangos és ma már többnyire motorizált bűnözők máiképpen tesznek szert gazdag zsákmányra. A mostani történet két főszereplője: a 24 éves, már sokszor büntetett Fehér András és barátja, a 34 éves Molnár Sándor, aki ugyancsak megjárta már az ország néhány börtönét. Most ismét zár alatt vannak, a nagykátai fogda lakói. Fehér András egyébként „lenyelt” a fogdában egy fémdarabot, de ezzel is csak három napra lett a rabkórház ápoltja. Jó megjelenésű fiatalember, aki mint a továbbiakban szó lesz róla, könnyen szerzett olyan ismerősöket, akik átvették tőle — persze haszon reményében — a lopott holmit. A két érdemes férfiú február 21-re virradó éjjel Szolnokon elvitt egy Lada gépkocsit. A rendszámtábláját azonnal levették, és rátettek egy CO betűjelű táblát, amelyet a továbbiakban GO-ra javítottak, és a fehér autót lefújták barnára. Ezután benzint is szereztek hozzá. A két bűntárs tehát a lopott benzinnel feltöltött lopott gépkocsin követte el a bűncselekményeit Nagykátán és környékén. Feltörtek víkendházakat, betörtek üzletekbe. Egyebek között nőnapra virradóra a nagykátai Damjanich-szakközépiskola üvegházából loptak el mintegy tízezer forint értékű növényt. Zsákmányukat a szentmártonkátai Homokerdőben rejtették el, és onnan szállították azokhoz a kereskedőkhöz, akik hajlandók voltak velük üzletelni. Egyiikük, Farkas Gáborné, a farmosi Rózsa vendéglő vezetője, akitől több száz doboz cigarettát foglaltak le a rendőrök, az eset kapcsán a következőket mondta: “ Múlt év decemberben ismertem meg azt a nagykátai fiút, akiről csak annyit tudtam, hogy Bandinak hívják. Bejött az üzletembe és azt mondta, hogy tudnak nekem dohányárut jutányosan szállítani. Én úgy gondoltam, hogy a dohányelosztóban dolgozik, és vásároltam tőle Marlborót, Camelt meg más cigarettát is. Mindent néhány forinttal olcsóbban adott, valóban jutányosan. Kínált édességet is, de azt nem vettem tőle. A másik felvásárló Kecskeméti Benedekné nagykátai trafikos, aki főleg illatszereket és édességet vett át Fehér Andrástól. Például a Faspray darabját 40 forintért, és a többi lopott holmihoz is a forgalmi érték mintegy ötven százalékáért jutott. — Bejött a fiatalember egy reklámszatyorral — magyarázta — és abból kínálta a holmikat. Azt mondta, hogy a Füszérttől maradtak ki ezek a dolgok. Olyan jó megjelenésű fiatalember, én igazán nem gondoltam róla, hogy tolvaj. Este a fiamtól hallottam, hogy a Bandika már a börtönben is ült... A kör tehát bezárult. Fehér András és bűntársa ismét zár alatt van. Gál Judit E postás szeműzethet A három kereszt Mindenkinek megvan a maga keresztje. Néha csak egy, néha három. Egymás mellett. Valahol a papírosok alján. Arról tanúskodván, hogy lejegyzője sem írni, sem olvasni nem tud. Hogy számára Thomas Mann éppúgy nem létezik, mint a Pest Megyei Hírlap. Ami viszont létezik [UNK] érezhetően és valóságosan: a megkülönböztetés. A furcsa oldalpillantások, a lesajnáló vállvonogatások. Olykor pedig kézzelfoghatóbb dolgok. Például, hogy a postás nem adja át az analfabétának a nyugdíjat. „Nyolcvannégy éves özvegyasszony vagyok. Nem tudok írni, olvasni, de ha tudnék sem bírnék már, kidolgozott, metszőollótól reszketős kezemmel. Ha kézbesítik a pénzemet, mindig aláírót kell keresni. Miért nem vehetem azt fel három keresztemre, a postás meg hozzáírná a személyi számomat?” Az idézet egy Újszilvásról érkezett levélből való. A kézírás 45—50 éves nőre vall, talán a szomszéd, talán egy családtag vezethette a tollat. Legalul ott áll a három kereszt, girbe-gurbán hitelesítvén a leírtakat. A kérdéssel vagy inkább panasszal a Budapest Vidéki Postaigazgatóságot kerestük meg. — A postás valóban nem fizetheti ki ilyenkor a nyugdíjat — mondja Katona István postaforgalmi igazgatóhelyettes. — A pénzküldemények átvételét ugyanis — érthető okokból — mindenképp el kell valahogy ismerni. Három keresztből azonban még az írásszakértő sem tudná azonosítani az aláírót. Egy analfabéta esetében tehát szükség van még valakire, aki mintegy tanúként működik közre. A visszaélések elkerülése érdekében hasonló szabályozások az összes pénzintézet működésében előfordulnak. — Nem tanúsíthatnák maguk a postások az átvétel megtörténtét? — Ez úgyszintén biztonsági meggondolásokból nem lenne jó megoldás. A postásokat muszáj fedeznünk, nehogy később valaki, azt mondja, neki nem kézbesítették a pénzt. Sajnos, ezen a területen egyébként is rosszak a tapasztalataink. A hivatal más dolgozója elvben ugyan aláírhatja az elismervényeket, ám még ezt sem szoktuk tanácsolni. Ha a későbbiekben bármi probléma adódna, mi kénytelenek vagyunk feljelentést tenni, márpedig mindenkinek kellemetlen az ezzel járó hercehurca. Akárcsak a szomszédba szaladgálás. Mert a nyolcadik X után ez is kellemetlen lehet. A posta persze örömmel veszi a használható javaslatokat, teszi végül hozzá Katona István. Ilyet azonban valószínűleg képtelenség találni. Illetve egyvalami azért segítene: természetesen az, ha az összes analfabéta megtanulná a betűvetést. Viszont azt hiszem, erről hiába győzködnék egy nyolcvannégy éves öregasszonyt. Igaz, ilyen idős korában az embernek nem is annyira a burkolt diszkrimináció fáj, mint inkább a lába ... Balásy Zsigmond Az alábbi állásjavaslatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi és Szolgáltató Iroda (Budapest, XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pemii zsámbéki gyára keres tmk-vezetőt, műszaki osztályvezetőt, fejlesztőt, technológust és piackutatót. A Taurus Abroncsgyár felvesz 20—30 fő betanított munkást (3 műszakra). A Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalat május közepétől folyamatosan érettségizettek részére társadalombiztosítási ügyintézési képesítést nyújtó tanfolyamot szervez. A Pest Vidéki Gépgyár (Szigethalom) megellenőrt (közép- vagy felsőfokú erősáramú szakképesítéssel) és forgácsolókat keres. A Vörösmarty Mgtsz Fót, rákospalotai munkahelyre keres 1 autódarust (ffi), 1 maróst, 1 esztergályost. A fóti munkahelyre 1 növénytermesztési ágazatvezetőt és 2 növénytermesztési agronómust. ▲ Dohányértékesítő Közös Vállalat könnyű fizikai munkára női és férfi munkavállalókat, középiskolai végzettséggel fiatalokat minisztratív munkakörbe keres.adAz Alagi Tangazdaság műszaki igazgatósága felvesz kőművesbrigádot (2 kőművest és 4 segédmunkást). A Mátraaljai Állami Gazdaság üllői bedolgozó részlege felvesz esztergályost, horizontálesztergályost, karusszelesztergályost, bedolgozókat. A munkát az állami gazdaság biztosítja. A Főtávépszer felvesz részmunkaidős, nyugdíjas kertészeti munkást. A Lottó Áruház gépírót, kontírozó könyvelőt, könyvelőt keres. A Penomah Ceglédi Gyára gépipari végzettségű szakembert keres azonnali belépéssel hűtőgépszerelői munkakörbe, folyamatos munkarenddel.