Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG „Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek” Aki elmondja: Joó Sándorné, Jutka néni Beszélgetésünket a röplab­dázás néhány szabad percé­ben rögzítettem. A legfonto­sabb kérdéssel kezdtem: — Jutka néni szeretett ta­nulni? — Igen, szerettem. Ami­kor kisebb gyerek voltam, addig nem is ebédeltem, amíg meg nem csináltam a leckémet. Felsőben már más volt a helyzet, de gon­dolom, hogy a legtöbb gye­rek így van ezzel. — Mi volt a kedvenc tan­tárgya? — A biológia. Akkor még élővilágnak hívták. — Miért éppen az élővi­lág? — Valószínűleg azért, mert egy nagyon kedves ta­nárnő tanította. Másrészt pe­dig, az édesapám vadász volt, sokat jártunk az erdő­be. — Mikor döntött úgy Jut­ka néni, hogy tanárnő lesz? — Már általános iskolás koromban tanár akartam lenni. — Miért? — Hát... Azért, mert jó pedagógusok tanítottak, így kedvet kaptam hozzá. — Mennyi szabadideje volt, van? — Mikor mennyi. Most nagyon kevés. A Diákön­kormányzat vezetése, dél­után pedig a sportfoglalko­zások igencsak lekötnek. Ha van is szabadidőm, ak­kor is inkább csak hétvégén. — Mivel tölti? — Kirándulunk, dolgo­zunk a telkünkön, és olvas­ni is szeretek. — Melyik Jutka néni leg­kedvesebb osztálya? — Elsősorban a saját osztá­lyom. Úgy érzem, hogy ők hozzám tartoznak, mintha a gyerekeim lennének, más­részt nagyon jó közösség. Jól lehet velük dolgozni. Tulaj­donképpen minden osztály egyformán okoz az ember­nek örömet is, keserűséget is. Nem szeretek kivételt tenni egy osztállyal sem. Akiket ta­nítok, azokkal törődni szok­tam, amennyire tudok. — Melyik Jutka néni leg­kedvesebb sportága? Ka. — A röplabda és az atléti­Általában mindenféle sportot szeretek. Az egyéni sportokat azért, mert ott egy­­egy ember küzdelmén, akara­tán múlik minden; a röplab­dát azért kedvelem, mert nagy ügyesség kell hozzá, és nem test ellen küzd, mint más csapatsportok. — Köszönöm a beszélge­tést. Lerner Emese Védd magad! A Diamond Sportegyesület és Harcművészeti Iskola ön­védelmi szakosztálya egy éve működik az iskolánkban. Az egyszerűség kedvéért: a KARATE sportról van szó. A tornateremben hetente kétszer van edzés. Egy ilyen al­kalommal kerestem meg a sportág edzőjét, Kurtz Pétert. — Mi a célja és haszna ezeknek az edzéseknek? — Testedzésről van szó. Szerintem nagyban hozzájá­rul az egészséges életmód kialakításához. — Van-e jövője ennek a sportágnak? — A karate önvédelmi sport. Úgy tapasztalom saj­nos, hogy az elkövetkező években nem árt, ha az em­ber tud „verekedni”. — Korhatárhoz kötött a „védd magad"? — Már négyéves kortól el lehet kezdeni, s folytatni akár 99 éves korig. Tehát konkrét határ nincs. — Hogyan zárul egy év? Kapnak a résztvevők vala­milyen minősítést? — Lehet vizsgázni, de nem kötelező. Nem az az igazán fontos, hogy kinek milyen színű az öve, hanem az, hogy ki mennyit tud. Évekig el lehet jár­ni az edzésekre vizsga nél­kül. — Van-e már neve a csa­patnak? — Nevünk még nincs, de a jelentkezők ötletei alapján kiválasztjuk a szakvédelem­hez leginkább illő nevet. — Eddig hány érdeklődő van? — Az első nap tizenegyen jelentkeztek, most összesen húszan vagyunk. Jó lenne, ha jó barátság alakulna ki a csapat tagjai között, s együtt ünnepelhetnénk meg az egyé­ves születésnapot. — Van-e valamire szük­ségetek? — Hát igen. A csapat bi­zony el tudna fogadni egy kis segítséget. Például egyenruha elkészítésében, nyomdai munkában, s a szponzorálást is szívesen vennénk. — Köszönöm a beszélge­tést. Tóth Anita 1993. JANUÁR 22., PÉNTEK Bátrak és félénkek Jé! ...­ Ezen a télen végre csak megemberelte magát az időjárásfelelős. Küldött egy kis hideget na és persze havat. Leakaszthattuk a szög­ről a korcsolyánkat, előhúzhattuk a szánkót és irány... Horány! A most következő összeállításunk főleg a téli sportok kedvelőinek szól. Két óra körül jár az idő, a suli jégpá­lyája körül álldogálunk. A jég tü­körsima, hideg van és még egyálta­lán nem sötétedik. Benn a folyo­són már sürgölődnek a büfések. — Miben mesterkedsz? — for­dulok Sárfi Attilához. — Én kenem a kenyeret. Orosz Kriszti és Hadarics Zoli egy 15-20 literes fazékban a teát főzi. Közben Szabó Berci felme­részkedik a jégre, de ajajj, már­is... Ez adja az ötletet, hogy ceruza­végre kapjunk néhány korizót. — Látjuk, nagyon félénken lépkedsz! Mi az oka? — Igen. Ugyanis ma van má­sodszor a korcsolya a lábamon. Tegnap kezdtem a tanulást — így Lestár Pali — Nagycsopor­tos koromban kezdtem. Eleinte még gyengén ment. — Az előbb elestél. — Persze. Nagy rám ez a kor­csolya. 45-ös a 41-es lábamra. — Milyen tanácsokat adnál a kezdőknek? — Attól függ, hokikorival vagy női korival kezd az illető. A nőivel csak előre kell tolni a lá­bat, a hokival oldalazni, és nem lépegetni kell, hanem csúszni! Sárfi Joci is nagyon stabilan áll a jégen. — Hogyhogy még egyszer sem estél el? — Pedig tudok esni! (És máris elterült.) Gyenes Laci ‘koszorút’ csinált. — Az meg mi? — Ez a fordulás egyik fajtája. Ha jobbra fordulunk, a bal lábun­kat tesszük keresztben előre, ha balra fordulunk, akkor a jobbat. Még szívesen folytattuk volna a beszélgetést, de az az igazság, hogy időközben kezünk-lábunk ‘jéggé’ fagyott. Gönczi Irén és Szabó Andrea SZENTLÉLEKI KRISZTA Mátyás király, az igazságos (Mese versben) Mátyás király, ki hazáját és népét szerette, Álruhában is mindig az igazságot kereste. Vitéznek öltözve várából útrakelt. Útja során sok igazságtalanságra lelt. Az első falu határában megdöbbenve látta, Amint egy öreg paraszt a kemény földet túrja. Egyetlen ökre olyan volt, mint egy gebe. Az élet is csak hálni járt bele. Nem is volt az ökör, csak egy rossz tehénke. A másik igavonó a paraszt volt mellette. Nagy volt a különbség, amit Mátyás látott. A szomszéd úr földjén az eke előtt hat ökör állott. — Adj Isten gazduram — Mátyás eképp szála — Magának is vitéz uram, mi kéne, ha vóna? — Több emberség gazduram, mert látja. Nem bírja a szomszédban az ekét az a szegény pára. — Ha kölcsön adná két ökrét a szegénynek Fertályára alatt megszántaná azt a kis földet Ezt a gazdag paraszt meg sem hallotta. — Törődjék csak a maga dolgával! — odakiáltotta. Mátyás erre semmit sem mondva Részvéttel a szegény emberhez szóla: Ne kínozza kend tovább ezt a szegény párát! Levágva, megmérve pénzt kap majd érte. Vásárra vihető kutyákat vegyen majd helyette! Ilyen még nem volt a világban Meglátja, ha a kutyákat felviszi Budára. A szegény ember hallgatott a szóra, S a koros kutyákat felvitte Budára. A szegény embernek leesett az álla, Mátyás királyt fényes kísérete élén látva. Felismerte a királyban a tegnapi vitézt. Ki nagyurakhoz ily szavakat intéz: A kutyáknak tíz arany az ára, Ki ebből vesz, bizony meg nem bánja. A dölyfös úri népség kapva-kap a szóra, S aranyait a kutyákért a szegény ember tarisznyájába szórja, Nagy vígan hazamegy az öreg, S pénzén hat ökröt vesz, de nem akármilyet. Eszi is a fene a szomszéd gazdát, Ki a hír hallatán azonnal kutyák után lár. A kutyákkal Budára megy nyerészkedni, Ahol az udvari és piaci nép megvetését elnyeri. Kinevetik, kigúnyolják, mondván: Egyszer volt csak Budán kutyavásár! így szolgálta népét igazságos Mátyás, Reméljük halálával nincs oda az igazság! Az oldalt a Dunakeszi Széchenyi István Általános Iskola tanulói írták Sziporkák Történelemóra: Fegyelmezet­len, engedetlen gyerekek esze­veszett serege lecke mellett feszeng. Eme lecke jellemes emberek nevezetes cselekede­te. Eme nevezetes teremben gyerekek nevekkel, helyzetek­kel, elesett emberekkel, rend­szerekkel szenvednek, esde­­kelve, keseregve egyes ellen feleletet nyekeregnek, s emel­lett rendszeresen felejtenek. * Variációk egy témára 1. ... Tüzesen süt le a nyári nap sugára jára.az ég tetejéről a juhász bot­2. ... Tüzesen süt le a nyá­ri nap sugára az ég tetejéről a juhász bojt­jára * A szarkofág egyiptomi kopor­só, amiben a férfit a feleségé­re temették. * Az ősember azért festett a bar­lang falára, hogy sikeres le­gyen a baleset. * A Willendorfi Vénusz nem egy nőt ábrázol, hanem as­­­szonyt. * Miért a patkó? ... hogy ne kopjon el az állat talpa. * Az ibolya lila színű, a lila ibo­lyaszínű, csak a neve más. * Hosszú percekig némán áll­tam magam előtt. * Mária Terézia elrendelte az úrbéradót. * Az úrbéri rendelet Máriától, a jobbágyrendelet Józseftől származik... Azért is külön­bözött, mert Mária Terézia nő volt, József pedig férfi. * Az erdei pajzsika NÉVELŐ növény. * Álmos: Vezér volt. Azért ne­vezték Álmosnak, mert úgy született a monda szerint, hogy az anyjára rászállt egy turulmadár és így bepározta.

Next