Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 4., KEDD Aláírás után Boszniai rendezés Nyolchónapos szakadatlan tárgyalás és fáradhatatlan közvetítések után végre a boszniai szerb fél is aláírta a Vance-Owen rendezési tervet, de az érintett felek egyáltalán nem látszanak megkönnyebbültnek, a boszniai békéhez nehéz és rögös út vezet. A legnehezebb helyzetben dr. Radovan Karadzic van: neki kell rávennie a boszniai szerb parlamentet arra, hogy tíz napon belül hozzon új döntést, vonja vissza határozatát, amelyet egyhangúlag fogadott el a rendezési terv elvetéséről. A költő-pszichiáter-hadvezér-elnök most elveszti államfői ambícióit, hiszen a boszniai elnökségben egy lesz a három egyenrangú nép vezetője sorában, elveszti a meghódított területek csaknem felét, nem kapja meg a Nyugat-Boszniába vezető szerb folyosót sem, s végül érezhetően meglazult kapcsolata eddigi patrónusával, Slobodan Milosevic szerb elnökkel. A boszniai muzulmánok nem is hisznek a szerb aláírásban, s azt hangoztatják, hogy katonai nyomás nélkül sosem írta volna alá Karadzic a tervet. Az athéni konferencia valójában az utolsó lehetőség volt számára — Warren Cristopher amerikai külügyminiszter arról nyilatkozott Londonban, hogy a katonai nyomást fenn kell tartani Szerbiával szemben, mert túl sok ígéretet szegtek már meg, s túl sok szenvedés volt már Boszniában. A boszniai muzulmánok eleve kétkedéssel fogadták a béketervet, Alija Izetbegovic elnök napokig tartó töprengés után írta csak alá New Yorkban a dokumentumot, nem bízott annak megvalósíthatóságában, de nem akart a rendezési folyamat kerékkötőjévé válni. Emellett ígéretet kapott Bosznia újjáépítésének segélyezéséhez is, sőt mi több , ő tudta, hogy a szerbek akkor nem fogják aláírni, tehát túl nagy kockázatot nem is vállalt. Most a szerb aláírás is megtörtént, s elmarad az intervenciónak az a fajtája, amelyben a boszniai muzulmánok bíztak, nem kapanak hathatós segítséget tehát „felszabadítási” harchoz sem, legalábbis Nyugatról nem. Ezek után következik az ENSZ-ellenőrzés alatti közös élet, amiben voltaképp senki sem hisz túlzottan. Szerbia számára azonban létfontosságú az, hogy a boszniai szerbeket rávegye a béketervre, noha ez nyilvánvalóan az eredeti belgrádi tervek kudarcát, Nagy-Szerbia megvalósításának halasztását, illetve elvetését jelentheti. Slobodan Milosevic televíziós interjújában energikusan síkraszállt azért, hogy a tervet végre fogadja el a boszniai szerb parlament is, s szorítsa háttérbe a radikális hangadókat. A tűzszünet megsértőit pedig a legkeményebben elítélte: ők saját népük ellen követnek el támadást — mondta. Milosevic több érvet hozott fel, ami meggyőzheti a szerb parlamentet — területi, állami, jogi és biztonsági megfontolásokat. Eszerint a területek 45 százaléka szerb kézen lesz, semmilyen szín alatt sem gátolhatják a szerb területek kapcsolatát egymással. Vuk Draskovic, a szerb ellenzék egyik vezetője tette fel a lényegre tapintó kérdést: akkor miért is nem írták alá a tervet már április 26-án, a szankciók megszigorítása előtt? Magyar részvéttávirat Bérégovoy öngyilkossága Megállapították, hogyan lett öngyilkos a volt francia miniszterelnök, Pierre Bérégovoy, miként jutott hozzá személyi biztosítója szolgálati fegyveréhez. Mint a vizsgálat kiderítette, a volt miniszterelnök, aki egyúttal Nevers város polgármestere volt, szombaton délután egy, a város közelében lévő kempingben tett látogatást. Ennek befejeztével megkérte kísérőjét és gépkocsivezetőjét, hogy hagyják magára autójában, mert bizalmas telefonbeszélgetést akar onnan folytatni helyettesével. Ezt használta ki arra, hogy magához vegye a biztonsági őr fegyverét a kesztyűtartóból. Ezután az őrt a helyszínen hagyta, hogy várja ott a polgármester-helyettest, a gépkocsival viszont egy közeli csatorna partjára vitette magát, ahol már máskor is tett sétát. Innen a sofőrt visszaküldte az őrért. Ezután emelte torkához a fegyvert, a lövedék itt hatolt be fejébe és keresztülment a koponyán. A gépkocsivezető az őrrel, visszatért, de útközben már felfedezték, hogy hiányzik a Magnum típusú fegyver. Keresni kezdték a volt miniszterelnököt, akire egy fa tövében bukkantak rá. Az azonnal riasztott helyi mentők még a helyszínen megtettek mindent Bérégovoy életének megmentésére, s perceken belül útnak indultak vele a helyi kórházhoz. Bérégovoly akkor halt meg, amikor Neversből helikopteren a párizsi Valde-Grace katonai kórházba szállították. * Pierre Bérégovoy volt francia miniszterelnök tragikus halála alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök hétfőn táviratban fejezte ki részvétét Francois Mitterrand francia államfőnek és az elhunyt hozzátartozóinak. Panoráma egyik áprilisi adásában egy konzervatív orosz politikus azt magyarázta, hogy a szétbomlott birodalom utódállamai gazdaságilag egymásra vannak utalva, hogy a Szovjetunió rövidesen az lesz, ami volt. Ezt követte a Híradóban Thürmer Gyula nyilatkozata, aki nem kevesebbet követelt, mint a jelenleg funkcionálók büntetőjogi felelősségre vonását, majd azt tette hozzá máskor sokkal politikusabb és átgondoltabb interjújához, hogy a vörös zászló és vörös csillag használatának megtiltásával nevetségessé tesszük magunkat a világ szemében. Tágra nyitott szemmel bámultam ezt a két nyilatkozatot. Egy pillanatig sem tűnt fel nekik, hogy jó 70, illetve 45 évi uralkodás után sikerült tökéletes gazdasági zsákutcába vezetni mindkét országot. Unásig ismételt közhely a kommunizmus bukása és a Szovjetunió széthullása, és ha az első állítás túlzás is egy kicsit, hiszen még elég sok országban van egypárti baloldali diktatúra, arról minden borúlátásom ellenére meg vagyok győződve: a Szovjetunió semmilyen formában sem fog létezni még akkor sem, ha Jelcin belebukik a reformkísérletbe. Arról is meg vagyok győződve, hiába mérgezte és mérgezi a magyar társadalmat a tömeghisztéria-keltés minden fegyverével a régi kommunista párt, választások útján sohasem kerülhet hatalomra. Annak viszont kétségtelen jelei vannak, hogy az utódpárt meg fogja erősíteni pozícióit, bár egyedül nem lesz kormányképes, de hát egyelőre arról vitázni, hogy a szavazók hány százaléka fog részt venni a szavazáson, és akik elmennek, kire voksolnak, teljesen felesleges. Feudális miniállam Andorra első alkotmánya Nagy nap virrad kedden a völgyek országára: ezen a napon hirdetik ki Andorra alkotmányát. A világ egyik legkisebb, mindössze 467 négyzetkilométeres országa ezzel válik — miniszterelnökének szavai szerint — szuverén, demokratikus jogállammá az eddigi feudális államocskából, véget ér az andorrai „forradalom”, amely még a múlt évben, az áprilisban megtartott választással kezdődött. A Pireneusok magas hegyvonulatai között meghúzódó, Franciaország és Spanyolország közé ékelt miniállam a XIII. század óta őrizte meg feudális államszerkezetét. Valaha harcok folytak a völgyek birtokáért, mígnem Foix francia grófja és Seu d.Urgell spanyol püspöke 1278-ban megállapodott: nem ontanak több vért, közösen veszik birtokba a völgyeket, társuralkodók lesznek. A társas viszony azóta is fennáll, a grófról a mindenkori francia államfőre szállt a „társhercegi” jog. Ma ez Francois Mitterrand francia elnököt és Jean Marti Alanis püspököt illeti, meg is kapják minden évben természetben a hűbéradót, amiből talán a jóízű kecskesajt jelenti a legnagyobb értéket. A hercegek közvetett úton, az általuk kinevezett megbízottak, katalán nevükön a „viguirek” és a „baiiek” útján gyakorolták hatalmukat, s Andorrának volt bizonyos önkormányzata is, a Völgyek Tanácsa, amely azonban nem általános választással alakult meg, s főként nem tükrözte a miniállamban bekövetkezett változásokat. Csak 1982-ben indult meg az állam feudális szerkezetének átalakítása, ekkor választottak első ízben a Völgyek Tanácsában miniszterelnököt. Általános választásokat azonban nem tartottak, s hagyományos értelemben vett politikai pártok sem működtek. Reformozgalom élén már akkor is Oscar Ribas Reig állott, s ő lett az első kormányfő. Ribas kormánya idén márciusban terjesztette elő népszavazásra a középkorból visszamaradt alkotmány reformját, amelyet legalábbis az egyik „társherceg”, a francia elnök támogatott, de az urgeli püspöknek sem volt ellene kifogása. „Kulturális népirtás” A dalai láma Londonban Vasárnap este kéthetes látogatásra Nagy-Britanniába érkezett a dalai láma, Tibet száműzetésben élő vallási vezetője. A londoni repülőtéren újságírók előtt kijelentette: arra kívánja felhívni vendéglátói figyelmét, hogy Peking a kínaiak tömeges betelepítésével — akarva-akaratlanul — egyfajta „kulturális népirtást” követ el Tibetben. A „nemzetközi közösség felelősséggel tartozik azért, hogy elősegítse a nagyobb szabadság és demokrácia megteremtését Kínában” — tette hozzá. A Reuter brit hírügynökség emlékeztet arra, hogy a dalai láma látogatására akkor kerül sor, amikor feszültté vált a viszony Kína és Nagy-Britannia között Hongkong kérdésében. A brit külügyminisztérium szóvivője azt közölte, hogy London álláspontja Tibet kérdésében nem változott: azt Kínán belül autonóm térségnek, a Dalai Lámát pedig egy száműzetésben önmagát kikiáltó kormány vezetőjének tekinti. Merénylet után Zavargások Srí Lankában Legkevesebb tizenöt tamil gerilla és négy kormánykatona vesztette életét a hét végén Srí Lanka északkeleti részén lezajlott összecsapásokban. A dél-ázsiai országban feszült belpolitikai helyzet uralkodik, miután szombaton egy öngyilkos merénylő meggyilkolta Ranaszinghe Premadasza elnököt. Az AFP katonai forrásokra hivatkozó jelentése szerint a hadsereg különleges alakulatai vasárnap megtámadták a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) elnevezésű szeparatista szervezet egy rejtekhelyét. Az akcióban több felkelő meghalt. A hadsereg akciójára azt követően került sor, hogy tamil fegyveresek szombaton rajtaütöttek egy helyőrségen, és megöltek négy katonát. A hadsereg alakulatai hétfőn is folytatták akcióikat azok ellen a tamil szakadár csoportok ellen, amelyek a kormány feltételezései szerint — felelősek a Premadasza elnök elleni merényletért. Colombóban, Sri Lanka fővárosában hétfőn több ezren rótták le tiszteletüket a meggyilkolt elnök koporsójánál. A hagyományokkal ellentétben a volt elnök holttestét nem láthatták a gyászolók, mert a pokolgép úgy szétroncsolta a testet, hogy a politikust csak a karórája és gyűrűje alapján tudták azonosítani — írta a Reuter. A rendőrség közlése szerint az öngyilkos merénylő egy 14 éves fiú volt, akinek a nyakába — a tamil harcosoknál szokásos módon — egy ciánt tartalmazó kapszula volt beültetve. A fiúnak nem kellett használnia a mérget annak elkerülésére, hogy élve a rendőrség kezére jusson, mert a robbanás leszakította a fejét. Az LTTE egyébként tagadta, hogy bármi köze lenne Premadasza meggyilkolásához. VÉLEMÉNY Két nyilatkozat margójára. Most hadd térjek vissza Thürmerre, illetve arra az erősen nyugdíjaskorú gyülekezetre, amely Magyarország felszabadulását ünnepelte. Hogy a volt kommunistáknak felszabadulást jelentett, ez természetes, hasonlóképpen a zsidóknak is, és a katonák nagy része is örült, hogy vége a háborúnak. De hogy az országnak mit jelentett, azt az akkor és közülük még ma is élők jól tudják. Huszonöt évvel a nagy felszabadulás után egy történész hölgy a nagy múltú tudományos testületből több helységben tartott előadást, és azt a kifejezést használta, hogy a Szovjetunió Magyarországon nemcsak felszabadító, hanem megszálló funkciót is betöltött. Ebből lett azután óriási kavalkád, több mint száz feljelentés érkezett a központba, és végül a főtörténész azzal zárta le az ügyet, hogy bár igaz, a Szovjetuniónak valóban volt megszálló szerepe is, de ezt a 25. évfordulón nem illik mondani. E két nyilatkozóról csak azért kívántam említést tenni, hogy ez a baloldali veszély nem egészen légből kapott, alaptalan félelem, hiszen ha Thürmer fenyegetőzni mer, akkor világos, hogy ő és követői nem riadnának vissza talán még a Rákosi-terrornál is kegyetlenebb eljárástól a hatalom hőn óhajtott visszaszerzése érdekében. Számomra vitathatatlan tény, hogy a visszarendeződés veszélye nem a jobboldal minden alapot nélkülöző vesszőparipája, hanem nagyon is reális lehetőség. Persze Thürmernek abban igaza van, hogy ugyanebben a Híradóban, amelyben ő ünnepelte Magyarország lerohanásának évfordulóját, valamelyik irigyelt jóléti állam tüntetőit láttam vörös zászlókkal felvonulni. Csakhogy őket, mint ezt a belügyminiszter annak idején nagyon szellemesen megjegyezte, majdnem fél évszázadig nem tartották megszállva a szorvet csapatok. A tárgyilagosság álarca alatt nagyon is jól felismerhetők a hatalmat sok évtizeden át birtoklók bosszúszomjas körvonalai, és a legfőbb ideje, hogy a kétségtelenül nem könnyű helyzetben levő tömegek végre felismerjék, a szélsőbal újra hatalomhoz jutása nem a kádári viszonylagos jólétet hozná vissza, hanem menthetetlenül a mainál sokkal súlyosabb gazdasági káoszhoz, majd a teljes összeomláshoz vezetne. (Tiszay Géza)