Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA Juhász László az MDF-akadémián II. Szilveszter pápa építtette a kápolnát A történelmi érdeklődés nem öncélú „Sok csalódásunk van a honfitársainkban, a határon túl élő magyarokban, az emigrációban" — mondotta Lezsák Sándor csütörtök este az MDF-akadémián. „Hiteles embernek ismertem viszont meg az emigráció tagjai közül Juhász Lászlót és Tollas Tibort'' — folytatta. Mindezt annak alkalmából jelentette ki az író-politikus, hogy a könyvhétre megjelent az Antológia kiadó gondozásában Juhász Lászlónak, a Szabad Európa Rádió nyugalmazott munkatársának a „Barangolás a magyar múltban" című könyve. Lezsák Sándor a bevezetőjében visszaemlékezett arra, hogy amikor 1985-ben, október 22-én (!) a lakiteleki művelődési házban bemutatta antológiagyűjteményét, s az esten elhangzott Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című verse is, Juhász László, a SZER akkori munkatársa, bizony óvta, féltette a távolból. Nem véletlenül: az összejövetelt az akkori idők urai ellenforradalmi szervezkedésnek minősítették. Az csupán véletlen idei egybeesés, hogy 3 nappal később, október 25-én kezdődött Juhász László sorozata a Szabad Európa Rádióban Barangolás a magyar múltban címmel... A magyar történelem az elbukott szabadságharcok sorozata, ez azonban nem jelenti azt, hogy a véráldozat fölösleges volt: a forradalmak hosszú távon győztek, így 1956 is utalt élete egyik meghatározó eseményére Juhász László. Ezért sem véletlen, hogy a könyv címlapján az a fénykép található, amely az emigrációban hosszú évtizedeken át az ágya fölé volt erősítve: egy csonka bronz csizma, mellette a nemzeti zászló. A történelmi érdeklődés nem öncélú — folytatta Juhász László —, hanem jelent és jövőt formáló erő. Éppen ezért igaz Mikó Imre megállapítása, amely szerint a történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk, vagyis az alapot jelenti. Történelmi ismeret szükséges például ahhoz, hogy belássuk: a magyarságtudat származástól független. A történelem ismeretével könnyebb volna elviselni a mai nehézségeket is, hiszen akkor tudnánk, hogy nemzetünk a mainál sokkal nehezebb időket is meg- és túlélt. Múltunk megismerése azonban az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult. Ennek egyik oka az, hogy a falusi életforma felszámolásával lassanként eltűnt az a szóbeli történelem, amely apáról fiúra szállt. Juhász Lászlónak ez a felismerése is hozzájárult ahhoz, hogy érdeklődése a történelem felé forduljon. De érdeklődését köszönheti a győri bencés szerzeteseknek is, akik középiskolásként nevelői, oktatói voltak, s köszönheti a pécsi egyetemnek, amely megszerettette vele a jogtörténetet. Olyannyira, hogy a tárgy kutatását hivatásául választotta. A forradalom leverése azonban új irányt adott életének, el kellett hagynia az országot, s a Szabad Európa Rádiónál lett szerkesztő. Az első, csaknem két évtizedben Bécsből tudósított. Az alkalmat kihasználva „Bécs magyar emlékei” címmel sorozatot szerkesztett. 1974-ben hívták Münchenbe, ahol egyebek között a hetenként egyszeri hajnali adások szerkesztésével, vezetésével lehetősége nyílt arra, hogy a magyar történelmi, a magyar zenei ismereteket terjessze. A Münchenbe eljutott magyarországi felmérésekből kiderült, az ifjúság nem ismeri a történelmet, sőt a legunalmasabb tantárgynak tartja. Az említett elvi megfontolásokon kívül ezek a tények ösztönözték egyebek között Juhász Lászlót arra, hogy történelmi sorozatot indítson. Ötlete nem váltott ki túl nagy lelkesedést a főnökeiből, végül azonban mégis sikerült meggyőznie őket a sorozat fontosságáról. Ennek ellenére voltak letiltott adásai is, például az utódállamokban található magyar emlékek sorsáról készített műsora. Felettesei úgy vélték, ez sértené a szlovákokat, románokat... A leadott műsoroknak azonban nagy sikerük volt. Ezt az is bizonyítja, hogy kerülőúton, legtöbbször névtelenül, számos dokumentumot is eljuttattak hozzá. Például azt, ami a szerbek bácskai vérbosszújáról tartalmazott adatokat, s amit aztán Cseres Tibor is fölhasznált készülő könyvéhez. Juhász László sok eseményről első publikációt sugárzott. Ilyen volt a Szent Korona 1945-ös elszállításáról szóló műsora. Nagy hangsúlyt helyezett a szerkesztő arra is, hogy a köztudatba sulykolt „utolsó csatlós”hazugságot cáfolja. Ezen adásának következményeként Magyarországról is igyekeztek elmozdítani őt az állásából... Az Antológia kiadó vállalkozásának, vagyis a könyv kiadásának értékét növeli, hogy Juhász László nyugdíjba vonulása után a sorozat hanganyagát megsemmisítették. Hardi Péter Tehetségvédelem Vácott hinni kell önmagában A diáknak Csütörtökön tartották az országos középiskolai tanulmányi verseny ünnepélyes díjkiosztását. A diákokkal együtt pedagógusokat is köszöntöttek, elismerve hosszú éves fáradozásaikat a tehetségek felkutatásában és felkarolásában. Erről szólt Benedek Ilonával, a váci Ipari Szakközépiskola matematika-tanárnőjével folytatott beszélgetésünk abból az alkalomból, hogy két tanítványa ért el helyezést a közismerten nehéz szaktárgyi vetélkedőn. Benedek Ilona korábban tizenöt éven át tanított gimnáziumban. A szakiskolai munka kihívást jelentett számára: bizonyítani akarta, hogy az itt tanulók éppoly tehetségesek és érdeklődők, mint gimnáziumi társaik. — Fel sem merült bennem, hogy ne ugyanúgy foglalkozzam diákjaimmal, mint a gimnazistákkal — emlékezik. — Sokat beszélgettünk, múzeumokba, színházakba, kirándulásokra és más programokra jártunk. Természetesnek vettem, hogy tanítványaimat minden érdekli. És az eredmény mutatja: ha odafigyelnek rájuk, fel lehet kelteni kíváncsiságukat. S ez visszahat a szaktárgy tanulására. — Magát a szaktárgyi oktatást is igyekeztem sokoldalúvá, érdekessé tenni. Matematikatörténettel foglalkoztam, a tanultakat más tudományokhoz kapcsoltam... Állandó versenyfutásban voltam az idővel, hogy heti 2-3 órában a tantervi kötelezettségnek is eleget tudjak tenni. — Hogyan választja ki a tehetséges matematikusokat, és milyen lehetőségei vannak felkarolásukra? — Első perctől kezdve figyelem a gyerekeket. A tehetségesekkel az órán külön foglalkozom — ami sokszor igen nehéz, mert egyes anyagoknál minden figyelmemet a gyengébbek kötik le. De ha már sínen van a diák, önállóan is tud feladatokat megoldani. A kéthetente tartott ,szakköri foglalkozásokon túl otthonra is adok feladatokat. Persze, csak ha van kedvük külön dolgozni, mert erőszakkal semmire sem mennék. A lelki felkészítés ugyanilyen fontos. A diáknak hinni kell önmagában , és erre sokszor nehezen lehet rávenni őket. Aztán tudatosan kell figyelniük arra, hogy a versenyre ne fáradtan menjenek. És bírniuk kell az esetleges kudarcot. Nem szabad, hogy egy sikertelenség örökre elvegye kedvüket a további próbálkozástól. — Először koronázza siker négyéves tevékenységét? Mit tudna mondani az OKTV-n sikeres diákjairól? — A tavalyi (felvidéki) komáromi matematikai napokon tanítványaim is tartottak előadásokat. Az /. nemzetközi határon inneni és túli magyar első és második díjas magyar gyerekek számára tartott) matematikaversenyen diákjaim végeztek az első és második helyen. Az iskolánkban rendezett idei II. nemzetközi versenyen harmadik helyezést, az ipolysági matematikavetélkedőn pedig negyedik helyezést értek el. Az első és második osztályosok számára rendezett Arany Dániel matematikaversenyen évek óta érünk el helyezéseket. — Az OKTV szakközépiskolások számára rendezett, I. kategóriájában Birszki Bálint harmadik osztályos tanítványom az ötödik helyen végzett. Első perctől kezdve észrevettem, milyen kristálytisztán, milyen logikusan fogalmazza meg gondolatait. Első versenyei mégsem „jöttek be”. Aztán megbeszéltük a tapasztalatokat, és következtek a sikerek. Az Ukrajnából áttelepült Horváth Bálint a nyolcadik helyen végzett. Első osztályban nem akart versenyezni — talán mert nyelvi nehézségei voltak. Segítettem gondjai leküzdésében, és persze rábírtam a versenyzésre. Másodikban az Arany Dániel-versenyen tizedik lett — és azóta komolyan veszi a dolgot. Tavaly beteg volt az OKTV II. fordulóján, idén a matematika OKTV-n a 10., a fizikából OKTV-n az 5.helyen végzett. (veszelszky) Operaszikla Az elhagyott gyenesdiási kőbánya szabadtéri opera-, balett- és koncertszínház lehetne a világkiállítás idejére; a rajzos, fotómontázzsal illusztrált terveket már be is nyújtotta a Zala megyei expo- és idegenforgalmi tanácsnak Halasi Imre, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója. A Balaton-közeli, előzetesen Operaszikla névre keresztelt nyári színház Keszthely, Hévíz, valamint a nyugati országhatár közelsége révén hazánk egyik kiemelkedő idegenforgalmi és művészeti attrakcióját nyújthatná: az ötletet kidolgozó színházi és zenei szakemberek szerint a hazai és külföldi operatársulatok, balett- és zenei együttesek bemutatkozásához különleges atmoszférát kínál a gyenesdiási helyszín. Egy neves holland hangszergyártó cég máris felajánlotta, hogy itt mutatná be a világ legnagyobb elektromos orgonáját. A tervet — amelyet a megyei expotanácson kívül számos nemzetközi hírű művész, építész is támogat — pályázat formájában eljuttatták a Világkiállítási Programirodának is. Erdélyi kerámia Erdély népi kerámiája címmel reprezentatív kiállítás nyílt pénteken a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban. A nagy hagyományú erdélyi román, magyar és szász népi kerámiát bemutató tárlatot — melynek anyagát a kolozsvári és a nagyváradi múzeum gyűjteményének igen gazdag anyagából válogatták — június 25-éig láthatja a közönség. 1993. JÚNIUS 7., HÉTFŐ Húszéves a Cziffra-alapítvány Húsz évvel ezelőtt, 1973 tavaszán új gazdára talált egy romokban heverő ősi kápolna a történelmi múltú francia városban, Senlis-ban. A Saint-Frambourg-kápolna, amelyet azonban a helyiek csak Szent Lajos temploma néven ismertek, akkor éppen garázsként szolgált, de volt korábban istálló, tűzoltólaktanya, műhely és sok minden egyéb is. Pedig ezen a helyen már a X. század óta állt kápolna, az elsőt még Capet Hugó király felesége, Adelaide emeltette, hogy itt helyezzék el a család védszentje, Szent Frambourg hamvait. A kápolna építése 993-ban fejeződött be, s bár ez ma már nem létezik, a mostani épület is a XII. században létesült, akkor a Szentszék birtokában volt. Az új tulajdonosok: Cziffra György, a világhírű, pályafutásának a sok hányatott év után csúcsára felért zongoraművész és felesége. Cziffra ekkor már ismert volt az általa szervezett zenei fesztiválról is: fia, az azóta tragikus körülmények között elhunyt ifjabb Cziffra György javaslatára kezdte el azok szervezését az Auvergne megyében lévő, ugyancsak lepusztult egykori apátság, a Chaise-Dieu falai között. Tíz év alatt a kiváló művész és barátai segítségével a fesztiválok bevételéből sikerült helyreállítani a XII. századból származó apátsági épületet s annak orgonáját is. Chaise-Dieu neves fesztiválok színhelye lett. Senlis-ban Cziffra új munkába kezdett. Immár nemcsak az ugyancsak XII. századból templom származó gyönyörű helyreállításának szándéka vezette: ennél többet akart tenni. Már évek óta foglalkoztatta az a gondolat, hogy műhelyt és otthont kell teremtenie olyan fiatal zeneművészeknek, akik nehéz körülmények között próbálnak eljutni a csúcsra, de helyzetük nem engedi meg az ehhez szükséges tanulmányok elvégzését. Pártfogót is talált a gondolathoz, a világhírű írót, akkor éppen Franciaország kulturális miniszterét, André Malraux-t győzte meg a feladat szükséges voltáról. Malraux segítségével sikerült megkapnia az engedélyt a senlis-i templom megvételére és helyreállítására. Az újjáépítést jelentős régészeti feltáró munka, beható történelmi kutatások egészítették ki — s ezek számos különös véletlen egybeesést derítettek fel. Ezekből csak egyet, a magyarok számára a legérdekesebbet említünk Erik Pigani tanulmánya nyomán: a kápolna építését egy évezreddel azelőtt egy akkor még kevéssé ismert lelkipásztor javasolta Adelaide királynénak: Gerbert d’Aurillac. Az egyház történetébe II. Szilveszter pápa néven vonult be, ő küldte az apostoli koronát István királyunknak... Cziffra György és felesége hatalmas munkát végzett. Ma az egykori templom ismét régi szépségében ragyog, s talán tábla hirdeti: itt működik a Liszt Ferenc- koncertterem. Az első hangversenyt már 1977-ben megtartották, s azóta sok — akkor még ismeretlen, mostanra rangos nevet szerzett — művész, számos meghívott lépett itt fel. Az alapítvány sok fiatal művész számára tette lehetővé tanulmányai folytatását. Cziffra György, aki hosszú távollét után csak a hetvenes években lépett fel ismét Magyarországon, hazájában is vezetett mesterkurzust 1986-ban, s az alapítvány által támogatott fiatalok között is voltak magyarok. A nevezetes évfordulóról most hangverseny-sorozattal emlékeznek meg az egykori templom, a Liszt Ferenckoncertterem falai között Senlisban, a nyári évad koncertjeit, kiállításait ennek jegyében rendezik meg. Az ünnepségek többszörös jubileumot köszöntenek, hiszen az egykori kápolna is most ezeréves. Cziffra György születésnapjáról ugyan már korábban megemlékeztek, de koncertsorozat szombati nyitó hangversenyén nyújtották át neki a Magyar Köztársaság kitüntetését és egyúttal a francia Becsületrend tiszti keresztjét is, amellyel az idén ismerték el művészi munkásságát és humanitárius tevékenységét. Régi Zenei Napok Sopronban Holland, német, dán és cseh muzsikusok is bejelentették részvételüket a hazaiakon kívül a Régi Zenei Napok június 19. és 26. között Sopronban rendezendő mesterkurzusaira. A hallgatók , zeneművészeti főiskolások és pályakezdő művészek a 17. és 18. századi zeneirodalomban mélyítik el tudásukat; a leglátogatottabbnak az idén is az a műhely ígérkezik, ahol a barokk kóruséneklést gyakorolhatják. Az Ikva-parti város az idén már kilencedik alkalommal rendezi meg a régi zenei napokat, amelynek programját számos koncert színesíti. A zenekedvelők hallhatják egybek között a Schola Hungarica, a Capella Savaria, továbbá a Festetics Vonósnégyes és a Concerto Armonica hangversenyét Anneke Boeke holland blockflőte művész, továbbá Spányi Miklós, Horváth Anikó és Péteri Judit csembalóművészek koncertjét.