Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-02 / 77. szám

Emléktábla-avatás a 600 éves Bagon Tisztelgés a rab krónikás előtt Az Ákos nemzetség birtokaként Bag első okirati említését 1394. április 2-ához köti a helytörténetkutatás. Ma van tehát a 600. évforduló. A négyezer néhány száz lelkes település az idén számos rendezvénnyel adózik hat évszázados írott múltjának. Elsőként ma délelőtt várják a település közönségét a régi postaház helyén, a mai szövetkezeti irodánál emléktábla-avatásra. Az emléktábla — melyet a bagi Helytörténeti Baráti Társulat helyezett el a község egyik legrégibb épületének falán — Kazinczy Ferenc emlékét örökíti meg. Ez sokak számára minden bizonnyal meglepő. Hogyan került a magyar történelem jeles személyisége, a radikális reformer és nyelvújító Bagra? A település fontos állomása volt a Pest és Kassa közötti országútnak. 1800. július 31-én Bagón halt meg Kazinczy Ferenc, amikor Kufsteinből Munkácsra szállították az osztrák birodalom foglyaként. A Fogságom naplója című munkájában így írt a Bagón történtekről: „Leszállván szekereinkről, én ellopám magamat a többiektől. Egyenesen a plebánushoz: — Uram, én az úrnak nevét sem tudom, de az úr pap, és így békesség angyala. Fogasson az úr, s menjen által Aszódra báró Podmaniczky Lászlónéhoz, jelentse, hogy én, Kazinczy Ferenc, most jövök Kufsteinből, s megyek Munkácsra. Híreket esedezem az anyám, testvéreim, ismerősim felől. Poroszkay plébános úr, későb váci kanonok, ment, s igen nagy örömmel ment. El is felejtem vacsoránk mellett, hogy ment, midőn jőve a plebánus, s vele két cseléd, tokajival, ménesivel, champaghnerrel, sódarral, füstölt nyelvekkel, gyümölccsel. A báróné kérem, hogy holnap meg ne induljunk öt előtt, élőnkbe lő ki a bagi töltésre. A bagi töltésen meglátánk a két szürkét. A báróné jőve, és leánya, most gróf Wartenslebenné. Beszélé, hogy egy Kazinczy jegyben van báró Hellenbach Eszterrel, ki szép, jó, nagy neveltségű, gazdag és igen ifjú; az, akivel gyűrűt válta, Kazinczy István vala, az András fia, hogy Teréz él, hogy gróf Török Lajos él, de elvevék hivatalát — a kőmivesség miatt. Chipault sok ideig nem lelé helyét. Párizs óta nem láttam ily dámát, ezt kiáltozá mindég, s kínosan.” Fontos volt tehát a bagi megálló Kazinczy számára és becsben tartják a bagiak rab krónikásukat is. Az ünnepség fél 10-kor lesz az említett helyen, s 10 órától 13 óráig első napi emlékbélyegzésre is mód nyílik az ez alkalomra készített postabélyegzővel. Balázs Gusztáv A község madártávlatból a római katolikus templommal A szerző felvételei Nepomuki Szent János szobra az Egres partján Igen tisztelt Osztrák—Magyar Bank, bokros elfoglaltságomra való tekintettel igazán nagy jóakaratra mutat részemről, hogy nem restellem külön levélben felhívni az önök figyelmét egy adminisztratív jellegű intézkedésre, amiről e levelem nélkül talán megfeledkeztek volna. Több oldalról hallom, hogy az önök kiadásában „Ezerkoronás’’ címen a napokban új nyomtatvány jelenik meg. Önöknek nyilván érdeke, ugyebár, mint kiadóknak és szerkesztőknek és íróknak, hogy termékeik irodalmi és művészi értékéről a sajtó lelkiismeretesen tájékozza a közönséget. Mint újságíró és szépirodalmi kritikus, évek óta írok könyv-, kép- és zenekritikákat a lapokba, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy véleményemnek súlya szokott lenni egy új sajtótermék értékének megállapításában. Igen jól tudják ezt az írók és szerkesztők és művészek, azok is, akik mint bevezetett cégek régi üzemek élén állanak, és a kezdők, akiknek legjobb reklám egy megértő és elismerő kritika. Köztudomású, hogy rendíthetetlen tisztességesen lelkiismerettel, és buzgón igyekeztem elbírálni a kezembe került könyveket és iratokat; ebben a tekintetben szinte pedáns vagyok, amit ez a levelem is bizonyít, ugye, melyben én magam ajánlok fel ingyen és önzetlenül egy olyan szíves Karinthy Frigyes / Új ezerkoronás séget, amit különben önöknek illenék tisztelettel kérni. Lelkiismeretem tiszta, soha anyagi mellékgondolat nem zavarta meg ítéletem kialakulását, most sem zavar meg az a körülmény, hogy önök — mint hallom valakitől — igen jó forgalmú és jól jövedelmező üzlet tulajdonosai. Ez engem nem érdekel, erre én nem vagyok kíváncsi, ez nekem eszembe se jut, erős nyomatékkal figyelmeztetem erre önöket, hogy az anyagi dolgokra való legkisebb célzást határozott sértésnek veszem, és úgy tekintem, mintha elfogulatlan és tisztán irodalmi szempontjaimat akarnák befolyásolni, s ezzel kritikusi tisztességemet kétségbe vonnák. Engem az új nyomtatvány irodalmi és művészi értéke érdekel, én arról akarok írni, ezt akarom meghányni-vetni, erről akarom tájékoztatni a magyar olvasóközönséget. Önöknek is érdeke ez és remélem, emelt fővel állnak önök a kritikus elé. A szóbanforgó kiadványnak elsősorban művészi illusztrációját szeretném elbírálás tárgyává tenni: a vonalvezetés, színezés és a téma szempontjából. Azután a szövegről írnék néhány őszinte és lelkiismeretes szót. Miután megvesztegetni nem hagyom magam, bizony megtörténhetik, hogy bírálatom nem lesz kedvező, de még ez is jobb önöknek, az új sajtótermék üzleti érvényesülése szempontjából is, mint ha agyonhallgatnám. Mindezekre önzetlenül figyelmeztetve, felkérem önöket, hogy — az újságoknál dívó rendes szokás szerint — postafordultával küldjenek be nekem az új nyomtatványból egy tiszteletpéldányt, olyant, amilyent „Szíves megemlékezés céljából” felirattal minden könyv vagy írás megjelenése alkalmából kapni szoktam. Számíthatnak lelkiismeretes bírálatomra. Jóakaró tisztelettel Húsvéti beszélgetés Szeleczky Zitával Könnyű Katót táncba vinni. Mivel tavaly a Petőfi rádió felkérésére két interjút is készítettem Szeleczky Zitával, kézenfekvő, ha megvan a telefonszáma, csináljunk egy húsvéti beszélgetést. Mindezt azért bocsátom előre, mert a reggeli hívás mondandója óhatatlanul kiegészül a képpel, amit a művésznőről érzök magamban. Köztudott, hogy hazánkban gyógykezeltette magát, ám e néhány hét nem múlt el nyomtalanul. Az MTV rendszeresen vetíti a Szeleczky-filmeket — legutóbb a Gül babát — akkor úgy búcsúztunk, valami megpezsdült körülötte. Tétován tárcsáztam, Los Angelesben azonnal felvették a telefont. — Koránkelő vagyok. Tudja, az irodám, a stúdióm a lakásom egyik legfontosabb része. Ezért ijedtem meg nagyon a földrengésnél. Hajnali fél ötkor arra ébredtem, hogy minden mozog és dübörög. Leestek a technikai berendezések, lemezek, kincseim. Nagyon sajnálom a a herendi és egyéb szép magyar vázákat is, de a többiekhez képest hála Istennek „olcsón” megúsztam. Képzelje, ki akartam menni a lakás másik részébe, nem nyílt az ajtó, az összes könyvem leesett a polcról. A mai napig nem tudtam rendet rakni. Megértem, aki ezt átélte, annak a szerencsén kívül a hite is nagy. — Kérem, beszéljen húsvét ünnepéről... — Én a fővárosban születtem, de a család borsodi. Az emlék a szív mélyén lapul és egész életemben éltet. A húsvét jellegzetes ünnep, van egy szakrális, azaz egyházi meg egy családi vonatkozása. Mi reformátusok vagyunk. Élénken él bennem: egy csicsergő kis madárka voltam, édesanyám rám szólt: ma ne énekelj kislányom, nagypéntek van. A rádiót se nyitottuk ki. Ez nálunk a legnagyobb ünnep. A böjtöt van, aki úgy értelmezi, hogy húst nem, de halat azt lehet enni. Ez kibúvó. Édesanyám egész nap egy falatot nem evett. Az úrvacsora, templomba menés természetes volt. Nincs ez ma sem másképpen. Hívő emberek milliói emlékeznek ezen a napon, de azt is tudjuk, hogy utána jön a feltámadás. Talán ez magyarázza azt a kirobbanó örömöt, amit olykor a sonkás vacsora, olykor a gyönyörű magyar népszokásokat idéző tojásfestésnél, locsolásnál érzünk. Manapság mindenki rohan, persze hogy örülünk a húsvétnak. Az idei ünnepekre is megvan a programunk. A magyar lányok itt is készítik a piros tojást, várják a legényeket, a gyerekek meg keresik, mit hová dugott a nyuszi. — Korábbi beszélgetésünkből tudom, hogy csodálatos missziót vállalt azzal, hogy nemzetközi karrier helyett a világban szétszóródott magyarok között élesztgette a pislákoló mécses lángját, s a legszebben csengő magyar szóval idézte a költőket. — Az ember, ha elkezdi ezt a pályát, mindig akad esemény, amihez illik verset mondani. Az idén március 15-ével, majd Kossuth Lajosra való emlékezéssel kezdtük. Összejönnek a magyarok, beszélgetünk. Most van mesélnivalóm. A tavalyi év csodálatos volt, kitüntettek, otthon voltam, rehabilitáltak, a bíróság megsemmisítette az igazságtalan ítéletet. Sok új barátra találtam. Gaál Gabriella fellépéseket szervezett, Erős Anna gyűjti a rólam megjelent írásokat. Képzelje, itt, Amerikában készült és otthon bemutatott Magyar Rozika című lemezem még rejtvénybe is bekerült! Erre mondják, minden jó, ha jó a vége... — Milyen tervei vannak? — Ez az egészségemtől függ. S tudja, annyi a munkám. Régen beígértem a második Vas Albert-kazettát. Meg kell csinálnom. És a levelek! A produktív utolsó éveimet levélírással töltöm. De annyi szívvel írták, nem szabad válasz nélkül hagyni! Örülök, hogy vetítik a filmjeimet (26 magyar filmben játszott) és ezek már jó kópiák, alakításaim is érettebbek. Ódry Árpád nehezen engedett el a főiskoláról, tudta, hogy a film nagy kísértés, ez adja a népszerűséget. S lám az életem úgy alakult, hogy nagyobbik részét mégsem a kamerák előtt, hanem a színpadon, a pódiumon töltöttem. Filmezni remek dolog, de az élő közönségkapcsolat — különösen az Ausztráliába, Kanadába szakadt magyar közönség előtt — leírhatatlan. Hiába a sok ezer kilométeres távolság, a szívem és az eszem odahaza jár. Figyelek. Tudom, április 9-én vetítik a híressé vált Sziámi macskát, de jó lenne, ha volna egy kép róla! (kerestünk!). Néhány nappal később, április 20-án lesz a születésnapom. Számomra a „legemlékezetesebb” az 1945-ös, amikor menekülni kellett. Az erdőbe, a fák közé bújtunk a repülők elől, még arra sem emlékszem, mikorra esett húsvét. Itt, Amerikában is készülnek az ünnepekre. Végigkocsiznak a városon, új ruhát csináltatnak. Mi, magyarok esszük a sonkát, ők maradnak a pulykánál. Megfigyeltem, húsvétra, de egyéb ünnepekre is mindig gyönyörű idő van, valószínű, nagyon tudnak imádkozni. Most itt is volt egy „böjti szelekre” emlékeztető vihar, de csak eső lett belőle, nálunk a tornádó elmaradt. A Baráti Kör tagjainak szerkesztettem egy nagyon szép versösszeállítást, amit elküldtem nekik, hogy azok is érezzék az ünnep melegét, akik nincsenek velünk. Ebből most nem idézhetek, de minden kedves olvasónak kellemes, szép ünnepet kívánok. Köszönöm a hívásukat.