Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-04 / 103. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 4., SZERDA A dekoratív naturalizmus mestere Bánovszky Miklós 99 éves Bánovszky Miklós egy rendkívül következetes életművet mondhat magáénak. Valójában mindvégig hű maradt a korai nagybányai hagyományokhoz, a Réti-féle festői ideálhoz, azokhoz a célkitűzésekhez, melyeket a Szentendrei Festők Társasága magának kijelölt: „Mi az egyesületünk keretében kifejezésre kívánunk juttatni egy nemzeti magyar művészetet, nemzeti piktúrát...” (1928.) Bánovszky már 1926-ban Szentendrén fest, többnyire táj- és városképeket. Ez a műcsoport az oeuvre egyik erőteljes ágát adja. Stílusát tekintve a korabeli kritika a „dekoratív naturalizmus” meghatározást használja. A másik igen jelentős műegyüttest a portrék képviselik. A művész már a húszas években fest arcképeket. A megrendelők miniszterek, gyárosok, a nagypolgárság és a középosztály ismert vagy kevésbé ismert alakjai. Ezek a portrék olyanok, mint a megrendelésre készült arcmások általában. Biztos festői tudás, kitűnő karakterérzék és természetesen finom idealizálás jellemzi őket. Epizódnak — még ha igen fontos epizódnak is —tekinthetjük a harmincas években készült, az akkoriban sokakat megérintő neoklasszicista művek sorát. Bánovszky azonban soha nem kapcsolódott a római iskolához: alapjában véve itt is megmarad a naturalisztikus alapokon. E periódus két főműve a Női portré a Vogue divatlappal és a Barcsayt és Paizs Goebelt ábrázoló Kettős portré. Mindkét műhöz kapcsolódik egy-egy különleges mozzanat. 1993 őszén a mester szentendrei műtermében láttuk az ismeretlen helyen lévő női arckép egy friss, befejezetlen változatát. A Ferenczy Múzeum fotóarchívumában pedig a kettős portré mindmáig lappangó variánsára, az ismert kettős portré előzményére bukkanhatunk. A kettős portré mindkét változatában Bánovszky elsősorban a lélekkel, a belső lényeg megmutatásával törődik. Az első változatban nagyobb a kontraszt Barcsay puritán, komoly emberi karaktere, s az örökké mókázó, hevesen gesztikuláló Paizs Goebel légies figurája között. Ott Paizs Goebel alakja gótikus S formában hajlik, a bal kéz ujjai rendkívül finoman, kifejezően festettek. A háttér megtörik, egy függőleges pillér elválasztja a kompozícióban összefogott két figurát, hangsúlyozva a két pályakép közti igen jelentős különbséget (ezt erősíti a háttérben jól kivehető két festmény, Barcsay Munkáslánya és Paizs Goebel Dombos tája). A szenzibilis, kissé eufórikus alkatú Goebel öleli át a szigorúbb alkatú Barcsayt. Lám, milyen plasztikusan jelenik meg a műben a különbözőség és az együvé tartozás. Itt, ennél a műnél jut el Bánovszky a bonyolult, pszichologizáló portré olyan mélységéig, ahová eljutni csak keveseknek sikerült. A harmonikus, megnyugtató kompozíció legfőbb értéke a gazdag jellemrajz, az ellentétek és vonzások okos egységbe foglalása. Kevés olyan pályaképet ismerünk, mely annyira konzekvens volna, mint Bánovszky Miklósé. Csaknem egy évszázadot ölel át pályája. Nagy idők tanúja. Érdekes és tanulságos naplószerű önéletírása sajtó alatt áll. Festői életműve a művészt, írása a napi gondokkal küzdő embert mutatja meg a műbarátnak és a művész kollégáknak egyaránt.* Bánovszky Miklós 99 éves. Hann Ferenc * A szentendrei Műhely Galéria május 8-ig látogatható tárlattal köszönti Bánovszky Miklóst. Bánovszky Miklós: Kettős Paizs Goebel) portré (Barcsay Jenő és Váci lányok sikere Táncoltak és győztek Szalagavatói báli táncok országos versenye címmel 1992 és ’93 után immáron harmadízben országos diáktáncversenyt rendeztek nemrégiben a Budapest Sportcsarnokban. A megmérettetésen, melyen összesen 151 középiskola képviseltette magát, szép sikert aratott egy kizárólag lányokból álló váci csapat, az egészségügyi szakközépiskola IV. C osztályának 14 tanulója. A lányok múlt év novemberében kezdtek készülni, táncokat megtanulni szalagavató báljukra. Néhány hét eltelte után úgy érezték, egész jól megy az együtt táncolás, megállnák helyüket az országos versenyen is. Januárban be is neveztek a megmérettetésre. Négy kategóriából választhattak, s ők az úgynevezett standardtáncok mellett döntöttek. A benevezés után a korábbinál is nagyobb lelkesedéssel készültek a szalagavatóra, s immáron a BS- beli versenyre is. Nem hiába, ugyanis produkciójukkal, mely saját koreográfiára épült, első helyezést értek el kategóriájukban. Felkészülésük, valamint a nevezés, illetve a ruhakölcsönzés költségeit — mint érdeklődésünkre elmondták — szponzorok adták össze: támogatta őket a Szobi Szörp Rt., valamint tucatnyi környékbeli vállalkozó. Végezetül álljon itt a szép sikert elért csapat tagjainak névsora: Báli Mónika, Bell Barbara, Bocsányi Ildikó, Csiszár Johanna, Csókás Szilvia, Fűrész Györgyi, Horváth Anikó, Horváth Nikoletta, Nagy Erzsébet, Simák Lívia, Sinkó Anita, Szöllősi Szilvia, Váradi Gabriella, Wenke Szilvia. (riály) A váci lányok az úgynevezett standardtáncok mellett döntöttek Vimola Károly felvétele Batik-tárlat Bedia Colák képzőművész batik munkáiból nyílik tárlat csütörtökön a budai Harlequin Galériában. A török művésznő alkotásai ízelítőt adnak a gazdag és sokszínű anatóliai művészeti hagyományokból, illetőleg tükrözik alkotójuk életszeretetét, a természettel való harmonikus együttélését. Képeinek egyik visszatérő motívuma a turulmadár, amely mind a török, mind a magyar mitológiában ismeretes. Bedia Colák tárlata május 14-éig tekinthető meg a Fortuna utca 21. szám alatti kiállítóteremben. Az eredetileg Távol- Keleten honos textilfestési mód szerint az előírt rajzot viasszal viszik rá az anyag festetlenül hagyandó részeire. Ezt követően az egész kelmét festékbe mártják, majd a viaszt leolvasztják. Az eljárást a művész annyiszor ismétli meg ahány színt akar munkáin megjeleníteni. Négy év az oktatásban és kultúrában Az elmúlt négy év köz- és felsőoktatásának, valamint kulturális életének alakulását foglalja össze a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kiadásában megjelentetett Évkönyv 1993, melyet Mádl Ferenc kultuszminiszter mutatott be a sajtó képviselőinek. Az 1993-as közoktatási törvény a 10 osztályos képzés előírásával, a különböző iskolatípusok működésének szabályozásával és átjárhatóvá tételével, az iskolalapítás és választás szabaddá tételével a jövő generációk műveltségi szintjének emelését, vallási és lelkiismereti szabadság gyakorlati megvalósulását tette lehetővé. Az iskolaalapításokat, a fejlesztéseket a tanuló- és pedagóguslétszám alakulását, a tankönyvkiadás és elosztás változásait bemutató táblázatok a gyakorlatban megvalósult eredményekről tájékoztatnak. Az 1993-as felsőoktatási törvény alapján megindult a 60 felsőoktatási intézmény integrálása, melyek visszakapták a tudományos kutatás lehetőségét és a minősítés-kiadás jogát. 70 ezerről több, mint 100 ezerre nőtt a beiskolázások száma. Az oktatáshoz hasonlóan a kultúrában is társadalmi szervezeteket állítottak fel, melyek közreműködnek az irányításban és elosztják az állami támogatásokat. A külföldi csereegyezmények robbanásszerű gyarapodásával széles rétegeknek teszik lehetővé a fejlett országokban való tanulást és tapasztalatszerzést, s biztosítják a határon túli magyar kisebbség támogatását, illetve hazai képzésüket is. (d. v. s.) A reneszánsztól a rokokóig Jótékonysági hangverseny számkivetettekért zengett a csembaló. Reneszánsz, barokk és rokokó bálok pompás forgatagába álmodhatták magukat, akik nem sajnáltak ezer forintot az anyaoltalmazó házak és a népkonyhák fenntartására fölajánlani. Purcell, Bach, Scarlatti, Pergolesi fodros, könnyed, játszi léptű zenéiből a zeneművészeti főiskola növendékei keltettek életre néhányat. A reneszánsztól a rokokóig című hangverseny, melyet a Magyar Vöröskereszt szervezett meg április végére, a közönséget nem mindennapi hangulatba emelte, míg az ellenszolgáltatás (jótékonysági koncertről lévén szó) megsegít majd néhány otthonából menekült anyát vagy a meleg étel életet önt a szűkölködők, a szatyros szegények egyikébe-másikába, kik nem szégyellik ócska rongyaikban a népkonyhák lassú, de örök sorait végigállni. Parfümök illatával keveredtek a csembaló fölzengő hangjai. A szép ruhákba, a fodrok mögé, a gallérok közé, a nyakkendők hurkába kényszerült közönség meg-megborzongott a hullámzó, olaszosan csacsogó, víg kedélyt árasztó árián, meg-megremegett egy-egy gerincen fölsuhanó Bach-futamon — ahogy a katartikus, mélyen zengő akkordok után hirtelen magasba szöktek a hangok, Isten közelbe szabadítva az oldott lelkeket. S majd talán jóllakottan alhatik parkpadnyi ágyán, újságpaplana alatt a hajléktalan, talán majd az elüldözött, kivert anya biztonságban szoríthatja magához a gyermekét, s talán ők is eljuthatnak Isten, a Boldogság közelébe... N. V. KOSSUTH-SZOBROK PEST MEGYÉBEN A gyömrői talány A Kossuth-centenárium jegyében tartott szoborszemlénket ezúttal a Gyömrőn lévő Kossuth-szoborral folytatjuk, melynek históriája felettébb talányosnak mutatkozik... Azt ugyan tudjuk, hogy 1919-ben állították fel, ám közelebbi dátumot nem tudunk meg a felavatásról. Állítólag egy Horváth János nevezetű úriember ajándékozta a községnek. Hogy aztán ő maga mikor, kitől s hogyan szerezte, erről nem tudtunk meg közelebbit, így a szobor alkotójáról sem. Egyik forrás szerint még mellékalakja is létezett volna a szobornak, egy pálmát nyújtó női alak. Annyi bizonyos, hogy eredeti helyéről, a Szabadság térről, évekkel ezelőtt áthelyezték jelenlegi helyére, öregfaluba. A kőből faragott mellszobor máig is dísze a nagyközségnek. (Időrendi sorrendben ez a 77. Kossuth-szobor.) Kép és szöveg: B. E.