Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-07 / 106. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM MEGYESzijjyj 4 P JL M1 M­ M jLa. Ára: 13,50 forint 1994. MÁJUS 7., SZOMBAT Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakásához S gyűjt régi fénynél új szövet­eket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára! (Garay János, 1846) Ellenzékünk túlságosan elbizakodott Válogatásunk Mikszáth Kálmán írásaiból a 7. oldalon A Szacsvay Imre-díj kitüntetettjei Példamutatás az ifjúságnak Szacsvay Imréről, az 1848—49-es magyar sza­badságharc kiemelkedő személyiségéről elnevezett díjat adták át tegnap az Or­szággyűlésben. Az 1992-ben alapított kitünte­tést, a szabadon választott magyar parlament megala­kulásának évfordulóján, idén harmadízben adta át az ifjúsági ügyekért felelős miniszter, olyan magyar és külföldi állampolgárok­nak, közösségeknek, intéz­ményi kollektíváknak, akik a gyermekek és fiata­lok szellemi, erkölcsi és testi fejlődésében, jogaik érvényesítésében, pálya­kezdésük elősegítésében, életfeltételeik, szociális helyzetük javításában, tár­sadalmi beilleszkedési za­varaik leküzdésében, a vi­lág országaiban élő ma­gyar fiatalok kapcsolatai­nak erősítésében, az ifjú­ság előtti példamutató élet­vitelükben folytatnak emelkedő tevékenységet.ki­néhányan a kitüntetet­tek közül: Balás Béla püs­pök, népszerű nevén Beton atya, a Híd Önkormányza­ti és Egyházi Családsegítő és Módszertani Központ munkatársai, a Magyar Rá­dió Reggeli Csúcs című rá­dióműsorának alkotóközös­sége, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Szer­zetesnővér Közössége. Szőkébb hazánk kitünte­tettje, a Népjóléti Miniszté­rium 2. számú, Aszódi Fiú­nevelő Intézetének nevelő­testülete, melynek nevében Korpás László igazgatóhe­lyettes válaszolt lapunk kérdésére. — Ez kitüntetés, mely­hez hasonlót még nem ka­pott nevelőtestületünk, nem csupán a kollégák ér­deme: egész intézetünk munkája áll az elismerés mögött. Egyben hiszem azt is, hogy ez a díj egy­szerre szól az intézmé­nyünkben folyó munká­nak, s a hazai nevelőottho­ni gondoskodásnak. Utób­bi alapján is remélem, hogy lassan-lassan megvál­tozik az a hazai kép, mely az állami gondoskodásról eddig élt a lakosság tudatá­ban. Azt szeretnénk, ha a díj hatására megnöveked­ne a társadalmi érdeklődés a munkánk iránt. Ami a kitüntetés szelle­miségét illeti, annak a tevé­keny hétköznapokon nem szavakkal, hanem tettekkel kell megfelelnünk. Ugyan­akkor vannak olyan alkal­mak, amikor közvetlenül is egymás mellett nyilatkoz­hat meg a most kapott elis­­­merés erkölcsi tartalma és mindennapi pedagógiai gyakorlat. Erre kínálkozik alkalom például jövő vasár­nap délután is, amikor inté­zetünkben a nemzetközi családév egyik kiemelkedő eseményeként közös faülte­tést szervezünk. Erre a nap­ra, amikor a Szacsvay-díj­­ról is szólunk fiataljaink előtt, nagy szeretettel vár­juk egykori növendékein­ket, tanítványainkat — mondta az igazgatóhelyet­tes a kitüntetés átvételét kö­vető percekben. Mailár Éva A Szacsvay-díj emlékplakettjét és oklevelét kapta a Népjóléti Minisztérium 2. szá­mú Aszódi Fiúnevelő Intézete. Képünkön a testület néhány tagja: a jobb oldalon Korpás László igazgatóhelyettes áll Vimola Károly felvétele Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot... Az életből csak ennyi fény maradt: Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténkint-délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot. Bebádogoztak minden ablakot. Tágult szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő­ partjai felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek... Látjátok? Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot. Tízen fekszünk egy furasztó szák lyukba’, A szánk kapkodja be a levegőt, Mint partra vetett halak kopoltyúja Tátogunk némán — s érted, nincs erőd Szívni az étel- s ürülék-szagot, Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fenyves illatából Míg csokrot küld a hú­s nyugati szél, És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kísért Itt tegnap társam tüdőbajt kapott! Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasít a sétahajó kürtje. « A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe S az ezersípú nyár nem orgonáz. Süket a cellánk, minden hang halott. Bebádogoztak minden ablakot. Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg És alkonyatba pendül a gitárja, Hol táncolóktól tarka még az út; S fölünkbe folynak az ólmos napok... Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér. Mint koporsóba, be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér. Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, a parketten siklik A sok selyembe öltözött leány. Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncol, — tán végképp eladott?!... Bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket most a friss tavasz zamatja. Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő­ gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük e végső­ falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhségmarta testünket telt álom Lakatja jól — és ínyenc ételek, ízét kínálja Párizs, — szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém — s nem lesz több hajnalod... Bebádogoztak minden ablakot! A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: — Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! (Vác, 1953.)

Next