Pest Megyei Hírlap, 1994. november (38. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-12 / 266. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. NOVEMBER 12., SZOMBAT 9 / / Megjelent az Új ÁldásJ Értékeink a híd közöttünk „Mint keresztények, a legjobb szolgálatot most azzal tehetjük, hogy újból közösen teszünk tanúságot azokról a keresztény értékekről, amelyek Európa és Magyarország alapjait megvetették” — jelentette ki II. János Pál pápa hazánkbéli látogatásának debreceni állomásán. Ezt a tanúságtételt kívánja felmutatni a Szent Istvánnapi próbaszám után október végén először megjelent Új Áldás című ökonemikus hetilap is, amelynek céljairól, tartalmáról, jövőjéről Broczky Beáta felelős kiadóval beszélgettünk. — Már három éve tervezzük ezt a lapot, de a pápalátogatás óta csak most sikerült megindítani — mondja. — Ehhez az eseményhez kétféle módon is kapcsolódunk. II. János Pál „kálvinista Rómában” tartott beszédét munkánkban indíttatásnak érezzük, másrészt épp a katolikus egyházfő látogatása alatt kilenc napig kiadott Áldás című lapot tekintjük szellemi elődünknek. De a mi fejlécünkön szereplő új szócska azt is jelenti, hogy más a kiadó és másféle lapot készít. — Ugyanitt egy emblémát is láthatunk „ökumené” felirattal. Mit jelent ez a szó az önök számára? — Az Új Áldás nem egy felekezet lapja, hanem híd kíván lenni a történelmi egyházak között. Szeretnénk megmutatni, hogyan lehet egy lapon együtt szerepelni, hogy kölcsönös tiszteletben tartjuk egymás sajátosságait és vallási hagyományait. Nem összemosás a célunk, hanem a sajátos értelmezéseket kapó keresztény örökség bemutatása. Mindezt hitelesen és életközelien. Ezt a szerkesztőbizottság összetétele is garantálja, hiszen tagjai Kocsis Elemér debreceni református, Mayer Mihály pécsi katolikus és Harmati Béla evangélikus püspökök. — A lap első számát forgatva feltűnő, hogy mennyire előtérben állnak a közélet kérdései is. Elősegítheti ez vajon az egyházak közös álláspontjának kialakulását ebben a kérdésben ? — Ennek megvalósulása régi vágya az egyházaknak. Egyértelmű, hogy a közélet számos kérdése, így például a költségvetés vagy az egyházi iskolák, mindnyájunkat érint. Megoldása az egyházak közös érdeke, hiszen itt ugyanabban a cipőben járunk. Elő kívánjuk lapunkkal segíteni, hogy az ökumené ne maradjon a templomfalakon belül, hanem társadalmi méretekben is megjelenjen. Ugyanakkor nem elég kifelé tekinteni, hanem belső dolgokról, hitbéli kérdésekről is kell beszélnünk. __ — Miben más még az Új Áldás, mint a felekezetek lapjai? — Megjelenésében is. Rövidebb, közérthetőbb módon igyekszünk írni, amelyhez egy mondhatni modernebb, tagoltabb tördelés is járul. Nem zárkózunk el a megfelelő reklámoktól sem, és ezenkívül többféle szolgáltatással is állunk olvasóink rendelkezésére. Egyház- és családjogászunk, orvosok és pszichológusok, lelkipásztorok adnak választ a felmerült gondokra, problémákra. Természetesen tanácsuknak is a szilárd hit és az erkölcsi tanítás az alapja. — Érkeztek-e már olvasói visszajelzések a laphoz? — Számos dicséretet és kritikát kaptunk vegyesen. A legemlékezetesebb annak a katolikus papnak a levele, amelyben azt írja: az Új Áldás szerkesztő püspökeinek ugyan különböző a palástja, de egy ritmusra dobog a szíve. Véleményem szerint ez lehet a jövő útja. (nánási) Pio atya emlékére Pater Pio szent életű szerzetes közbenjárására még életében csodálatos gyógyulások történtek, amelyeket orvosi bizonyítvánnyal is alátámasztottak. Francescco Forgione egy olaszországi kicsinyke faluban, Pietrelcinában látta meg a napvilágot 1887. május 25-én. Szüleitől örökölte az egyszerűségét és mértékletességét, a szívósságot s az alázatosságot. Az ifjú Forgione Ferenc 1903 januárjában öltötte magára a kapucinusok szegényes csuháját. Ezúttal új nevet is kapott: Pius testvér, fra Pio. Pappá történő felszentelésére 1910-ben került sor. Pio atya későbbi működésének s életének színhelye 1916-tól San Giovanni Rotondo, aki innét árasztja szenvedése s imája által a hívekre az isteni kegyelem bőségét. Ahol is Pio atyán 1918 szeptemberében feltűnnek a stigmák — Krisztus sebei! Ám Pio atya nemcsak a lelkekre gondolt, hiszen a testi rossz is létezik. Ezért is az ő kezdeményezésére 1956-ban megnyílik a San Giovanni Rotondó-i kórház a szenvedők iránt érzett szeretetéből épített kórháza Piónak. A szent életű szerzetes földi életét 1968. szeptember 23-án fejezte be. Alig esztendő múltával Pio atya halálát követően már megkezdődött a boldoggá avatási per. Bozó Emil Márton-napi emlékezések November 11., Szent Márton napja. Ezt a szentet a középkori Magyarországon megkülönböztetett tisztelet övezte, és a Boldogasszony mellett szinte patrónusa lett hazánknak. Ünnepét 1093-ban szabolcsi zsinat tette kötelezővé, de ezt megelőzően is már általános volt a tisztelete, aminek indokai közül a legnyomósabb, hogy Szent Márton püspök Pannónia szülötte volt. Jóval a magyar államalapítás előtt, 316-ban (vagy 317-ben) született Savaria városában, amely a mai Szombathely helyén állott. Márton pogány szülőktől származó római katona volt, aki Galliába vezényelt légiójával jutott el a mai Franciaország területére, ahol megkeresztelkedett, és évekig tartó remetesége után 371-ben Tours püspöke lett. Ott is halt meg 397-ben. Személye közismertté főleg az ariánusok és a pogányok elleni küzdelmével vált, amihez azonban példamutató jámbor és aszketikus élete is hozzájárult. Tisztelete még az ókeresztény korba nyúlik vissza, de a frank uralom kiterjedésével kultusza a X—XI. században újra feltámadt, és ez éppen összeesett az államalapítás idejével. Szent István királyunk is bizonyítékát adta Szent Márton iránti tiszteletének, amikor az első bencés apátságot Szentmárton-hegyére (a mai Pannonhalmára) telepítette, oda ahol a középkori (téves) elképzelés szerint a szent született. (A kutatás azóta savariai születését véglegesen igazolta.) Kultusza jelentőségére jellemző, hogy középkori királyaink a székesfehérvári Szent Márton-templomban tették le a koronázási esküt. Általános tiszteletét a történeti Magyarország területén legbeszédesebben mégis a nevét magában foglaló számos helységnév bizonyítja, de ezeknél sokszorta több a tiszteletére emelt templomok száma. Ezek zöme korai alapítású. Márton-napi népszokások Szent Márton életéről kevés hiteles történeti adat maradt fenn, annál több csodás legenda, átszőve mondái elemekkel, amelyek már igen korán gyökeret vertek a néphitben. A szakrális népi hagyományokhoz mindig újabbak járultak, esetleg régebbi szokások Szent Márton nevéhez kapcsolt csodás elemekkel vallásos hiedelmekké módosultak. Nevének naptári időpontja — a késő ősz, a betakarítás utáni elszámolás ideje — a paraszti élet számos tevékenységére hatott. így lett Szent Márton a jószág és a juhászok, pásztorok egyik védőszentje. Sok helyen ez volt a pásztorfogadás napja, és ekkor került a legelő jószág télire az istállóba. Bálint Sándor szerint az Esterházy-uradalmakon a juhászok Márton napján misére mentek és utána kapták meg a bérüket. Az egész középkoron át a feudális adó, a termék egy részének köteles beadási időpontja Márton napja volt. A legismertebb hagyomány azonban a Mártonnapi lúdhoz fűződik. Ez még római étkezési szokás továbbélése, mert Aesculapius napján — ami megközelítőleg azonos időpontra esett a későbbi Márton-nappal — a rómaiak mindig ludat ettek. Amikor azután a keresztény naptárbeosztás szerint Aesculapius helyébe Szent Márton napja került, nevéhez lúddal kapcsolatos csodás epizódokat fűztek. Az tény, hogy Szent Márton napján — nálunk főleg a Dunántúlon — szokás volt hízott libát enni és újbort inni. Szent Márton napja már a tél előfutára, ezért e nap időjárásától függő időjóslásra is alkalmas volt. A galgamácsaiak szerint például, ha e napon jeges eső esik, korán beköszönt a tavasz. Szent Márton az egyházművészetben Az egyházművészetben számos Szent Márton-ábrázolással találkozhatunk, de a legismertebb az, amikor mint római katonát ábrázolják, aki köpönyege felét a didergő koldusnak adja. Ezt a jelenetet örökítette meg 1734-ben Georg Rafael Donner bécsi szobrász kitűnő alkotása is a pozsonyi Szent Márton-székesegyház egykori főoltárán. A művész barokk megfelelően felfogásának lovastisztként, huszáröltözetben ábrázolta Szent Mártont.1867 után a templomot restaurálták és a szobrot a főoltárról leemelve a hajóban helyezték el, két mellékalakja, két hatalmas angyal ma a budapesti Nemzeti Múzeum kupolatermében látható.) Márton-napkor az általános keresztény vallástörténet egy másik nagy egyéniségéről is meg kell emlékeznünk: Luther Mártonról, aki 1483-ban, november 10-én született Eislebenben. Ágostonrendi szerzetes volt, és már nagyon fiatalon a wittenbergi egyetem tehetséges professzora. Luther hívő, de gondolkodó szolgája volt az egyháznak; éppen ezért jogosan háborodott fel az egyházi búcsúlevelekkel (bűnbocsátó cédulákkal) kapcsolatos kufárkodások láttán, amelyek árulását helyi túlkapásnak vélte. Miután a magasabb egyházi fórumokon ez ügyben benyújtott panaszaira nem válaszoltak, 1517. október 31-én egy 95 pontból álló röpiratot szögezett ki — helyi szokás szerint a hirdetőtáblaként használt — a wittenbergi vártemplom kapujára, hogy hitvitát provokáljon e mindenkit érintő témában. A másik nagy Márton: Luther A tisztán hitvitának induló szándékból — mivel mögötte gazdasági kérdés lappangott, amelyet elferdített keresztény ideológiával akartak elkendőzni — világot megrázó vallásháború lett; október 31-ét pedig a protestáns egyházak születési dátumaként tartják számon. Nincs szándékunkban itt sem a protestánsok, sem a római katolikus egyház tanait méltatni, megvédeni vagy vádolni. Csupán Luther Márton személyére szeretnénk emlékeztetni, aki bátor fellépésével figyelmeztetett, hogy pénzzel nem lehet megváltani az elkövetett vétkeket, valamint arra is, hogy nemcsak a gazdasági kérdések formálják az ember tudatát. Kora egyházával szembeni kritikus állásfoglalása mélységes keresztény hitéből fakadt. A Lutherről alkotott kép az évszázadok folyamán és a történészek keze nyomán állandóan változott, de hatása tagadhatatlanul hozzájárult a későbbi nagy szellemi áramlatok, a felvilágosodás, a liberalizmus kialakulásához, és nem utolsósorban a katolikus egyház megújulásához is. Sőt sok szempontból még a XV. századi lélektan és a szociológia gyökerei is hozzá vezetnek. A tételei visszavonását erőszakoló wormsi birodalmi gyűlésen mondott rövid beszédében pedig még ma is szól hozzánk, amennyiben tagadó válaszának lényege: „nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék’’. Ez vallástól függetlenül ma is érvényes. Lehet különbözőképpen értékelni és magyarázni Luther személyét és cselekedeteit, de ez a kijelentés a lelkiismereti szabadság védelmében örökérvényű marad. Semmilyen ideológiának nincsen joga, hogy saját igazsága nevében erőszakot alkalmazzon. Szent Márton kardjával kettéhasítja köpenyét, hogy fejét a didergő koldusnak adja. (G. R. Donner alkotása 1734-ból a pozsonyi Szent Márton-templomban) A fiatal Luther (id. Lucas Cranach festménye, aki Luther kortársa és barátja volt)