Pesti Futár, 1919 (12. évfolyam, 568-592. szám)

1919-09-12 / 583. szám

PESTI FUTÁR XII. évfolyam 1919 szeptember 12 583. szám v­ermi. A kis féreg ház kapuja alatt verkli szól. ТиГ az epes résurián, harsogja, lihegi a verkli, egy rongyos, lilafehéres, szo­morú, mellbeteg verklis forgatja, gyö­nge karjával zenéli, hogy túl az operencián bolldogoak leszünk. Sápadt ember, kicsi és nyo­­toorék, mint egy fáradt állat olyan ez a verklis. A verkli erős tüdejéből harsogva zeng az osztrák dal, ábrán- Öiben és szentimentálisan. Az utcán kint emberek mennek. Em­berek, akik sietnek és közlekednek. Mindegyik felvidul a kapu­­alatti verkli zenéjére. Már messziről szívükig hat a zene, felvi­dítja őket, jó kedvük lesz. Nem látják a verklit, csak hallják. Egy kutya szalad a kapu elé, őt is a verkli csalta oda. Egy éhes kutya, követ fog a szájában. Boldogságában azt képzeli,­­ hogy csontot rág. Megáll és néz, p­ár taktust végigélvez a zené­ből s aztán figyelni kezd, hogy a verklis mit fog játszani. Mikor aztán hallja, hogy a következő dal is osztrák, mérgesen ránéz a­­/verklisre s elszalad. Ez a kutya nem kedveli az operetteket Bekötött fogú kis fiú érkezik, odaáll a verkli elé. Itt akarja elfelejteni, hogy fáj a foga A verkli lihegve harsog, a vászon rajta mozog, mintha le­hetne, mintha belül a szerkezete élne és betegesen dobogna benne Valami. Egy sinkaparó jön arra és fütyül. Ernyős alakok jönnek, oda se néznek, fütyülni kezdenek már messziről. Mintha álmod­­nának. Mintha az ásitást kapnák meg a verklitől. Esik az eső. Egy autó áll a szomszédos ház előtt. A soffőr , felszámulva fül a helyén, felnéz a zenére és taktust ver a lábával. A szemben lévő házban az első emeleten egy család ebé­del. Az asztalnál egy nő eszik és megáll evés közben, figyelni kezd a verklire. Egy alak megáll a kapu előtt és hallgatja a zenét.

Next