Pesti Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-13. szám)
1990-04-14 / 1. szám
•SZOMBATTÓL»SZOMBATIG* KŐSZEGI FERENC Az elmúlt hét végén a törvény által előírt kampánycsendet a vetélkedő pártok többé-kevésbé betartották, s a vasárnapi második fordulót nem zavarták meg komolyabb incidensek. A választásokon most is magas volt a részvételi arány, különösen a fővárosban. A szavazatok összeszámlálása után már a késő esti órákban kiderült, hogy a Magyar Demokrata Fórum fölényes győzelmet aratott, rácáfolva minden olyan előzetes esélylatolgatásra, amely szerint fej-fej mellett fog végezni a szabad demokratákkal. A választások egyik nagy meglepetése, hogy nem csupán a szocialisták olyan ismert vezéralakjai, mint Horn Gyula és Pozsgay Imre, de a korábbi ellenzéki pártok meghatározó frontemberei is vereséget szenvedtek. Többségükben olyan politikusokról van szó, akik a választási kampányban harsányságukról, szélsőséges nyilatkozataikról váltak közismertté. A szavazók ítélete ebben az értelemben előremutatónak tekinthető, s azt jelzi, hogy a lakosság többsége a következő kormánytól átgondolt, higgadt, felelős politikát vár, s elzárkózik a túlzásoktól, a radikalizmustól. A hét elején az MDF vezetőinek nyilatkozataiból egyértelműen kiderült, hogy a kereszténydemokratákkal és a kisgazdákkal akarnak koalícióra lépni. Úgy tűn, hogy a három párt meg tud egyezni egy közös kormányprogramban. Körvonalazódni látszik egy kompromisszumos megoldás az MDF és a kisgazdák mezőgazdasági koncepciói között. Az agrártárcát minden jel szerint megkapja a választásokon harmadik legerősebb erőként szerepelt Kisgazdapárt. Ugyanakkor az sem tekinthető véletlennek, hogy a Demokrata Fórum csütörtöki országos gyűlésén Antall József & Fideszt az MDF potenciális partnereként említette. Ez a kijelentés a gesztuson túl két célt szolgálhat: figyelmeztetés a kisgazdáknak, s tovább gyengítheti a szabad demokraták parlamenti pozícióját. Az MDF országos gyűlése „közfelkiáltással" a hárompárti koalíció (MDF, kereszténydemokraták, kisgazdák) mellett állt ki. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kezdeményezésére az országgyűlési pártok vezetői konzultációt tartottak szerdán a Parlamentben. A megbeszélés tárgya az új Országgyűlés első ülésszakáinak menetrendje volt. A résztvevők megállapodtak, hogy május 2-ára hívják öszsze a parlamentet, s az ideiglenes államfő a köztársasági elnök megválasztásáig, a május 2-án megválasztandó új országgyűlési elnök lesz. I. évfolyam 1. szám Alap 1990. április 14., szombat BEUTALÓ HELYETT CSEKK VALÓSAGCSEREPEK A KÖZPONT CSAK A PÉNZT ADNÁ A MÁSODIK ÁTKOS HÁROMEZERREL KEVESEBB HELY Az idei szezonban még a régi módon és árakon jutnak beutalóhoz a szervezett dolgozók. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a központi, elosztásos jegyvenszer negyvenéves „vívmányának" átalakítása. Hogyan és mivé? Kérdéseinkre Pénz András, a MSZOSZ (korábban SZOT) üdülési igazgatója válaszol. KOMORNIK VERA A mai helyzet meglehetősen siralmas, mivel csökken az elosztható helyek száma, az állami támogatás, a forint reálértéke, és sorolhatnánk tovább. Nem újkeletű a gyakorlat, hogy az üdülők üzemeltetői bérbe adják helyeik egy részét, hogy bevételhez jussanak. Az épületek állapota miatt az idén is mintegy háromezerrel kevesebb hely van, mert be kellett zárnunk néhány üdülőt. Az állami támogatás, amely 1980-ban a költségek 95 százalékát fedezte meg, csupán 35 százalékát teszi ki, és az anyagi gondokon túl beépült a rendszerbe számos igazságtalan mozzanat. Például a térítési díjakat csak az üdülő jellege szerint differenciáltuk. — Milyen rendszert képzeltek a helyébe ? — Terveink szerint az egész üdülési szervezet zárt részvénytársasággá alakulna, és az elosztás rendszere alapvetően megváltozna. Nem beutalójegyeket, hanem üdülési csekket adnánk a tagoknak, amit bárhol felhasználhatnának, nem csak a mi kezelésünkben levő üdülőkben. A megyei szakszervezeti központok helyén szolgáltató-információs irodák alakulnának, amelyek utazásiirodajelleggel működve a teljes üdülési kínálatot a jelentkező elé tárnák, és ebből mindenki azt választaná, ami a számára legmegfelelőbb. A támogatást tehát nem az üdülési szervezet kapná, hanem csekk formájában maga a szakszervezeti tag. Hogy ezen a csekken milyen összeg szerepel, az függ a különböző támogatások mértékétől, az rt. bevételétől, és egy munkahelyi, szakszervezeti alkufolyamattól, amelyben megjelenhet a szociális szempontú differenciálás, ami eddig hiányzott. A központ tehát csak a pénzt adná, illetve koordinálná a lehetőségeket, mint egy utazási iroda, a többi a tagok, szervezetek dolga lenne. — Milyen előnyöket kínál ez az üzemeltetőknek ? — Olyan adókedvezményes konstrukciót képzelünk el, amelyben a megtermelt nyereség a kezelőnél maradna, megjelenne a csekkekben, és megkímélné a költségvetést is a csaknem egymilliárdos támogatás kifizetésétől, amit eddig kaptunk. Az állam, ha akar, részvényesként beszállhatna az rt.-be az eddigi támogatással, és még osztalékot is kapna.Mi a garancia arra, hogy piaci viszonyok között a mostani szakszervezeti üdülők helyett nem a többet fizető „idegenek" kapják meg? — A garancia erre sajnos maga az üdülő. Kevés az olyan színvonalú, és jó helyen lévő üdülőnk, amely a nemzetközi idegenforgalomban vonzó lehetne. Ha az egész rendszert piaci alapon működtetjük, s akkor van esély arra, hogy „nem halunk meg lassan”, tehát nem szorulnak ki a tagok az üdülőkből, és a rolót sem kell pénz híján lehúznunk, hanem részvényeseket, tőkéstársakat szerezhetünk. Úgy gondoljuk, jobb megfordítani a folyamatot és rögtön elindulni az új rendszerrel. — Nem azt jelenti ez, hogy amíg az új rendszer nem működik, amíg tehát nincs nyereség és pénz a támogatásra, addig a szakszervezeti tagok egyszerűen nem jutnak beutalócsekkhez? — Nem, ez egy párhuzamos folyamat. A bérbe adott helyek eddig is elvesztek, a többit viszont az új rendszerben gazdaságosan lehetne üzemeltetni, fokozatosan visszahódítva az összes lehetőséget. — Felmerül, hogy ez az Rt. a szakszervezeti vagyon átmentésének eszköze... — A mostani helyzet tarthatatlan. Ha a mi koncepciónk vitatható, akkor vitatkozni kell rajta. Állunk elébe. ___________KÖR PÁL___________ Most, amidőn a legélesebb elmék egymás szavába vágva, viruló színekkel festik a boldogabb jövőt, szapulják zordonan a második átkost, késő éji órákon azzal bíbelődöm, miért is volt oly nagy lelkesedés eme, ma már csak pokolként emlegetett kor hajnalán. Az első átkos a két világháború közötti éra, a második az azóta eltelt évtizedek. Súlyos, sötét csönd nehezedik szobámra. S a csöndben bölcs szellemtestvéreimhez fordulok, kiknek szavára korábban is figyeltem, kiknek szavaiból próbáltam eligazodni a szövevényes világban. Én, a kétkeziek mélyrétegeiből előkandikáló. Döbbenet, mondanám, ha ily szavakat használnék. Helyette csak elmélázok, nincs bennem érzés, üressé válok, mint töltésre váró nejlonzacskó. A század egyik legsúlyosabb szavú alkotójának könyvét forgatom. Naplóját, melybe aligha vetett taktikázó, avagy az erőviszonyok szerint patikamérlegen porciózott sorokat. Arról az emberről ír, akit ma már egyöntetűen a tömeggyilkosok első sorába állítanak, aki egyre többek szerint joggal pályázhat a legelső dicstelen címére. Emelkedett szavak után három kérdésbe sűrítve a konklúzió: Mi állapítható meg Sztálin stílusáról? Három dolog. Első: a roppant nagy műveltség, amely a legbonyolultabb kérdésekbe is hajlékonyan behatol. Második: a roppant egyszerűség, amely a maga kérdő-felelő fordulataival a legbonyolultabb kérdéseket is világosan, közérthetően — ha kell, leleplezően — feltárja. Harmadik: a roppant türelem és szívósság, hogy a mondandó megvalósuljon: átmenjen az emberekbe, a tömegekbe, hogy a gondolatból, ha törik, ha szakad, tett legyen. Gyermek voltam. A haláltusa hetében szomorúan feddő szavakkal állította meg az iskolafolyosón hancúrozó sereget nevelőnk: — Fiúk, legalább most maradjatok veszteg, amikor Sztálin elvtárs beteg. S a temetés óráján vigyázzban álltunk mi is, nem mertünk egymásra nézni, nehogy egy grimasztól valamelyikünkből nevetés buggyanjon ki. Mert még nem tudtuk, mi a halál, s nem értettük, miért oly súlyos veszteség az emberiségnek annak a bajuszosnak a halála, kinek képe ott lógott a katedra fölött. Serdületlen gyermekek, miért is tudtuk volna. Hisz ő sem, a tőlünk fényévnyire lévő, éppoly megfoghatatlan, mint a falon a bajuszos. Név volt csupán, tanulni való penzum. Tovább merengek az éji csöndben. Tudhatta volna? Egy másik ember tudta. Nevével iskolakönyveink lapjain nem találkoztunk. Később jóval később hallottam felőle, a tialmas rádióból. Egy idegenbe szakadt hazánkfia a legnagyobb magyar íróként emlegette, noha — tette hozzá — művei javát más nyelven alkotta. Mindketten jártak a nagy kísérlet országában, s visszatérve egyikük — ma már tudjuk — pontos látleletet írt le, másikuk — a fönti idézet tanúsítja — tévedett. Ha ő lelkesedett — s mennyien még! —, miért ne hevültek volna a béklyóktól szabadult mezítlábasok? S kezd földerengeni, miért bujkál valaminő nosztalgia azokban, akik ifjúi fővel és hévvel élték meg azokat az esztendőket, noha ma már látják, tudják, nem az lett a megforgatott világból, amit hittek, vágytak, amivel biztatták, csábították őket. A hit s remény, sőt bizodalom nem maradt ama fényes szellőkbéli nemzedékek privilégiuma. Jóval később születtek is beleestek a csapdába. Füleltem az ő szavukra is, de már nem kétely nélkül. Kétkezi lévén, köreikben nemigen forgolódtam. Olykor azonban belebotlottam egyikükbe-másikukba. Sosem felejtem el-élmény volt találkozásom egy nálam pár évvel ifjabb emberrel, ki később az úgynevezett demokratkus ellenzék ismert és elismert tagja lett. Akkor még egyetemista, kik tudvalevőleg mindig a társadalom legkritikusabb tagjai. S ő is. Oly természetességgel jelentette ki, mint ahogyan reggelente világosodik, illetőleg világosodással jő a reggel: a holnap a kommunizmusé, vagyis a kommunizmusé a holnap. Feleim, ha most ém azt mondjátok — fennhangon, avagy megbocsátó mosollyal orcátokon — ti már az időtt is, akkor én meg nem döbbenek. Szerény és belátó lévén, csak annyit dünnyögök bajuszom alatt: nono. De ez se zavarjon benneteket. Éji maginyomban teszem. __________AZ IBUSZ IS ÉRDEKLŐDIK__________ HÁZIASSZONYKÉPZÉS INDUL NÉMETH ERIKA A Fővárosi Tanács kezdeményezésére és támogatásával a jövő tanévtől háziaszszonyképzés indul öt általános iskola épületében. A tantervben a csecsemő- és gyermekápolás, korszerű konyha és háztartástechnológiai ismeretek, gépírás mellett szerepel táplálkozás-élettan, viselkedés- és lakáskultúra tantárgy is. Kétéves képzés után a diákok végbizonyítványt kapnak. A témáról Szűcs Miklós, a tanács középfokú nevelési és oktatási osztályának vezetője adott további felvilágosítást. — Melyik réteget célozzák meg a képzéssel ? — Az általános iskola után tovább tanulni nem kívánók számára indítjuk az iskolát, de tervbe vettük az egy-másfél éves képzést is, amelyre érettségi után lehet majd jelentkezni. — Hogyan történt az iskolák, tanárok kiválasztása ? — Csak azoknak az intézményeknek a jelentkezését fogadjuk el, amelyek rendelkeznek a megfelelő tárgyi feltételekkel — például konyha, tálaló, mosoda, nélkülözhető tantermek. A tanárokat a megfelelő szakirányú — ruha- és vendéglátóipari, egészségügyi — iskolákból toborozzuk, belsőépítészeket hívunk meg. Az oktatást forgószínpadszerűen oldjuk meg, a csoportok egymást váltják majd az órákon, gyakorlati foglalkozásokon. — Mit tartalmaz a végbizonyítvány, felhasználható-e valahol ? — A második év végén a résztvevők mint szakképzett házvezetőnők, gazdasszonyok, nörszök helyezkednek el akár intézményeknél, akár családoknál. A Kereskedelmi Minisztérium és az IBUSZ már érdeklődött a majdani végzősök iránt. — Fiúk is jelentkezhetnek? — Elvileg nem kizárt, de elsősorban lányokat várunk. — Pontosan hol és mikor lehet jelentkezni? — A jelentkezési lappal a Fővárosi Tanács művelődési és sportfőosztályának koordinációs osztályát kell fölkeresni 1990. szeptemberéig. FELMONDÁSOK MÁTHÉ CSABA, _______NYÍREGYHÁZA A Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának június közepéig van munkája. Ebben a hónapban 12 milliós rendelést kell teljesíteni a dolgozóknak. A kedélyeket mindez nem nyugtatta meg, ugyanis április elején felmondtak tíz forgácsolónak, a forgácsolóüzemet bérbe adták, a gépek többségét eladják. Jelenleg a produktív termelők száma 63, az improduktívaké 120. A létszámarányon május végéig kívánnak javítani. Az irodisták számának csökkentésével egy időben az irodaház egy részét is bérbe adják, míg a jövő tanévtől kezdve csökkentik a tanulóképzést. A vezérigazgató és a gyár vezetői bíznak abban, hogy június közepe után is lesz munka, ha nem, kénytelenek lesznek az egész gyárat kisvállalkozóknak, vagy más vállalatoknak bérbe adni. KÖRMENETREND MUNKATÁRSUNKTÓL____ Letelt a nagyhét, a nagypénteki böjt, országszerte ünnepük Krisztus feltámadását. Húsvéti körmenetek, szertartások kezdődnek ma a plébániákon. Budapesten a Szent István Bazilikában 17.30-kor, a Mátyás templomban 18 órakor tartják a nagymisét. A körmenet az előbbiben 18.30-kor, az utóbbiban 19.30-kor indul. Az esztergomi Bazilikában 17 órakor kezdődik a nagyszombati szertartás, a mise 18.30-kor, s ezt követően a körmenet 19.30-kor indul el. Az 1990-es húsvét más, mint a közelmúltban. Nincsenek kötöttségek, az útvonalat, időpontokat már nem kell bejelenteni. HARMATPONT Cím: Budapest XIV., Rákospatak u. 70-72.1142 Telefon: 163-0012,183-0577,163-7441,163-7437. IPARI MÉRÉSEKET VÉGZŐ KFT. HŐTECHNIKA ÉPÜLETGÉPÉSZET KÖRNYEZETVÉDELEM - biztonságtechnika - tanácsadás - környezetvédelmi mérések - hőtechnikai vizsgálatok - tervezés - laboratóriumi vizsgálatok - karbantartás, javítás - kivitelezés - veszélyes hulladékok ártalmatlanítása - beüzemelés, beszabályozás - fővállalkozás - technológiák kidolgozása - típusvizsgálatok, minősítők * 447/1