Pesti Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 14-39. szám)
1990-05-02 / 14. szám
I. évfolyam 14. szám m m PestiHírlap 1990. május 2., szerda _________________________MAJÁLIS '90_________________________ EGYHANGÚSÁG UTÁN FANTÁZIÁTLANSÁG MÁTAY MÓNIKA Planetáriumban megendezett érdekvédelmi fórumot a vártnál kisebb érdeklődés fogadta. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának vitáján a MSZOSZ képviselői is részt vettek, akik elmondták, hogy március 4-én alakult szervezetük szakított az egykori SZOT irányelveivel, demokratikusan, alulról építkezik, és a tagszervezetek határozzák meg az apparátus tevékenységét. A MSZOSZ 3,6 millió tagot számlál, de gyakorlatilag csak most kezdi meg érdemi munkáját. A szervezet a kiszolgáltatott helyzetben lévők, a munkanélküliek problémáival kíván foglalkozni. Bruszt László, a MSZOSZ-t és a Ligát összehasonlítva elmondta, hogy a két szakszervezet között alapvető szervezési különbségek vannak. A Liga munkahelyi szintről szerveződik, legfontosabb feladatának az eddig visszaszorított munkavállalói jogok kiharcolását tartja. A MSZOSZ inkább a munkáltatók, mint a munkavállalók érdekvédelmével foglalkozott, és arövid távú tervek kivitelezésére helyezte a hangsúlyt. A Liga taglétszáma két-három hónappal ezelőtt körülbelül 50-70 ezer volt, a munkahelyen a szervezettség ingadozó, 30-40 százaléktól 100 százalékig terjed. Az MSZOSZ Ifjúsági Szövetsége a fiatalok érdekképviseletét tűzte ki célul. A városligeti sátrat mindkét napon sokan keresték fel, ami a szervezők szerint egyértelműen bizonyítja a fiatal munkába lépők, a dolgozók és a diákok időnként teljesen kilátástalan helyzetét. Az Ifjúsági Szövetség kiáltványában többek között követeli, hogy a minimálbéreket ne engedje a kormány a társadalmi minimum alá csökkenni, az egy főre eső létminimum alatti jövedelem legyen adómentes, az ösztöndíjakat szeptember 1-jétől emeljék fel legalább a létminimum 50 százalékáig, s ezután őrizzék meg reálértékét. A jelenlegi gazdasági helyzet mindenképpen szükségessé teszi az eredményes érdekvédelmet. Az áldatlan pártharcok után a különböző szakszervezetek remélhetőleg konszenzusra fognak jutni. Városliget kontra Népliget? A helyszínek ezúttal nem sokat számítottak. A választási küzdelmekbe belefáradt pártok nemigen remekeltek. A többség sörárusítással kívánta öregbíteni — vagy éppen visszaszerezni — halványuló népszerűségét. A szocdemek a sör mellé „tájjellegű zenét" szolgáltattak a nagyérdeműnek. Az SZDSZ-árusok piros-fehér-zöld szárnyakon repülő szabad madárkákat kínáltak a „demokraták" gyermekeinek. A nép mindenesetre jól mulatott. Az eldobált szemét mennyisége, a dülöngélő családapák és a visítozó gyerekek legalábbis ezt a benyomást keltették. Az ünnepségnek éppen nem nevezhető majális reménytelenül siralmas és fantáziátlan volt, a hivatalos felvonulások egyhangúsága után nem azt a fajta változatosságot nyújtotta, ami valójában kívánatos lett volna. AZ IDF FELELŐSÖKET KERES A hét végén tartotta Budapesten, a csillebérci táborban II. országos gyűlését az Ifjúsági Demokrata Fórum. Ezen részt vett az ország különböző részeiből a szervezet több mint ötven helyi csoportja. Az országos gyűlésen módosították az alapszabályt, s véleményt cseréltek aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről is. FEKETE ZOLTÁN Az ügyvivői testület tagja, Bégány Attila érdeklődésünkre elmondta, hogy az IDF jogilag és szervezetileg független, ifjúsági, politikai és kulturális mozgalom, amelynek újonnan megválasztott elnöke Botos Máté lett. A tavaly júliusban megalakult szervezet deklaráltan nem a Magyar Demokrata Fórum ifjúsági tagozata. —A csillebérci gyűlésen két fontos politikai nyilatkozatot fogadtunk el — mondta. Az elsőben javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy hozzon létre egy kifejezetten nemzedéki feladatokat felvállaló ifjúsági bizottságot, amely a fiatalokat érintő valamennyi kérdéssel foglalkozna Az IDF az elmúlt egy év spontán privatizációs folyamataiért — amelyben véleményünk szerint áron alul és nem nyilvános tárgyalásokon adták el az ország vagyonának egy részét — felelősnek tekinti az MSZMP-MSZP- t, és az ellenzéki szervezetek közül az SZDSZ-t. Ez utóbbit azért, mert a kerekasztal-tárgyalásokon meggátolta, hogy a negatív folyamatot megfékezzék és politikájával ezt az irányt erősítette. Javasoljuk az új Országgyűlésnek, hogy határozatban ítélje el az ilyen irányú törekvéseket, és olyan új privatizációs törvényt hozzon, amely ezeknek a káros folyamatoknak elejét veszi. SEBZETT NEMZETTUDAT TUDÓSÍTÓNKTÓL Tabutémákkal és egyúttal égetően aktuális problémákkal foglalkoztak a hét végén Szentendrén tudományos ülésükön a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Pszichoszomatikus Szekció, a helyi Ideggondozó és a Művelődési Központ szakemberei. Az előadásokon elhangzott, hogy nemzeti azonosságtudatunk sebzetté vált, szétdaraboltatott. Ennek következtében önértékelésünk alapjait vesztette és leértékelődött. Napjainkra kudarctűrő-képességünk elérte az alsó határt, pszichés energiánk megcsappant, forrása kimerülőben van. Hazánkban egyre uralkodóbbá válik a befelé fordulás, a szótlanság, a konfliktusok zavart kezelése. Kollektív nemzethalálhoz vezethet, hogy országunknak a XX. században mind területét, mind lakosságát megcsonkították. A kollektív nemzethalál megnyilvánulhat az alkoholizmus, a pszichoszomatikus betegségek, az öngyilkosságok további terjedésében, a születésszám folyamatos csökkenésében — hogy csak a legfontosabb gondokat emeljük ki. Kultúránkban szinte intézményesült a depresszió, a kudarcok eleve elrendeltségének, az önsajnálatnak szinte önmutogató kifejezése; hiányzik az optimizmus, az öröm kinyilvánítása, az igazi ünneplés elősegítése. Sajátos infantilizmussal mágikus csodára várunk, például sokan hisznek abban, hogy mély kulturális, társadalmi, pszichológiai változások nélkül valamiféle hatalmi elit kivezethet bennünket a bajból. Hajlamosak vagyunk a túlzott eszményítésre, de a bűnbakok keresésére is. A változás útján első lépés lehet a problémák megvitatása a nyilvánosság előtt: alkalmat kell adnunk a fájdalmak, a veszteségek elmondására. Ezen a tudományos ülésen példát kaphattunk arról, hogyan lehet önbecsülésünket valós tények alapjául reálisabbá, pozitívabbá változtatni. Az egyik menekülttáborban klinikai pszichológus vezetésével mentálhigiénés elveket próbálnak megvalósítani a fogadó szakemberek képzésével és folyamatos segítségével. A megelőzés és a gondozás természetesen kiterjed a táborba érkező erdélyi családokra is. A menekültek segítése a befogadó ország lakosainak, közreműködését is igényli. Módunk nyílhat mélyen átérezni: tudunk felelősséget vállalni, van erőnk, tehetségünk az ezekkel a folyamatokkal járó nehézségek, konfliktusok kezelésére és megoldására. Nemzettuda A MINISZTÉRIUM HATTYÚDALA FEKETE ZOLTÁN Több új területet nyilvánítottak védetté május elsejei hatállyal a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter rendelete értelmében. Védett lett több Balmazújváros környéki terület, Cegléd környékén egy 18 hektáros rét, a Kunadacs határában lévő 450 hektáros láp- és mocsárvidék, és az ásotthalmi láprét területén 100 hektár. A kiskőrösi Szűcsi-erdő és a tabdi kőrises égerláp természetvédelmi területeket egyesítették, s hozzácsatoltak egy 370 hektáros részt is a mocsarak és a növények megóvása érdekében. Országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították az izsáki Bikatorok és a fülöpházi Hosszúrét néven ismert részeket. Ezentúl védett a bakonygyepesi zergebogláros, a fenyőfői ősfenyves, hódoséri ciklámenes és a tapolcafői láprétek is. Dr. Radó Dezső címzetes egyetemi docenst, a Zöld Párt szakértőjét kérdeztem az intézkedés jelentőségéről. — Vegyes érzésekkel értesültem a védetté nyilvánításokról Természetesen örülök, mert az ügy mindanynyiunknak rendkívül fontos. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a megszűnőben lévő minisztérium egy ilyen látványos lépésre szánja el magát. Mintha azt kívánná demonstrálni hogy nemcsak vízügyi minisztérium, hanem természetvédelmi is. Ám ez még hattyúdalnak is gyengécske: egyrészt már nem kell törődni a végrehajtással másfelől köztudott, hogy nincs ,,rendfokozata", az ő rendeleteiknek, tehát bármelyik ágazati tárca megszegheti őket. Például a keszthelyi Kastélypark védett 42 hektárjából 35 hektárt a Honvédelmi Minisztérium saját céljaira az ötvenes években elvett, és a mai napig nem adta vissza Azokban az országokban, ahol a környezetvédelmet kormányzati szinten is komolyan veszik, ott nem rendeletekkel, hanem parlamenti törvénnyel védik a természetet. Most, beszélgetésünk ideje alatt Budapesten, a II. kerületben, a Pilisi Parkerdő Gazdaság kezelésében lévő területen dózerok irtják a térképen is zölddel jelzett erdőt. Ez a példa is igazolja, hogy a minisztérium rendelete a lakott környezettel egyáltalán nem foglalkozik, holott az igazi probléma ez. A POLGÁRNAK IS VÉDEKEZNIE KELL...? Jászfényszarun a helyi lakosság önkéntes polgári őrséget szervezett az elszaporodó bűncselekmények visszaszorítására. Hasonló kezdeményezésről érkezett hír az elmúlt hetekben Dunaharasztiról is. Ennek kapcsán kérdeztük Dobos János ezredestől, az Országos Rendőrfőkapitányság bűnüldözési osztályvezetőjétől, kedvezőnek ítéli-e ezt a jelenséget? _______LÁSZLÓ JÁNOS_______ — A lakosság részéről mindenképpen szemléletváltásra van szükség, a korábbi kényelmes paternalista álláspontot, mely szerint ott a rendőrség, majd az megvédi a tulajdonomat, felül kell vizsgálni — válaszolta. — Meg kell tanulni aktívan védekezve együttélni a bűnözéssel, de aki erre nem képes, az ma már profi szolgáltatásokat is igénybe vehet (vagyonőrök, személyi testőrök). A rendőrség — az élet és a testi épség óvása mellett — leginkább a személyi tulajdon védelmét tekinti szívügyének, de elvárható az is, hogy a tőkésített vagyonok egy meghatározott hányadát a vállalkozók fordítsák tulajdonuk őrzésére. Vannak már jó példák, Petrenkó János ózdi gyárát önerőből a legkorszerűbb védelemmel látta el. A jászfényszarui önkéntes polgári őrséghez hasonló lakossági önszerveződésekben nagyon sok a jó vonás, ám néhány dologra ügyelni kell. Mindenképpen szükség van valamilyen szintű profizmusra (kapcsolat a helyi rendőrséggel, közrendvédelmi, vagy bűnügyi szakemberek tanácsainak kikérése), hiszen fennáll a veszélye az önbíráskodásnak, és annak, hogy amatőrök profi bűnözőkkel találják szembe magukat. Az sem árt, ha ezek a csoportok ismerik, hogy mely időszakokban, milyen típusú bűncselekmények ellen milyen módszerekkel lehet védekezni. Természetesen a rendőrség sem adhatja fel a közterület védelmét, hiszen ezért „tartják". De meg kell találni mindenkinek a maga szerepét. LEMONDAN(N)ÁNK, NEM MONDAN(N)ANK M IGLODI CSABA_______ Jár megint azok a fránya újságírók! Azok, akik ismét hírbe hozták Petrasovits Annát, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökasszonyát, s elterjesztették róla, hogy lemond tisztségéről. A Magyar Távirati Iroda múlt pénteki hírében még Lugossy László, az MSZDP irodavezetője is kommentálta a tényt, mégpedig úgy, hogy az nem oldja meg a párt jelenlegi belső problémáit, hanem inkább növeli azokat. Az elnökasszony lemondási terve megjelent a szombati újságokban, majd következett a nem várt fordulat: a dolog nem igaz, illetve nem úgy igaz, jobban mondva tényként kezelték a bizonytalan felvetést, azaz a párttagok azt hitték maguk között vannak, nem tűnt fel a jegyzetelő tudósító — tiltakoztak a párt háza tájáról. Petrasovits Anna tehát — amennyire e sorok írásakor meg lehet ítélni — marad. Ma még titok, hogy a vasárnapi választmányi ülésen mi is történik majd. S titok lesz minden bizonnyal azután is, hiszen az újrakezdés asszonyánál sohasem lehet tudni... ZÉLET • HOL ÉLÜNK? DEÁKI LÁSZLÓ Mi ebben a siralmas völgyben élünk, a Kárpát-medencében, így első pillantásra idegen égtájaktól és kultúráktól — látszólag — függetlenül, ám nagyon is függően attól, hogy értelmünket és figyelmünket merre fordítjuk. Itt vagyunk, s most éppen, mint annyiszor a történelem, a megmaradás és a gyarapodás világvonalaitól, a valamihez való illeszkedéstől, a csatlakozástól várjuk a megváltást. Régebben is attól vártuk, csak ellenkező irányból. Ám festett egekbe tekintettünk, hamis isteneket imádtunk, s elvesztegettük a szép időt. Apáinkét, s magunkéiból is jónéhány lépésnyit. S nem jött a megváltó, csak bitang messiások, ördögök és antikrisztusok, és az ő hazug apostolaik. Már-már azt gondoltuk, hogy van feltámadás, vártuk, mert elhitették velünk. Ma már látva-látunk, de nem hiszünk. Csak vagyunk. Tudjuk viszont, hogy nem találták ki az utat, azt az egyedülit, mert tudjuk azt is, hogy a mostani, a lehetséges világok közül valahogy egyik sem az igazi. Emitt cékláért, káposztáért, sózott halért, kenyérért állnak hosszú, tömött sorokban; amott a fény és a talmi pompa, s félezer sajt közül válogatnak. Tegyék, ha módja van. Tegyük mi is, ha lehet. Ám biztos, hogy ez, csak ez a sorsban és a történelemben nekünk vágott ösvény? Csak el ne tévedjünk ebben a modern, numerikus alagútban, ahol a megváltás jórészt az egydimenziós, csupán a fogyasztás kategóriáiban fogalmazó gondolkodás, az emberi jólét anyagi valóságát, ám egyben tragikus lelki stigmákat teremtve... Hol is élünk? Nos, drága Barátaim, ez a Föld, s ez a föld a mi otthonunk ebben az ezredvégi otthontalanságban. Föld, mint amikor a barbárok már letiporták. Ez jutott. Nincs idea, nincsenek álmok, vannak viszont nagyon is határozott koncepciók —jók, rosszak, amilyenek, és gyenge kapaszkodók a küldetéses élethez. Most nálunk elmozdult a forgószínpad. A régi színészek ájultan és zordan merednek a mosolytalanokra. Az az előadás tán véget ért. A ceremóniamester halott. A szekundánsok is. Az egykori primadonnák bordélyba járnak, a kóristáik pedig bukott angyalok. S ahogy tűnnek a színpadfél unt sziluettjei, úgy bukkannak elő az új díszletek, a mások, a ma igézőbbek. Jönnek a krisztusi szomorarcúak. Ott állnak árnyékában a keresztnek. Hatalmas, súlyos ez az árnyék. Jönnek a megalázottak és megszomorítottak elé. Holnapot, reményt ígérnek. Csak bort nem. Sem búzát, és békességet. S ha mondanák is: van-e még annyi erőnk és kitartásunk, hogy velük feszüljünk? Hol is élünk? Én például a Gizella utcában. A Duna bal partján, Budapesten. Európa közepén. Közép- Európában. És nem másutt. Se keleten, se nyugaton. Sem Keleten, sem Nyugaton. Magyarországon. Itt, veletek...