Pesti Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 40-65. szám)

1990-06-01 / 40. szám

A­z áldatlanná váló helyzet rendezéséről a Házbizott­ság sürgősséggel tárgyalt azért, hogy véget vessen a so­kak által kifogásolt, tarthatat­lanná vált tanácskozási rend­nek, biztosítva így a Parla­ment folyamatos működését. A csütörtöki ülésnap indítá­sakor bejelentett rend szerint a képviselők keddenként — az ebédszünetet követően — az interpellációkkal és a kérdé­sekkel foglalkoznak majd. Az Országgyűlés bizottságai — szükség szerint — szerdán és csütörtökön üléseznek, a ple­náris tanácskozások napján nem tarthatnak ülést. A plé­­num munkarendjéhez hason­lóan 10.30-kor kezdik tanács­kozásaikat, hogy a képviselők előtte részt vehessenek a par­lamenti pártfrakciók munká­jában is. A pénteki nap a kép­viselők Parlamenten kívüli feladatainak elvégzésére szol­gál. Mindezen kívül a sürgős­séggel benyújtott indítványo­kat mindig a következő, azaz a javaslat bizottsági mérlegelé­sét követő ülésen tárgyalják majd. Másfél napos vita után a plénum a földtörvény módosításáról szóló javaslatot egyetlen kisebb változtatással 266 egyetértő szavazattal el­fogadta. A törvényjavaslat részletes vitájában ugyanis az öt módosító indítvány közül hármat a beterjesztők vissza­vontak, egyet pedig az Or­szággyűlés utasított el. Ezzel a Parlament arról határozott, hogy az állam tulajdonában lévő ingatlan tulajdonjogát, il­letve kezelői jogát átruházni vagy megterhelni, illetve használati vagy bérleti jogát gazdasági társaságba bevinni csak a megyékben vagy a fővá­rosban létrehozandó vagyo­­nellenőrző bizottságok enge­délyével lehet. Ez a rendelke­zés kivételeket is megjelöl: az elidegenítést a lakóházaknak a bérlők számára, továbbá a lakóház építésére szolgáló tel­ket magánszemélyek részére, valamint az Állami Vagyo­nügynökség hatáskörébe tar­tozó tulajdon- és kezelői jog átruházását nem korlátozza semmilyen módon. A PM álla­mi vagyont kezelő és haszno­sító intézményének hatáskö­rébe tartozó ingatlanokra sem terjed ki a vagyonellenőrző bi­zottságok jogköre. A vita alap­hangját a Fidesz és elsősorban Orbán Viktor előző napon el­hangzott hozzászólása adta meg: a képviselők ma inkább az ő nézeteiket minősítették, semmint érveiket ellenérvek­kel cáfolták volna. Mások pe­dig — miként az elnöklő Sza­bad György egyik kommen­tárjában erre is kitérve utalt — a konkrét témától eltérve szólaltak meg. Torgyán József, a Függet­len Kisgazdapárt frakcióveze­tője arra figyelmeztetett: a közvélemény nem érti a vita lényegét, nem érti, hogy itt még nem a parasztság sok-sok sérelmét orvosló új földtör­vény tárgyalásáról van szó, hanem olyan törvényjavaslat­ról, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben a privatizációs és a földtörvénnyel összefüggés­ben a Parlamentnek legyen még miről tárgyalnia. Rövid idő alatt vitatta meg az Országgyűlés a nemzeti és nyelvi kisebbségek ország­­­gyűlési képviseletéről szóló idei XVII. törvény módosítá­sának javaslatát. Fodor István (független) írásban beterjesz­tett indítványában azért kérte az említett törvény módosítá­sát, mert az mindössze 30 na­pot biztosított arra, hogy kije­löljék azokat a személyeket, akik a kisebbségeket képvise­lik majd a Parlamentben. Mi­vel kiderült, hogy az ilyesfaj­ta, azaz kooptálással történő képviselőválasztással sokan, sőt maguk a kisebbségek szö­vetségei sem értenek egyet, indokoltnak tűnt: a határidőt — amely egyébként egy héten belül lejár — az Országgyűlés alakuló ülését követő 60. nap­ban jelöljék meg. A meg­hosszabbított terminus vár­hatóan lehetőséget teremt az új jogi szabályozás átgondol­tabb előkészítésére. Az előterjesztést két or­szággyűlési bizottság vitatta meg: az Alkotmányügyi, Tör­vényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság, valamint az Embe­ri Jogi, Kisebbségi és Vallásü­gyi Bizottság, s mindkét testü­let előadója bejelentette, hogy támogatják a törvénymódosí­tó javaslatot. Az együttesen lefolytatott általános és rész­letes vitában Baka András (MDF) kifejtette: szükséges­nek tartja az ombudsman in­tézményét, ám véleménye szerint ez nem pótolja meg­nyugtatóan a kisebbségek or­szággyűlési képviseletét. Si­pos Imre (FKgP) azt javasolta, hogy amíg nem rendezik vég­legesen ezt a kérdést, a nem­zetiségi szövetségek jelölje­nek ki olyan személyeket, akik tanácskozási és javaslat­tételi joggal vesznek részt a Parlament ülésein. A további­akban a vita már meglehető­sen eltért az eredeti tárgytól, így tehát az elnök határozat­­hozatalt rendelt el: az Or­szággyűlés a javaslatot 275 igen szavazattal, 4 tartózko­dás mellett elfogadta. A szövetkezeti tulajdonban lévő termőföld tulajdonátru­házásának átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslat általános vitáját berekesztve fejezte be csütörtöki munkanapját az Or­szággyűlés. A kérdést, éppúgy mint a csütörtökre tervezett, idő hiányában elhalasztott töb­bi témát hétfői ülésén vitatja meg a plénum, amennyiben bi­zottsági előkészítésük megtör­ténik. A soros elnök este hatkor zárta be az ülést, azzal, hogy héttől már az új tanácskozási rend szerint tevékenykedik a Parlament. MÓDOSÍTOTTÁK A FÖLDTÖRVÉNYT ADÁSVÉTEL CSAK BIZOTTSÁGI ENGEDÉLLYEL Az Országgyűlés munkarendjét alapvetően meghatározó bejelentéssel folytatódott csütörtökön a Parlament előző nap berekesztett ülésnapja. A Házbizottság állásfoglalása értelmében hétfőtől kezdődően az Országgyűlés a hét első két napján, hétfőn és kedden tartja plenáris ülését. A bejelentés vélhetően találkozott a képviselők akaratával, hiszen amióta megalakult az új Országgyűlés, szinte „egymásba értek” a plenáris ülések. SZENTPÉTERI NAGY RICHARD S­zervezetlenségről árulko­dó ülésszakot élt át a héten az új magyar Országgyűlés. A szabadon választott Parla­ment egy hónapos tevékeny­sége után a szerdai napon ju­tott el arra a pontra, ahonnan csak komoly ügyrendi (és tá­lévi személyi!) változtatások­kal lehetséges elmozdulni. Vé­gérvényesen lejárt immár az a türelem, melyet az ünnepé­lyességben és történelmies­ségben fürdő Képviselőház a megszületés és a formálódás időszakára megszavazott ma­gának, s mely türelmetlenség­re indította azon tagjait, kik a hosszúra nyúlt „rendszercse­re” közepette veszni látták a megmenthetőt is. Minekutána az Országgyű­lés teljesen egyhangúlag elfo­gadta a felszámolási eljárás módosításáról szóló törvényt, és a földtörvény néhány sza­kaszos módosításába kezdett, kiviláglott, hogy a hónapokig búcsúzkodó régi, és a hetekig alakulgató új kormány közötti sajátos „interregnumban” magára hagyott magyar par­lament dologéhes demokratái által sürgetett munkatempót precíz és következetes fel­adatsorrend nélkül aligha bír­ja a gyerekcipőben járó és munkalázban égő képviselő­ház. Ilyen körülmények kö­zött nem volt véletlen, hogy az ülésteremben és a folyosókon ügyrendi javaslatok egész so­ra vetődött fel, és az érdemi kérdésektől gyakorta eltérő felvetések érvcsatája volt ér­zékelhető, minek láttán a szemlélődök némelyikének irodalmi emlékezetében a Csokonai-féle „Békaegér­­harc” mentéről vitatkozgató országgyűlésének képe me­rült fel — nem alaptalanul. A kétnaposra húzódó vita azon­ban mégiscsak azt bizonyítot­ta, hogy a minimális „rendet” biztosító házszabályok — mi­ként minden többszemélyes játékban a játékszabályok — legszükségesebb pilléreinek lerakása a parlamentarizmus alapját teremti meg, mert a „szabadság és egyenlőség ér­vényesülésének objektív tech­nikája” nem csupán a demok­rácia „majdcsak kialakuló” velejárója és kísérője, hanem maga a vágyott demokrácia, mint olyan — per definitio­­nem. Miközben pedig a jótollú zsurnaliszták” élcelődve, vagy megértőleg elemzik és értéke­lik az új magyar parlamenta­rizmus most tapasztalt első látványos megtorpanását, ad­dig e házlevél hadd fejezze ki reményét a törvényhozás mi­előbbi magára találását illető­en, mert fokozatosan kiküz­dött népképviseletünk meg­tartása és ápolgatása a jelen helyzetben az egyetlen válasz­tásunk. A problémák technikai ré­szének megoldása a házbi­zottság állásfoglalásával im­már megindulni látszik, s hogy ez eleddig miért nem tör­tént meg, az legyen azok szá­mára belátnivaló, akik már a választások első fordulója után elhangzott figyelmezte­tések és aggodalmak ellenére mindezt egy kialakulatlan ügymenet automatizmusára kívánták bízni. A politikai fel­elősség pedig terhelje azokat, akik a rendszerváltás elhúzó­dásában közrejátszottak. E tanulságos események közepette a kétnaposra duz­zadt ülésszak legnagyobb él­ménye azonban mindenkép­pen az ülésteremben megjele­nő és felszólaló nagyváradi re­formátus püspök gyönyörű és kitűnően felépített előadása volt. Temesvár hőse és a vá­lasztások vesztese magasztos perceket teremtett a képvise­lőház aurájában, feledtetve a percnyi gondokat és emlékez­tetve a sorsfordító teendőkre. Régiónkban nincs pillanat, hogy áldására és imájára szükség ne volna. KEPVISELOHAZB 55BATRACHOMIOMACHIA 55 I. évfolyam 40. szám­on, 1990. június 1., péntek Pesti­ Hírlap 3 A HÁZSZABÁLY TÚSZAIKÉNT _____________________FEKETE ZOLTÁN_____________________ A Parlament utóbbi napjait a káosz jellemezte. Hogy ez a törvény­ek előkészítetlensége, vagy az információáramlás nehézkessége miatt alakult ki így — nem tudni. Tény azonban, hogy a képviselők elégedetlenek az érvényben lévő házszabályokkal, s ezt nem is rejtik véka alá. Torgyán József (FKgP): A házszabályok nemhogy nem korszerű­ek, hanem egész egyszerűen elfogadhatatlanok, hiszen a monoliti­kus államhatalom parlamentje részére készültek. A mi többpárt­rendszerű Parlamentünk ezért a teljes működésképtelenség veszé­lyét rejti magában. Az új házszabályt meg kellett volna csinálnia még a leköszönt Parlamentnek, ennyi államférfiúi felelősségtudat kellett volna, hogy legyen bennük. Az új szabályozást rögtön el kell­­lene készíteni , mert így össze fog esni a Parlament. Az állandó bi­zottságok még a minimális működési eszközökkel sem rendelkez­nek, úgy alkotunk alaptörvényeket, hogy ötletszerűen, memóriánk­ra hagyatkozva próbáljuk felidézni a különböző rendelkezéseket — így működni nem lehet. Magyar Bálint (SZDSZ): A képviselők gyakorlatilag túszai a ház­szabályoknak, hiszen például szerdán plenáris ülésnek kellett volna zajlania. Ám a napirend elfogadásán kívül a képviselők összesen, ha fél órát foglalkoztak érdemi kérdésekkel, és körülbelül hat-hét órát üléseztek a különböző bizottságokban. Javaslatunk szerint el kell különíteni a plenáris ülések napját az országgyűlési bizottságok összeülésének időpontjától, és a bizottságok csak ezekben az időpon­tokban ülhessenek össze a jövőben. Megfelelő rutint kell kialakíta­nunk a Parlament működéséhez: ez egyrészt tervezhetővé teszi az üléseket, másrészt némi természetes korlátot szab a módosító indít­ványokat tevők aktivitásának, hiszen a frakcióknak, a képviselők­nek értékelniük kell a javaslatokat. Kósa Lajos (Fidesz): Már két hete elhangzott az az indítvány, hogy szabályozzuk az Országgyűlés plenáris, illetve bizottsági mun­káinak az időpontjait. Ez azóta is függőben van... Sajnos van a dolog­nak egy másik oldala is: sok képviselőtársunk beterjesztéseket, mó­dosító javaslatokat tesz, amelyre sürgősséget is kér — és a Parla­ment „sovány malac vágtában” fogadja el ezeket, anélkül, hogy sza­kértőinkkel együtt végig tudnánk gondolni a törvények hatásait. Igazán komoly baj az is, hogy a kormánypárti képviselők nem azzal foglalkoznak, hogy a kormányt ösztökéljék arra, hogy a komány­­program „koncepciójába” beleülő kérdésekről terjesszenek be tör­vényeket, hanem önálló indítványokkal lépnek fel. Szerintem az ő gondolataikat kellett volna a kormány hosszútávú elképzeléseinek tartalmaznia. Miért nem hagyja élni a kormányt saját frakciója? Eb­ben a helyzetben nekünk még konstruktívak sem lehetünk: össze­vissza terjesztenek be mindent, s ugyanígy össze-vissza szavazunk mindenről, már születtek ellentmondásos törvények , s ez vezet a jelenlegi szörnyűséghez: rosszul szavazunk, eltekintünk a házsza­bályoktól. Mindennek a teteje véleményem szerint az volt, amikor a Ház elnöke azt kérte a bizottsági munkában, hogy a meghallgatandó miniszterekhez ne intézzenek olyan kérdéseket, ami a kormány­­programról szól. Példaértékű volt az is, amikor a sajtó ügyeit vizs­gáló bizottság első ülésén először az jutott a képviselőtársaim eszé­be, hogy az újságírókat kitiltsák onnan. JAVASLAT ÉS ELLENJAVASLAT MÁTAY MÓNIKA Kövér László (Fidesz) felszóla­lását nagy felháborodással fogad­ta a Tisztelt Ház. Munkatársunk a szünetben rövid interjút készí­tett a javaslattevővel: " A javaslat következménye volt a keresztény értékeket, a ke­resztényi egyenlőséget, a meghur­coltak igazságát hangoztató KDNP-véleménynek, amely olyan privilégiumot akart biztosítani az egyháznak, amely azt nem ületi meg. Ha e gondolatmenetet valaki logikusan továbbviszi, akkor egyértelműen következik a kistu­lajdonosokra való kiterjesztése. — Miért éle­znének különbséget az egyházi vagy az egyházhoz közel álló egyesületi tulajdonok ? — A kormányprogram ezzel a kérdéssel igen kis mértékben fog­lalkozik, akkor is az egyházakkal szimpatizáló álláspontra helyez­kedik. Felháborítónak tartom, hogy a Független Kisgazdapárt az egész parasztság nevében beszél, holott a parasztságnak csak vé­kony rétegét képviseli. Ez a ki­emelés is indokolatlan privilegi­­zálás. Én a házelnökök elfogultsá­gát is sérelmezem, és azt gondo­lom, hogy a házszabály folyama­tos megsértése nem nevezhető ta­pasztalatlanságból fakadó hibá­nak, hanem tendencia. A VALÓDI TÉT MUNKATÁRSUNKTÓL A­z Országgyűlés eheti ülésszakáról elég sok rosszat elmondtak a sajtó­ban —a mi hasábjainkon is —, de az „átlagem­berektől” is hallani olyan véleményeket, hogy ami eddig történt, az nagy csa­lódás. Bizonyos szempont­ból érthetőek ezek a véle­mények, s a fokozódó szkepszis, közömbösség is. Működési zavarok léptek fel, időnként követhetetle­nek voltak a viták, a tudó­sítóknak nem kis gondot okozott, hogy korrekten kövessék az eseményeket. Valószínűleg így voltak ez­zel a honatyák is, legalább is ezt jelzik a sűrű szüne­tek, amikor a bizottságok és a frakciók egyeztetni igyekeztek az állásponto­kat. Korai azonban még a bi­zalmatlanság. Nem csupán azért, mert alig egy hónap­ja ülésezik a parlament, hanem azért is, mert igazá­ból most alakulnak ki azok a mechanizmusok, ame­lyek a jövőben remélhető­leg olajozottabbá teszik a gépezet működését. Súlyos az örökség, nap mint nap szembesülnek a képviselők azzal a problémával, ho­gyan is kell működtetni a demokratikus parlamen­tet. Talán még ennél is nehe­zebb feladatot jelent, hogy felgyülemlettek a megol­dandó kérdések, s ezeket egyszerre akarják megol­dani, ami szintén hozzájá­rul a csikorgós működés­hez. Törvényhozási láz lett úrrá a képviselőkön, s ez óhatatlanul zavart idézett elő. Ugyanakkor hiba lenne elhamarkodott következ­tetéseket levonni az eddigi fejeleményekből. Arról nem is szólva, hogy a tét súlya óriási. Gyakorlatilag az dől el, hogy a demokrati­kus fejlődést mennyire tá­mogatják az emberek. Ha korán beleunnak a partta­lan vitákba, akkor belátha­tatlan következmények jö­hetnek, ami senkinek sem érdeke. A kormány által kért száz nap türelmi időt éppen ezért kell megadni. Ez nem csak a kormány­nak, s nem is pusztán a parlamentnek szól. KI AZ AJÁNDÉKOZÓ?­ ég mielőtt az érdemi vitát elkezdték volna csütörtökön a képviselők, Fodor Gábor (Fidesz) egy félreértést kívánt eloszlat­ni, bejelentve: ezúttal nem a Fidesz kedveskedett ajándékkal a honatyák­nak. Mint kiderült, a Parla­ment bejáratánál kis cso­magot - tollat és egy okle­véltekercset­­ kaptak a képviselők, s elterjedt, hogy ez a fiatal demokra­ták figyelmességének újabb jele. Fodor Gábor is­mét megerősítette, hogy ehhez az akcióhoz a Fi­desznek nincs köze, ám az különös volt, hogy az ülés­teremben senki sem vállal­ta magára a „tettet”, így az ajándékozó személye egye­lőre ismeretlen. Az MTI igyekezett megtudni, ki juttatta el a csomagot a képviselőkhöz, ám erről sem a Parlament szervezé­si osztálya, sem a sajtóosz­tály, sem pedig a kormá­nyőrség nem tudott felvilá­gosítást adni. M

Next