Pesti Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 40-65. szám)
1990-06-01 / 40. szám
Az áldatlanná váló helyzet rendezéséről a Házbizottság sürgősséggel tárgyalt azért, hogy véget vessen a sokak által kifogásolt, tarthatatlanná vált tanácskozási rendnek, biztosítva így a Parlament folyamatos működését. A csütörtöki ülésnap indításakor bejelentett rend szerint a képviselők keddenként — az ebédszünetet követően — az interpellációkkal és a kérdésekkel foglalkoznak majd. Az Országgyűlés bizottságai — szükség szerint — szerdán és csütörtökön üléseznek, a plenáris tanácskozások napján nem tarthatnak ülést. A plénum munkarendjéhez hasonlóan 10.30-kor kezdik tanácskozásaikat, hogy a képviselők előtte részt vehessenek a parlamenti pártfrakciók munkájában is. A pénteki nap a képviselők Parlamenten kívüli feladatainak elvégzésére szolgál. Mindezen kívül a sürgősséggel benyújtott indítványokat mindig a következő, azaz a javaslat bizottsági mérlegelését követő ülésen tárgyalják majd. Másfél napos vita után a plénum a földtörvény módosításáról szóló javaslatot egyetlen kisebb változtatással 266 egyetértő szavazattal elfogadta. A törvényjavaslat részletes vitájában ugyanis az öt módosító indítvány közül hármat a beterjesztők visszavontak, egyet pedig az Országgyűlés utasított el. Ezzel a Parlament arról határozott, hogy az állam tulajdonában lévő ingatlan tulajdonjogát, illetve kezelői jogát átruházni vagy megterhelni, illetve használati vagy bérleti jogát gazdasági társaságba bevinni csak a megyékben vagy a fővárosban létrehozandó vagyonellenőrző bizottságok engedélyével lehet. Ez a rendelkezés kivételeket is megjelöl: az elidegenítést a lakóházaknak a bérlők számára, továbbá a lakóház építésére szolgáló telket magánszemélyek részére, valamint az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe tartozó tulajdon- és kezelői jog átruházását nem korlátozza semmilyen módon. A PM állami vagyont kezelő és hasznosító intézményének hatáskörébe tartozó ingatlanokra sem terjed ki a vagyonellenőrző bizottságok jogköre. A vita alaphangját a Fidesz és elsősorban Orbán Viktor előző napon elhangzott hozzászólása adta meg: a képviselők ma inkább az ő nézeteiket minősítették, semmint érveiket ellenérvekkel cáfolták volna. Mások pedig — miként az elnöklő Szabad György egyik kommentárjában erre is kitérve utalt — a konkrét témától eltérve szólaltak meg. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője arra figyelmeztetett: a közvélemény nem érti a vita lényegét, nem érti, hogy itt még nem a parasztság sok-sok sérelmét orvosló új földtörvény tárgyalásáról van szó, hanem olyan törvényjavaslatról, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben a privatizációs és a földtörvénnyel összefüggésben a Parlamentnek legyen még miről tárgyalnia. Rövid idő alatt vitatta meg az Országgyűlés a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló idei XVII. törvény módosításának javaslatát. Fodor István (független) írásban beterjesztett indítványában azért kérte az említett törvény módosítását, mert az mindössze 30 napot biztosított arra, hogy kijelöljék azokat a személyeket, akik a kisebbségeket képviselik majd a Parlamentben. Mivel kiderült, hogy az ilyesfajta, azaz kooptálással történő képviselőválasztással sokan, sőt maguk a kisebbségek szövetségei sem értenek egyet, indokoltnak tűnt: a határidőt — amely egyébként egy héten belül lejár — az Országgyűlés alakuló ülését követő 60. napban jelöljék meg. A meghosszabbított terminus várhatóan lehetőséget teremt az új jogi szabályozás átgondoltabb előkészítésére. Az előterjesztést két országgyűlési bizottság vitatta meg: az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság, valamint az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság, s mindkét testület előadója bejelentette, hogy támogatják a törvénymódosító javaslatot. Az együttesen lefolytatott általános és részletes vitában Baka András (MDF) kifejtette: szükségesnek tartja az ombudsman intézményét, ám véleménye szerint ez nem pótolja megnyugtatóan a kisebbségek országgyűlési képviseletét. Sipos Imre (FKgP) azt javasolta, hogy amíg nem rendezik véglegesen ezt a kérdést, a nemzetiségi szövetségek jelöljenek ki olyan személyeket, akik tanácskozási és javaslattételi joggal vesznek részt a Parlament ülésein. A továbbiakban a vita már meglehetősen eltért az eredeti tárgytól, így tehát az elnök határozathozatalt rendelt el: az Országgyűlés a javaslatot 275 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta. A szövetkezeti tulajdonban lévő termőföld tulajdonátruházásának átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslat általános vitáját berekesztve fejezte be csütörtöki munkanapját az Országgyűlés. A kérdést, éppúgy mint a csütörtökre tervezett, idő hiányában elhalasztott többi témát hétfői ülésén vitatja meg a plénum, amennyiben bizottsági előkészítésük megtörténik. A soros elnök este hatkor zárta be az ülést, azzal, hogy héttől már az új tanácskozási rend szerint tevékenykedik a Parlament. MÓDOSÍTOTTÁK A FÖLDTÖRVÉNYT ADÁSVÉTEL CSAK BIZOTTSÁGI ENGEDÉLLYEL Az Országgyűlés munkarendjét alapvetően meghatározó bejelentéssel folytatódott csütörtökön a Parlament előző nap berekesztett ülésnapja. A Házbizottság állásfoglalása értelmében hétfőtől kezdődően az Országgyűlés a hét első két napján, hétfőn és kedden tartja plenáris ülését. A bejelentés vélhetően találkozott a képviselők akaratával, hiszen amióta megalakult az új Országgyűlés, szinte „egymásba értek” a plenáris ülések. SZENTPÉTERI NAGY RICHARD Szervezetlenségről árulkodó ülésszakot élt át a héten az új magyar Országgyűlés. A szabadon választott Parlament egy hónapos tevékenysége után a szerdai napon jutott el arra a pontra, ahonnan csak komoly ügyrendi (és tálévi személyi!) változtatásokkal lehetséges elmozdulni. Végérvényesen lejárt immár az a türelem, melyet az ünnepélyességben és történelmiességben fürdő Képviselőház a megszületés és a formálódás időszakára megszavazott magának, s mely türelmetlenségre indította azon tagjait, kik a hosszúra nyúlt „rendszercsere” közepette veszni látták a megmenthetőt is. Minekutána az Országgyűlés teljesen egyhangúlag elfogadta a felszámolási eljárás módosításáról szóló törvényt, és a földtörvény néhány szakaszos módosításába kezdett, kiviláglott, hogy a hónapokig búcsúzkodó régi, és a hetekig alakulgató új kormány közötti sajátos „interregnumban” magára hagyott magyar parlament dologéhes demokratái által sürgetett munkatempót precíz és következetes feladatsorrend nélkül aligha bírja a gyerekcipőben járó és munkalázban égő képviselőház. Ilyen körülmények között nem volt véletlen, hogy az ülésteremben és a folyosókon ügyrendi javaslatok egész sora vetődött fel, és az érdemi kérdésektől gyakorta eltérő felvetések érvcsatája volt érzékelhető, minek láttán a szemlélődök némelyikének irodalmi emlékezetében a Csokonai-féle „Békaegérharc” mentéről vitatkozgató országgyűlésének képe merült fel — nem alaptalanul. A kétnaposra húzódó vita azonban mégiscsak azt bizonyította, hogy a minimális „rendet” biztosító házszabályok — miként minden többszemélyes játékban a játékszabályok — legszükségesebb pilléreinek lerakása a parlamentarizmus alapját teremti meg, mert a „szabadság és egyenlőség érvényesülésének objektív technikája” nem csupán a demokrácia „majdcsak kialakuló” velejárója és kísérője, hanem maga a vágyott demokrácia, mint olyan — per definitionem. Miközben pedig a jótollú zsurnaliszták” élcelődve, vagy megértőleg elemzik és értékelik az új magyar parlamentarizmus most tapasztalt első látványos megtorpanását, addig e házlevél hadd fejezze ki reményét a törvényhozás mielőbbi magára találását illetően, mert fokozatosan kiküzdött népképviseletünk megtartása és ápolgatása a jelen helyzetben az egyetlen választásunk. A problémák technikai részének megoldása a házbizottság állásfoglalásával immár megindulni látszik, s hogy ez eleddig miért nem történt meg, az legyen azok számára belátnivaló, akik már a választások első fordulója után elhangzott figyelmeztetések és aggodalmak ellenére mindezt egy kialakulatlan ügymenet automatizmusára kívánták bízni. A politikai felelősség pedig terhelje azokat, akik a rendszerváltás elhúzódásában közrejátszottak. E tanulságos események közepette a kétnaposra duzzadt ülésszak legnagyobb élménye azonban mindenképpen az ülésteremben megjelenő és felszólaló nagyváradi református püspök gyönyörű és kitűnően felépített előadása volt. Temesvár hőse és a választások vesztese magasztos perceket teremtett a képviselőház aurájában, feledtetve a percnyi gondokat és emlékeztetve a sorsfordító teendőkre. Régiónkban nincs pillanat, hogy áldására és imájára szükség ne volna. KEPVISELOHAZB 55BATRACHOMIOMACHIA 55 I. évfolyam 40. számon, 1990. június 1., péntek Pesti Hírlap 3 A HÁZSZABÁLY TÚSZAIKÉNT _____________________FEKETE ZOLTÁN_____________________ A Parlament utóbbi napjait a káosz jellemezte. Hogy ez a törvények előkészítetlensége, vagy az információáramlás nehézkessége miatt alakult ki így — nem tudni. Tény azonban, hogy a képviselők elégedetlenek az érvényben lévő házszabályokkal, s ezt nem is rejtik véka alá. Torgyán József (FKgP): A házszabályok nemhogy nem korszerűek, hanem egész egyszerűen elfogadhatatlanok, hiszen a monolitikus államhatalom parlamentje részére készültek. A mi többpártrendszerű Parlamentünk ezért a teljes működésképtelenség veszélyét rejti magában. Az új házszabályt meg kellett volna csinálnia még a leköszönt Parlamentnek, ennyi államférfiúi felelősségtudat kellett volna, hogy legyen bennük. Az új szabályozást rögtön el kelllene készíteni , mert így össze fog esni a Parlament. Az állandó bizottságok még a minimális működési eszközökkel sem rendelkeznek, úgy alkotunk alaptörvényeket, hogy ötletszerűen, memóriánkra hagyatkozva próbáljuk felidézni a különböző rendelkezéseket — így működni nem lehet. Magyar Bálint (SZDSZ): A képviselők gyakorlatilag túszai a házszabályoknak, hiszen például szerdán plenáris ülésnek kellett volna zajlania. Ám a napirend elfogadásán kívül a képviselők összesen, ha fél órát foglalkoztak érdemi kérdésekkel, és körülbelül hat-hét órát üléseztek a különböző bizottságokban. Javaslatunk szerint el kell különíteni a plenáris ülések napját az országgyűlési bizottságok összeülésének időpontjától, és a bizottságok csak ezekben az időpontokban ülhessenek össze a jövőben. Megfelelő rutint kell kialakítanunk a Parlament működéséhez: ez egyrészt tervezhetővé teszi az üléseket, másrészt némi természetes korlátot szab a módosító indítványokat tevők aktivitásának, hiszen a frakcióknak, a képviselőknek értékelniük kell a javaslatokat. Kósa Lajos (Fidesz): Már két hete elhangzott az az indítvány, hogy szabályozzuk az Országgyűlés plenáris, illetve bizottsági munkáinak az időpontjait. Ez azóta is függőben van... Sajnos van a dolognak egy másik oldala is: sok képviselőtársunk beterjesztéseket, módosító javaslatokat tesz, amelyre sürgősséget is kér — és a Parlament „sovány malac vágtában” fogadja el ezeket, anélkül, hogy szakértőinkkel együtt végig tudnánk gondolni a törvények hatásait. Igazán komoly baj az is, hogy a kormánypárti képviselők nem azzal foglalkoznak, hogy a kormányt ösztökéljék arra, hogy a kományprogram „koncepciójába” beleülő kérdésekről terjesszenek be törvényeket, hanem önálló indítványokkal lépnek fel. Szerintem az ő gondolataikat kellett volna a kormány hosszútávú elképzeléseinek tartalmaznia. Miért nem hagyja élni a kormányt saját frakciója? Ebben a helyzetben nekünk még konstruktívak sem lehetünk: összevissza terjesztenek be mindent, s ugyanígy össze-vissza szavazunk mindenről, már születtek ellentmondásos törvények , s ez vezet a jelenlegi szörnyűséghez: rosszul szavazunk, eltekintünk a házszabályoktól. Mindennek a teteje véleményem szerint az volt, amikor a Ház elnöke azt kérte a bizottsági munkában, hogy a meghallgatandó miniszterekhez ne intézzenek olyan kérdéseket, ami a kormányprogramról szól. Példaértékű volt az is, amikor a sajtó ügyeit vizsgáló bizottság első ülésén először az jutott a képviselőtársaim eszébe, hogy az újságírókat kitiltsák onnan. JAVASLAT ÉS ELLENJAVASLAT MÁTAY MÓNIKA Kövér László (Fidesz) felszólalását nagy felháborodással fogadta a Tisztelt Ház. Munkatársunk a szünetben rövid interjút készített a javaslattevővel: " A javaslat következménye volt a keresztény értékeket, a keresztényi egyenlőséget, a meghurcoltak igazságát hangoztató KDNP-véleménynek, amely olyan privilégiumot akart biztosítani az egyháznak, amely azt nem ületi meg. Ha e gondolatmenetet valaki logikusan továbbviszi, akkor egyértelműen következik a kistulajdonosokra való kiterjesztése. — Miért éleznének különbséget az egyházi vagy az egyházhoz közel álló egyesületi tulajdonok ? — A kormányprogram ezzel a kérdéssel igen kis mértékben foglalkozik, akkor is az egyházakkal szimpatizáló álláspontra helyezkedik. Felháborítónak tartom, hogy a Független Kisgazdapárt az egész parasztság nevében beszél, holott a parasztságnak csak vékony rétegét képviseli. Ez a kiemelés is indokolatlan privilegizálás. Én a házelnökök elfogultságát is sérelmezem, és azt gondolom, hogy a házszabály folyamatos megsértése nem nevezhető tapasztalatlanságból fakadó hibának, hanem tendencia. A VALÓDI TÉT MUNKATÁRSUNKTÓL Az Országgyűlés eheti ülésszakáról elég sok rosszat elmondtak a sajtóban —a mi hasábjainkon is —, de az „átlagemberektől” is hallani olyan véleményeket, hogy ami eddig történt, az nagy csalódás. Bizonyos szempontból érthetőek ezek a vélemények, s a fokozódó szkepszis, közömbösség is. Működési zavarok léptek fel, időnként követhetetlenek voltak a viták, a tudósítóknak nem kis gondot okozott, hogy korrekten kövessék az eseményeket. Valószínűleg így voltak ezzel a honatyák is, legalább is ezt jelzik a sűrű szünetek, amikor a bizottságok és a frakciók egyeztetni igyekeztek az álláspontokat. Korai azonban még a bizalmatlanság. Nem csupán azért, mert alig egy hónapja ülésezik a parlament, hanem azért is, mert igazából most alakulnak ki azok a mechanizmusok, amelyek a jövőben remélhetőleg olajozottabbá teszik a gépezet működését. Súlyos az örökség, nap mint nap szembesülnek a képviselők azzal a problémával, hogyan is kell működtetni a demokratikus parlamentet. Talán még ennél is nehezebb feladatot jelent, hogy felgyülemlettek a megoldandó kérdések, s ezeket egyszerre akarják megoldani, ami szintén hozzájárul a csikorgós működéshez. Törvényhozási láz lett úrrá a képviselőkön, s ez óhatatlanul zavart idézett elő. Ugyanakkor hiba lenne elhamarkodott következtetéseket levonni az eddigi fejeleményekből. Arról nem is szólva, hogy a tét súlya óriási. Gyakorlatilag az dől el, hogy a demokratikus fejlődést mennyire támogatják az emberek. Ha korán beleunnak a parttalan vitákba, akkor beláthatatlan következmények jöhetnek, ami senkinek sem érdeke. A kormány által kért száz nap türelmi időt éppen ezért kell megadni. Ez nem csak a kormánynak, s nem is pusztán a parlamentnek szól. KI AZ AJÁNDÉKOZÓ? ég mielőtt az érdemi vitát elkezdték volna csütörtökön a képviselők, Fodor Gábor (Fidesz) egy félreértést kívánt eloszlatni, bejelentve: ezúttal nem a Fidesz kedveskedett ajándékkal a honatyáknak. Mint kiderült, a Parlament bejáratánál kis csomagot - tollat és egy oklevéltekercset kaptak a képviselők, s elterjedt, hogy ez a fiatal demokraták figyelmességének újabb jele. Fodor Gábor ismét megerősítette, hogy ehhez az akcióhoz a Fidesznek nincs köze, ám az különös volt, hogy az ülésteremben senki sem vállalta magára a „tettet”, így az ajándékozó személye egyelőre ismeretlen. Az MTI igyekezett megtudni, ki juttatta el a csomagot a képviselőkhöz, ám erről sem a Parlament szervezési osztálya, sem a sajtóosztály, sem pedig a kormányőrség nem tudott felvilágosítást adni. M