Pesti Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET i­s Újdelhi Biztonságban van és megfele­lő gondoskodásban részesül az a román diplomata, akit szikh szélsőségesek október 9-én raboltak el újdelhi ottho­na közelében — jelentette ki csütörtökön Adrian Nastase román külügyminiszter az in­diai fővárosban tartott sajtó­­értekezletén. A román diplo­mácia vezetője — amint arról a Reuter brit hírügynökség beszámolt — azért érkezett Indiába, hogy előmozdítsa a diplomata keresésének ügyét. Elmondta, hogy az el­rabolt, szívpanaszokkal küsz­ködő Liviu Radu az indiai ha­tóságok és a fogvatartók kö­zötti kapcsolatnak köszönhe­tően naponta hozzájut szük­séges gyógyszereihez. Moszkva A Francia Kommunista Párt az utóbbi tíz esztendőben összesen 24 millió dollárt ka­pott a Szovjetuniótól — de­rült ki az SZKP Politikai Bi­zottságának archívumában legutóbb fellelt dokumentu­mokból. Az okmányokat szer­da este egy szovjet politológus mutatta be a moszkvai tv né­zőinek — közölte az AFP francia hírügynökség. A kül­földi „testvérpártok” közül a franciák részesültek a legna­gyobb támogtásban. Utánuk következik az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja, 21,5 millió dollárral, míg a harmadik helyet a Finn Kom­munista Párt foglalja el — a finn kommunisták tíz év alatt 15,6 millió dollár „testvéri se­gítségben” részesültek. Tbiliszi Grúzia nem csatlakozik a Szovjetunió volt szövetséges köztársaságainak gazdasági közösségéhez. Egybehangzó­an így döntött­ a megállapo­dás alapos elemzése után az ellenzék és a kormányzó többség szerdán Tbilisziben a grúz legfelsőbb tanács ülé­sén. A határozat szerint a szerződés aláírása Grúzia szuverenitásának csorbítását jelentené —jelentette csütör­tökön a TASZSZ szovjet hí­rügynökség. Zambia Tizennyolc év óta először ren­deztek csütörtökön többpárt­rendszerű elnök- és parla­menti választásokat Zambiá­ban. Az államfői tisztségért két jelölt indult: a posztot je­lenleg betöltő 64 éves Ken­neth Kaunda, a kormányzó Nemzeti Függetlenség Szö­vetség Pártja képviseletében; ellenfele az alig egy éve ala­kult Mozgalom a Többpárti Demokráciáért nevű pártot képviselő Frederick Chiluba. Az előzetes felmérések sze­rint Kaunda és pártja vesz­tésre áll. Az ellenzék és veze­tői is a jelenlegi államfő buká­sát jósolják, s előzőleg heve­sen támadták azért, mert nem volt hajlandó megszün­tetni a 27 éves szükségállapo­tot és nagyszámú rendőri erő­ket vezényeltetett a főváros­ba közvetlenül a választások előtt. Pestisz Hírlap II. ÉVFOLYAM 256. SZÁM 1991. NOVEMBER 1., PÉNTEK ROMÁN PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN Ide gyalog is el kell jönni A közelmúlt román parlamenti eseményeinek ismereté­ben, a magyarság elleni leplezetlen kirohanások alig csi­tuló visszhangjai közepette e héten Magyarországon járt a román parlament román—magyar baráti csoportjának küldöttsége. Látogatásuk befejeztekor a benyomásokról, a nálunk folytatott tárgyalásokról beszélgettünk Tóth József RMDSZ-szenátorral, a parlament emberi jogi bi­zottságának alelnökével, a román—magyar baráti cso­port elnökével, Ioan Ardelean és Ioan Sabau Nemzeti Megmentési Front-képviselőkkel. ________CSINTA SAMU________ — Kérem, mutassák be a ro­mán parlamentben működő román—magyar baráti cso­portot! — Ioan Ardelean­. Az In­terparlamentáris Unió kere­tében működő baráti csopor­tokhoz hasonlóan, a két or­szág, a két nép közötti közele­dést segítendő hoztuk létre a román—magyar baráti cso­portot, a magyar parlament­ben működő csoport megszü­letését viszonzandó. A szov­jet-moldvai románokkal fog­lalkozó csoportot leszámítva, a mi csoportunk a legnépe­sebb a román parlamentben, közel ötven tagot számlál, legtöbbet a­­ Nemzeti Meg­mentési Frontból, de — bár­milyen meglepő — a Nemzeti Egységpártból is. És alig győzzük az új jelentkezőket. — Az elmúlt napok buka­resti eseményei nem támasz­tották alá ezt a nagy érdeklő­dést... — Ioan Sabau: Az úgyne­vezett székely autonómia kö­rüli cirkusz sajnos elferdítve került a nyilvánosság elé. Ez­zel nem tagadni akarom azt, tudni kell azonban, hogy az első demagóg felszólalások után nemcsak az RMDSZ- képviselők vonultak ki a te­remből, hanem a legtöbb párt emberei is, az ülés második felére alig maradt ötven főnyi hallgatósága Ceontea, Vacaru vagy Dumitrascu agyrémei­nek. — Budapesti látogatásuk alatt több szervezettel, politi­kai személyiséggel is találkoz­tak. Hogyan foglalná össze a három nap történéseit ? — Ioan Ardelean: Azt ta­pasztaltuk, amire számítot­tunk. A személyes kontaktu­sok szükségességét bizonyí­totta ez az út, és visszatér­tünk után sürgetni fogjuk egy állandó munkacsoport felállí­tását, amely ingázhatna a két parlament között. Erre példa bőven akad az európai parla­menti gyakorlatban is. Szor­galmazni fogjuk ugyanakkor minél több kollégánk kiuta­zását, hadd beszélgethesse­nek közvetlenül közös gond­jainkról a magyar parlamen­terekkel. Annak ellenére, hogy induláskor kaptunk olyan megjegyzéseket, misze­rint jól kiszúrtak velünk, oda küldtek, ahova gyalog is el le­het jutni, míg mások Chilébe készülnek... —Mindennek tükrében mi lehet a magyarázata annak, hogy a két kormány között ez idáig nem jött létre magas szintű találkozás ? — Tóth József: Az okokat csak sejteni lehet, de a talál­kozók szükségessége ma már mindenki számára nyilván­való. Mi, bár sugallni tudjuk azokat, létrehozni azonban már nem. Véleményünk sze­rint apró kérdések megoldása is közelebb vinne a kapcsola­tok kölcsönös rendezéséhez, arról nem is beszélve, hogy a magas szintű tárgyalások lé­lektanilag is jótékonyan hat­nának a romániai hangulat­ra.­­A magyarországi romá­nok képviselőivel való talál­kozás példa értékű is lehet, egyes körök ugyanis igyekez­nek elhitetni a román közvéle­ménnyel, hogy a magyaror­szági románok is asszimiláci­ós folyamatnak vannak kité­ve. Mit tapasztaltak ez ügy­ben? — Ioan Sabau: A magyar­­országi románok vezetőivel való találkozás során testvér­ként beszélhettük meg közös gondjainkat, oszlathattuk el a tévhiteket. Közelebbi terve­ink között az is szerepel, hogy a bukaresti parlamentben is „felléptetjük” őket, hadd hallják a honatyák a leghite­lesebb forrásból a valóságot e témában. — Míg önök távol voltak, folytatódott a parlamentben a Kovászna és Hargita megyék­ből „elüldözött” románokról szóló jelentés tárgyalása. Mi a véleményük erről a jelentés­ről? —Ioan Ardelean: Én tagja voltam a jelentést készítő bi­zottságnak, s RMDSZ-es kol­légáimhoz hasonlóan, én sem értettem egyet a jelentésbe belemagyarázott ideológiai háttérrel. Természetesen vannak vitás pontok, de a je­lentés végleges formáját csak a parlamenti megbeszélések után nyeri el. Bízom abban, hogy „végtermék” reális lesz. Ezzel ugyanis jelentős fe­szültségeket oszlathatnánk el. Az igazi megoldást persze csak egymás alapos megisme­rése jelentheti, a kölcsönös tolerancia ugyanis csak a gya­núk, félelmek eloszlatása után alakulhat ki. ÉLES HANGÚ SAMÍR-BESZÉD MADRIDBAN Palesztina kész a kompromisszumra folytatás az 1. oldalról Az izraeli miniszterelnök fel­szólalásában sürgette, hogy az arab államok tegyék lehe­tővé az ott élő zsidók távozá­sát, a palesztinok „szakítsa­nak az erőszakkal és a terror­ral”, az arabok pedig „fordul­janak el az olyan diktátorok­tól, mint Szaddam Husszein, aki szét akarja zúzni Izraelt”. — Ha a párbeszédet és a bé­kés együttélést választották volna az erőszak és a terroriz­mus helyett, már régen leül­hettünk volna a tárgyalóasz­talhoz — mondta egyebek kö­zött Jichak Samír, aki sze­rint sajnálatos volna, ha a tár­gyalások elsősorban és kizá­rólag a területi kérdésekkel foglalkoznának, „mert ez je­lentené a leggyorsabb utat a zsákutcába”. Samír a kétol­dalú tárgyalások kérdésében is ragaszkodott ahhoz, hogy azokat a Közel-Keleten tart­sák, s az első fordulót éppen Jeruzsálemben. A paleszti­nok kérdéséről szinte emlí­tést sem tett azon túl, hogy az átmeneti önigazgatást he­lyezte számukra kilátásba. Ezt követően Kamel Abu Dzsamer jordániai külügymi­niszter szólalt fel, az érdekelt arab küldöttek közül elsőnek. Úgy vélekedett, hogy ha a madridi konferencia valamit is megtesz, akkor véget kell vetnie Izrael önkényes maga­tartásának, annak, hogy csu­pán a saját maga által alko­tott szabályoknak megfelelő­en éljen. A jordán miniszter ugyanakkor országa meg­egyezési szándékát hangoz­tatta. Abu Dzsamer szerint a területet a békéért elv min­den más elvnél és jelszónál je­­lentősebb. A Jordániával közös kül­döttség vezetője, Hajdar Ab­del-Safi a konferencia eddigi legjelentősebb bejelentését tette: a palesztinok készek el­fogadni az átmeneti önren­delkezésre vonatkozó javasla­tot, „feltéve, ha azt nem akar­ják véglegesíteni”. Az átme­neti időszakban nemzetközi védelmet kell nyújtani a pa­lesztin népnek, ennek az idő­szaknak el kell vezetnie a tel­jes szuverenitás megadásá­hoz. Kétoldalú tárgyalásokat kell folytatni az izraeli meg­szálló erők kivonásáról, az iz­raeli közigazgatás megszün­tetéséről, s Izraelnek azzal kell bebizonyítania jóakara­tát, hogy haladéktalanul megszünteti a betelepítése­ket, az arab földek elkobzását — jelentette ki a palesztin küldöttség vezetője. Szélsőjobboldali izraeli csoportok képviselői meggyil­kolt vezetőjük fia, Benjamin Zeev Kahana vezetésével egyébként tegnap megpró­báltak behatolni abba a mad­ridi szállodába, ahol Samír la­kik, de a spanyol rendőrség, az izraeli titkos­szolgálat ügy­nökeinek segítségével letar­tóztatta a csoport tagjait. (MTI) Közel-keleti konferencia: Uraim, tegyék meg tétjeiket! der standard RPH-SZEMSZÖG Korea-közi remények G. FEHÉR PÉTER ~ ~ „Észak-Korea most mutatott először rugalmasságot” — mon­dotta Kil Jong Vu, a Szöulban működő Nemzeti Újraegyesítési Kutató Központ igazgatója azoknak a tárgyalásoknak a végén, amelyeket Észak és Dél-Korea folytatott egymással Phenjan­­ban. A miniszterelnökök immáron negyedszer ültek tárgyaló­­asztalhoz tavaly október óta, hogy megpróbálják a két ország ál­láspontját egymáshoz közelíteni. Először fordult elő a koreai háború lezárása óta, hogy elfo­gadtak egy munkaokmányt, amely Észak és Dél kiegyezéséről, a katonai szembenállás csökkentéséről, az együttműködésről lesz hivatva intézkedni. Azért a jövő idő, mert papíron egyelőre még csak a fejezetcímek találhatóak, a tartalommal a két or­szág szakértőinek kell majd megtölteniük az okmányt ez év de­cemberéig, amikor is újabb kormányfői találkozó lesz, ezúttal a Koreai Köztársaság fővárosában, Szöulban. Elvi egyetértésre jutott a két ország, hogy létrehoznak egy forró drótot a fővárosok között. Ennek célja, hogy azonnal kon­zultáljanak egymással, ha valamilyen félreérthető katonai mozdulat történne egyik vagy másik oldalon. Ezen kívül ugyancsak egyetértés született abban, hogy a jövőben mód nyí­lik a kettészakadt családok tagjainak egymással való találko­zására. A két ország közötti mély politikai nézetkülönbségen túl a légkört ma még nagyon megmérgezi az észak-koreai nukleáris bomba ügye. Egyes feltételezések szerint Phenjan 3-4 év múlva képes lesz atombomba előállítására. Vannak olyan amerikai adatok, hogy akár már egy éven belül is elképzelhető, hogy Észak-Korea megépíti saját bombáját. Dél idegesen reagált a lábrakapott feltételezésekre. Mert bár van polgári nukleáris be­rendezése, soha nem próbálkozott atombomba előállításával. Így most rendkívül hátrányos helyzetbe került, azért is, mert Washingtonban bejelentették, hogy kivonják a félsziget déli ré­szén lévő amerikai katonaságot, bár ennek időpontját még nem közölték. Észak mostani, egyes vélemények szerint csak látszólagos rugalmassága mögött az elszigeteltségből való kitörés terve hú­zódik meg. Dél viszont mindenféleképpen szeretné, ha az egye­sítés irányába történnének konkrét lépések. Még akkor is, ha va­lószínűsíthető: amikor majd erre sor kerül, Szöul nehezebb helyzetben találja magát, mint Bonn a német egyesítés után. Az észak-koreai életszínvonal ugyanis messze alatta marad az egy­kori kelet-németnek. GORBACSOV AZ OROSZ—UKRÁN VISZONYRÓL: A tétovázás visszaüthet A Szovjetuniót alkotó köztár­saságok egyike sem képes je­lenleg arra, hogy egymaga lá­baljon ki a válságból. Mihail Gorbacsov szerint éppen ezért mielőbb meg kell terem­teni az új szövetséget, amely föderatív, konföderatív ele­meket egyaránt ötvözhet. A szovjet államfő a Mosz­­kovszkije Novosztyi című he­tilapnak adott nyilatkozatá­ban kijelenttette: Oroszor­szág mai állapotában nem ké­pes egyedül leküzdeni a gaz­dasági válságot, illuzórikusak azok a törekvések, hogy a leg­nagyobb köztársaság a többi­ektől különválva keresse bol­dogulását. Gorbacsov veszé­lyes utópiának nevezte az ef­fajta elképzeléseket a többi köztársaság, mindenekelőtt Ukrajna szempontjából is, mivel ez az út szerinte ka­tasztrófához vezet. A kijevi vezetés álláspont­ját érintve a szovjet elnök úgy nyilatkozott, hogy itt az ideje tisztázni a helyzetet, az orosz-ukrán viszonyt, mert a tétovaság és határozatlanság előbb-utóbb visszaüthet. Az oroszországi nagyha­talmi ambíciók közelmúltbeli megnyilvánulásai Gorbacsov szerint megmutatták, hogy ezek ma már elfogadhatatla­nok a köztársaságok számá­ra. Nem zárta ki ugyanakkor annak lehetőségét, hogy a köztársaságok elismerik egy józanul politizáló Oroszor­szág vezető szerepét az új szö­vetségen belül. MINISZTEREK TALÁLKOZÓJA BERLINBEN Megállítható-e a népvándorlás? LEZSÁK MIHÁLY, STUTTGART „Az európai ház nyugati ré­szében uralkodó tolongás fo­kozása helyett törekedjünk inkább arra, hogy az épület keleti szárnyában lévő helyi­ségeket is lakhatóvá tegyük.” Ez a megszívlelendő mondat 28 európai ország belügy- és igazságügyminiszt­erének berlini találkozóján hangzott el. Wolfgang Schäuble német , belügyminiszter megnyitó­ beszédéből származik az idé­zet. Az ő meghívására ültek szerdán és csütörtökön tár­gyalóasztalhoz ilyen szép számban a miniszterek, hogy közösen keressenek megol­dást a népvándorlással járó problémákra. Első alkalom­mal hallgatták meg egymást a célországok és olyan orszá­gok képviselői, ahonnan meg­indult a menekülők és az ille­gális bevándorlók áradata. A konferencia résztvevői beha­tóan foglalkoztak többek kö­zött azzal a kérdéssel, miként lehetne a vízumpolitikát egy­ségesíteni. Megállapodtak abban, hogy harmonizálják az illetékes hivatalok rendőr­ségi és egyéb ellenőrző szer­vek együttműködését. Ezen felül szigorúbban járnak el azon légitársaságok ellen, amelyek szükséges beutazási engedély nélküli utasokat szállítanak egy-egy nyugati országba. Schäuble hangsúlyozta, hogy végső soron az egész kontinensen nyitott államha­tárokra törekednek. A nyu­gat-európai országok Schen­­geni Szerződése megköveteli viszont az ellenőrzést, ame­lyet Kelet-Európára is ki kell terjeszteni. A népvándorlás olyan mértéket ért el máig, amely kivétel nélkül veszélyt jelent az érintett országok stabilitására. A miniszter fel­hívta a figyelmet arra is, hogy a kivándorlást, valamint az il­legális bevándorlást egyes bandák már üzletszerűen szervezik. A „modern ember­kereskedők” ellen közösen kell felvenni a harcot. Nyu­gat-európai országokban fel­tehetőleg több mint kétmillió illegális bevándorló él, ebből Németországban legalább öt­százezren tartózkodnak. A fele Kelet-Európából szárma­zik. Erre vonatkoztatva mond­ta Schäuble: „tegyük lakha­tóvá az európai ház eme szár­nyát is.” A bajok megoldását az évszázad feladatának ne­vezte.

Next