Pesti Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

II. ÉVFOLYAM 300. SZÁM Vasárnap este kitűnő koncer­tet hallgathattak végig, akik ellátogattak a Budapesti Kongresszusi Központba. Verdi­ Requiemjét vezényelte Lamberto Gardelli. A világhí­rű karmester mellett Misura Zsuzsa, Pánczél Éva, James Wagner, és Phillip Kang szó­listaként szerepelt, a Magyar Rádió Zenekara és Énekkara közreműködött. Az est teljes bevételét a Nagyothalló Gyermekekért Alapítvány javára utalták át, s a neves művészek tisz­teletdíjukat is az alapít­ványnak ajánlották fel. Maguk a gyermekek sem élhetett kézzel várták a segít­­séget: a koncert szünetében munkájuk—fülbevalók,gyű­rűk, festmények — kiállítá­sát láthatta a nagyérdemű, akik pedig megvásárolták a színvonalas kézimunkákat, szintén hozzájárultak az ala­pítvány vagyonához. Felvételeink a világhírű művészekről a vasárnap dél­előtti főpróbán készültek. FOTÓK:SZIGETVÁRY ZSOLT LAMBERTO GARDELLI MAGYARORSZÁGON Koncert a nagyothallókért Misura Zsuzsa Pánczél Éva Phillip Kang James Wagner Lamberto Gardelli VESZÉLYEK A FENYŐFÁK ALATT Karácsonyra készülődve SOMOGYI GÁBOR Holnap este néhány órára el­csendesül majd a város, s a hátunk mögött tudott zajos esztendőből egy kicsit kikap­csolódva, ünnepelni fogunk. Gyertyák fényében, csillag­szórók sziporkáiban nézik majd családok tízezrei a feldí­szített karácsonyfákat, együtt örülve az ajándékok­nak. Nem ünneprontásra, sok­kal inkább figyelemfelhívás­ra gondoltunk, amikor alig valamivel szenteste előtt Er­dős Antal századossal, a Fővá­rosi Tűzoltó-parancsnokság osztályvezetőjével beszélget­tünk a ránk leselkedő veszé­lyekről. — Tévedés, hogy a kará­csonyi tűzesetek kizárólag az ünnepi estére jellemzőek. Az ünnep a legtöbb családnál voltaképpen már az ebéddel, vagy a kora esti vacsorával kezdődik, a háziasszonyok ilyenkor idegesebbek, feledé­kenyebbek a szokottnál. A tűzhelyen rotyog az olaj, dol­gozik a mikrosütő, miközben a ház asszonya a szobában va­salja a gyerekek ünnepi ruhá­it. Talán mondanom sem kell, hogy egyik dolog elfelejtése is komoly következményekkel járhat — hangsúlyozta Erdős százados. — Mit tehetünk, ha mégis lángra gyűl a kifutott olaj? — Semmiképpen se pró­bálkozzunk a vízzel történő oltással, de igazából a tűzoltó készülékek használatát sem ajánlanám. S igyekezzenek inkább valamilyen tárggyal lefedni a serpenyőt, termé­szetesen azután, hogy kikap­csolták a tűzhelyet. Adott esetben akár egy párnát is nyomhatnak a tüzet fogott olajba. Próbáljanak meg ügyelni arra is, hogy egyide­jűleg ne működjön túl sok — nagy villamos energiát igény­lő — elektromos készülék a lakásban, mert főleg régebbi házakban ez a vezetékek meggyulladásához vezethet. Ha netán füstölést észlelnek a falból, azonnal áramtalanít­­sák az egész helyiséget! — Mennyire veszélyesek a csillagszórók, elektromos dísz­égők, gyertyák? — Az ezekkel kapcsolatos gondok nem elsősorban kará­csony estjén jelentkeznek, hi­szen a friss fenyőfák még jól „bírják” a csillagszórókat. In­kább arra figyeljenek a díszí­tésnél, hogy gyertyát és csil­lagszórót ne tegyenek éghető anyag — szaloncukor, mű­anyag dísz, stb. — közvetlen közelébe. Előfordul, hogy az ünnepi asztalt is égő gyer­tyákkal díszítik, ám se a fe­nyőfát, se az így szebbé tett asztalt ne hagyják őrizetle­nül. Az égő gyertya ugyanis eldőlhet, amíg a család tagjai esetleg a konyhában foglala­toskodnak. A fenyőfák egyéb­ként az ünnepek után lesz­nek igazán veszélyesek, mert a kiszáradt ágak már köny­­nyen meggyulladnak, esetleg éppen egy magára hagyott kisgyermek kezétől. S miután ezeket a fákat a legtöbben az ablakok mellé állítják, köny­­nyen lángot fog a függöny, az állólámpa és így tovább. Ezért is tanácsolom, hogy a karácsonyfa környékéről tá­volítsák el az éghető anyago­kat. — „Nyakunkban” a szil­veszter is, a petárdák, világító bombák időszaka. — Nézze, ma már ellenő­rizhetetlen forrásokból is hozzá lehet jutni ezekhez a tűzkeltő anyagokhoz. Csak azt mondhatom, hogy vigyáz­zunk egymásra, még viccből se dobjanak lakásokba petár­dákat. — Hogyan készülnek önök az ünnepekre? — A szokásos készültséget tartjuk, amely a 05-ös vagy a 1-216-216-os telefonszámon érhető el. Sajnos szilveszter tájékán gyakran előfordul, egyesek tréfát űznek ezekkel a telefonokkal, nem gondolva arra, hogy ez rengeteg pén­zünkbe kerül, s a „humoros” telefonáló talán egy valóságos riasztástól veszi el az erőket — mondotta végezetül Erdős Antal tűzoltó százados. Nyertesek A Pesti Hírlap „Ez az év jól vég­ződik” című játékán az alábbiak tárgynyereményben részesül­tek: Daróczi Miklósáé 5100 Jász­berény, Dinamit u. 5., Ma­rót­szki Béla 6726 Szeged, Petrozsényi u. 6., Bontsa László 6000 Kecskemét, Czollner köz 24. Szendrey Sándor 9900 Körmend, IV. Béla király u. 7., Varga Dóra 6724 Szeged, Zsitva sor 4/a., Bakonyi Imre 1184 Buda­pest, Ferenc u. 56. VIII/51., Gángovits Lászlóné 1117 Budapest, Bodgánffy u. 7/a., Tricszki Szilvia 1213 Buda­pest, Damjanich u. 140., Tóth­­né Poesz Éva 1042 Budapest, Virág u. 23., Sándor Klára 1204 Budapest, Sósmocsár u. 3. II/4. Vér és arany címmel rendeztek szombaton este műsort a Merlin Színházban. Ady versciklusának címét olyan eseménnyel hozták összefüggésbe, melynek igen szoros kapcsolata van a vérrel. A fellépő művészek ugyanis — többek között: Hobó, Jordán Ta­más, Galkó Balázs és Cseh Ta­más — vért adtak a jugoszláviai háborúban rászorultak számára. Külön érdekesség, hogy a bari­kád mindkét oldalán harcolók egyformán részesülnek belőle. Aki kíváncsi volt az előadásra, szintén a véradással válthatott jegyet rá. Képünkön Galkó Ba­lázs versmondás közben „telje­síti” a négy decilitert. FOTÓ: BELICZAY LÁSZLÓ MAGAZIN Hírlap Az én szeretetem... — ezzel a címmel közöljük holnapi, ünnepi számunk­ban neves magyar személyiségek, köztük Gyurkovics Tibor, Törőcsik Mari, Szepes Mária, Lázár Ervin, Sza­kács Sára, Papp Mária és mások vallomásait a kará­csonykor különösen sokat emlegetett fogalomról. En­nek bevezetőjeként tesszük közzé az alábbiakban Ba­log Gábor, a jeles filmopera­tőr válaszát, megszívlelen­dő gondolatait. Szeretnék bízni a szeretetben A szeretetem aggódó, féltő szeretet. Magáért a szerete­tért aggódik, őt félti. Félti és szorít neki, hogy túlélő lehes­sen, mint az már többször si­került is neki az idők folya­mán. Élettere egyre szűkülő és silányodó. A kihalás fenye­getné talán? Sokszor észre sem vesszük és úgy megyünk el mellette, kifinomult és sze­lektív érzéketlenségünkkel. Mit is tehetne ez ellen? Köl­csönözzön talán külsőt az in­­toleranciától, vagy talán a gyűlölettől, hiszen ezek min­dennapjaink gyakori velejá­rói. A „szemet szemért, fogat fogért” életstátus nehezen tűr szelídebb gondolatokat, de egyet azért megkockáztat­nék, mert éppen az előbb ju­tott eszembe. Ez valahogy így szól: Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. A gondolat való­ban szép, de nem úgy tűnik, hogy divatos játékká válhas­son ma kis hazánkban. Saj­nos, a kenyér napról napra kevesebb, a kövek pedig vé­szesen szaporodnak. Új han­gok töltik be egyre gyakrab­ban ezt a közép-kelet-európai kis országot. (Bocsánat az agyonhasznált megnevezé­sért.) Kövek pattognak, üve­gek csattannak házfalakon, vagonok oldalain, és törnek célirányosan sajátos formájú darabokra, hogy segítségük­kel egyes honfitársaink,jobb belátásra” bírják az első ráné­zésre talán számukra nem ép­pen honfitársaknak tűnő honfitársainkat. Biztos a bőr­­pigmentáció helyenkénti vál­tozásai kelthetnek bennük pillanatnyi zavarokat, hogy más, az egyéb kisebbségekkel kapcsolatos zavarforrásokról már ne is beszélünk. A türelmetlenség nyilai röpködnek amúgy magyaro­san, kiirtva maguk körül a nem azonos arculatút. Ismét feltámadt volna az ősi ma­gyar virtus, de most már egy­mást sem kímélve? Bocsássa­nak meg ezért a kis kalando­zásért. Maradjunk a szeretet­nél, illetve létének vagy nem­létének kérdésénél. Tehát lét­kérdések. Gondolom, hogy sokan vagyunk, akikben fur­csa érzéseket váltott ki az a bizonyos példaértékű TV- adás, amely létkérdésekről volt hivatva szólni. (A „példa­értékű” kifejezést az olvasóra bízom, hogy minősítse.) A műsor egyébként differenci­ált zajszintje egyfajta szoli­dabb, ún. lincselős filmek hangi világát idézte, melybe azért néha emberi hangok is keveredtek, de az alaphang ezeket azonnal elnyomta. Nem az én dolgom és nem itt, hogy a látottakat értékeljem. Ezt már hozzáértő emberek megtették. De ha már kará­csony szent ünnepe van, és a szeretetről beszélünk, óha­tatlanul felvillannak előttem a közelmúlt sajátosan érze­lemdús pillanatai. Talán el lehetne gondol­kozni azon, hogy szerencsés-e ilyen és ehhez hasonló „pél­daértékű” mozzanatokkal ki­kövezni azt az utat, melyen Európába szeretnénk jutni. Hiszen ha nem változtatunk sajátos szokásainkon időben, akkor csak nagyon lassan ha­ladhatunk ezen a bizonyos úton, mint Bruegel vakjai, a semmit tapogatva, lábainkon az intolerancia béklyóival és szemeinken az egymás iránti érzéketlenség hályogával. Tudom, hogy nem elég szép, és ünnephez sem méltó­an felöltöztetett gondolatok­ról volt szó eddig, de azt is tu­dom, hogy kilátástalannak tűnő helyzetekben is van re­mény, mely segíthet. Ezért szeretnék abban bízni, hogy e jeles napok során és talán azt követően is, nő azoknak a szá­ma, akik hajlandók lesznek otthonaikba beengedni a sze­­retetet — álruhái nélkül is, tisztán önmagáért és saját ér­dekükben, lévén ő — emberi mivoltunk egyik elengedhe­tetlen velejárója még itt is VALAHOL (Közép-Kelet) EURÓPÁBAN. RÁDIÓFELVÉTEL A FÉSZEKBEN Álmaimban E. Z. Nyivános rádiófelvétel ké­szült kedden este a Rátkai Márton Klubban. A „Tudom városaidat csodálni” című eseményen amerikai útjáról beszélgetett Siposhegyi Pé­ter, valamint Linka Ágnes és Dévai Nagy Kamilla. Az egy­hónapos túrára a két hölgy irodalmi műsorral utazott, amelyből egy kis ízelítőt a Rátkai Klub nézőseregének és a rádióhallgatóknak is ad­tak. Siposhegyi Péter helyzet­­elemzéssel kezdte az útiélmé­nyek ismertetését. Mint mondta, a „balkán peremi ki­ Amerika... jobbrendűségi érzésből ki­szakadva”, rendkívül tanul­ságos tapasztalatokat gyűj­tött. Szemlélődése közben mindenekelőtt a „fejlettség könnyűsége” nyűgözte le. New York utcáin ugyan fújta a szemetet a szél, és a tizen­három millió lakos fele amo­lyan „Blaha Lujza téri” külse­jűnek tűnt számára, de Kali­forniában már úgy érezte, van, létezik egy fejlődő embe­riség. Az előadók jártak Phila­delphiában, Washingtonban, Pittsburghben, Cleveland­­ben, Columbusban, Detroit­­ban, Floridában, Los Ange­lesben is. 1991. DECEMBER 23., HÉTFŐ

Next