Pesti Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-23 / 300. szám
II. ÉVFOLYAM 300. SZÁM Vasárnap este kitűnő koncertet hallgathattak végig, akik ellátogattak a Budapesti Kongresszusi Központba. Verdi Requiemjét vezényelte Lamberto Gardelli. A világhírű karmester mellett Misura Zsuzsa, Pánczél Éva, James Wagner, és Phillip Kang szólistaként szerepelt, a Magyar Rádió Zenekara és Énekkara közreműködött. Az est teljes bevételét a Nagyothalló Gyermekekért Alapítvány javára utalták át, s a neves művészek tiszteletdíjukat is az alapítványnak ajánlották fel. Maguk a gyermekek sem élhetett kézzel várták a segítséget: a koncert szünetében munkájuk—fülbevalók,gyűrűk, festmények — kiállítását láthatta a nagyérdemű, akik pedig megvásárolták a színvonalas kézimunkákat, szintén hozzájárultak az alapítvány vagyonához. Felvételeink a világhírű művészekről a vasárnap délelőtti főpróbán készültek. FOTÓK:SZIGETVÁRY ZSOLT LAMBERTO GARDELLI MAGYARORSZÁGON Koncert a nagyothallókért Misura Zsuzsa Pánczél Éva Phillip Kang James Wagner Lamberto Gardelli VESZÉLYEK A FENYŐFÁK ALATT Karácsonyra készülődve SOMOGYI GÁBOR Holnap este néhány órára elcsendesül majd a város, s a hátunk mögött tudott zajos esztendőből egy kicsit kikapcsolódva, ünnepelni fogunk. Gyertyák fényében, csillagszórók sziporkáiban nézik majd családok tízezrei a feldíszített karácsonyfákat, együtt örülve az ajándékoknak. Nem ünneprontásra, sokkal inkább figyelemfelhívásra gondoltunk, amikor alig valamivel szenteste előtt Erdős Antal századossal, a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság osztályvezetőjével beszélgettünk a ránk leselkedő veszélyekről. — Tévedés, hogy a karácsonyi tűzesetek kizárólag az ünnepi estére jellemzőek. Az ünnep a legtöbb családnál voltaképpen már az ebéddel, vagy a kora esti vacsorával kezdődik, a háziasszonyok ilyenkor idegesebbek, feledékenyebbek a szokottnál. A tűzhelyen rotyog az olaj, dolgozik a mikrosütő, miközben a ház asszonya a szobában vasalja a gyerekek ünnepi ruháit. Talán mondanom sem kell, hogy egyik dolog elfelejtése is komoly következményekkel járhat — hangsúlyozta Erdős százados. — Mit tehetünk, ha mégis lángra gyűl a kifutott olaj? — Semmiképpen se próbálkozzunk a vízzel történő oltással, de igazából a tűzoltó készülékek használatát sem ajánlanám. S igyekezzenek inkább valamilyen tárggyal lefedni a serpenyőt, természetesen azután, hogy kikapcsolták a tűzhelyet. Adott esetben akár egy párnát is nyomhatnak a tüzet fogott olajba. Próbáljanak meg ügyelni arra is, hogy egyidejűleg ne működjön túl sok — nagy villamos energiát igénylő — elektromos készülék a lakásban, mert főleg régebbi házakban ez a vezetékek meggyulladásához vezethet. Ha netán füstölést észlelnek a falból, azonnal áramtalanítsák az egész helyiséget! — Mennyire veszélyesek a csillagszórók, elektromos díszégők, gyertyák? — Az ezekkel kapcsolatos gondok nem elsősorban karácsony estjén jelentkeznek, hiszen a friss fenyőfák még jól „bírják” a csillagszórókat. Inkább arra figyeljenek a díszítésnél, hogy gyertyát és csillagszórót ne tegyenek éghető anyag — szaloncukor, műanyag dísz, stb. — közvetlen közelébe. Előfordul, hogy az ünnepi asztalt is égő gyertyákkal díszítik, ám se a fenyőfát, se az így szebbé tett asztalt ne hagyják őrizetlenül. Az égő gyertya ugyanis eldőlhet, amíg a család tagjai esetleg a konyhában foglalatoskodnak. A fenyőfák egyébként az ünnepek után lesznek igazán veszélyesek, mert a kiszáradt ágak már könynyen meggyulladnak, esetleg éppen egy magára hagyott kisgyermek kezétől. S miután ezeket a fákat a legtöbben az ablakok mellé állítják, könynyen lángot fog a függöny, az állólámpa és így tovább. Ezért is tanácsolom, hogy a karácsonyfa környékéről távolítsák el az éghető anyagokat. — „Nyakunkban” a szilveszter is, a petárdák, világító bombák időszaka. — Nézze, ma már ellenőrizhetetlen forrásokból is hozzá lehet jutni ezekhez a tűzkeltő anyagokhoz. Csak azt mondhatom, hogy vigyázzunk egymásra, még viccből se dobjanak lakásokba petárdákat. — Hogyan készülnek önök az ünnepekre? — A szokásos készültséget tartjuk, amely a 05-ös vagy a 1-216-216-os telefonszámon érhető el. Sajnos szilveszter tájékán gyakran előfordul, egyesek tréfát űznek ezekkel a telefonokkal, nem gondolva arra, hogy ez rengeteg pénzünkbe kerül, s a „humoros” telefonáló talán egy valóságos riasztástól veszi el az erőket — mondotta végezetül Erdős Antal tűzoltó százados. Nyertesek A Pesti Hírlap „Ez az év jól végződik” című játékán az alábbiak tárgynyereményben részesültek: Daróczi Miklósáé 5100 Jászberény, Dinamit u. 5., Marótszki Béla 6726 Szeged, Petrozsényi u. 6., Bontsa László 6000 Kecskemét, Czollner köz 24. Szendrey Sándor 9900 Körmend, IV. Béla király u. 7., Varga Dóra 6724 Szeged, Zsitva sor 4/a., Bakonyi Imre 1184 Budapest, Ferenc u. 56. VIII/51., Gángovits Lászlóné 1117 Budapest, Bodgánffy u. 7/a., Tricszki Szilvia 1213 Budapest, Damjanich u. 140., Tóthné Poesz Éva 1042 Budapest, Virág u. 23., Sándor Klára 1204 Budapest, Sósmocsár u. 3. II/4. Vér és arany címmel rendeztek szombaton este műsort a Merlin Színházban. Ady versciklusának címét olyan eseménnyel hozták összefüggésbe, melynek igen szoros kapcsolata van a vérrel. A fellépő művészek ugyanis — többek között: Hobó, Jordán Tamás, Galkó Balázs és Cseh Tamás — vért adtak a jugoszláviai háborúban rászorultak számára. Külön érdekesség, hogy a barikád mindkét oldalán harcolók egyformán részesülnek belőle. Aki kíváncsi volt az előadásra, szintén a véradással válthatott jegyet rá. Képünkön Galkó Balázs versmondás közben „teljesíti” a négy decilitert. FOTÓ: BELICZAY LÁSZLÓ MAGAZIN Hírlap Az én szeretetem... — ezzel a címmel közöljük holnapi, ünnepi számunkban neves magyar személyiségek, köztük Gyurkovics Tibor, Törőcsik Mari, Szepes Mária, Lázár Ervin, Szakács Sára, Papp Mária és mások vallomásait a karácsonykor különösen sokat emlegetett fogalomról. Ennek bevezetőjeként tesszük közzé az alábbiakban Balog Gábor, a jeles filmoperatőr válaszát, megszívlelendő gondolatait. Szeretnék bízni a szeretetben A szeretetem aggódó, féltő szeretet. Magáért a szeretetért aggódik, őt félti. Félti és szorít neki, hogy túlélő lehessen, mint az már többször sikerült is neki az idők folyamán. Élettere egyre szűkülő és silányodó. A kihalás fenyegetné talán? Sokszor észre sem vesszük és úgy megyünk el mellette, kifinomult és szelektív érzéketlenségünkkel. Mit is tehetne ez ellen? Kölcsönözzön talán külsőt az intoleranciától, vagy talán a gyűlölettől, hiszen ezek mindennapjaink gyakori velejárói. A „szemet szemért, fogat fogért” életstátus nehezen tűr szelídebb gondolatokat, de egyet azért megkockáztatnék, mert éppen az előbb jutott eszembe. Ez valahogy így szól: Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. A gondolat valóban szép, de nem úgy tűnik, hogy divatos játékká válhasson ma kis hazánkban. Sajnos, a kenyér napról napra kevesebb, a kövek pedig vészesen szaporodnak. Új hangok töltik be egyre gyakrabban ezt a közép-kelet-európai kis országot. (Bocsánat az agyonhasznált megnevezésért.) Kövek pattognak, üvegek csattannak házfalakon, vagonok oldalain, és törnek célirányosan sajátos formájú darabokra, hogy segítségükkel egyes honfitársaink,jobb belátásra” bírják az első ránézésre talán számukra nem éppen honfitársaknak tűnő honfitársainkat. Biztos a bőrpigmentáció helyenkénti változásai kelthetnek bennük pillanatnyi zavarokat, hogy más, az egyéb kisebbségekkel kapcsolatos zavarforrásokról már ne is beszélünk. A türelmetlenség nyilai röpködnek amúgy magyarosan, kiirtva maguk körül a nem azonos arculatút. Ismét feltámadt volna az ősi magyar virtus, de most már egymást sem kímélve? Bocsássanak meg ezért a kis kalandozásért. Maradjunk a szeretetnél, illetve létének vagy nemlétének kérdésénél. Tehát létkérdések. Gondolom, hogy sokan vagyunk, akikben furcsa érzéseket váltott ki az a bizonyos példaértékű TV- adás, amely létkérdésekről volt hivatva szólni. (A „példaértékű” kifejezést az olvasóra bízom, hogy minősítse.) A műsor egyébként differenciált zajszintje egyfajta szolidabb, ún. lincselős filmek hangi világát idézte, melybe azért néha emberi hangok is keveredtek, de az alaphang ezeket azonnal elnyomta. Nem az én dolgom és nem itt, hogy a látottakat értékeljem. Ezt már hozzáértő emberek megtették. De ha már karácsony szent ünnepe van, és a szeretetről beszélünk, óhatatlanul felvillannak előttem a közelmúlt sajátosan érzelemdús pillanatai. Talán el lehetne gondolkozni azon, hogy szerencsés-e ilyen és ehhez hasonló „példaértékű” mozzanatokkal kikövezni azt az utat, melyen Európába szeretnénk jutni. Hiszen ha nem változtatunk sajátos szokásainkon időben, akkor csak nagyon lassan haladhatunk ezen a bizonyos úton, mint Bruegel vakjai, a semmit tapogatva, lábainkon az intolerancia béklyóival és szemeinken az egymás iránti érzéketlenség hályogával. Tudom, hogy nem elég szép, és ünnephez sem méltóan felöltöztetett gondolatokról volt szó eddig, de azt is tudom, hogy kilátástalannak tűnő helyzetekben is van remény, mely segíthet. Ezért szeretnék abban bízni, hogy e jeles napok során és talán azt követően is, nő azoknak a száma, akik hajlandók lesznek otthonaikba beengedni a szeretetet — álruhái nélkül is, tisztán önmagáért és saját érdekükben, lévén ő — emberi mivoltunk egyik elengedhetetlen velejárója még itt is VALAHOL (Közép-Kelet) EURÓPÁBAN. RÁDIÓFELVÉTEL A FÉSZEKBEN Álmaimban E. Z. Nyivános rádiófelvétel készült kedden este a Rátkai Márton Klubban. A „Tudom városaidat csodálni” című eseményen amerikai útjáról beszélgetett Siposhegyi Péter, valamint Linka Ágnes és Dévai Nagy Kamilla. Az egyhónapos túrára a két hölgy irodalmi műsorral utazott, amelyből egy kis ízelítőt a Rátkai Klub nézőseregének és a rádióhallgatóknak is adtak. Siposhegyi Péter helyzetelemzéssel kezdte az útiélmények ismertetését. Mint mondta, a „balkán peremi ki Amerika... jobbrendűségi érzésből kiszakadva”, rendkívül tanulságos tapasztalatokat gyűjtött. Szemlélődése közben mindenekelőtt a „fejlettség könnyűsége” nyűgözte le. New York utcáin ugyan fújta a szemetet a szél, és a tizenhárom millió lakos fele amolyan „Blaha Lujza téri” külsejűnek tűnt számára, de Kaliforniában már úgy érezte, van, létezik egy fejlődő emberiség. Az előadók jártak Philadelphiában, Washingtonban, Pittsburghben, Clevelandben, Columbusban, Detroitban, Floridában, Los Angelesben is. 1991. DECEMBER 23., HÉTFŐ