Pesti Hírlap, 1992. június (1. évfolyam, 92-117. szám)
1992-06-13 / 103. szám
Pesti Hírlap 1. (151.) ÉVFOLYAM 102. SZÁM 1992. JÚNIUS 13., SZOMBAT MIFELÉNK ISMERETLEN AZ ILYEN ANYAGI ÖSZTÖNZÉS Pozitív bunda?! Bunda. Érdekes, de talán nincs sportkedvelő ember, akinek e szó elhangzásakor ne az idők elején, meghatározott szereppel ellátott ruhadarab jutna az eszébe. Mindenféle naivitástól mentes gondolkodásunkban a fogalom a tisztességtelenség, a csalás szinonimájává vált. Mi most mégis arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen indulatokat fakasztana a magyar labdarúgó NB I kiélezett véghajrájában érdekelt csapatok körében egy esetleges megvesztegetési kísérlet, amolyan „pozitív bunda”. Az általunk elképzelt alaphelyzetet — sportszerűen bevalljuk — a spanyol bajnokság utolsó fordulóját megelőző sajtóviharból kölcsönöztük: mi lenne, ha a Barcelona premizálná a Tenerifét a Real Madrid esetleges legyőzéséért? (Ma már történelem: a Kanári-szigetiek megverték a Reált, s a Barca bajnok lett.) Tehát: mit szólnának az érdekeltek ahhoz, ha a Vác-Samsung csinos summával próbálná győzelemre, vagy pontszerzésre ösztökélni a Siófokot a mai Üllői úti mérkőzésen, ily módon kikaparva a gesztenyét — az aranyérmet — a Duna-partiaknak? CSINTA SAMU, CH. GÁLL ANDRÁS — Azontúl, hogy természetesen meg sem történt ilyesmit célzó megkeresés, magát a gondolatot is határozottan visszautasítom — válaszolta az ötlet felvetésére megrökönyödve Varga István, a Siófok vezetőedzője. — Bár nem annyira a Váccal, hanem inkább a Fradival „hoztak hírbe”. Mindenesetre a játékosoknak is világosan megmondtam, hogyha bármilyen zavaros ügybe belekeverednek, nincs többé megállásuk előttem. — Egy esetleges váci megkeresést ezek szerint felháborodással fogadna? — Erkölcstelennek tartanám, és őszintén remélem, hogy a kérdés elvi síkon marad. Nincs szükségünk külső motiválásra, a negyedik helyért ugyanis legalább egy pontot el kell hoznunk az Üllői útról is. — Ezt a nézetet a játékosok is osztják ? — Természetesen. Sajnos, tele vagyunk sérültekkel: Kerepeczky, Herczeg, Fischer, Gregor. Bármilyen csapattal állunk is ki azonban, pontért fogunk harcolni. — Gregor az FTC-be tart, Fischer pedig ősfradista. Nem gyanús mindkettő „pechje"? — Gregor már több mint egy hete nem edz, Fischert pedig igencsak „ráhangolta” a mérkőzésre a nemrég megjelent Furulyás-interjú. Ha valamikor, most igazán meg akarná mutatni egykori főnökének. Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke sem nagyon értette, miről is beszélünk. — Hogy a Vác fizetne a Siófoknak azért, hogy megverjen minket? Micsoda képtelenség, nekem ilyen lehetőség meg sem fordult a fejemben. Különben sem érdekel, mert a bajnokság megnyerése a mi kezünkben van. Ha megverjük a Siófokot és a Diósgyőrt, felőlem mindenki a feje tetejére állhat, akkor is a Fradi az aranyérmes. Szóval, tőlem nyugodtan ajánljanak fel pénzt a Siófoknak, engem az sem zavarna! — De elnök úr, ez csak egy játék, egy hipotézis! — Ha valóság lenne, az sem idegesítene. Mondtam, csak saját magunkon múlik, hogy bajnokok legyünk. László Attila, a Vác-Samsung technikai igazgatója egyenesen erkölcstelennek tartaná az ilyesfajta „pozitív bundát”. — Elnézést kérek, de szerintem már az az ember is egy kicsit „simlis”, akinek ilyesmi egyáltalán eszébe jut. — Egy pillanat, az ötletet spanyol forrásból merítettük! — Akkor azt kell mondanom, hogy meglehet, arrafelé nem háborodnának fel egy harmadik csapat „premizálásán”, a magyar mentalitástól mindez azonban idegen. Ebből egyenesen következik, hogy természetesen nem ajánlottunk fel jutalmat a Siófoknak az FTC megveréséért, és nem fogunk a Diósgyőrnek sem. Minket csak az érdekel, hogy nyerjük meg a soron következő meccsünket, s majd meglátjuk, hogy a megszerzett pontszám az első, a második vagy a harmadik helyhez lesz elegendő — mert még a bronzérem is benne van a „pakliban”. FICAK A fiúk a rejtekhelyen dolgoznak PILHÁL GYÖGGY Mostanában ne tessék keresni a magyar súlyemelő-válogatottat, mert a fiúkról senki nem tud semmit, nyomuk veszett, a tatai bázisról elvitték a gönceiket, de hogy hová, azt még a hozzátartozók sem tudják, beleértve a menyasszonyokat is. Velük együtt eltűnt a nálunk vendégeskedő bolgár súlyemelőcsapat is edzőstül, anabolikustul, róluk sincs hír. Az edzőtábor gondnoka azt mondja, hogy az egyik pillanatban még voltak, a másik pillanatban meg már nem voltak, ez a hiteles történet, ő még ilyet nem látott, pedig nem ma mászott le a kocsányos tölgyről... A sportlap riportere utánament az ügynek, és megtudta, hogy a magyar és a bolgár súlyemelő-válogatott valójában nem veszett el, csak rejtekhelyre vonult, mert a szakvezetésnek már nagyon elege van abból, hogy a klubedzők meg az újságírók örökké macerálják őket, ilyen zaklatott körülmények között képtelenség fölkészülni az olimpiára, márpedig a nyugalom állampolgári jogon jár, tessék utánanézni a vonatkozó rendeletekben. Hogy hol ez a rejtekhely, azt természetesen emberfia nem fogja megtudni, legföljebb hat hét múlva, amikor majd lejár a felkészülési ciklus, és a fiúkat kieresztik az elkülönítőből. Nyilatkozni természetesen nyilatkozhatnak a legények, de csak telefonon, ehhez azonban előbb a hírlapírónak meg kell adnia a maga koordinátáit, hogy hol, mikor és milyen számon hívható vissza. Egyébként nyomozni nem érdemes a gyerekek után, tudniillik, ha megtalálná is valaki a rejtekhelyét, oda már végképp nincs bejárás, őrök vigyázzák a fiúk nyugalmát kis hatótávolságú fegyverekkel. Mindezt Horváth Ferenc szövetségi főtitkártól sikerült megtudni, aki valószínűleg odaadó híve a vesztegzárnak, ha ugyan nem a kiötlője, tudniillik nagyon szép, kimunkált körmondatokban nyilatkozik, ahogyan csak odaadó hívek szoktak nyilatkozni, amikor már szügyig vannak a küldetéstudatban. Nem lennék meglepve, ha Horváth főtitkárt az elkövetkező napokban fölpofozná valamelyik súlyemelőfeleség, illetőleg -barátnő, mert azért mindennek van teteje. Megjegyzem, amikor engem annak idején tíz nap tartalékos szolgálatra behívtak a seregbe, az őrmester nem titkolózott ennyire a bevonulás előtt, még azt is elmondta, hogy a körlet ablaka délre néz, a faluban meg három kocsma van, de mi kizárólag a középsőbe járunk majd, miután ott vizezik legkevésbé a bort. Dehát ez még az átkosban volt jóval Barcelona előtt... NÉMET MENTALITÁS MEGDICSŐÜLÉSE Hasslerék és Madác t egnap esti mérkőzés több kérdést vetett fel. jön a volt szovjet csapat ugyanúgy szetít-e, mint a Szovjetuniót alkotó köztárások szövetsége? Sokan a FÁK együttesét tartják esélyesnek, mondván, labdarúgóik igazán harapnak, mivel többségüknek zföldön van mit aprítaniuk a tejbe. A németiára táján más a helyzet: Berti Vogts szövegi kapitánynak kimondottan szakmai tcljai lehettek. Kit állítson a középhátvéd íztra, illetve ki vegye át a sérült Matthäus ízepét? A védelemben végül a frankfurti Binz Kett döntött, ám a középpályán a karmesteri srépkört — némi meglepetésre — a volt kelémet válogatott Dollnak szánta. Az első negyedóra bizonyos szempontból a smert” igazolta. Doll próbálta színezni a tábot, bár a németek Matthäus hiányát műmegosztással igyekeztek pótolni két helyret is akadt, a 13. percben Hässler szögletét Rie fejelte fölé, majd Doll sarkalását a stuttgari Buchwald 20 méterről lőtte mellé. Nem tudhatnám, hogy ebben az időszakban a K-fiúk jóllakottnak tűntek, de inkább viszták a játékot, mint játszották. A 24. perc azonban rádöbbenhettek, a szovjet S NDK hálság mégsem örök: a volt berlini Dollt még moszkvai Csemisov sem tudta megállítani, lencséjükre szöglet lett a dologból. A félidő végéig nem is nagyon volt több hely. Öt perccel a szünet előtt Hasaler beadását Bler alig fejelte fölé, majd Brehme 20 méterről atta, vajon helyén van-e Hahn kapus? Jetem helyén volt. A második félidőben folytatódott a 20. szálvégi tendencia. Hiába lebzseltek a pályán a játékosok, mint Salimov, Dobrovolszky, ry Hässler és Möller, a játék nem arról szólt,iért szeretjük, hanem arról, amit nem szereik: túlbiztosított taktikai csatáról. Ennek elere volt helyzetük a németeknek, hiszen az percben Doll sarkalását Buchwald alig lőtte, majd Riedle fejjel csúsztatott labdáját Isler lőtte —jócskán fölé. A 63. percben Dobrovolszkij labdaátvételére Miter szabálytalanul csodálkozott rá a 16-oson ül, elütötte a csatárt. Dobrovolszkij leporolta gát, majd a bal alsó sarokba lőtte a büntetőt. A gól után lekerült az álarc a csapatokról, gkapóan izgalmas lett a meccs. A német utalitás emberközelbe hozta a mérkőzést, a licomosok arcára kiült a rémület. S mindez dárva gólért történt! Hässler azonban megutálta, milyen tulajdonságokkal dobhat felbe a kétségbeesés. Átvette az irányítást, ekkor még úgy nézett ki, átok ül a németeken. Végül azonban — nem tudok mást mondani — a jó elnyerte jutalmát. Egy egész népben tükröződő mentalitás eredményeként kiegyenlítettek a németek (1-1). Nem szerencse ez kérem, hanem életforma Pedig Hasslerék nem Madáchon nőttek fel, mégis küzdenek és bíznak. 9. LABDARÚGÓ EB, IL CSOPORT: FÁK—Németország 1-1 (0-0). Norrköping, 16000 néző. Vezette: Biguet (francia). Gólszerzők: Dobrovolszkij (11-esből, 63. p.), illetve Hässler (90.). FÁK: Harin — Csernisov, Cvejba, O. Kuznyecov — Salimov (Ivanov 84. p.), Mihajlicsenko, Kancelskos, Dobrovolszkij, Ljutij (Onopko a szünetben) — Kolivanov, D. Kuznyecov. Németország: Higner — Binz, Kohler, Buchwald — Reuter (Klinsmann 64. p.), Hässler, Effenberg, Doll, Brehme — Völler (Möller a szünetben), Riedle. Emberhegy a dán-angol mérkőzésen FOTÓ: MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG GYÓGYÍR A DÁN—ANGOL UTÁN Bergkamp A bojtos csütörtök este után némi szorongással tekintettünk az Európa-bajnokság El. csoportjának nyitómérkőzése, a Skócia—Hollandia találkozó elé. Természetesen nem a jelen értékeit, valamint a jövő ígéretét egyaránt magán viselő narancsválogatott szereplése elé tekintettünk kételyekkel, sokkal inkább az arctalan, stílustalan, drasztikusabb megfogalmazások szerint a brit futball karikatúrájaként is emlegetett skót csapat sótlan produkciójától tartottunk. Az alig húszéves holland Roy villogásával kezdődött a találkozó. Előbb egy kecsegtető helyzetben végrehajtott, nem a legjobb irányú csel után lőtt fölé, majd rögtön ezt követően újabb helyzetben nyúltak lövésébe a skót hátvédek. Aztán az ügyeletes zseni, Bergkamp vette át a vezérszólamot Egy kapu előtti kavarodás legvégén Guild átadásával fordult kapura, lövése azonban gyengére sikeredett. Majd a szinte végig jobbszélső helyén ügyködő Gullit percei következtek. Előbb mutatós táncot majd egy remek Van Basten-átadást fejezett be ballábas lövéssel, hogy aztán a 23. percben a félidő legnagyobb helyzetében gurítson centikkel kapu mellé. Az első játékrész utolsó emlékezetes eseményei Rijkaard nevéhez fűződnek. Az első után Goram minden reflexére szükség volt az éles szögből leadott lövés hárításához, majd Van Basten átadását fejelte a Milan-játékos szorongatott helyzetben kapu fölé. Aztán kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy a szellemes, látványos holland támadójáték az öltözőben maradt. A kimaradt helyzetek és az idő szorításában ugyanis egyre görcsösebbé vált a narancsosok játéka, s ez sokat könnyű berobbant tett a skótok dicséretes igyekezetén. Mi több, vakmerő portyázásokba kezdtek, amelyek nyomán akár a vezetést is megszerezhették volna. McStay szögletére kimozdult, majd visszatáncolt Van Breukelen, az érkező Gough pedig foghatta fejét az oldalhálóban landoló fejese nyomán. Az istenek azonban igazságot szolgáltattak Hollandiának. Amikor már a nézőtéri hangulatfelelős zenekar is hangját vesztette, a 77. percben Gullit sokadik jobboldali beadását Rijkaard fejjel tette a berobbanó Bergkamp elé, a fiatal csatár pedig a kimozduló Goram mellett bekotorta a hollandok és az EB első győztes találatát. Az esti rangadó „bemelegítőjeként” kellemes mérkőzést játszott az akár végső győzelemre is esélyes Michels-csapat, és a várakozáson felül teljesítő, időnként meglepő „csipkékre” is képes skót válogatott. Ilyen „terápia” mellett talán a dán—angol koprodukcióban készült horrort is elfelejtjük idővel. 9. LABDARÚGÓ EB, IL CSOPORT: Hollandia— Skócia 1-0 (0-0). Göteborg, 29000 nézó. Vezette: Bo Karlsson (svéd). Gólszerző: Bergkamp (77. p.). HOLLANDIA: Van Breukelen— Van Aerie, Koeman, Van Tiggelen — Rijkaard, Wouters (Jónk (65. p.), Witschge, Bergkamp (Winter 86.) — Gullit, Van Basten, Roy. SKÓCIA: Gorám — Gough, McKimmie, McPherson, Malpas — Durie, McClair (Ferguson 80.), McStay, McCall — McAllister, McCoist (Gallagher 74.). HÍREK — Az Építők KC vezetői megóvták a női kézilabda-bajnoki döntő ötödik mérkőzését. Ismeretes, az Építők KC—Vasas CNC összecsapás 15-15 arányú döntetlennel zárult, s a párharc végül hetesekkel dőlt el az angyalföldiek javára. A népligetiek szerint azonban a zsűri tagjai nem a szabályoknak megfelelően jártak el, amikor egyik kapusukat, Hoffmann Beátát nem engedték pályára lépni, hogy a másik hálóőrrel, Szopóczy Brigittával felváltva védjenek. A szövetség egyelőre csak az óvás tényét erősítette meg. Az L Sas Club Hotel Kupa nemzetközi női kézilabdatorna szervezői három forduló műsorát megváltoztatták. A módosított program így fest: Vasárnap, 9 óra Magyarország „B”—Románia, 10.35 ó: Svédország—Magyarország „A”, 12.05 ó: Norvégia—Kína, 16.30 6: Svédország—Magyarország „B”, 18 ó: Magyarország ,A”—Norvégia, 19.30 6: Kína—Románia Hétfő, 16.30 ó: Magyarország „B”—Norvégia, 18 ó: Kína—Magyarország „A”, 19.30 ó: Románia— Svédország. Kedd, 9 ó: Magyarország „A”—Magyarország „B”, 10.35 óra: Svédország—Kína, 12.05 ó: Románia—Norvégia, 16.30 6: Magyarország „B”—Kína, 18 ó: Magyarország „A”—Románia, 19.30 6: Norvégia—Svédország. A torna valamennyi mérkőzését Angyalföldön, a Vasas Fáy utcai sportcsarnokában játsszák. — A casertai nemzetközi atlétikai viadalon új Európa-rekord született a női 3 tones gyaloglásban: az olasz Rearmu Salvador 11:59.39 perces teljesítménnyel diadalmaskodott, s ezzel átadta a múltnak a német Beate Anders két éve fennálló 12:01.61 perces csúcsát. Az 1990-ben súlyos helikopter-balesetet szenvedett Alessandro Nannini bejelentette, hogy nem szándékozik visszatérni a Forma-1-es autós gyorsasági világbajnokság mezőnyébe. Az olasz pilóta elmondta, hogy azért kénytelen letenni visszatérési szándékáról, mert sérült jobb kezével nem képes erőt kifejteni. A 32 esztendős Nannini azonban nem búcsúzik az autóversenyzéstől, jelenleg is indul túrakocsi versenyeken. — Lemond tisztségéről John Ziegler, az északamerikai profi jégkorong liga (NHL) elnöke, aki 1977 óta tölti be a posztot. Ziegler az utóbbi időben már nem bizonyult elég erős kezű vezetőnek, elképzeléseit nem tudta valóra váltani. A hírek szerint öten pályáznak a megüresedő helyre. — Temesvári Andreának a negyeddöntőből már nem sikerült továbbjutnia a wimbledoni előversenyen, Edgbastonban. A 135 ezer dolláros, füves pályás teniszviadalon a hazaiak versenyzője, Jo Durie 6:3, 6:2 arányban győzte le őt. — Az ökölvívók országos bajnokságán, a Nemzeti Sportcsarnokban ma délután négy órától a következő párosításban vívják a döntőket: 48 kg: Lakatos (Vasas)— Vakherda (Maccabi), 51 kg: Kovács (Vasas)—Tanka (Maccabi), 54 kg: Bognár (Paks)— Barta (Vasas), 57 kg: Kalocsai (Paks)—Fehér (UTE), 60 kg: Petrovics (Paks)—Szakállas (Kecskemét), 63,5 kg: Szűcs (Maccabi)—Hegedűs (Tájfun), 67 kg: Szabó (Paks)— Horváth (Tatabánya), 71 kg: Mizsei (Kiskunfélegyháza)— Kathy (UTE), 75 kg: Gábris (Vasas)—Schubert (Maccabi), 81 kg: Béres (Vasas)— Elekes (UTE), 91 kg: Hranek (Maccabi)—Deák (Maccabi), plusz 91 kg: Hart (Paks)— Szikora (UTE). SPORT 15