Pesti Hírlap, 1993. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti­ Hírlap 2. (152.) ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1993. FEBRUÁR 6., SZOMBAT ­ HÍREK — Minden harcászati atomfegyvert leszereltek az orosz hadihajókról, tenger­alattjárókról, csakúgy mint a haditengerészeti légierő gé­pjeiről — közölte az orosz vé­delmi minisztérium. A beje­lentés azonban arról nem szól, hogy ez a folyamat mi­kor fejeződött be. A haditen­gerészeti taktikai atomfegyve­rek leszerelését eredetileg Mi­hail Gorbacsov egykori szov­jet elnök kezdeményezte. Gorbacsov még 1991 októbe­rében jelentette be: leszerelik a hadihajókon, tengeralattjá­rókon és a haditengerészet repülőgépein lévő harcászati atomfegyvereket, azokat rak­tárakba szállítják, s egy részü­ket meg is semmisítik. A Szov­jetunió széthullása után Jelcin orosz elnök megerősítette Gorbacsov döntését.­­ Dzsohar Dudajev cse­csen elnök váratlanul Jere­ván repülőterén landolt saját maga által kormányozott gé­pével. Útjának célja az volt, hogy örmény képviselőkkel találkozzon. Érkezéséről Du­dajev csak akkor értesítette az örmény hatóságokat, amikor gépe már a jereváni repülőtér fölé ért. A­ tábornok, aki egy­kor az orosz légierőnél szol­gált, ez alkalommal is saját maga ült a gép kormányához. Egy nappal korábban a cse­csen elnök Bakuban tett vil­lámlátogatást, ahol Abulfaz Fe Kcsibej azeri elnökkel a tér­ségben állomásozó orosz ha­tárőrizeti csapatokról folyta­tott megbeszéléseket.­­ A grúz parlament két­napos zárt tanácskozásán a radikális irányzat képvelői­nek ellenkezése dacára elfo­gadták azt a javaslatot, hogy folytatni kell a tárgyalásokat Oroszországgal. Sevardnadze államfőnek — a javaslat kidol­gozójának — sikerült meg­győznie a Parlamentet, mond­ván: a tárgyalás Oroszország­gal annyira életbevágó Grúzia számára, hogy azokat az abház válság rendezésével egyidejű­leg kell folytatni. A határozatot az ülésszakról Sevardnadze po­­litikai győzelmeként értékeli. A grúz államfő egyébként a dön­tés kikényszerítése érdekében kilátásba helyezte: ha javaslatát nem fogadják el, lemond tiszt­ségéről. — Vatanabe Micsio japán külügyminiszter február 12- én az Egyesült Államokba utazik, hogy felvegye a kap­csolatot az új amerikai veze­téssel és előkészítse Mijadzava Kiicsi kormányfő washingtoni látogatását. A japán diplomá­cia vezetője találkozik Bill Clinton elnökkel, és tárgyal majd az amerikai külügy-, a védelmi és a pénzügy­­miniszterrel. Japán külügy­­minisztériumi közlés szerint Vatanabe a két ország gazda­sági és kereskedelmi párbe­szédének újabb fórumára tesz javaslatot — ez váltaná fel a kereskedelmi akadályokról folytatott eddigi megbeszélés­sorozatot. — A salvadori gerillaszer­vezet továbbra is bizonyos fegyverek birtokában van, s feltételekhez köti ezek meg­semmisítését — ismerte el a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front szóvivője San Salvadorban. A FMLN az ENSZ közreműködésével lét­rejött béketerv értelmében — több hónapos késéssel — ta­valy december közepére fe­jezte be fegyverben álló csa­patainak leszerelését, és azóta politikai pártként működik.­­ A Clinton-kormányzat hivatalba lépése óta első íz­ben büntetőeljárást indítottak az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok ellen, akik felfegyverkezve akartak beha­tolni a Szigetországba. Január végén egy halászhajón öt ku­bai származású, Miamiban élő személyt vett őrizetbe az ame­rikai parti őrség. A feltartóz­tatott hajó fedélzetén gép­­fegyvereket, gránátvetőket és más kézifegyvereket találtak. A LIBERÁLIS INTERNACIONÁLÉ VEZETŐJE SZERINT Csurka aggasztó jelenség A napokban hazánkban járt Rainer Erkens, az FDP Nemzetközi Politikai Osztályának vezetője, Jules Maa­ten, a Liberális Internacionálé főtitkára kíséretében. Láto­gatásuk célja a novemberi liberális világtalálkozó részlete­inek megbeszélése volt. Röviddel elutazásuk előtt Rainer Erkens interjút adott a Pesti Hírlapnak, amelyben be­számolt a német belpolitikai helyzetről, és néhány szó­ban értékelte Csurka István politikai szerepét is. KEREKES MELINDA — Németország lakosságának 60 százaléka nem bízik a jelenlegi kormányban és 58 százalékuk cse­rét szorgalmaz a kancellári szék­ben. Ön miként vélekedik erről? — A jelenlegi kormányzat nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis sosem egyszerű egy szövetségi háztartásban a spórolást megvalósítani. Az emberek egyáltalán nem örülnek a szociális juttatások megrövidítésének és az adó­terhek emelésének. Az azon­ban bizonyos, a kormánynak be kell bizonyítania, hogy ké­pes megfogni a dolog végét, ugyanis csak így van esélye a 94-es választásokon. Az utób­bi időben az elgondolásokból nagyon kevés valósult meg, ezzel szemben viszont nagyon sok volt a vita. Az embereket az dühíti leginkább, hogy az ország előtt álló nehéz prob­lémákkal nemigen foglalko­zik a kormány, mivel elvész a részletekben. — Önök már most is tagjai a parlamenti koalíciónak. Remélhe­­tik-e, hogy önök nyerik meg a vá­lasztásokat? — Természetesen célunk, hogy a 94-es választásokon eredményeket érjünk el, de addig is — tehát 1994 októbe­réig — komoly feladat hárul az FDP-re. Szeretnénk a CDU—CSU koalícióban eredményeket elérni, hogy azután a választásokkor nyu­godt szívvel állhassunk a pol­gárok elé, el tudjuk mondani, mit értünk el, s hogy a jövő­ben mit akarunk elérni. — Melyek lennének azok az intézkedések, melyeket elsőként hajtana végre az FDP? — Az államháztartást még keményebb kézben tarta­nánk. Megteremtenénk a le­hetőségét annak, hogy Né­metország gazdasági helyzete javuljon, ez nemcsak a kon­junktúra megszüntetését je­lentené. Ugyanis az utóbbi években Németország drága lett. Emiatt a nemzetközi pia­cokon gondjai vannak az áru­ival. Egyszóval ahhoz kell hozzájárulnunk, hogy Né­metország öt év múlva is ve­zető gazdasági ország marad­jon. Ehhez szükséges a jó adópolitika, valamint támo­gatni kell a beruházókat és a bérpolitikában is komolyabb eredményeket kell elérni.­­ Az ország keleti fele komoly problémákkal küzd. Az emberek 60 százaléka retteg a munkanél­küliségtől. Milyen megoldást lát e régió helyzetének javítására? — A keleti részen 5-7 szá­zalékos reálnövekedést aka­runk elérni, ami azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a keleti és a nyugati or­szágrész közötti különbséget az elkövetkező tíz év alatt megszüntessük. Ehhez mini­mum 10 százalékos növeke­désre van szükség. Ez azon­ban sok mindenen múlik, s legkevésbé a pénzen. Pénz ugyanis van: ebben az évben 100 milliárd német márkát invesztáltunk az egykori NDK területére, ehhez az el­múlt három hónapban 14 milliárdot pótoltunk. A prob­lémákat máshol kell keresni. Egyrészről a bérek magasak, aminek nem felel meg a ter­melés. Mondok egy példát: az ottani bérek 100 százaléko­san megfelelnek a japán bé­reknek, de ugyanakkor a ter­melésnek csak a 30 százalékát érik el. Nagy problámánk a megfelelő igazgatási rendszer kialakítása is, hiszen rengeteg problémát okoz a bürokrácia. — Miként vélekedik a szélső­jobboldal feltöréséről. — Úgy tűnik, sikerült a szélsőjobb erőszakos elemeit megfékezni, hiszen az ország bebizonyította, hogy nem tá­mogatja a törekvéseiket, s hogy nincs rájuk szüksége. Nyilván fognak még zűröket okozni, hiszen a demokráciá­ban nem lehet őket lecsukni, csak akkor, ha erőszakot al­kalmaznak, de számukra is vi­lágossá válik, hogy a társada­lom elfordult tőlük. — Erkens úr, mi a véleménye Csurka István politikájáról? — Aggodalommal figyel­jük azon törekvéseit, mely szerint „Nagy-Magyarország” visszaállítását követeli. Ez ugyanis békés úton elképzel­hetetlen, a románok sosem adnák Erdélyt vissza. S Csur­ka talán elfelejti azt is, hogy milyen komoly kisebbségi konfliktus alakulna ki a visz­­szacsatolt országrészeken élő nem magyar lakosság és az anyaország között. MÉREGDRÁGA ÍRÓI ÉLET Rushdie és a Sátán Salman Rushdie, a Nagy-Britanniában rejtőzködő iráni író azt mondja, hogy saját zsebéből 400 ezer fonttal já­rult eddig hozzá az esetleges iszlám merénylők távoltar­tásához. Az írót a minap Londonban fogadta Douglas Hogg brit külügyi államminiszter, jeléül annak, hogy a brit kormány továbbra is felelősnek érzi magát Rushdie sorsáért. PHD INFORMÁCIÓ Még a néhai Khomeini ajatol­­lah, Irán vallási vezetője ítélte halálra az írót 1989-ben, Sátá­ni versek című regénye miatt, melyet istenkáromlónak mi­nősített. Örök paradicsomi életet és busás vérdíjat ígért bárkinek, aki megöli Rushdie­­t. Emiatt a Margaret Thatcher vezette akkori brit kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal, s a diplomáciai viszonyt csak az Öböl-háború előtt újították fel. Később hírek terjedtek el arról, hogy a brit hatóságok hovatovább igyekeznek meg­szabadulni Rushdie-tól, mert elhúzódó védelme külpoliti­kai és pénzügyi tehertétel egyaránt. Az efféle híreszteléseknek azonban a külügyi állammi­niszter most elejét vette Rush­die fogadásával. Előzőleg az iráni vezetés emelte a Rush­die fejére kitűzött 2 millió dolláros vérdíjat, s a napok­ban a feltámadó Nyugat-elle­­nesség jegyében Teheránban megerősítették az író halálos ítéletét. Rushdie az utóbbi egy-két évben lazított bujkálásán: író­olvasó találkozókon jelent meg, a BBC-ben szerepelt, külföldre is utazott, szoros vé­delem alatt. Ezentúl is folytat­ni akarja óvatos visszatérését az életbe. A Nagy-Britanniában élő mohamedánok egyik szerve­zete, az Iszlám Parlament Ve­zetősége állást foglalt arról, hogy ők betartják a brit tör­vényeket, és nem ölik meg Rushdie-t. Helyesebbnek tartják elfelejteni és agyon­­hallgatással halálra ítélni, de azért az író jól teszi, ha nem hívja ki a sorsot — mondták. Szaddám, a rugalmas Palesztin források szerint Szaddám Huszein iraki elnök váratlanul megváltoztatta a közel-keleti béketárgyalások­kal kapcsolatos eddigi merev elutasító álláspontját, és a Jasszer Arafattal néhány nap­pal ezelőtt folytatott tárgyalá­sai során azt szorgalmazta, hogy az előrelépés elmaradá­sa ellenére is folytassák a kö­zel-keleti tárgyalásokat , vagyis az Izraellel való párbe­szédet. Huszeii eddig semmiféle közeledést nem mutatott fő ellensége, Izrael irányába. A PFSZ tisztségviselőinek érté­kelése szerint azért oldódott a korábbi elzárkózó iraki ál­láspont, mert Irak elnöke ja­vítani szeretné kapcsolatait a többi arab állammal és a Nyugattal. MIRCEA SNEGUR AKARATA GYŐZÖTT Kommunista trió Moldva élén Köztudott: Európa jelenlegi térképén két román állam található: Románia és Moldva. Ha — ad absurdum — nem létezne a közös nyelv, a közös történelem mint összekötő kapocs, mégis lenne valami közös e két or­szágban: a kommunista vezetők uralma. SZONDY ZOLTÁN, CSÍKSZEREDA Az elmúlt héten látványos botrány helyszíne volt a moldvai parlament: négy ve­zető személyiség mondott le, köztük Alexandra, Mosanu, a parlament elnöke és Ion Ha­­dirca alelnök. Lemondásuk fő okai: az államelnökség erősö­dő nyomása, mely korlátozza a parlament tevékenységét, az egyesülés — a Romániával való egyesülésről van szó — ellenfeleinek felülkerekedése és az egyre gyorsabb közele­dés a FÁK felé... Felsoroltam a lemondássorozat kimondott okait. A kétségbeesett gesztus azonban egyúttal kapituláció is volt, hallgatólagos beisme­rése annak, hogy a Mircea Snegur államelnök által irá­nyított ultrakonzervatív szárny ellen — jelenleg — nincs mód „védekezésre”. A valós erőviszonyokat ma már a romániai közvélemény is megismerhette, a moldvai par­lament új elnöke Petre Chirnovi­­ci Zsudnschi lett, aki a Moldvai Kommunista Párt főtitkára volt, majd Moldva Köztársaság moszkvai nagykövete. Az orosz gyarmatosítás el­len szónokló moldvai politiku­sok mai vezérei éppen a gyar­matosítók volt kiszolgálói: Sne­gur államelnök, Sangheli mi­niszterelnök és Lucinschi, a parlament elnöke makulátlan kommunista múlt birtokosai­ként dirigálják a ,,független” Moldvát. De nézzük, mit ró fel az ellenzék Sneguréknak: az orosz érdekek kiszolgálása, az egyesülésről való lemon­dás. Persze Moldvában más bajok is vannak, íme mivel magyarázta Melescanu román külügyminiszter a moldvai ese­ményeket: egy idegen erő , az orosz 14. hadsereg jelenléte, a súlyos gazdasági válság, a Dnyeszteren túli terület körül kialakult konfliktus és a mold­vai kudarc ebben a zónában, a FÁK-hoz való csatlakozás körü­li vita. Melescanu külügymi­niszter a román parlamentben felszólalva Románia álláspont­ját kívánta megismertetni-elfo­­gadtatni a honatyákkal, de helyzetelemzése „vékonyka”, „általánosságokkal, frázisokkal telített” volt — szurkálta pár képviselő. ,A román kormány aggodalommal figyeli az ese­ményeket” — ezt a frázist sok képviselő kevesellte, mások ar­ra figyelmeztettek, hogy Mold­va független állam, Románia nem avatkozhat be a Pruton túliak belügyeibe. A román parlament végül nyilatkozatot fogadott el, se hideg, se meleg szöveggel. Tény az, hogy Snegur moldvai elnök népszavazással akarja eldönteni állama sor­sát. A jelenlegi moldvai hely­zetben ennek eredménye csak egy lehet: a Romániával való egyesülés elvetése. it. Az atomfegyverek csök­kentését elrendelő, az év­század szerződésének is nevezett Jelcin­ Bush megállapodás elmerülhet az oroszországi belpoliti­kai küzdelmek mocsará­ban. A két elnöknek két­ségkívül nyomós okai vol­tak a sietségre, a szerző­dés ratifikálására hivatott parlamentre azonban egyikük sem képes nyo­mást gyakorolni. Az oroszországi végrehajtó és törvényhozó hatalom közötti ellentétek továbbra is drámai­ak, s a decemberi kongresz­­szusnak csak ideiglenes nyu­galmat sikerült teremtenie. Az ellentétek most újra kiéle­ződtek, és a csúcspontra való­színűleg az új alkotmány elfo­gadására meghirdetett áprili­si népszavazáson jutnak. Jelcin el­nök abban bízik, hogy a refe­rendum végre a helyére teszi a parlamentet. A jelenlegi orosz belpolitikai helyzetben egyálta­lán nem meglepő, hogy a kép­viselők a szerződés parlamenti vitáját igyekeznek Jelcin és kül­ügyminisztere, Kozirjev eien fordítani. Ez a magatartás az e­­lenzék természetes reakciója. Az ellenzék nem is váratott sokáig véleményével. „A szer­ződés gyors ratifikálása kizá­rólag csak politikai kihatású lehet” — j­entette ki Jurij Ko­­loszkov vezér­őrnagy, az Otcsiz­­na — Haza — parlamenti frak­ció tanácsadója. A hadseregben kialakult súlyos helyzetet azzal magyarázza a vezérőrnagy, hogy „védelmi kérdésekben tel­jes az anarchia” és a vezetésnek nincs letisztult hon­véde­mi koncepciója.­­ A már eddig aláírt szer­ződések kövekeztében Orosz­ország képtelenné vált egy esetleges agresszió elhárításá­ra — mondja Koloszkov. Sú­lyosan megsértik a nukleáris fegyverek biztonságos őrzésé­nek szabályait. Ilyen körül­mények között a szerződés ra­tifikálása az amúgy is töré­keny paritás megbontása mi­att igen súlyos következmé­nyekkel járna. A tábornok szigorát némi­képp enyhítette Germagyij Sza­­jenko, az Oroszország kommu­nistái frakció vezetője, aki sze­rint „ők csak akkor fognak til­takozni a szerződés ratifikálá­sa ellen, ha nem veszik figye­lembe a megállapodáshoz fű­zött megjegyzéseiket”. Ilyen előzmények után egyáltalán nem elképzelhetet­len, hogy a világ biztonsága szempontjából fontos szerző­dés csakúgy nem emelkedik törvényerőre, mint a köz­­­múltban aláírt magyar— orosz államközi megállapo­dás. AN­ HÍRPANORÁMA VÉDELMI KÉRDÉSEKBEN TELJES ANARCHIA Jelcin, Bush és Sziszüphosz Aki a minap meg akarta ölni Borisz Jelcint — Ivan Kislov ez­redes, amatőr (?) orvgyilkos zsebkéssel kísérelte meg be­vésni nevét a történelembe, ez azonban nem sikerült FOTÓ: REUTER

Next