Pesti Hírlap, 1993. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06 / 31. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti Hírlap 2. (152.) ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1993. FEBRUÁR 6., SZOMBAT HÍREK — Minden harcászati atomfegyvert leszereltek az orosz hadihajókról, tengeralattjárókról, csakúgy mint a haditengerészeti légierő gépjeiről — közölte az orosz védelmi minisztérium. A bejelentés azonban arról nem szól, hogy ez a folyamat mikor fejeződött be. A haditengerészeti taktikai atomfegyverek leszerelését eredetileg Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök kezdeményezte. Gorbacsov még 1991 októberében jelentette be: leszerelik a hadihajókon, tengeralattjárókon és a haditengerészet repülőgépein lévő harcászati atomfegyvereket, azokat raktárakba szállítják, s egy részüket meg is semmisítik. A Szovjetunió széthullása után Jelcin orosz elnök megerősítette Gorbacsov döntését. Dzsohar Dudajev csecsen elnök váratlanul Jereván repülőterén landolt saját maga által kormányozott gépével. Útjának célja az volt, hogy örmény képviselőkkel találkozzon. Érkezéséről Dudajev csak akkor értesítette az örmény hatóságokat, amikor gépe már a jereváni repülőtér fölé ért. A tábornok, aki egykor az orosz légierőnél szolgált, ez alkalommal is saját maga ült a gép kormányához. Egy nappal korábban a csecsen elnök Bakuban tett villámlátogatást, ahol Abulfaz Fe Kcsibej azeri elnökkel a térségben állomásozó orosz határőrizeti csapatokról folytatott megbeszéléseket. A grúz parlament kétnapos zárt tanácskozásán a radikális irányzat képvelőinek ellenkezése dacára elfogadták azt a javaslatot, hogy folytatni kell a tárgyalásokat Oroszországgal. Sevardnadze államfőnek — a javaslat kidolgozójának — sikerült meggyőznie a Parlamentet, mondván: a tárgyalás Oroszországgal annyira életbevágó Grúzia számára, hogy azokat az abház válság rendezésével egyidejűleg kell folytatni. A határozatot az ülésszakról Sevardnadze politikai győzelmeként értékeli. A grúz államfő egyébként a döntés kikényszerítése érdekében kilátásba helyezte: ha javaslatát nem fogadják el, lemond tisztségéről. — Vatanabe Micsio japán külügyminiszter február 12- én az Egyesült Államokba utazik, hogy felvegye a kapcsolatot az új amerikai vezetéssel és előkészítse Mijadzava Kiicsi kormányfő washingtoni látogatását. A japán diplomácia vezetője találkozik Bill Clinton elnökkel, és tárgyal majd az amerikai külügy-, a védelmi és a pénzügyminiszterrel. Japán külügyminisztériumi közlés szerint Vatanabe a két ország gazdasági és kereskedelmi párbeszédének újabb fórumára tesz javaslatot — ez váltaná fel a kereskedelmi akadályokról folytatott eddigi megbeszéléssorozatot. — A salvadori gerillaszervezet továbbra is bizonyos fegyverek birtokában van, s feltételekhez köti ezek megsemmisítését — ismerte el a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front szóvivője San Salvadorban. A FMLN az ENSZ közreműködésével létrejött béketerv értelmében — több hónapos késéssel — tavaly december közepére fejezte be fegyverben álló csapatainak leszerelését, és azóta politikai pártként működik. A Clinton-kormányzat hivatalba lépése óta első ízben büntetőeljárást indítottak az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok ellen, akik felfegyverkezve akartak behatolni a Szigetországba. Január végén egy halászhajón öt kubai származású, Miamiban élő személyt vett őrizetbe az amerikai parti őrség. A feltartóztatott hajó fedélzetén gépfegyvereket, gránátvetőket és más kézifegyvereket találtak. A LIBERÁLIS INTERNACIONÁLÉ VEZETŐJE SZERINT Csurka aggasztó jelenség A napokban hazánkban járt Rainer Erkens, az FDP Nemzetközi Politikai Osztályának vezetője, Jules Maaten, a Liberális Internacionálé főtitkára kíséretében. Látogatásuk célja a novemberi liberális világtalálkozó részleteinek megbeszélése volt. Röviddel elutazásuk előtt Rainer Erkens interjút adott a Pesti Hírlapnak, amelyben beszámolt a német belpolitikai helyzetről, és néhány szóban értékelte Csurka István politikai szerepét is. KEREKES MELINDA — Németország lakosságának 60 százaléka nem bízik a jelenlegi kormányban és 58 százalékuk cserét szorgalmaz a kancellári székben. Ön miként vélekedik erről? — A jelenlegi kormányzat nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis sosem egyszerű egy szövetségi háztartásban a spórolást megvalósítani. Az emberek egyáltalán nem örülnek a szociális juttatások megrövidítésének és az adóterhek emelésének. Az azonban bizonyos, a kormánynak be kell bizonyítania, hogy képes megfogni a dolog végét, ugyanis csak így van esélye a 94-es választásokon. Az utóbbi időben az elgondolásokból nagyon kevés valósult meg, ezzel szemben viszont nagyon sok volt a vita. Az embereket az dühíti leginkább, hogy az ország előtt álló nehéz problémákkal nemigen foglalkozik a kormány, mivel elvész a részletekben. — Önök már most is tagjai a parlamenti koalíciónak. Remélhetik-e, hogy önök nyerik meg a választásokat? — Természetesen célunk, hogy a 94-es választásokon eredményeket érjünk el, de addig is — tehát 1994 októberéig — komoly feladat hárul az FDP-re. Szeretnénk a CDU—CSU koalícióban eredményeket elérni, hogy azután a választásokkor nyugodt szívvel állhassunk a polgárok elé, el tudjuk mondani, mit értünk el, s hogy a jövőben mit akarunk elérni. — Melyek lennének azok az intézkedések, melyeket elsőként hajtana végre az FDP? — Az államháztartást még keményebb kézben tartanánk. Megteremtenénk a lehetőségét annak, hogy Németország gazdasági helyzete javuljon, ez nemcsak a konjunktúra megszüntetését jelentené. Ugyanis az utóbbi években Németország drága lett. Emiatt a nemzetközi piacokon gondjai vannak az áruival. Egyszóval ahhoz kell hozzájárulnunk, hogy Németország öt év múlva is vezető gazdasági ország maradjon. Ehhez szükséges a jó adópolitika, valamint támogatni kell a beruházókat és a bérpolitikában is komolyabb eredményeket kell elérni. Az ország keleti fele komoly problémákkal küzd. Az emberek 60 százaléka retteg a munkanélküliségtől. Milyen megoldást lát e régió helyzetének javítására? — A keleti részen 5-7 százalékos reálnövekedést akarunk elérni, ami azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a keleti és a nyugati országrész közötti különbséget az elkövetkező tíz év alatt megszüntessük. Ehhez minimum 10 százalékos növekedésre van szükség. Ez azonban sok mindenen múlik, s legkevésbé a pénzen. Pénz ugyanis van: ebben az évben 100 milliárd német márkát invesztáltunk az egykori NDK területére, ehhez az elmúlt három hónapban 14 milliárdot pótoltunk. A problémákat máshol kell keresni. Egyrészről a bérek magasak, aminek nem felel meg a termelés. Mondok egy példát: az ottani bérek 100 százalékosan megfelelnek a japán béreknek, de ugyanakkor a termelésnek csak a 30 százalékát érik el. Nagy problámánk a megfelelő igazgatási rendszer kialakítása is, hiszen rengeteg problémát okoz a bürokrácia. — Miként vélekedik a szélsőjobboldal feltöréséről. — Úgy tűnik, sikerült a szélsőjobb erőszakos elemeit megfékezni, hiszen az ország bebizonyította, hogy nem támogatja a törekvéseiket, s hogy nincs rájuk szüksége. Nyilván fognak még zűröket okozni, hiszen a demokráciában nem lehet őket lecsukni, csak akkor, ha erőszakot alkalmaznak, de számukra is világossá válik, hogy a társadalom elfordult tőlük. — Erkens úr, mi a véleménye Csurka István politikájáról? — Aggodalommal figyeljük azon törekvéseit, mely szerint „Nagy-Magyarország” visszaállítását követeli. Ez ugyanis békés úton elképzelhetetlen, a románok sosem adnák Erdélyt vissza. S Csurka talán elfelejti azt is, hogy milyen komoly kisebbségi konfliktus alakulna ki a viszszacsatolt országrészeken élő nem magyar lakosság és az anyaország között. MÉREGDRÁGA ÍRÓI ÉLET Rushdie és a Sátán Salman Rushdie, a Nagy-Britanniában rejtőzködő iráni író azt mondja, hogy saját zsebéből 400 ezer fonttal járult eddig hozzá az esetleges iszlám merénylők távoltartásához. Az írót a minap Londonban fogadta Douglas Hogg brit külügyi államminiszter, jeléül annak, hogy a brit kormány továbbra is felelősnek érzi magát Rushdie sorsáért. PHD INFORMÁCIÓ Még a néhai Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője ítélte halálra az írót 1989-ben, Sátáni versek című regénye miatt, melyet istenkáromlónak minősített. Örök paradicsomi életet és busás vérdíjat ígért bárkinek, aki megöli Rushdiet. Emiatt a Margaret Thatcher vezette akkori brit kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal, s a diplomáciai viszonyt csak az Öböl-háború előtt újították fel. Később hírek terjedtek el arról, hogy a brit hatóságok hovatovább igyekeznek megszabadulni Rushdie-tól, mert elhúzódó védelme külpolitikai és pénzügyi tehertétel egyaránt. Az efféle híreszteléseknek azonban a külügyi államminiszter most elejét vette Rushdie fogadásával. Előzőleg az iráni vezetés emelte a Rushdie fejére kitűzött 2 millió dolláros vérdíjat, s a napokban a feltámadó Nyugat-ellenesség jegyében Teheránban megerősítették az író halálos ítéletét. Rushdie az utóbbi egy-két évben lazított bujkálásán: íróolvasó találkozókon jelent meg, a BBC-ben szerepelt, külföldre is utazott, szoros védelem alatt. Ezentúl is folytatni akarja óvatos visszatérését az életbe. A Nagy-Britanniában élő mohamedánok egyik szervezete, az Iszlám Parlament Vezetősége állást foglalt arról, hogy ők betartják a brit törvényeket, és nem ölik meg Rushdie-t. Helyesebbnek tartják elfelejteni és agyonhallgatással halálra ítélni, de azért az író jól teszi, ha nem hívja ki a sorsot — mondták. Szaddám, a rugalmas Palesztin források szerint Szaddám Huszein iraki elnök váratlanul megváltoztatta a közel-keleti béketárgyalásokkal kapcsolatos eddigi merev elutasító álláspontját, és a Jasszer Arafattal néhány nappal ezelőtt folytatott tárgyalásai során azt szorgalmazta, hogy az előrelépés elmaradása ellenére is folytassák a közel-keleti tárgyalásokat , vagyis az Izraellel való párbeszédet. Huszeii eddig semmiféle közeledést nem mutatott fő ellensége, Izrael irányába. A PFSZ tisztségviselőinek értékelése szerint azért oldódott a korábbi elzárkózó iraki álláspont, mert Irak elnöke javítani szeretné kapcsolatait a többi arab állammal és a Nyugattal. MIRCEA SNEGUR AKARATA GYŐZÖTT Kommunista trió Moldva élén Köztudott: Európa jelenlegi térképén két román állam található: Románia és Moldva. Ha — ad absurdum — nem létezne a közös nyelv, a közös történelem mint összekötő kapocs, mégis lenne valami közös e két országban: a kommunista vezetők uralma. SZONDY ZOLTÁN, CSÍKSZEREDA Az elmúlt héten látványos botrány helyszíne volt a moldvai parlament: négy vezető személyiség mondott le, köztük Alexandra, Mosanu, a parlament elnöke és Ion Hadirca alelnök. Lemondásuk fő okai: az államelnökség erősödő nyomása, mely korlátozza a parlament tevékenységét, az egyesülés — a Romániával való egyesülésről van szó — ellenfeleinek felülkerekedése és az egyre gyorsabb közeledés a FÁK felé... Felsoroltam a lemondássorozat kimondott okait. A kétségbeesett gesztus azonban egyúttal kapituláció is volt, hallgatólagos beismerése annak, hogy a Mircea Snegur államelnök által irányított ultrakonzervatív szárny ellen — jelenleg — nincs mód „védekezésre”. A valós erőviszonyokat ma már a romániai közvélemény is megismerhette, a moldvai parlament új elnöke Petre Chirnovici Zsudnschi lett, aki a Moldvai Kommunista Párt főtitkára volt, majd Moldva Köztársaság moszkvai nagykövete. Az orosz gyarmatosítás ellen szónokló moldvai politikusok mai vezérei éppen a gyarmatosítók volt kiszolgálói: Snegur államelnök, Sangheli miniszterelnök és Lucinschi, a parlament elnöke makulátlan kommunista múlt birtokosaiként dirigálják a ,,független” Moldvát. De nézzük, mit ró fel az ellenzék Sneguréknak: az orosz érdekek kiszolgálása, az egyesülésről való lemondás. Persze Moldvában más bajok is vannak, íme mivel magyarázta Melescanu román külügyminiszter a moldvai eseményeket: egy idegen erő , az orosz 14. hadsereg jelenléte, a súlyos gazdasági válság, a Dnyeszteren túli terület körül kialakult konfliktus és a moldvai kudarc ebben a zónában, a FÁK-hoz való csatlakozás körüli vita. Melescanu külügyminiszter a román parlamentben felszólalva Románia álláspontját kívánta megismertetni-elfogadtatni a honatyákkal, de helyzetelemzése „vékonyka”, „általánosságokkal, frázisokkal telített” volt — szurkálta pár képviselő. ,A román kormány aggodalommal figyeli az eseményeket” — ezt a frázist sok képviselő kevesellte, mások arra figyelmeztettek, hogy Moldva független állam, Románia nem avatkozhat be a Pruton túliak belügyeibe. A román parlament végül nyilatkozatot fogadott el, se hideg, se meleg szöveggel. Tény az, hogy Snegur moldvai elnök népszavazással akarja eldönteni állama sorsát. A jelenlegi moldvai helyzetben ennek eredménye csak egy lehet: a Romániával való egyesülés elvetése. it. Az atomfegyverek csökkentését elrendelő, az évszázad szerződésének is nevezett Jelcin Bush megállapodás elmerülhet az oroszországi belpolitikai küzdelmek mocsarában. A két elnöknek kétségkívül nyomós okai voltak a sietségre, a szerződés ratifikálására hivatott parlamentre azonban egyikük sem képes nyomást gyakorolni. Az oroszországi végrehajtó és törvényhozó hatalom közötti ellentétek továbbra is drámaiak, s a decemberi kongreszszusnak csak ideiglenes nyugalmat sikerült teremtenie. Az ellentétek most újra kiéleződtek, és a csúcspontra valószínűleg az új alkotmány elfogadására meghirdetett áprilisi népszavazáson jutnak. Jelcin elnök abban bízik, hogy a referendum végre a helyére teszi a parlamentet. A jelenlegi orosz belpolitikai helyzetben egyáltalán nem meglepő, hogy a képviselők a szerződés parlamenti vitáját igyekeznek Jelcin és külügyminisztere, Kozirjev eien fordítani. Ez a magatartás az elenzék természetes reakciója. Az ellenzék nem is váratott sokáig véleményével. „A szerződés gyors ratifikálása kizárólag csak politikai kihatású lehet” — jentette ki Jurij Koloszkov vezérőrnagy, az Otcsizna — Haza — parlamenti frakció tanácsadója. A hadseregben kialakult súlyos helyzetet azzal magyarázza a vezérőrnagy, hogy „védelmi kérdésekben teljes az anarchia” és a vezetésnek nincs letisztult honvédemi koncepciója. A már eddig aláírt szerződések kövekeztében Oroszország képtelenné vált egy esetleges agresszió elhárítására — mondja Koloszkov. Súlyosan megsértik a nukleáris fegyverek biztonságos őrzésének szabályait. Ilyen körülmények között a szerződés ratifikálása az amúgy is törékeny paritás megbontása miatt igen súlyos következményekkel járna. A tábornok szigorát némiképp enyhítette Germagyij Szajenko, az Oroszország kommunistái frakció vezetője, aki szerint „ők csak akkor fognak tiltakozni a szerződés ratifikálása ellen, ha nem veszik figyelembe a megállapodáshoz fűzött megjegyzéseiket”. Ilyen előzmények után egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a világ biztonsága szempontjából fontos szerződés csakúgy nem emelkedik törvényerőre, mint a közmúltban aláírt magyar— orosz államközi megállapodás. AN HÍRPANORÁMA VÉDELMI KÉRDÉSEKBEN TELJES ANARCHIA Jelcin, Bush és Sziszüphosz Aki a minap meg akarta ölni Borisz Jelcint — Ivan Kislov ezredes, amatőr (?) orvgyilkos zsebkéssel kísérelte meg bevésni nevét a történelembe, ez azonban nem sikerült FOTÓ: REUTER