Pesti Hírlap, 1993. szeptember (2. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11 / 212. szám

2. (152.) ÉVFOLYAM 212. SZÁM 1993. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT Pestig Hírlap „Rendszeresen járok lakossági fórumra. Amit csinálok, amit a tes­tület csinál, az egybevág a vásárhelyiek többségének elképzelésével. Engem a város inspirál. Vitathatatlan, hogy Hódmezővásárhelyre az elmúlt évtizedekben nem az általam meghonosítani kívánt szem­lélet volt a jellemző. Polgármesterré választásommal egyidejűleg a város vezetésében száznyolcvan fokos fordulat állt be. Például nem volt megszokott dolog a városban, hogy nyírják a füvet, rendben tartják a parkokat, falast ültetnek...” — fejtegette Rapcsák András. BÁNHIDAI KÁROLY—MATÚZ GÁBOR — Ezért még nem támadnák... — A zöldterületi programot, 120 millió forintos költségvetéssel, négy évre, a testület jóváhagyta. Egy kereszténydemokrata képviselő szá­jából a következő hangzott el: ezért a polgármestert föl fogják akasztani. — Pontosan miért? — Mert zöldterületi programot terjesztettem be, aminek a megvaló­sítása pénzbe kerül. „Miért nem osztjuk szét azt a pénzt?”, kérdezte a képviselő. , — Kiknek kellene szétosztani ? — Mit tudom én, szociális segély­re, akármire... Hódmezővásárhely az ország legmélyebben lakott tele­pülése. A tanyavilág lerombolásával, a mezőgazdasági nagyüzemek kiala­kulásával az erdősávokat kinyírták. Az Alföldön fölkapja a szél a port, és itt, a városban lerakja. Hódmezővá­sárhelyen az országos átlagot messze meghaladó a felső légúti megbetege­dések száma. A túlélés egyik biztosí­téka, hogy megfelelő zöldterületet hozzunk létre. — Nem túl gyorsan akar változtat­ni? — Nem. Ez a város egy civilizált, fölkészült, okos Paraszt-Párizs. Ezzel a névvel a múlt században tisztelték meg Hódmezővásárhelyt. Itt több mint száz olvasókör működött, me­lyekben ezek az úgynevezett parasz­tok a modern magyar és európai kultúrával ismerkedtek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a rend­szerváltás óta már mintegy hetven civil szerveződés jött létre, pártoktól elkezdve a szegények, a nyugdíj nél­küliek országos szervezetéig, és 13 olvasókör is. MAGISZTRÁTUS A VÁROS FELETT — A munkámat segítendő egy ta­nácsadó testületet hívtam életre. A város általam megkeresett tekinté­lyes polgárai kivétel nélkül szerepet vállaltak benne. A magisztrátus olyan emberekből áll, akik a politi­kai életben közvetlen módon nem kívántak részt venni, nem akarták feladni a hivatásukat, kockáztatni a biztos egzisztenciájukat. Részvételük e tiszteletre méltó társaságban egy­fajta elkötelezettség a nevemmel fémjelzett kurzus mellett. Ez pedig nagy szó. — Mennyi pénzért ? — Társadalmi munkában. — Kit nevez ön tekintélyes polgár­nak? —­ Orvosokat, ügyvédeket, mű­vészeket... A magisztrátusban, ahol várospolitikát kell bírálni és megha­tározni, nem biztos, hogy egy segéd­munkás vagy egy mezőgazdasági munkás tud segíteni. — Az okos paraszt nem lehet tekin­télyes polgár? — De jó volna, ha lennének ilye­nek... JOGÁSZ A HALÁLFÜLÉN — A csokornyakkendős stílusával va­lahogy nem illik ebbe a környezetbe... — Még senki nem rótta fel ne­kem, hogy csokornyakkendőt vise­lek. Nincs problémám a vásárhelyi polgárokkal. Nekem ebben a város­ban a Meridián Közvéleménykutató szerint 93 százalékos az ismeretsé­gem, a lakosok 86 százaléka még a keresztnevemet is ismeri. — Az ötvenháromezerből csak nyolc emberrel, a dühödtek csoportjá­val van problémája ? — Velük sincs. Sőt, kifejezetten örülök annak, hogy létezik ez a cso­port, amelyik állandóan bírálja az intézkedéseimet. Szükségem van er­re a kontrollra. Arra viszont nincs szükség, hogy különböző pesti poli­­tikusocskák kisded játékaikba kény­szerítsenek. Én ezekkel ugyanúgy bánok, mint a Somogyi úrral, akit el­küldtem a halál fülére. — A nyolcak vezette puccs után el­beszélgetett ezekkel a képviselőkkel, miért is támadják? — Azt mondták, hozzátartozik a demokratikus játékszabályokhoz. Ha úgy érzem, a lakosság meg a képviselő-testület többsége ellenem van, nem azonosul az általam kitű­zött célokkal, akkor fütyürészve le­mondok. De nem erről van szó. Az első félév után azzal támadtak, hogy diktátor, monarcha, Dzsingisz kán vagyok. Akkoriban drasztikusan kel­lett fellépni. A városnak nem volt ve­zetője, útmutatás, irányvonal nélkül működött — ahogy működött — az apparátus, helyre kellett billenteni a hivatalt. Azóta nem vagyok diktátor, azóta nem tudom, mi vagyok. Amíg én ülök a polgármesteri székben, az engem támadó politikai irányvona­lakat nem hagyom érvényesülni. Ezt értsék már meg. A megyei közgyűlés elnökével is ezért kerültem ellentét­be. Nem vagyok hajlandó újra bele­menni a régi tanácsi rendszerbe, és nem lesz még egyszer megyei ta­nács, ő nem lesz tanácselnök. És az általa képviselt retrográd politikai erőket nem engedem labdába rúgni Hódmezővásárhelyen. — A nyolcak csoportja nem hozott fel egyetlen olyan vádat sem, ami a fe­gyelmi vizsgálat során bizonyosságot nyert? — A képviselőktől vagy a vádló­imtól elvárom, hogy mutassák meg a hibáimat. De azt kell mondanom, a több mint egy hónapig tartó vizsgá­lódás során semmit nem találtak, a város hempergett a kacagástól. Annyira abszurdak voltak a vádak. Nem vagyok szent, a vizsgált két és fél éves időszak alatt millió hibát el­követhettem, de egyetlenegy olyat nem tudtak felhozni, amire a balhét lehetett volna alapozni. — Azzal is megvádolták, hogy a hatalmába kerítette a városi újsá­got... — Politikailag befolyásolom, azt is mondták. A következő van az új­sággal: ez egy önálló kft., aminek többségi tulajdonosa a város. A kft. felszámolás alatt áll, mert balf... mó­don csinálták. Az újságírók nem az után kapták a fizetésüket, ami meg­jelent, hanem amit leírtak. Vidáman elvoltak egymás között, úgy 80 ezre­ket kerestek. Miért nem idejönnek újságírónak maguk is? — És?... — A lapnak nincs olvasótábora. Ezerötszáz példányban jelent meg. Miközben a Szegeden kiadott Délvi­lág Vásárhelyen 11 ezer példányban fogyott el. Csak teljesítményért va­gyok hajlandó fizetni. Nem érdekel, hogy vörös újság vagy zöld újság. Egy számít: a város lakosságát ér­­dekli-e vagy sem. Ha igen, úgyse tu­dok beleszólni, hiszen akkor megve­szik. Most ha ingyen adnák, akkor se kéne. Mert rossz. HARCBAN A MEGYÉVEL — Nagyon sok vádat kaptam amiatt, hogy eladósodik a város. Mit jelent az, hogy egy város eladósodik? A sa­ját bevételei. Az, hogy csatornát épí­tünk, infrastruktúrát készítünk elő, azt jelenti: a polgárok is gazdagod­nak, az ingatlanaik, életkörülmé­nyeik sokkal jobbak lesznek. A meg­roggyant ipar nagy teher az önkor­mányzatnak. Ezért nagyon fontosak a beruházások, mert csökkentik a munkanélküliséget. Az infrastruktu­rális beruházások városi méretben fizetőképes keresletet jelentenek. Évente 700-800 millió forint jut be­ruházásra, amelynek jó része pályá­zatok útján a helyi vállalkozókhoz kerül. — Hódmezővásárhely megyei jogú város... — Ez a problémák egyik forrása. Igaz, amikor én még nem voltam polgármester, akkor a jelenlegi me­gyei közgyűlési elnök tagja volt a vá­sárhelyi képviselő-testületnek. Az ő javaslatára a testület nem pályázott a megyei jogért. Amikor ezt a döntést követően egy héttel polgármesterré választottak, az első dolgom volt megmagyarázni a képviselőknek, mit jelent a megyei jogú városi cím. A parlamenti szavazás előtt egy fél órával faxoltam el a Belügyminiszté­riumnak, hogy a vásárhelyi képvise­lő-testület mégiscsak megpályázza a megyei jogot. Az elnök szinte hiszté­riás rohamot kapott, úgy próbálta rávenni a képviselőket, ne szavazzák meg az előterjesztésemet. Azzal, hogy megkaptuk a megyei jogot, a megye nem tud beleszólni Vásár­hely életébe, Hódmezővásárhelytől nem lehet elrabolni a pénzt, a va­gyont. Hozzánk jönnek a kis­telepü­lések azzal, hogy a megye nem járul hozzá a céltámogatásukhoz, kérik, mi segítsünk. Úgy gondolom, ezzel a munkámat ismerik el. A jelenlegi rendszerben a megyei önkormány­zat vezetője nem áll közvellen kap­csolatban a lakossággal. Nevetséges, hogy az önkormányzati törvényben ugyanolyan minősítést adnak neki, mint a települési önkormányzatok­nak. Nem demokratikus választás útján létesült. Nevezze ki a kormány a megyét. Megvan a maga feladata, például a regionális fejlesztés terüle­tén, de ne csináljunk belőle olyat, mint a régi megyei tanács volt. Ott is 95 vagy 99 százalékkal szavazták meg a tanácselnököket, miként most a megyei önkormányzatok vezetői esetében.­­ Nem igazán kedveli a megyei önkormányzatokat, de azt azért nem gondolja, hogy a települések és az egyes minisztériumok között nincs szükség valamiféle nagyobb területi egységet összefogó hivatalra? — A köztársasági megbízotti hi­vatalok jelenleg a másodfokú ható­ság szerepét töltik be. Mint állami hatóság végzik azokat az állami és közigazgatási feladatokat, három megyére kiterjedően, amikre szük­ség van.­­ Nem tisztázott a szerepük. Olyan feladatokkal foglalkozik a me­gyei hivatal, melyek nagy részét a te­lepülési önkormányzatok ugyancsak képesek volnának ellátni. A megye természetesen ragaszkodik a hatal­mához, hiszen évente komoly pénz­eszközökkel rendelkezik. Hódmező­vásárhelyen nagyszámú megyei léte­sítmény található: gyermek­intézmények, múzeum, levéltár... A működtetésükbe egyszerűen nincs beleszólásunk, pedig többnyire a mi embereinkkel működik. A törvény értelmében ezeknek az intézmé­nyeknek a működtetését a város fel­vállalhatná, a képviselő-testület ha­tározatban kérte, arról persze szó sincs, hogy megkapnánk. A megyei elnök hempereg a kacagástól, és ott szabotálja, ahol éri. A közgyűlés uta­sított, hogy minden törvényes esz­közt latba vetve szerezzem vissza a város tulajdonát. Folyamatos ütkö­zési pont. Másik jó példa a múzeum esete. A múzeumban világra szóló régészeti értékek vannak. Persze, nem adják a város kezelésébe, hiába járulnánk hozzá a fenntartásához. Hogy is adnák, amikor a megyei múzeumok vezetője és a megyei ön­­kormányzat elnöke havonta kétszer elutazhat Franciaországba vagy az Egyesült Államokba. Vagy kétmilli­árd forintot nyaltak fel Ópusztasze­­ren az elmúlt években. Politikai köz­pontot csináltak belőle. A megyei el­nökök ott akarnak vért ereszteni ku­pába, mint tették egykoron Árpád vezérei. A mai Magyarországon sokkal többet kell támaszkodni a települé­sekre. Nem szabad föltételezni azt, hogy a települések polgárai még nem felnőttek, és nem tudnak meg­felelően választ adni. Meg kell adni nekik a lehetőséget a regionális szö­vetkezésre. Nem szabad egy merev megyerendszert rájuk kényszeríteni és ott éltetni a régi mókát, hogy „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”. Kapjanak a települések le­hetőséget az önálló döntésekre. Eh­hez szorosan tartozik, hogy lélek­­számtól függetlenül minden telepü­lésen a polgárok közvetlenül vá­lasszanak polgármestert. A polgár­­mester legitimitása valóságos lesz. A polgárokban él ez az igény. — Mihez kezd, ha jövőre nem vá­lasztják újra? — Ismét vállalkozni fogok. Nem félek semmiféle újrakezdéstől. Sőt!... Nem készülök politikusi pá­lyára. Év végéig ráérek eldönteni, hogy mit választok, akár polgármes­terként vagy képviselőként kívánok közéleti tevékenységet folytatni. — A vizsgálat alatt nem gondolt arra, hogy lemond? !— Gondoltam rá. Rendkívül megalázó, alattomos eljárásnak tar­tottam. De ha én akkor felállok, a jó Isten nem mossa le rólam, hogy bű­nös vagyok. Lehet, hogy éppen ez volt a cél. — Most már felállhatna... — Igen, de nem állhatok fel. Még soha, sehonnan nem kellett úgy el­mennem, hogy ne fejeztem volna be, amit elkezdtem. — Te­gyük fel, mégsem az ön elkép­zelései szerint történik minden... — Hogy történhetne máskép­pen? (vége) HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, A SZÁZEZER HOLDAS NAGYBIRTOK 2. Dzsingisz kán Paraszt­ Párizsban — És a megyék? SÁRKÁNY GYÓZÓ RAJZA Kivonat Készült Hódmezővásárhely Me­gyei Jogú Város Közgyűlésének 1993. június 7-én megtartott rendkívüli közgyűléséről készült jegyzőkönyvből 189/1993. 06. 07./Kgy. Tárgy: dr. Rapcsák András pol­gármester ellen indított fegyelmi eljárás megszüntetése Határozat 1.­­ Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése ( 188/1993. 06. 07.)Kgy. sz. határo­zatra tekintettel a dr. Rapcsák András pogármester ellen 1993. április 7-én elrendelt fegyelmi vizsgálatot megszünteti. Utasítja a volt fegyelmi bizottsá­got, hogy az ügyben keletkezett összes iratanyagot, levelezést, hangfelvételt, egyéb anyagot stb. irattározás céljára adja le Novák Imre polgármester-helyettes ré­szére. 2. ) Az ülésen elhangzottak alap­ján a közgyűlés felkérte a jogi bi­zottságot, hogy az ad hoc bizott­ság jelentését, valamint a polgár­­mester tájékoztatását figyelembe véve az eljárás lezárásáról gon­doskodjon. RIPORT 13

Next