Pesti Hírlap, 1993. szeptember (2. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
2. (152.) ÉVFOLYAM 206. SZÁM 1993. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT Pesti Hírlap lCuIu 11IOI in «TOOOMWMMMMOOO'StOOCCMiMOeWMOOMttWO««»: »»»»»»»tWMWtmWWWjmWWKWWStWttWXWtjmwW Turista információ * Tourist information 1052 Budapest, Sütő u. 2.1364 Bp. Pf. 185 Tel.: 117-9800 Fx.: 117-9578 Tx:223086 Újabb egységgel gyarapodott az eddig már 19 irodát számláló országos turisztikai információsiroda-hálózat: a héten a Tisza-tó egyik legnagyobb turistforgalmat lebonyolító városában, Tiszafüreden megnyílt a terület iránti érdeklődőket fogadó TOURINFORM TISZAFÜRED iroda, amely a város önkormányzata és az Országos Idegenforgalmi Hivatal összefogása révén nyitotta meg kapuit a hazai és külföldi turisták előtt, Tiszafüred turisztikai központjában, a Húszéles utca 21/a alatt. Az építészeti megoldásában is különleges irodaépület már az országútról felhívja magára a figyelmet. Az iroda munkatársai — a TOURINFORM országos számítógépes adatbankjával állandó kapcsolatban állva —, önállóan gyűjtik a területükhöz — a Tisza-tó partján lévő üdülőhelyekről is — az idegenforgalmi vonzerőt jelentő nevezetességekről, látnivalókról, programokról, eseményekről és az idegenforgalmi létesítményekről szükséges információkat, és továbbítják a központi adatbank részére az aktuális tudnivalókat. Az irodában többnyelvű információt és prospektust is kapnak az érdeklődők. A Tisza-tó és környéke az ország új üdülőkörzetei közé tartozik, ahol a vendégfogadásra felkészült, színvonalas szálláshelyek, vendéglátóegységek, szolgáltatók várják az érdeklődőket, az utószezonban is. S ha valakinek már nincs szabadsága ez évre és jobban kedveli a nyári üdülést, már jövőre tervezhet. S hogy mit nyújt a Közép- Tiszavidéknek ez a része? A Tisza-tó körüli legfontosabb turisztikai helyekről — a TOURINFORM TISZAFÜRED munkatársai segítségével — készítettünk egy területbemutató leírást. A TISZA-TÓ TELEPÜLÉSEI I. TISZAFÜRED Tiszafüred a Tisza-tó üdülőterületének központja. A Hortobágy puszta faunája, a nádtetős parasztkunyhók és csárdák, a Tisza-tó, amely valóságos horgászparadicsom, egész évben százakat vonz, pihenésre, sportolásra, kikapcsolódásra. Míg Abádszalók és Sarud a zajos vízi sportok kedvező terepe, addig Tiszafüred és környéke a csendes és nyugalmas természeti környezetre vágyó turisták kedvelt helye. Tiszafüred a Tisza-tó természeti turizmusának központja. A horgászok valóságos paradicsoma, de lovaglásra és vadászatra is lehetőségük van az ide látogató turistáknak. Egy eléggé feliszapolódott holtága van a városnak, amelynek kis részén szabad vízi strand működik. Ez a terület egyben vízisport-bázis is, ahol vízisport-eszközök kölcsönözhetők. Mindezeken kívül kiváló termálstrand működik a településen. 39 fokos földes- meszes vize idegrendszeri, mozgásszervi, érrendszeri, csontrendszeri megbetegedések, gerincoszlopi és nőgyógyászati betegségek kezelésére kiválóan alkalmas. A strand melletti járóbeteg-rendelőben egészségügyi szolgáltatások vehetők igénybe. Ilyen szolgáltatás a súlyfürdő, a galvánkezelés, az orvosi masszázs, a víz alatti torna és sugármasszázs stb. Az elszállásolást a Termál, a Horgász és a Tiszaparti kemping, a Flotta ifjúsági tábor, a Füzes panzió és a Fizetővendég-szolgálat látja el. Ha Ön éppen ilyen pihenési és kikapcsolódási lehetőségre vágyik, bővebb felvilágosítást a tiszafüredi TOURINFORM irodától kérhet. Tel: /59/ 351-828 A TISZA-TÓ TELEPÜLÉSEI II. ABÁDSZALÓK A település már a honfoglaláskori időkben lakott hely volt. Ez a község nem dicsekedhet vadregényes hegyekkel, különleges tárgyi értékekkel, mégis vonzó. Vonzását pedig a jellegzetes értékeinek és érintetlen természeti környezetének és a gyönyörű Tisza közelségének köszönheti. A kiskörei vízlépcső megépítésével az abádszalóki tározó öblében mintegy 14 négyzetkilométeres összefüggő vízfelület alakult ki, s az átlagos vízmélység meghaladja a 2 métert. Kiváló lehetőség adódik fürdésre, csónakázásra, vitorlázásra , és évek óta halban bővelkedő horgászparadicsom. Ez a nagyközség a térség egyik leggyorsabban fejlődő települése. Kényelmes szállodák, panziók, kempingek, hangulatos szórakozóhelyek várják az idelátogatókat. A nyári programok igyekeznek minden igényt kielégíteni, színvonalasak, sokrétűek. A terület adta lehetőségeket kihasználva igen sok kül- és belföldi turista keresi fel az Abádszalóki-öblöt. Jelenleg csaknem sértellen a „vad” terület, amelyet egy csaknem 800 méteres partszakaszon elhelyezkedő szabad strand bont meg, ahol egy százhúsz méteres csúszda is helyet kapott — a gyerekek legnagyobb örömére. Keresse fel Abádszalókot! meglátja, nem bánja meg! A TISZA-TÓ TELEPÜLÉSEI III. KISKÖRE Kisköre az Alföld északi részén, Heves és Jász-Nagykun- Szolnok megye határán fekszik. Mellette a Tisza-tó 127 négyzetkilométeres felületű, felduzzasztott víztömege. A községnek turisztikai szempontból fontos szerepe van a Tisza-tó idegenforgalmában. A fokozatosan kiépülő üdülőterület kitűnő lehetőségeket biztosít a pihenésre. Míg a szabad vízi strand a vízi sportok kedvelőit és a fürödni vágyókat várja, addig a szigetek a csendes pihenés lehetőségét biztosítják. A nádasokkal szabdalt, halban bővelkedő partszakaszok a horgászoknak jelentenek igazán kihívást, míg a víz melletti erdők a vadászoknak ígérnek szép zsákmányt. A szabad vízi strand kulturált környezetben várja a fürödni vágyókat, a vízi sportok szerelmeseit, sőt kempingezési lehetőséget is biztosít számukra. A nyár folyamán kulturális rendezvények és sportversenyek megrendezésére kerül sor. Egy új, fejlődő sportág, a triatlon központja Kisköre. Ideális hely a triatlonosok találkozójának. Ezért a szövetség a középtávú magyar bajnokságot itt rendezi meg. A Triatlon mellett a másik fő sportág a tenisz. Öt jó talajú pálya áll a versenyzők és az amatőrök rendelkezésére. A gyermekek az utánpótláskorúak és a felnőtt amatőrök is megtalálják a nekik való versenyeket. Az elszállásolást a szabad vízi és a Saturnus kempingek, a Köti-Vízig motel és a Tisza-tó panzió látja el. Még egy érdekesség: a strand területén rendkívül népszerű az óriáscsúszda, amely izgalmas kanyarok után a hűs habokba röpíti az apróságokat. Napfény, lágy parti föveny, romantika — ez Kisköre! A TISZA-TÓ TELEPÜLÉSEI IV. POROSZLÓ Poroszló jellegzetes Tiszakörnyéki település, amely a víz melletti területeken pihenni vágyók számára nyújt kiváló lehetőségeket. A kikapcsolódási lehetőségek mellett a község természeti értékekben is bővelkedik. Ilyen a Tisza-tavi madárrezervátum és a poroszlói ősszikesek. A madárrezervátum állattani értékei a szürkegém- és a kormorán kolónia, növénytani értékei a mintegy 3 ha területen pompázó tavirózsa és kiszáradt vízililiom. A poroszlói ősszikesek az Alföld egyik legnagyobb túzok-költőhelye. Megközelíthető a 33- as út mellett a 20-as km-nél. A településen egy 1875- ben épült parasztházat tájháznak rendeztek be, amely a paraszti életkultúra lakóépületét mutatja be, mivel a Tisza partján a halászat az ősi mesterségek körébe tartozik. A strandolás és a pihenés mellett különböző programlehetőségek állnak az ideérkező turisták rendelkezésére. Ilyen a lovaglás, túrakocsikázás, a madárrezervátum megtekintése szakvezetővel, csónakázás és horgászat. Az elszállásolást ma még elsősorban a fizetővendégszolgálat látja el. A TISZA-TÓ TELEPÜLÉSEI V. TISZANÁNA Tiszanána Heves megyében, a Tisza-tó északi partján, a Tiszától néhány kilométerre fekszik. A község mindkét temploma barokk stílusú. A régebbi, 1750 körül épült református templom megőrizte a középkori templom néhány részletét is. A római katolikus templom 1784—88 között épült. Érdemes megfigyelni a fő- és mellékoltárát és a kersztelőpultját. A község elsősorban a „lágyturizmus” kedvelőinek nyújt kedvező feltételeket, csendes pihenést biztosítva. A halban bővelkedő, háborítatlan partszakaszok a horgászok, míg a környező erdők és csalitok a vadászok erejét teszik próbára. A községben lovaglási lehetőséget is biztosítanak az érdeklődők számára. Az elszállásolást a fizetővendég-szolgálat látja el. A TOURINFORM JELENTI Tourinform Iroda Szentendrén GALGÓCZY ÁRPÁD (28.) Magyarok a GULÁG-ban Húsz hosszú év... Másnap vasárnap volt, a brigádokat nem hajtották ki dolgozni, én azonban vártam a brigádvezető jelentkezését. Odakint kellemetlen hideg szél hordta a port, s mi egész nap a barakkban maradtunk. Délben meghozták az ebédet: forró, híg káposztalevet és tíz deka péppé főzött zabkását. Ebéd után a helyünkön fekve beszélgettünk, s én felfigyeltem arra, hogy két, meglehetősen fura figura többször végigsétál a hosszú barakkon. Az egyik magas volt és sovány, hosszú, vékony nyakát emeletes, hímzett inggallér takarta, bő szárú fekete nadrágja rogyasztott szárú csizmára omlott. A bizarr képet lángvörös haj és metsző zöld szem tette teljessé, ez utóbbi keskeny, de furcsán széles pofacsontú arcból villogott elő. A másik egy fejjel volt alacsonyabb, és néhány évvel fiatalabb is lehetett. Kerek arcából vidám, ravasz szem nézett a világra, a ruhája szokványos lágerruha volt, talán a fényesre glancolt csizma volt rajta az egyetlen szokatlan darab. Jóval szürkésebb jelenség volt a társánál, és, mintha csak tisztában lett volna ezzel a nem elhanyagolható körülménynyel, egy lépéssel mindig lemaradt. — Kik ezek? — kérdeztem Lacitól miután hangos gitárpengetéssel vagy ötször eltopogtak előttünk. — A magasabbik, a gitáros, az egyik főrabló — válaszolta Laci egészen halkan. — A kisebbik a haverja és egyben a csicskása. Esetleg a felesége. Ezeknél sohasem lehet tudni... A két rabló még vagy háromszor végigtopogott a barakkon. A hosszú olykor furcsa tánclépésbe kezdett, közben jól csengő akkordokat vert a nyakába akasztott gitáron. Amikor ismét a mi szekciónkba értek, hirtelen megálltak és körülnéztek, mintha helyet keresnének maguknak. — Gyere, Szasák, üljünk le Jurkánál — szólalt meg végül a kisebbik, s a hosszú nagylelkűen egyetértett. — Leülünk, Vityák — szólt pattogó hangon, és hatalmasat csapott a húrokba. Tehát a hosszút Szásának, a kicsit pedig Vityának, Viktornak hívják. A rablók kiválasztottak egy magányos fekhelyet, amely az emeletes priccsek mellett magában állt a sarokban. Vadonatúj, tiszta pokrócáról és a fejrészhez helyezett parányi hímzett párnáról sejteni lehetett, hogy nem akárkinek a helye. — Ki fekszik ott a sarokban azon a díszes nyoszolyán? —kérdeztem Lacitól. — Egy harmadik rabló. Jura Kurtmulájevnek hívják, és tatár. Egyébként borbély. Most is a műhelyben van. Ő amolyan közepes rangú rabló. — És ezek hol laknak? — érdeklődtem, mivel a két furcsa szerzet igencsak izgatta a fantáziámat. — Az előtérből nyílik egy kis fülke, mindjárt az edénytárolóval szemben. Ott laknak negyedmagukkal. — Azok is rablók? — kérdeztem fokozódó érdeklődéssel. — Igen. Az egyik sok csatát megjárt pali lehet, mert a jobb lábát minden lépésnél úgy löki előre, mint egy rongydarabot. Úgy is hívják, hogy Lengőláb. A rendes polgári nevét szerintem csak a parancsnokságon tudják. Ezt a hosszú vöröset meg Lordnak becézik, nyilván a nem mindennapi eleganciája miatt. Ha nem vennéd ugyanis észre, pontosan úgy fest, mint egy angol lord... Ezen hatalmasat nevettünk, én meg fejlett vizualitásommal elképzeltem Szását, amint megjelenik a Lordok Házában. A rablók eközben leültek a tatár borbély helyére, és a gitár vidám hangja hamarosan minden zajt elnyomott a tágas teremben. — Szasok, a mienket! — szólalt meg Vitya érzelemtől remegve, és a szemében mámoros vágyakozás fénylett. Szása néhány pillanatra elengedte a gitárt, majd belekezdett egy nagyon szomorú dalba, amelyet szibériai száműzöttek szereztek meg a cári időkben. A dalnak vagy húsz strófája volt, az elsőre a mai napig emlékszem. Hevenyészett fordításban valahogy így hangzana magyarul: Hosszú év választ minket el: Vissza már nem tér hozzám az élet, Olyan szerelem meg nincs, amely Ennyi év után is újraéled!... Szép volt a dal. S a két rabló szépen, szívvel énekelte. Szerelemről szólt, asszonyról, elhagyott gyerekről, békés tűzhelyről, otthonról. Közben odakint egészen besötétedett, már égtek az őrtornyok reflektorai, a benti villanyt azonban senki sem kapcsolta fel. Mindenki élvezte az alkalmi koncertet. Megrendülten hallgattam én is a furcsa, szomorú, idegen melódiát, hiszen nekem is volt otthonom, szerelmes voltam én is, és meglehet, hogy húsz évig hozzám sem tér vissza az élet... — Gyerünk a vacsoráért! — hársam hirtelen a kiáltás, és valaki felkapcsolta a villanyt. Ha nem lettünk volna olyan éhesek, a pokolba kívántuk volna az illetőt a vacsorával együtt. A vacsorára várt forró káposztáié azonban a gitárszónál is többet ért, a barakk egyellen pillanat alatt megbolygatott hangyabolyhoz lett hasonlatos. Laci is felugrott, s nemsokára leveses hordók tompa döngése hallatszott be a barakk előteréből. A hatalmas helyiséget erős villanyfény világította meg, amely a legtávolabbi zugokba is behatolt. Mindenki a helyére ment, készülődött a vacsorához. Hamarosan megérkeztek Laciék is, és az ablak előtt letették a hatalmas hordót. Ahogy leemelték a fedelét, sűrű párafelhő csapott a mennyezetre, és a helyiséget átható, romlott káposztaszag töltötte meg. Vacsora után, nem sokkal barakkzárás előtt megérkezett Szása Lordék házigazdája. Jura Kurtmulájev, a nemrég még törvényes, ám a körülmények hatására szukává vált rabló alacsony termetű, fürge járású fiatalember volt. Élénk fekete szeme, fekete haja és kiálló pofacsontjai első pillantásra nyilvánvalóvá tették származását. Bozontos prémsapkával a fején és íjjal a kezében semmivel sem vált volna ki Batu kán harcosai közül. Jura a helyére sietett, és kitörő örömmel üdvözölte Szása Lordékat. Sokáig hadarva mesélt nekik valamit, nyilván a nap történéseiről számolt be a figyelmesen fülelő két havernak. Feltűnt, hogy gyakran emleget valami Misát, bár a beszámoló többi részét nem értettem. — Ki az a Misa? — érdeklődtem a szintén élénken figyelő Lacitól. — A főgóré! Miska Csecsen, a kaukázusi származású huszonötszörös rablógyilkos. Ő nem nálunk lakik, ha jól tudom, a legtávolabbi barakk, a 84-es mindenható főnöke. Ez, persze, nem akadályozza abban, hogy rablóvezéri funkcióit gyakorolja. Egyébként igen jellegzetes figura. Vagy 190 centi magas, széles vállú, bivalyerős izomkolosszus. Igazi ősember. Félállat. Látod, róla lehetne igazán jó portrét rajzolnod. No, ne félj, hamarosan úgyis megismerkedsz vele. Hamarosan meg is ismerkedtem. De akkor még nem is sejthettem, milyen szerepet játszik majd az én lágeréletemben Miska Csecsen, a rettegett kaukázusi főrabló... (folytatjuk) MAGAZIN 27