Pesti Hírlap, 1993. november (2. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti *H Hirlap 2. (152.) ÉVFOLYAM 254. SZÁM 1993. NOVEMBER 1., HÉTFŐ HÍREK — Az észak-írországi válság rendezésére tett óvatos kísérletet pénteken John Major brit és Albert Reynolds ír miniszterelnök, a brüsszeli EK-csúcs közben tartott különtalálkozóján. Egyelőre inkább csak abban egyeztek meg, hogy mit nem csinálnak a béke érdekében, s megállapodtak abban is, hogy ha megszűnik az erőszak Észak- Írországban, akkor „új ajtók” nyílnak meg a rendezésre. Protestáns terroristák hét embert lelőttek az északírországi Londonderry közelében. A sebesültek száma tizenegy. A gyilkosságot az egyik magát koronahűnek valló, illegális protestáns terrorszervezet vállalta. Közleményükben azt írták, hogy ez is bosszú volt az Ír Köztársasági Hadsereg múlt szombati belfasti merényletéért, amelyben tízen meghaltak. Szlovákia és Ukrajna széles körű megállapodást írt alá a katonai együttműködésről. Imrich Andrejcák szlovák védelmi miniszter pozsonyi sajtóértekezletén elmondta, hogy a megállapodás értelmében a két ország fegyveres ereje alkatrészekkel látja el egymást, és határátkelőhelyeket nyitnak. A közép-amerikai országok gazdasági közösségének megteremtéséről szóló jegyzőkönyv aláírásával és egy váratlan, Clinton amerikai elnöknek címzett felhívással ért véget Guatemalavárosban a térség államfőinek csúcsértekezlete. A résztvevők szót emeltek a haiti és a kubai demokrácia érdekében is. További államigazgatási és gazdasági reformintézkedéseket vezet be a heteken belül kubai kormányzat — jelentette be Carlos Lage, a minisztertanács titkára, a Kubai Kommunista Párt gazdasági ügyekért felelős PR-tagja a Granma pártlapban közölt interjújában. — A kuvaiti bíróság karácsonyra halasztotta az ítélethozatalt annak a 11 iraki és három kuvaiti vádlottnak az ügyében, akit azzal gyanúsítanak, hogy áprilisban merényletet terveztek George Bush volt amerikai elnök ellen. Szerencsés véget ért vasárnap virradóra az az akció, melynek során Nizzában egy fegyveres férfi behatolt a helyi ideggondozó épületébe, s ott három embert túszul ejtett. Öt és fél órás tárgyalás után a rendőröknek telefonon sikerült őt rábeszélni a megadásra. A három túsznak nem esett bántódása. Az algériai rendfenntartó erőknek szombaton sikerült kiszabadítaniuk azt a két francia férfit, akiket ismeretlen tettesek egy héttel ezelőtt raboltak el Algír központjában. A velük együtt elrabolt francia nő holléte azonban még mindig ismeretlen. A palesztin—izraeli megállapodást ellenző, fundamentalista Hamasz elismerte, hogy emberei ölték meg, majd égették el a ciszjordán Bét-Él helységben elrabolt zsidó telepest. Egyiptomban egy katonai bíróság szombaton államellenes összeesküvés és gyilkosság vádjával halálra ítélt 8 muzulmán szélsőségest. A bíróság hat iszlámistát életfogytiglani, 26-ot háromtól 20 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott, 15 vádlottat pedig felmentett. Többszöri sikertelen szavazás után végül Nigériát választották meg az ENSZ- közgyűlés ülésszakán a Biztonsági Tanácsból most távozó öt nem állandó tag ötödik „cserepartnerének”. ÚJABB MOZGÓSÍTÁS HORVÁTORSZÁGBAN A „globális” megoldás esélye Zágrábban a hét végén lázas diplomáciai tevékenység folyt, a témáját azonban a tárgyaló felek egyelőre titokban tartják. A tárgyalásokon jelen volt Thimothy W. Wirth, a State Department tanácsosa, Clinton amerikai elnök és Warren Christopher külügyminiszter személyes képviselője is. KALAPIS RÓKUS, ZÁGRÁB ) azért érkezett Zágrábba, hogy Franjo Tudjman köztársasági elöknek és Male Granic külügyminiszternek „jelenlétével is kifejezze az amerikai adminisztráció aggódását a térségben tapasztalható humanitárius katasztrófa miatt, s hogy egyúttal köszönetet mondjon Horvátországnak a menekültek százezreinek befogadásáért”. Hans Stercken, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke is tiszteletét tette a horvát köztársasági elnöknél és a külügyminiszternél. Rövid nyilatkozata értelmében a Tudjman által bejelentett kezdeményezés — melynek célja a horvátországi és bosznia-hercegovinai válság békés rendezése — elégedettséggel tölti el. Szerinte Németország támogatni fogja e horvát kezdeményezést. Nem hiányzott Zágrábból Thonald Stoltenberg, a Jugoszlávia békekonferencia társelnöke sem. A csütörtöktől szombatig tartó „átjáróház” — Stoltenberg vasárnap Belgrádban is tárgyalt — ismét csak a lapunkban napvilágot látott háttérinformációt igazolja, azt, hogy nem elképzelhetetlen: a válság rendezés előtt áll. Hírek szerint a nemzetközi diplomácia még a szerbiai választások előtt igyekszik Milosevicet rábírni a „globális megoldás” elfogadására, még mielőtt sikerül uralmát ismét megerősítenie Kis-Jugoszláviában. A hírek szerint a globális megoldás lényege az, hogy Horvátország visszanyeri területi épségét, Karadzic boszniai állama csatlakozhat Nagy Szerbiához, míg a muzulmán és a bosznia-hercegovinai horvát köztársaság új államalakulatot hoz létre, valószínűleg Boszniahercegovinai Unió néven. A nagy sürgés-forgás célja igencsak konkrét, amint arra többek között Jure Radic, a köztársasági elnök kabinetfőnöke és Vadimir Deutsch, horvát evangélikus egyházi vezető is felhívta a figyelmet. Radic így Slavon Brod-i látogatása folyamán ígéretet tett a köztársasági elnök nevében, hogy hamarosan eljut a Horvátország és Bosznia- Hercegovina határán fekvő városba, méghozzá a „Zágráb— Slavon Brod autópályát használva”, míg Deutsch azt üzente a zágrábi Vecernji List olvasóinak, hogy 1994-ben már a felszabadított Ilokon fogják ünnepelni a reformáció napját. A helyzet komolyságát bizonyítja egyúttal az is, hogy — nem hivatalos értesülések szerint — Horvátország ismét mozgósított, ennek egyik célja az lehet, hogy nyomást gyakoroljanak a megszállt területeket bitorló szerbekre az autópálya mielőbbi megnyitása érdekében, míg a második, hogy megelőzzék azokat az esetleges elkeseredett akciókat, melyeket Belgrád a horvátországi megszállt területekről való nyár lemondása esetében szerb részről nem lehet kizárni. FOLYTATÓDIK A GAMSZAHURDIA-ERŐK TÁMADÁSA A száműzött elnök visszatért Grúziában szombat hajnalban folytatódott a száműzött elnök, Zviad Gamszahurdia erőinek ellentámadása. A tbiliszi belügyminisztérium közleménye szerint visszafoglalták a kormányerőktől Szenaki városát. A támadás következtében több polgári személy életét vesztette, illetve megsebesült. A kormányerők elhagyták a várost. Zviad Gamszahurdia erői a grúz csapatok abháziai veresége után fordultak ismét Eduard Sevardnadze ellen, s az államfő megdöntésére indított támadás során elfoglalták Nyugat-Grúzia nagy részét. Az orosz fegyverutánpótlást élvező kormányerők október közepén indított ellentámadása során Gamszahurdia erői sorban feladták a nyugat-grúziai településeket. Már-már úgy tűnt, hogy Sevardnadze erői visszafoglalják Zugdidi városát, Gamszahurdia híveinek központját, amikor grúz állítások szerint a hét közepén abháziai és észak-kaukázusi fegyveresek érkeztek Gamszahurdia fe Sére, s előbb di előtti utolsó városból, Hobiból, majd Szenakiból is kiszorították a kormányerőket. • Szemtanúi beszámolók szerint a kormányellenes erők valóságos vérfürdőt rendeztek Szenakiban. A kormánykatonákon kívül a város számos polgári lakosát is lemészárolták. Ezt Eduard Sevardnadze grúz államfő közölte. Eközben Zviad Gamszahurdia felhívást intézett az orosz vezetéshez, követelve, hogy vonják ki az fotó archív orosz csapatokat Pofi városából, és ne támogassák Sevardnadze „népellenes rendszerét” Az oroszellenességéről ismert Gamszahurdia az orosz csapatok grúziai jelenlétét egyben az ország belügyeibe való beavatkozásként értékelte, hírösszefoglaló LENGYEL VÁLTOZAT OROSZORSZÁGBAN? Korán örülnek a reformerők MTI: Oroszországban mind többször hangzik el, hogy a reformpárti erők képtelenek megegyezni egymással, és megosztottságuk miatt könynyen előfordulhat, hogy az új parlament — összetételénél fogva — ismét képtelen lesz a megfontolt reformpolitika továbbvitelére. Két vezető orosz politikus, Jegor Gajdar, a kormányfő első helyettese és a Jelán elnök közvetlen környezetéhez tartozó Mihail Poltoranyin egymástól függetlenül ugyanerről beszélt a hét végén. Jegor Gajdar az orosz tévé műsorában figyelmeztetett rá: korántsem igazolja a tényleges helyzet a reformerek diadalittasságát a választások előtt. A reformerek ugyanis képtelenek egymással megegyezni, s ebből adódóan rengeteg választási tömböt hoztak létre, ami korántsem az erejüket jelzi, különösen ha az ellenzék, mindenekelőtt a kommunisták egységesen lépnek fel. A reformerők közötti ellentétekért Gajdar szerint nagy árat kell majd fizetni, ha az új parlament ismét képtelen lesz az átgondolt gazdaságpolitika megvalósítására. Gajdar hangsúlyozta, hogy az általa vezett Oroszországi Választás elnevezésű szövetség több sikertelen kísérletet is tett a hozzá közel álló tömbökkel, így a Szergej Sahraj, illetve a Grigorij Javlinszkij nevével fémjelzett tömörülésekkel való megegyezésre. Egy sajtóértekezleten ugyanezt válaszolta a Oroszországi Választással és többi reformer tömbbel folytatott tárgyalások kapcsán Gavril Popov, Moszkva volt polgármestere. Az Oroszországi Demokratikus Reformok Mozgalmának, másként a Szobcsak-Popov-Jakovlev tömbnek az egyik alapító tagja ugyanakkor nem zárta ki, hogy a választások közeledtével esetleg mégis sikerül valamiféle megegyezésre jutni a reformerőknek és egymás esélyeinek rontása helyett közös jelölteket indítani. Megfigyelők szerint ennek különösen az egyéni, választókerületekben van jelentősége, ugyanis a parlament 450 tagú alsóházának felét, 225 képviselőt pártlista alapján, másik felét viszont egyéni választókerületekben választják meg, s ha nem sikerül közös jelölteket találni, könnyen lehet, hogy az egységes ellenzék jelöltjei kerekednek felül. Erre utalt Mihail Poltoranyin, a Szövetségi Tájékoztatási Központ vezetője is, aki szerint a „lengyel változat ismétlődhet meg” Oroszországban, ha reformerők megosztottan indulnak neki a választásoknak. JUGOSZLÁVIA A SZAKADÉKBAN Az infláció rekorderei — Mi még a márkát is devalválni tudjuk — mondja nem kis iróniával a jugoszláv állampolgár, ahol a piacon próbálja beszerezni a betevőt Az árak ugyanis márkában számolva is emelkednek, hiszen a parasztok bekalkulálják, hogy az újratermeléshez szükséges minden anyagot úgyszintén márkában, a feketepiacon tudják beszerezni. FRIEDRICH ANNA, ÚJVIDÉK így történhet meg, hogy egy hónap alatt a bontott csirke kilója 2 márkáról 4-re emelkedett, az üzletekben pedig igaz, dinárban kifejezve egy kiló marhahús már 8 márkába kerül, míg egy hónappal ezelőtt 2,5 márkáért lehetett venni. Ugyanez a helyzet a sertés élősúlyával is. Egy hónappal ezelőtt a falvakban még 1 márkáért is hozzá lehetett jutni, most már 3-ért számolják. Beköszöntött a teljes nyomor. Az átlagember havi járandósága alig közelíti meg a húszmárkányi dinárösszeget, s életművésznek számít az, aki ilyen körülmények között nem éhezik. A dinár már régen nem alapvető fizetőeszköz Kis-Jugoszláviában: a becslések szerint 2 milliárd márka van közforgalomban. De kinek is kellene a dinár azon kívül, hogy azonnal elköltse? A napi infláció ugyanis 10,5 százalék, az októberi havi infláció pedig elérte az 1 ezer 900 százalékot. De a jugoszlávok újabb világrekorddal is dicsekedhetnek: a múlt év októberéhez viszonyított évi infláció megközelíti a 2 milliárd százalékot! Ilyen ütemben nem győzi a belgrádi pénznyomda sem, így történt meg csütörtökön, hogy a nyugdíjasok hiába álltak sorban a bankok előtt már hajnalban az esedékes nyugdíjrészletért. A legtöbb újvidéki bank már a reggeli órákban bejelentette, hogy nincs pénze. A becslések szerint a nyugdíjak kifizetése öt napig tart — addig pedig megeszi az infláció. ÉRVÉNYBE LÉP A MAASTRICHTI SZERZŐDÉS A jómódú feltétel folytatás az 1. oldalról Az Európai Közösség megjelölés mától — tulajdonképpen — már a múltat jelzi, amelyet a jövőt mutató Európai Unió elnevezés vált fel. Tekintettel azonban, hogy a maastrichti szerződésben foglaltakat a tizenkét tagállam egységesen, teljes egészében még nem vette át, az Európai Közösség elnevezés használata nem jelent politikai tájékozatlanságot. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miként nevezik a „gyereket”. Sorsa igazán nem a nevétől függ. Európa erejét, jövőjét egyedül az szabja meg, hogy építői az elgondolásokból mennyit tudnak a gyakorlatba átvinni. Szépen fogalmazott nyilatkozatok — természetesen — a brüsszeli csúcsértekezlet koreográfiájából sem hiányoztak. — Vagy együtt rágjuk át magunkat a nehézségeken, vagy közösen bukunk el! — ezt a közösségi szellemet hirdető mondatot... John Major brit miniszterelnök fogalmazta meg, aki még ugyanabban az órában — szűkebb „családi körben” — a szigetországbeli újságírók előtt arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, amelyet London szerint az egyre izmosodó Párizs—Bonn tengely — olykor valóban erejét fitogtató — közös politikája jelent. A betegeskedő Európa doktoraként Jacques Delors a brüsszeli bizottság elnöke beszélt. A tervekben soha sem szűkölködő Delors elnök, akinek csúcsvezetői megbízatása 1994 végén jár le, ezúttal azt javasolta, hogy a Tizenkettek a soron következő öt esztendőben 135 milliárd ECU-t (!) fordítsanak elsősorban a közlekedési hálózat és az energiaforrásokat biztosító szektorok fejlesztésére, korszerűsítésére. „Doktor” Delors véleménye szerint ez az egyetlen lehetősége annak, hogy az Európai Közösséget, vagy ha úgy jobban tetszik, az Európai Uniót összeomlással is fenyegető munkanélküliség elengedhetetlenül szükséges felszámolása kezdetét vehesse. 135 milliárd ECU rengeteg pénz! Ehhez a tervhez — érthetően — a közös anyagi terheket vállalni, elviselni képes tagállamok szükségesek. S éppen ezért, a „jómódúság” mint nélkülözhetetlennek tűnő feltétel annak is irányt szab, hogy Brüsszel (szavakban bármit is hirdet) milyen irányban szándékszik kapuját kinyitni. Minden hurrá-politika tehát a csalódások forrása lehet. Dédanyáink gyertyái MUCSI GÉZA Mostanában temetőkben barangolok csemetémmel. Családi kripták, keresztek, mécsesek és krizantémok között bandukolunk. Bámészkodunk és halottainkra emlékezünk. Minden mécses, minden gyertya ég valakiért, valakikért. Anyákért, apákért, dédanyákért, barátokért, egyáltalán, az emberért. A Golgotánál mi is mécsest gyújtunk. Kiért ég a mécses, kérdi a csemete, s én válaszolok. Azokért, akiket szerettünk és szeretünk, de nem itt nyugszanak, hanem más temetőben, más vidéken, más tájakon, más országban, de lélekben mégis a mi kis közép-európai talajunkban. Egyik dédanyád például Szegeden született ugyan, de Horgoson halt meg, a másikat Bácska szülötteként Kanizsán temettük el. A harmadik dédidőt, aki szintén magyar állampolgárként Újvidéken született, szerb állampolgárként és magyarként ugyancsak Újvidéken temettük el. A negyedik dédid pedig — akit nem ismertél — Cegléden született, Zentán ment férjhez és most itt nyugszik Óbudán. Ide hoztuk a virágot... A határok rugalmasabbak, mint a sírok. Azonban semmi sem örök. Csak a mécses, amelyet újra és újra égetünk. A gyerek érti is, meg nem is — sokan így vagyunk ezzel. A mi kis Közép-Európánkban csak nagy ritkán adatott meg, hogy békében éljünk. Hogy ne vándoroljunk, szökjünk, meneküljünk onnan ide, innen oda. Valaki és valami elől, vagy miatt. Szétszóródtunk és gyertyát gyújtunk egymásnak. Most a Golgota előtt ezt a mécsest nézzük, mely a mieinknek ég. Méltóságteljesen állunk előtte. Aztán összeér tekintetünk. Összemosódik egymással a múlt és a jövendő.