Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1928-07-01 / 27. szám

1928 július 1. A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 3 tette, csak a halál. A Rátkai nagyszerű karriere is akkor kezdődött. A közöttünk kifejlődött újtársi szeretet, szolidaritás, mely egész a barátságig fokozódott, szintén akkor kezdődött. Arról is azt hittem, hogy a csak a halál tépheti szét. Rátkai azonban fürge lábaival elibe táncolt a halálnak. A Tüskerózsa előadásai alatt történt meg velem az, ami a pályámon alig-alig, hogy megbetegedtem, tüszős mandulagyulladást kaptam és le kellett mondanom az előadást. Pár napig harminckilencfokos lázzal játszottam, de aztán a végén mégsem bírtam. Ezzel aztán a siker is készen volt. Azután Verő György „Göre tábor Budapesten“ című hallatlan mulatságos revüjét játszottuk, melynek nagy sikere volt. Mikor a szezon végén megcsináltatta Beöthy a kimutatást, láttam, hogy a kivánt átlag megvan, megvan a kétséges népszerűség, sőt még két egész koronával többet is tesz ki, mint a régi fixgázsim volt. Boldogan mentem tehát nyaralni és ősszel, mint akinek teljesen rendben van a szénája, jókedvűen jöttem vissza aSirály Színházhoz a „Víg özvegy“* reprizére, meget Ráthonyi Ákossal játszottam. Felejtheteten, kedves, úri Ráthonyi Ákos ... Akkoriban óriási siker volt Bécsben Oscar Strauss „Varázskeringő“ című operettje. Beöthy nagyon forszírozta, hogy a Víg özvegyeprize után a Varázskeringő kerüljön színre, mit én semmi körülmények között nem akartam első újdonságomnak eljátszani. Első újdonságul Verő György „Falusi madonna“ című operettjéhez ragaszkodtam. Beöthy többször figyelmeztetett, hogy gondoljam meg, mert esetleg rossz vége is lehet. A Varázskeringő biztos siker és már várják Budapesten. Ráér a Falusi Madonnával majd a Varázskeringő után kiölni. Én ellenben hajthatatlan voltam. Semmiért a világon nem szereztem volna meg az én nagyszerű Verő barátomnak azt a keserűséget, hogy a megígért terminust ne tartsam meg. 1907 november 6-án meg is volt a premier. Nagyon érdekes volt. Fontos fordulópontja életemnek. A darab nagyon kedves, épkézláb história volt, a szerep brilliáns. Gondolom, a Falusi madonnában játszott először Hajós Mici. Alacsony, ,feketehajú, majdnem kellemetlen lány volt, aki előszeretettel tornázta magát mindnyájunk orra elé. Mikor aztán évek múlva Amerikában láttam, meg voltam lepve, mennyire kikupálódott. Egy úgynevezett nagystílű művésznő soha sem esz belőle, de az talán már sok is volna egy olyan filigrán kis nőnek Nem is bírná elviselni. A Falusi madonna sikere egyike volt aegnagyobb és legtombolóbb estéknek. Negyvenszer és ötvenszer hívtak a lámpák elé. Soha olyan nyugodtan nem aludtam, mint azon az éjszakán. Úgy éreztem, hogy teljesen rendben van a szénám. Másnap már fél hétkor bent volam az öltözőmben, jó kedvem volt, a kritikák nagyszerűek voltak, szóval egy nagyszerű siker minden előzetes jelét láttam és éreztem. Mikor a harmadik csengetés után kimentem a színpadra és a függönybe vágott lyukon a nézőérre néztem, elállt a lélekzetem. A szívverésem. A színház üres volt. Kérdeztem az ügyelőtől, hogy nincs-e valami tévedés, nem csengetett-e így kicsit korán? Erre azt a választ kaptam, hogy ellenkezőleg, későbben. A Falusi madonna második előadásán a Király Színházban nem volt egy fél h* sem. Első második félháza életemnek. Remélem, az utolsó ismert azóta sem fordult elő. Soha sem fordult elő, hogy a második házam üres lett volna. Mintha szívén szúrtak volna, úgy rohantam az öltözőmbe és ordítottam, hogy hívják le Beöthyt. Beöthy a legnagyobb izgalom közepette meg is érkezett. Magától jött. Tudta ő azt jó£ hogy jönni kell. Mintha tegnap történt volná, olyan világosan látom, mikor az öltözőmbe belépett, kezében a Varázskeringő szerepével, melyet elém tett az asztalra, persze megint fütyörészett, míg végre a következőket mondta: — Nincs semmi baj. Fel a fejjel. Itt van ez a nagyszerű darab és ez a nagyszerű szerep. Egész szezonban nem fogsz egyebet játszani, olyan sikered lesz benne. A mostani szerződésed alapján egy vagyont fogsz vele keresni. Holnap próba. Ezzel megveregette a vállamat, megsimogatta az arcomat és ismét fütyörészve kiment az öltözőmből. Én arra az első próbára soha se mentem el. Talán rosszul tettem. Talán sok minden miatt, amit azután láttam és tanultam az életben, okosan tettem. A későbbi beszélgetések folyamán aztán kiderült, hogy mikor Beöthy elszámolt a percentjeimmel, félrevezetett. Az átlag nem tette ki azt az összeget, ami a régi gázsim volt. A régi gázsimból tíz korona hiányzott. Ezt tehát Beöthy, hogy ne tűnjön fel nekem, úgy csinálta, hogy az átlagom még két koronával többet tett ki. Mindezt el lehetett velem hitetni, csak a Falusi madonna második házánál volt a bibi. Ott már nem lehetett port hinteni a szemembe. Azután az is kiderült, hogy a Falusi madonna premierjére sem volt teljesen eladott ház. Nem volt meg az előzetes érdeklődés. Hát ez az, kérem. Az előzetes érdeklődés. Fokmérője minden népszerűségnek. Mert ha egy darab iránt nincs meg az előzetes érdeklődés, attól még lehet annak a darabnak egetverő sikere. De ha egy népszerű színész új alakítása iránt nem érdeklődik a közönség, az már régen rossz és akkor igenis kell, hogy a gázsi magától redukálódjék. Mert hiszen örök igazság, hogy csak az a színész éri meg a nagy pénzt, akiért befizetnek. Akár jó a darab hite, akár rossz, egy népszerű színésznő új alakítására el kell, hogy kapkodják a jegyeket. Ez a hőmérője mindennek. Hát ez nem történt meg a Falusi madonna premierje előtt. Nem volt előzetes érdeklődés. Ezzel nem azt mondom, hogy a színház nem volt tele, csak éppen annyi történt, hogy maradtak jegyek, melyeket elajándékoztak. Ez a nem érdeklődés nem a darabnak szólt, ez nekem szólt. Mikor mindezt megtudtam, abban a pillanatban levontam a konzekvenciákat és a következő levelet intéztem Beöthy Lászlóhoz: „Kedves Laci! A legutóbbi napok eseményei meggyőztek arról, hogy a budapesti közönség nem kiséri többé művészi munkálkodásomat olyan meleg érdeklődéssel, mint aminővel éveken át megtisztelt s mint amilyenre ezután is szükségem lenne, hogy a magam és a színház érdekében eredményes munkásságot fejthessek ki Tudom, hogy ezért a sajnálatos változásért ma általában csak engem okolnak Az idő meg fogja mutatni, hogy helytelenül Lop ezért nem disputáink senkivel és panasz nélkül vonom le a helyzet konzekvenciáit Ezzel tartozom tehetségemnek és művészi ambíciómnak.