Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1928-08-26 / 35. szám
40 A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 1928 augusztus 26. A történelem minden korszakában vért ontott az emberiség. Irta: P. W. Wilson, a brit parlament volt tagja. Az emberiség múltjáról szóló feljegyzésekben, amelyek legenda és történelem alakjában tízezer évről számolnak be, most fordul elő első ízben, hogy a vezető nemzetek olyan szerződést készítenek elő, amely véget vetne minden háborúskodásnak. Ez a szerződés a maga céljaival első pillantásra felülmúl minden eddigi békeszerződést. A nevezetes „pax romána“ gyakorlatilag csak a Földközi tengerrel határos városok és tartományok békéje maradt A középkor szokásos isten békéje helyben és időben korlátozott volt. A kínai fal csak Kína békéjét biztosította, miközben az égész világot háborúk dúlták. De, annak a békének, amely most van készülőben, állandónak és általánosnak kell lennie. Mindig lesznek kétkedők, akik a háborút elvető szerződéseket papiroson termett bölcseségnek fogják tartani. A római államban a Janus-templom kapuit csak béke idején volt szabad bezárat és ezek a kapuk hat évszázad alatt mindössze egyszer, nyolc évszázad alatt háromszor maradtak zárva és akkor is csak egy-két hónapig. A világon eddig alig volt olyan nap, amikor a népek ne hadakoztak volna egymással. A népek történetében az első háború, amelyről tudunk az lehetett, amelyet a biblia szerint négy király viselt öt krály ellen Kanaánban, amelyben Ábrahám kiszabadította a fogságba került Lótot. Amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból, üldözőbe vette őket a Fárao hadserege, amely a vörös tengerbe veszett. A zsidók harcok között jutottak el Palesztinába, ahol katonai hatalmak vették őket körül. Jeruzsálemet 1500 év alatt tizenhétszer ostromolták és kétszer elpusztítottáik. Saul és Dávid királyok szervezték meg az államot, amely már Salamon halála után nyitva állt minden betörés szántára. Az egyiptomi Sisak megtámadta Jeruzsálemet, a damaszkuszi Benhadad Szamariát o ostromolta, az aszszír Szanherib letarolta Judeát és megingatta Ezekiás trónját Ez a törénelmi esemény Lord Byron fantáziáját is megihlette. Ninive, Asszíria fővárosa pompás város volt, lakói — a fennmaradt dombormiftvek tanúsága szerint — jól értettek az ostromkocsi kezeléséhez, de megsemmisültek, amikor a médek és babilóniaiak szövetkeztek ellenük. A csata hevességéről még ma is tanúskodnak a földsáncok. Kétezerötszáz évvel ezelőtt Nebukodnozor és kortársai elpusztították Jeruzsálemet és mindazt, ami ezt a várost jelentőssé tette. Judit útja Holoferneszhez és visszatérése annak levágott fejével, csupán epizódja volt az elszórt küzdelemnek. Jeruzsálemet később ismét felépítették, de a függetlenségi harcok, amelyekben a Makkabeusok hősies szerepet játszottak, állandóan veszélyeztették létét. Az egyre erősödő Rómával a nacionalizmus nem tudott megbirkózni. Titus minden idők legszörnyűbb ostroma után meghódította a várost és az utolsó templom leégett. Ez a hadjárat másfél millió emberébe került a kis országnak és százezren kerülik fogságba. Görögország sorsát ugyancsak a háborúk szabták meg. Az aranygyapjúért, a Fekete-tenger gazdasági uralmának jelképéért küzdve Jason az argonautákkal átkelt a Boszporuson. Trója volt a Dardanellák kapuja és a trójai Páris elrabolta Menelaosz mikénéi király feleségét. Tíz évig folyt a háború, a görögök csellel foglalták el az ostromlott várost, amelyet azután a földig leromboltak. Thebe, Spárta és Athén a legjelentéktelenebb okok miatt makacsul hadakoztak egymással. De a komoly veszedelem keletről jött. A perzsa Cyrus a Földközi tenger keleti partjáig jutott el hódításai során. Az V. században Kr. e a perzsák Xerxes vezérlete alatt hidat vertek a Helleszpontuszon, majd véres harcot vívtak a görögökkel a thermopilei szorosai, ahol maroknyi hős tartóztatta Copyright by Pesti Hírlap and Anglo-American N. S. fel a nagy hadsereget, Salamisnál pedig tengeri ütközet folyt. A IV. században fordult a kocka. Macedonia Nagy Sándor kelet felé nyomult, megverte Dariust és elfoglalta susai palotáját. Egészen az Indus folyamig hatolt és ott a hagyományok szerint sírva fakadt, mert már nem volt mit meghódítania. A legrégibb birodalmak feltűnését és hanyatlását sok esetben csak egyéni becsvágy érvényesülésének tulajdonítják, holott a régi világban is jelentkezik az egységes tervek megteremtésének gondolata. A Kr. e. III. évszázadban a Földközi tenger mentén két város versengett egymással: Karthago, a tengeri és kereskedelmi nagyhatalom, és Róma a katonai hatalmasság. A harc mindkét részről kíméletlen volt. Hannibal az Alpeseken átkelve megjelent Róma kapui előtt. Gato mondotta ki a római szenátusban, hogy Karthágót el kell pusztítani a föld színéről, ami meg is történt: a hatalmas világváros Északafrika pusztáival lett egyenlővé. Róma terjeszkedése céltudatosan folyt tovább. Ha az ellen megadta magát, kíméletben részesült, ha ellenszegült, könyörtelenül megsemmisítették. Julius Caesar állítólag egymillió embert ölt meg Galliában. A lázongó Zenobia királynő székhelyét, Palmyrát, Arábia fejedelmi városát hosszú ostrom után lerombolták. Háború hozta létre a római világbirodalmat. ..Jöttem, láttam, győztem!" — mondta büszkén Caesar és Pharsalusnál vetélytársát, Pompejust győzte le. Augusztus az actiumi csatában verte meg Marcus Antoniust és Kleopátrát. A császári trón története is mindvégig véres volt. A Caesart is orgyilkosok ölték meg, utódai pedig a pretoriánusok kegyétől függtek. Négy évszázad alatt 40 császár pusztult el gyors egymásutánban erőszakos halállal. Az V. században Rómát is elérte az a sors, amelyet addig annyi népnek juttatott osztályrészül. Genserik vandáljaival a Tibet mentén nyomult előre és tizennégy napi szabad rablást engedett a városban. A szárazföld felől Attila, az Isten ostora pusztította el a császári birodalom északi tartományait és a catalaunumi ütközet után, amelyben 200.000 ember esett el, csak a pápa tartotta vissza attól, hogy Rómát megszállja. • A háború fúriája ezután a vallási harcokkal társult. Nagy Konstantin 312-ben az égen keresztet látott ezzel a felírással: „E jelben győzni fogsz!“ és áttért a keresztény hitre. Nem ez volt azonban az egyetlen szövetkezese a hitnek és a fegyvernek. A VI. században Mohamed lobogtatta meg a harcoló iszlám zászlaját Arábiában. A nagy tűz Északafrikát is elborította, megsemmisítette Alexandria kultúráját és Spanyolországba és Franciaországba is eljutott. Csak 732-ben Tomes mellett állította meg Martell Károly ezt a betörést és biztosította a római birodalmat Nagy Károly számára. Ezekhez a véres harcokhoz képest az angolszászok, dánok és normannok harcai, amelyek Nagybritanniában elpusztították a római kultúrát, csak jelentéktelen csetepaték voltak a civilizált világ határán. A XI. és XII. században Európa a muzulmánokat Ázsiába akarta visszaszorítani. A fanatizmus által vezérelt és kimondhatatlan vérengzésekkel telt három nagy kereszteshadjáratnak Jeruzsálem felszabadítása volt a célja. A sok háború eredménytelen maradt, a szent város ismét az iszlám uralma alá jutott. A kisázsiai forrongások földrengésszerűen rázták meg az egész világot. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, elpusztították a Balkánt és egészen Bécs kapujáig hatoltak. Ezeréves kultúrát semmisítettek meg és üldözték a szellemet is, amely ezt a kultúrát létrehozta. A törököknél is borzalmasé. ..uuv. hagytak maguk után a mongolok. Dzsitigiz kan és lamerlán