Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1928-08-26 / 35. szám

40 A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 1928 augusztus 26. A történelem minden korszakában vért ontott az emberiség. Irta: P. W. Wilson, a brit parlament volt tagja. Az emberiség múltjáról szóló feljegyzésekben, amelyek legenda és történelem alakjában tízezer év­ről számolnak be, most fordul elő első ízben, hogy a vezető nemzetek olyan szerződést készítenek elő, amely véget vetne minden háborúskodásnak. Ez a szerződés a maga céljaival első pillantásra felülmúl minden eddigi békesz­erződést. A nevezetes „pax ro­mána“ gyakorlatilag csak a Földközi tengerrel ha­táros városok és tar­to­m­ányok békéje maradt A kö­zépkor szokásos isten bé­kéje helyben és időben kor­látozott volt. A kínai fal csak Kína békéjét biztosí­totta, miközben az égész világot háborúk dúlták. De, annak a békének, amely most van készülőben, állan­dónak és általánosnak kell lennie. Mindig lesznek kétkedők, akik a háborút elvető szerződéseket papiroson termett bölcseségnek fogják tartani. A római államban a Janus-templom kapuit csak béke idején volt szabad bezárat és ezek a kapuk hat évszázad alatt m­indössze egyszer, nyolc év­század alatt háromszo­r maradtak zárva és akkor is csak egy-két hónapig. A világon eddig alig volt olyan nap, amikor a­ népek ne hadakoztak volna egymással. A népek történetében az első háború, amelyről tudunk az lehetett, amelyet a biblia szerint négy király viselt öt k­rály ellen Kanaánban, amely­ben Ábrahám kiszabadította a fogságba került Lótot. Amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból, üldözőbe vette őket a Fárao hadserege, amely a vörös ten­gerbe veszett. A zsidók harcok között jutottak el Pa­lesztinába, ahol katonai hatalmak vették őket körül. Jeruzsálemet 1500 év alatt tizenhétszer ostromolták és kétszer elpusztítottáik. Saul és Dávid királyok szervezték meg az álla­mot, amely már Salamon ha­lála után nyitva állt minden betörés szántára. Az egyiptomi Sisak megtámadta Jeruzsálemet, a da­maszkuszi Benhadad Szamariát o ostromolta, az asz­­szír Szanherib letarolta Judeát és megingatta Eze­­kiás trónját Ez a törénelmi esemény Lord Byron fantáziáját is megihlette. Ninive, Asszíria fővárosa pompás város volt, lakói — a fennmaradt domborm­iftvek tanúsága sze­rint — jól értettek az ostromkocsi kezeléséhez, de megsemmisültek, amikor a médek és babilóniaiak szövetkeztek ellenük. A csata hevességéről még ma is tanúskodnak a földs­áncok. Kétezerötszáz évvel ezelőtt Nebukodnozor és kortársai elpusztították Jeruzsálemet és mindazt, ami ezt a várost jelentőssé tette. Judit útja Holofer­­neszhez és visszatérése annak levágott fejével, csupán epizódja volt az elszór­t küzdelemnek. Jeruzsálemet később ismét felépítették, de a függetlenségi harcok, amelyekben a Makkabeusok hősies szerepet játszot­tak, állandóan veszélyeztették létét. Az egyre erősödő Rómával a nacionalizmus nem tudott megbirkózni. Titus minden idők legszörnyűbb ostroma után meg­hódította a várost és az utolsó templom leégett. Ez a hadjárat másfél millió emberébe került a kis ország­nak és százezren kerülik fogságba. Görögország sorsát ugyancsak a háborúk szab­ták meg. Az aranygyapjúért, a Fekete-tenger gazda­sági uralmának jelképéé­rt küzdve Jason az argonau­tákkal átkelt a Boszpo­ruson. Trója volt a Darda­nellák kapuja és a trójai Páris elrabolta Menelaosz mikénéi király feleségét. Tíz évig folyt a háború, a görögök csellel foglalták el az ostromlott várost, amelyet azután a földig leromboltak. Thebe, Spárta és Athén a legjelentéktelenebb okok miatt makacsul hadakoztak egymással. De a komoly veszedelem ke­letről jött. A perzsa Cyrus a Földközi tenger keleti partjáig jutott el hódításai során. Az V. században Kr. e a perzsák Xerxes vezérlete alatt hidat vertek a Hellesz­­pontuszon, majd véres harcot vívtak a görögökkel a thermopilei szorosai­, a­hol maroknyi hős tartóztatta Copyright by Pesti Hírlap and Anglo-American N. S. fel a nagy hadsereget, Salamisnál pedig tengeri üt­közet folyt. A IV. században fordult a kocka. Mace­donia Nagy Sándor kelet felé nyomult, megverte Dariust és elfoglalta susai palotáját. Egészen az Indus folyamig hatolt és ott a hagyományok szerint sírva fakadt, mert már nem volt mit meghódítania. A legrégibb birodalmak feltűnését és hanyat­lását sok esetben csak egyéni becsvágy érvényesülé­sének tulajdonítják, holott a régi világban is jelent­kezik az egységes tervek megteremtésének gondo­lata. A Kr. e. III. évszázadban a Földközi tenger mentén két város versengett egymással: Karthago, a tengeri és kereskedelmi nagyhatalom, és Róma a katonai hatalmasság. A harc mindkét részről kí­­m­életlen volt. Hannibal az Alpeseken átkelve meg­jelent Róma kapui előtt. Gato mondotta ki a római szenátusban, hogy Karthágót el kell pusztítani a föld színéről, ami meg is történt: a hatalmas világváros Északafrika pusztáival lett egyenlővé. Róma terjesz­kedése céltudatosan folyt tovább. Ha az ellen meg­adta magát, kíméletben részesült, ha ellenszegült, könyörtelenül megsemmisítették. Julius Caesar állí­tólag egymillió embert ölt meg Galliában. A lázongó Zenobia királynő székhelyét, Palmyrát, Arábia feje­­delmi városát hosszú ostrom után lerombolták. Há­ború hozta létre a római világbirodalmat. ..Jöttem, láttam, győztem!" — mondta büszkén Caesar és Ph­arsalusnál vetély­társát, Pompejust győzte le. Augusztus az actiumi csatában verte meg Marcus Antoniust és Kleopátrát. A császári trón története is mindvégig véres volt. A Caesart is orgyilkosok ölték meg, utódai pedig a pretoriánusok kegyétől függtek. Négy évszázad alatt 40 császár pusztult el gyors egymásutánban erőszakos halállal. Az V. században Rómát is elérte az a sors, amelyet addig annyi népnek juttatott osztályrészül. Genserik vandáljaival a Tibet mentén nyomult előre és­ tizennégy napi szabad rablást engedett a város­ban. A szárazföld felől Attila, az Isten ostora pusz­tította el a császári birodalom északi tartományait és a catalaunumi ütközet után, amelyben 200.000 ember esett el, csak a pápa tartotta vissza attól, hogy Rómát megszállja. • A háború fúriája ezután a vallási harcokkal társult. Nagy Konstantin 312-ben az égen keresztet látott ezzel a felírással: „E jelben győzni fogsz!“ és áttért a keresztény hitre. Nem ez volt azonban az egyetlen szövetkezese a hitnek és a fegyvernek. A VI. században Mohamed lobogtatta meg a harcoló iszlám zászlaját Arábiá­ban. A nagy tűz Északafrikát is elborította, megsem­misítette Alexandria kultúráját és Spanyolországba és Franciaországba is eljutott. Csak 732-ben Tomes mellett állította meg Martell Károly ezt a betörést és biztosította a római birodalmat Nagy Károly szá­mára. Ezekhez a véres harcokhoz képest az angol­szászok, dánok és normannok­ harcai, amelyek Nagybritanniában elpusztították a római kultúrát, csak jelentéktelen csetepaték voltak a civilizált világ határán. A XI. és XII. században Európa a muzulmá­nokat Ázsiába akarta visszaszorítani. A fanatizmus által vezérelt és kimondhatatlan vérengzésekkel telt három nagy kereszteshadjáratnak Jeruzsálem fel­szabadítása volt a célja. A sok háború eredmény­telen maradt, a szent város ismét az iszlám uralma alá jutott. A kisázsiai forrongások földrengésszerűen rázták meg az egész világot. 1453-ban a törökök el­foglalták Konstantinápolyt, elpusztították a Balkánt és egészen Bécs kapujáig hatoltak. Ezeréves kultúrát semmisítettek meg és üldözték a szellemet is, amely ezt a kultúrát létrehozta. A törököknél is borzalmasé.­ ..uuv. hagytak maguk után a mongolok. D­zsitigiz kan és lamerlán

Next