Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1928-07-01 / 27. szám
1928 Julius 1. A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA mmwmph—na»1 m» .................. ■" ügynök elment professzor Straitoschina^. &.] a legnagyobb tanítómestere volt a német nyelvnek, hogy tanítana engem. Strakosch kereken visszautasította, azzal a megokolással, hogy magyarokat nem tanít, mert rengeteg baja van velük. Bárd azonban addig könyörgött, míg végre is megengedte, hogy elvihessen legalább bemutatni. Bambergerstrasse sieben. Ez is felejthetetlen emlék. Meredek falépcsőkön tornáztuk fel magunkat az ötödik emeletre, hol a nagy Professzor a sarkon, két erkély között, tele virágokkal, lakott és tanított. Mikor Bárd bemutatott, semmi különösebb benyomást nem tehettem rá, jóformán meg sem nézett, de azonnal az orrom elé tartott egy német könyvet, mégpedig azonnal Goethét, mégpedig azonnal Clavigot, hogy valamit olvassak belőle. Azt hittem, most van az a pillanat, mikor megnyílik alattam a föld. Német betűket németül olvasni, ez igazán több volt, mint amennyit egy érző kebel elbír Egy huncut szót nem tudtam Goethe nyelvéből, hát hogy lehet tőlem olyan emberfelettit kívánni, hogy egyszerre olvasni kezdjek. Az iskolában soha sem mentem német órára és ha mentem is, nem sok haszon volt belőle, mert egy kukkot sem tanultam. Mikor Strakosch látta, hogy az olvasással nagy baj van és túlközel is tartom a könyvet, mert rosszak a szemeim, azt mondta: szavaljak valamit. Ettől pláne leestem a székről. Hogy tudjak én szavalni, mikor még annyit sem tudtam mondani, hogy jó napot. Látva a nagy zavarodottságomat, azt mondta, hogy akkor legalább mondjak kéthárom szót, hogy a hangomat hallja. Sajnos, azzal a pár szóval sem rendelkeztem. Végül kisült, hogy egy árva teremtett szót nem tudok és az ábécétől kell kezdenem. Energikusan kijelentette, hogy ő erre nem vállakozik, mert ő nem elemi iskolai tanító. Bárd végül már majdnem letérdepelt előtte, hogy legalább csináljon velem egy kéthetes próbát és ha akkor is ezen a véleményen lesz, hát nem kérjük tovább. Ebbe nagynehezen belement és másnap délután hat órára magához rendelt az első órára. Professor Alexander Strakosch. Nagyszerű állomása életemnek. Professzor Strakosch ... Egy kis alacsony, gnómszerű figura volt, hoszszu szakállal, sok és hosszú hajjal, melyet megmegrázott szavalás közben. Lelkes, csupa mély érzéstől ragyogó szeme szinte világított, mikor valamit előadott. Professzor Strakosch magyar volt. A német nyelv legnagyobb mestere magyar volt. Eperjesen született. Alakjánál fogva sohasem lehetett színész, de a színészek minden nagy tulajdonságával rendelkezett. Soha nem hallottam úgy beszélni németül, soha úgy szavalni, soha úgy valamit előadni. Olyan lágyan hangzott a szájából a német nyelv, hogy sokszor úgy rémlett, mintha franciául beszélt volna. Franciául is tökéletesen beszélt és előszeretettel viseltetett a „nazal“ hangok iránt. Nagyon picit az orrából beszélt. Tökéletes tanár volt. Az összes Reinhardt-színészeknek tanítómestere. Ha valamelyik színész a próbán nem jól beszélt, ezért Reinhardt rögtön Strakoscht tette felelőssé. Mindenki nagyrabecsülte és szerette. Legelsősorban Reinhardt. Engem 1908 januárjában kezdett tanítani. Rögtön Goethével kezdte. Mindennap este hét órára rendelt magához. Az első két félóra után már egy óra hosszat foglalkozott velem. A hét végén már masferura tett a tanulási idő. A második hét végén már két teljes hosszú órán át tanított. Végül már volt olyan nap, hogy éjfélkor kerültem haza az órámról. Az igaz, hogy meg is tanított. Meghatottan gondolok arra a szívbeli odaadásra, mellyel velem foglalkozott. Fogalma sem volt róla, ki vagyok. Csak annyit tudott, hogy Budapestről jöttem. A második hét végén, mikor is hibátlanul mondtam el egy Heine-verset, egyszer csak élesen rámnéz, vizsgálgat és azt kérdi: — Eigentlich wer sind Sie, Fräulein? Was haben Sie bisher gemacht? Dadogtam és szörnyűséges hibásan kinyögtem, hogy kérdezze meg Beregit, az majd megmondja, hogy hol voltam és mit csináltam idáig. Beregi Oszkár szintén nála tanult. Még akkor is tanult, mikor már Reinhardtnál óriási sikerei voltak. Mikor Beregit kérdezgetni kezdte rólam, az majdnem leesett a lábáról, összecsapta a kezeit és csak azt hajtogatta: — De ez, kérem, lehetetlen. Itt valami félreértésnek ívelt lenni. Az, kérem, teljes tökéletességgel lehetetlen, hogy Fedák Sári németül tanuljon. Fedák Sári annyira magyar és anynyira típusa a fajának, annyira a János vitéz, hogy itt mégis csak valami félreértésnek kell lenni. Másnap a professzor berendelt a Beregi órájára. Mikor beléptem, mosolyogva köszöntöttem: — Guten Tag, Oscar, wie geht es dir? Tátva maradt a szája. Még mindig nem hitte el, hogy Kukorica Jancsi kisbojtár német szóra adta magát. Bizony nehéz volt azt elhinni. Strakosch azután mindent megtudott rólam. Hihetetlenül imponált neki, amit csináltam. Tiz koron a népszerűségi differencia miatt elővettem az ábécés könyvet és élőbről kezdtem az életemet. Két hónapon belül úgy mondtam Goethét és úgy játszottam Puckot a Sommernachtstraumban, hogy azt bizony meghallgathatta akárki. Leghálásabb közönségem Reinhardt volt. Reinhardttal a következőképen ismerkedtem meg: Megnéztem a Deutsches Theaterben a „Dia Räuber“ című darabot, melyben Beregi játszotta Carl Moor szerepét. Az első sorban ültem és boldogan tapsoltam pozsonyi kollégámnak, akinek minden vitán felül álló, óriási sikere volt. Színház után megvártam és gratuláltam neki. Azt mondja: — Te Zsankó, van itt a Deutsches Theater alatt a pincében egy kis kocsma, D. T. a neve, mi annyit jelent, Deutsches Theater. Ott szoktunk mindennap vacsorázni. Reinhardt is. Gyere. — De kedves Oszkár, én egy veszekedett szót nem tudok velük beszélni, mi a csudát csináljak én ott? — feleltem ijedten. — Az nem baj. Legalább hallani fogod a német beszédet, ami nagyon hasznos lesz neked. Ezzel már tuszkolt is lefelé a lépcsőkön a Dete-pincébe. Reinhardt már ott ült az elmaradhatatlan udvarával és a még elmaradhatatlanabb szép és kedves Eise Heimssal. Kitünőlegesen rosszul éreztem magamat. Mert az még nem lett volna baj, hogy én nem tudtam beszélni velük, de az volt a tragédia, hogy nem értettem, amit ők beszélnek. Beregi egyebet sem tett, mint fordította, amiket Reinhardt hozzám adresszált és amit én magyarul válaszoltam.