Pesti Hirlap Vasárnapja, 1928. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1928-09-02 / 36. szám

1028 szeptember 2. A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 31 hatalom, varazslat, nusag és szerelem szimbóluma: a gyűrű, a legrégibb ékszer. — Tetszeni! — Éva anyánktól örökölte ezt a vágyat és ezt az am­bíciót minden nő és talán az a kis túlzás is a nő őstermészeté­hez­ tartozik már, amit a csinosítgatásban és a szép ügetésben olyan különös leleményesség­gel tanúsít. Már az első gyűrű­vel, amelyet lehet, hogy falevélből sodort az ül­ asszony, szintén a tetszés vágyának akart eleget tett, és szintén csak azt a célt óhajtotta elérni, hogy a La'-ét szebbé és formásabbá tegye. És ez a falevélből sodort gyűrű volt az első ékszer, amelyből idővel arany táz ezüst, majd platinafoglalatú ötvös mű­remek lett a hosszúkás, finom női ujjakon. Az ékszerek családfáján legelsőnek tehát a gyűrű szerepel, ez az egyszerű fémkarika, tűzfényü gyöngy­­foglalatával e­gy művészi vésetű kövével. Írott nyomok vannak arról, hogy már nemcsak a rómaiak, a régi görögök, az ókori egyiptomiak, hanem már a kaldeusok is viselték a gyűrűt. Kizárólagos ék­szer szerepét azonban csak újabban vette át a gyűrű, mert hajdanra szimbolikus jelentősége volt és viselője nem csupán hiúságból hordta kezén a keskeny bronz- ve­r­v vaskarikát A gyűrűnek min.. . u időben más volt a szerepe és jelentősége. Minden idő­ben és minden nemzet történetében, a művészet- és művelődés-történelem nézőpontjából tekintve, valóságos kü­lön fejezet — a gyűrű. Amikor a ké­zen, amikor a lábon, a karon és ami­kor a fülön vagy orron keresztülhúz­va szerepel, mindenkor más és más kultúrába világít bele. De a gyűrű ma, bár teljesen átment a közhaszná­latba, már odáig jutott, hogy a múlt­járól szinte alig tudunk valamit. Ere­detét, szimbólumát és allegóriáit nem ismerjük és csak azt tudjuk róla, hogy ezer formájá­ban is mindig csak — ékszer. Pedig, amíg idáig jutott, hogy a köztudatban ma már kizárólag mint ékszert ismerik, nagy és gyönyörű múltat hagyott maga mögött és ezen keresztül magá­val hozta misztikus szimbóliumait is. Valamikor, évezredekkel ezelőtt, az ó-kaldeusok­nál és egyiptomiaknál a gyűrű szimbólum volt. A kör alakú nap­pályit szimbolizálta, az örökké megújuló év­szakokat és az időt magát,, amelynek nincs kezdete és nincs vége, és a gyűrű így a végtelenséget is jelké­pezte. A rómaiak az egyiptomi istenségekkel együtt át­vették ezt a szimbóliumot is, amit a két szó: annus (év) és annulus vagy anulus (gyűrű) is bizonyít. És amint a kör, a köralakú nap-pálya összeköti az évsza­kokat, úgy a gyűrű is lassanként az emberek összetar­tozandóságát kezdi szimbolizálni és így a hűség jelképe lesz. A szimbólumból tehát újabb szimbólumot készí­tettek. Már az ifjú római is kiválasztott arájának vas­ból vagy bronzból készült, bár épenséggel nem finom­művű gyűrűt küld, annak jeléül, hogy a nőt egész lé­nyében magához kivánja fűzni és a római nő, a szim­bólum elismeréséül, egész életén át hordta a gyűrűt bal kezének negy­edik ujján. A férfit és nőt lélekben összekapcsoló szimbólu­mán kívül e­ gyűrű nemsokára már az egyesülést és a ezenfelül holmi szövetkezés félét is jelent. Mines, Kréta királya és az athéni The­seus, a tengerek istenétől, Neptuntól való eredetüket vitatják. És amikor mindkettőjüknek bizonyságot kell tenniök erről, Theseus a tenger, vagyis Neptun felé dobja pecsétgyűrűjét és a gyűrű eltűnik az árban, an­nak jeléül, hogy a tenger és annak istene elfogadják a köteléket. De­­ régi görög mondákban máshol is szere­pel a gyűrű. Palykrates be akarja bizonyítani Amasis­­nek, hogy a szent tengert ő vele, miként a múltban, úgy a jövőben is titokzatos kapocs fűzi össze és ennek jeléül ünnepiesen a tengerbe veti gyűrűjét. Ám a ten­ger mélye visszadobja a partra. A tenger nem újítja meg vele a szövetséget. Ugyanez a szimbóluma később annak, hogy a velencei dogó, ünnepies szertartások közben, értékes, dráv­aművű gyűrűt vet az Adriába, ez­zel jelezvén, hogy a tenger a köztársaságnak a je­gyese. A gyűrű a urnán nemcsak állami, hanem egyházi és tudományos életben is szimbólumokat képvisel. A halászgyűrű a pápát az egyházzal jegyzi el örök frigyre, a tudori és magisteri gyűrű pedig azt jelké­pezi, hogy annak viselője egész életét a tudománynak fogja szentelni. A szimbólikus eljegyzéseken kívül,­­ amikor fo­galmak, elemek, vagy erők szerepeltek benne — a gyűrű, természetesen a jegygyűrű szerepét is elnyerte és az eljegyzésnek ez a szokása, a jegygyűrű kelet-ró­mai szokása, a kereszténység útján már teljesen meg­hódította az egész műves világot, hogy végül szintén törvényszerű érvényességre emelkedjék. De ez csak lassan történt meg, és jó időbe tellett, amíg külön­böző népeknél szokásos titokzatos cso­mókötést, kettétört pénzdarabokat, a küszöbre való suhintést, a friss ke­nyérnek a jegyespár feje fölött való kettétörését a frigykötésnél a gyűrű kezdte helyettesíteni. Ez csak a tizen­ötödik században következett be. És ekkor a gyűrű mér csak a lelki kap­csot jelentette. Lassanként eltűnti a birtoklást . Je­lentő, többé-kevésbbé turisztikai jelen­tősége és helyébe lépett a gyűrűváltás, amely már kölcsönös vonzódást, sze­relmet és hűséget szimbolizált. És ez­zel végleg bevonult a nők életébe. Persze, szerepelt a gyűrű titokzatos varázsló­eszköz gyanánt is. Gyges, lydiai király, leszáll a föld mélyébe s ott ujjára vonja a legyőzött óriás gyűrűjét, amely aszerint, hogy azt befelé vagy kifelé fordítja, látható vagy láthatatlan­ alakot kölcsönöz neki. Az ős-wikingeknél a csodagyűrű megóvja a meg­­öregedéstől Ho­gert, aki e mágikus gyűrűjét Morgane tündértől kapta. De a gyűrű a tüzet is eloltja. A bam­­bergi Szent Kunigunda, amikor gyilkos tűz ütött ki, a vészharang felé dobja gyűrűjét és az magától haran­gozni kezdett, ami által elejét vehették a pusztulásnak. A hatalmat is szimbolizálta a gyűrű és mint a ha­talom jelképe szerepel a bibliában is. Mózes I. könyvé­nek 41. fejezet igy szól: „És szóm­ vala továbbá Pha­rao Józsefhez: Lásd én téged egész Egyiptom­nak fölébe helyezlek és lehúzván gyűrűjét kezé­ről, József kezére húzta vala azt“ A Makkabeu­­sok könyvének hatodik fejezetében a 14-ik vers is a gyűrűről szól, még pedig a következőképen: „Megtette vala kapitá­nyának egész országa fölött és néki adá a ko­ronát, palástot és gyű­rűt." De a hatalmat szimbolizálja a gyűrű

Next