Pesti Hirlap Vasárnapja, 1929. február-június (51. évfolyam, 5-26. szám)
1929-02-02 / 5. szám
2 A PESTI HÍRLAP VASÁRNAPJA 1929 február 2. úgy hozta magával, hogy ebben a látványban később gyakorta részesültem. Ismét szünet következett; maga a levegő mintha csendes, szinte élettelen lenne. Szememet végigjártattam a sűrűn; igyekeztem felfedezni valami mozgást. Egyszerre csak közelemben egy fa rettenetes erővel megrázkódott. Egy gorilla rázta meg oly őrületes erővel, mint hogyha gyökerestül akarná kitépni a földből. Vad, basszus hangon dörgött ordítása az erdőn át. E hatalmas hangot börtön falakként tartóztatták fel a dzsungel legkülönbözőbb akadályai, az azonban mégis keresztültört rajtuk: erősebb, nyersebb, visszhangzóbb volt, mint bármilyen oroszlán ordítása. A fa ismét recsegett-ropogott, később azonban mintha ismét csend állt volna be. A lombozat meg sem mozdult, semmi nyoma sem volt annak, hogy élőlény van a közelben. „Csak a gorilla mer az ember szemébe nézni." Az a bizonytalan érzésem volt, hogy valaki megfigyel. Ez az érzés rendkívül idegessé tett. Szinte ösztönszerűen egy bizonyos helyre szegeztem szememet, ahol lassan a zöld fűtömegből kiemelkedett egy lengő hajcsomó. Ez a valami mind magasabbra emelkedett, mígnem két villogó szem meredt az enyémbe. Az alak még magasabbra nőtt Egy fekete szakállas emberszerű arccal álltam ízemben. Ez az arc egyszer olyan volt, mint egy emberé, másszor olyan, mint egy állaté. A test, amelyhez az arc tartozott, egy fáról lógott le, a bokrok fölé. Afféle jelenség volt, mint amilyenről Poe titokzatos történeteiben lehet olvasni.. Az arc hirtelen eltűnt s egy vastag ág felé kinyúlt egy hoszszu kar; hatalmas ujjait az ág köré fonta. Ismét szemügyre vehettem ezt a hatalmas, masszív, groteszk alakot, amelyet fekete szőr takart oly módon, hogy feketesége hátán mindinkább sárgába ment át. Két kicsiny, erős, mozdulatlan szem meredt az enyémbe. Ebben a pillanatban eszembe jutott a bennszülöttek egy mondása: — Senki más, csak a gorilla mer az ember szemébe nézni. Egy pillanatig alig tudtam lélekzetet venni. Valami visszariasztó érzésem volt Lenyűgözve álltam ott, a szó belém fejlődött. Szemem rámeredt a majomemberre, amelyet beburkolt az őserdő köde. Egy ideig ő sem mozdult. Mozdulatlanul állt, akárcsak maga a hallgatag, iszalagos dzsungel; mintha az egész környezetből elköltözött volna minden lélek és élet; mintha bronzból lett volna körülötte minden. Akár csak egy néger fejét láttam volna magam előtt, hatalmas, vastag vállak közé belefojtottam Óriási izomzatú testét rövid, görbe lábak hordták. Megfigyelhettem a hátáról kiemelkedő izmokat, amelyek elárulták borzalmas erejét. Úgy jelent meg ez az állat a fák tetején, a maga ősi, barlanglakóra emlékeztető lényével, mint maga az ősember, aki ott áll barlanglakása ajtajában s a barlangnyiláson keresztül végignézi az évek százezredes sorozatát, amely elválasztja őt az emberi fajtól. A gorilla testét jobb keze tartotta, amellyel egy fölötte levő hatalmas ágba kapaszkodott. Következett egy igazán meglepő fizikai erő mutatvány. A gorilla egy hirtelen düh kitörésében leszakította ezt a hatalmas ágat a fáról; tette ezt olyan könnyűséggel, mint hogyha egy kis galyról lett volna szó; egy nagy darabot kiharapott a fából s azt rögtön kiköpte. A kiséret szétrebben a gorilla hangjára. Ebben a pillanatban felkaptam puskámat és célba vettem őt. Az állatot meglepte ez a mozdulatom. Ott maradt azon álltában, száját eltátotta, leste, mit csinálok. Arcán az egymással összeütköző érzések összekeveredése látszott meg. Kíváncsiság is düh küzdöttek egymással. Ismét neki támadt a faágnak, elkezdte azt fogával darabokra szaggatni, majd az egész ágat félredobta. Az alatta levő zöld bozótból dühös ugatás, hallatszott. A gorilla lenézett, hörögve kapta fel a hangot s azt megnövelve röpítette keresztül az erdő árnyas termein. Ordítása egy hangszálak által létrehozott mennydörgés volt. Ezt követőleg beleugrott a sűrűbe és eltűnt. Megkönnyebbülve lélekzettem fel. Körülnéztem. Embereim, akikre fényképező készletemet biztam, eltűntek. Fegyverhordozóm, William, köpött eget, hogy megvetését mutassa, majd röviden konstatálta: — Bregazza quenda! (A hajnalok elmentek.) William visszabújt a bozótbarlangba azon a nyilason, ahonnan kijött. Nemsokára visszatért két fiamallal és két batwa-hajtóval. Én Swahili nyelven kezdtem őket megleckéztetni: — Hát hogyan gondoljátok, róttam meg őket, hogy le fogom fényképezni a gorillát, hogyha elszaladtok a fényképezőgépemmel. Első időben nem tudtam valami nagy eredményeket felmutatni a gorilla-fotografálás terén, egyrészt azért, mert embereim gyávák voltak, másrészről, mert jómagam nem ismertem a gorilla lélektanát. Igaz ugyan, hogy a gorilla ezekben a dzsungelekben a legkülönbözőbb időszakokban megtámadta a bennszülötteket, mégis megállapíthattam, hogy az emberek leginkább azért félnek a gorillától, mert hátborzongató népmesék és babonák hatása alatt állanak. Tényekkel nem tudják megindokolni gyávaságukat. Egészen nevetséges meséket tudnak mondani . Elmondják például, hogy egyes falvakból a gorillák az azszonyokat loptak és valamelyik erdőben tartották őket fogságban. Arról is tudtak, hogy egy embert vadászat közben megöltek, szívét kivették (tudniillik a gorillák) és elvitték, hogy orvosságot csináljanak belőle. Egy gorillát önökről is járja a szóbeszéd: félig ember volt, egy messze fekvő dzsungelben élt, a gorillák adói fizettek neki. Mindez kétségtelenül a képzelőtehetség műve, e babonás nép azonban úgy hisz bennök, mint való tényekben. Borzalmas mesék járják a gorilla vasságáról is. Egy bennszülött főnök egyszer elmondta m kun, hogy az ő falujából hallani lehetett a dzsungelben vívott borzalmas harcot. Hallották egy leopárd hörgését és egy gorilla rettenetes ordítását. Másnap reggel megtalálták a borzalmasan összemarcangolt leopárd hulláját, a gorillának azonban nem akadtak nyomára. Az tény, hogy egy felnőtt hím gorillának olyan nagy ereje van, hogy egy kezével ki tudna söpörni egy szobából egy csapat nehézsúlyú díjbirkózót. Hogyan vettem fel „Gorillavadászat" című filmemet? Amikor alkalmam nyílott arra, hogy az erdőknek ezt az óriását lefényképezzem anélkül, hogy megzavarjam őt, inkább kíváncsi természetűnek ismertem meg, sem mint harciasnak. Kíváncsiságára alapítottam tehát eljárásomat vele szemben, valamint arra, Gorilla-lélektan is gorillafényképezéstan. Borzalmas gorillamesék. ~