Pesti Hirlap Vasárnapja, 1929. február-június (51. évfolyam, 5-26. szám)
1929-04-21 / 16. szám
ilághíres Mária Felicitas Malibran, a francia születésű, bár spanyol apától született ■ olasz operaénekesnő. 1831- ben Párizs nagy operájának volt szerződött tagja, akiről úgy beszéltek akkor, mint aki a világ minden időinek legnagyobb énekesnője. Mindössze huszonnyolc éves volt, midőn 1836-ban Londonban házaslova levetette és meghalt. Mint huszonhárom éves hősnője a párizsi operának, hallatlan sikereket ért el és mint tünemény, féltékenyen őrizte jelentőségét s nem engedett senkit sem sikerhez jutni. Spanyol volt, vére szenvedélyesen lobogott és nem fékezte magát, tudva azt, hogy egy primadonnának még a mindennél is több szabad. Abban az időben, amikor az ő nevétől harsogott a francia metropolis operaházinak öblös nézőtere, lépett ugyanott fel vendégképpen Schröder Vilma, aki, mint Devrient Károlyinak, a nagy drámai színésznek a felesége, Schröder Devrient néven a legnagyobb német drámai énekesnő volt közismert. A párizsi közönség Malibrán imádata mellett sem maradt hideg és közömbös, amikor a német énekesnő, mint Donna Anna lépett fel először színpadán. A kezdetben hideg közönség hamarosan felismerte a vendégművésznőben a legnagyobb színésznőt és annál semmivel sem kisebb énekesnőt s tomboló tetszésnyilvánításokkal halmozta el. Malibran asszony a színfalak közül hallgatta és fuldokló zokogását azzal akarta magába fojtani, hogy zsebkendőjét fogai közé szorítva, darabokra szaggatta, mikor Malibranben egyre azt hajtogatta: — Va in malora. — de szépen énekel! Pedig nem volt szokása mvésztársainak elismerést juttatni. Mikor egy másik nagy énekesnő, Sonntag Henriette párizsi sikereit aratta, lekicsinylésének azzal a szellemes, de gyilkos mondattal adott kifejezést: — A maga zsánerében nagy, de a zsanéré kicsi! De még a nagy Paganinit, a hegedű-virtuózt sem kímélte sújtó megjegyzéseivel, és még frenetikus sikerét annak sem tudta megbocsátani. — Technika, melegség nélkül. Hegedűje nem énekel! — mondá kicsinyíti ajkbiggyesztéssel. Hogyne gyulladt volt a dühre, mikor a párizsiakat ily elragadtatásban látta Schröder-Devrient aszszony felléptén. Bosszút esküdött s bosszúja nem elégedett meg azzal, hogy felléptének sikerét semmisitse meg, — egyszerűen ki akarta irtani, hogy e félelmes vetélytársa ne fenyegethesse tovább. Erre talált alkalmat, jutalomjátékára készült. Stossini akkor óriási sikerrel adott Othello című operáját választotta és felklte német kollégáját, hogy Desdemona partréját énekelje, maga számára a címszerepet tartván meg. Már alapjában el volt hibázva a szereposztás. Malibran vékony, finom, sudár alakja mellett a négy évvel idősebb, hatalmas germán megjelenésű Schroder-Devrient asszony éppen nem volt alkalmas Desdemona. Míg az utóbbi páratlan színjátszó képességével a shakespearei finom, bensőséges velencei virág- Ezált. — a ..fekete kos elrabolta fehér galambot'* — csodálatos hűséggel alakitá, Othellót, a mór hős hadvezért, a spanyol-olasz Halai asszony nem tudta kellőképen kifejezésre juttatni. Túlzottan igyekezett vad férfit mutatni, szemeit forgatta, lábával nagyokat dobbantott, ajkát harapdálta, olykor fel-fel nyögött, ami mind a finom kis feketére kormozott leányainktól csaknem komikusan hatott. De Malibran barátai kettőzött lelkesedéssel, tomboltak s hiába volt a mind-mind megújuló tapsorkán, sikere nagyon erőszakoltnak bizonyult. A művésznőt ez nem érinti, ő az előadás utolsó felvonásának végjelenetében akart diadalmas vetélytársával végezni, és ennek apercére, várt. Mikor máig Desdomonát megfojtotta, olaszos szenvedéllyel lehúzta ágyáról és mintegy furorban, végigvonszolta a színpadon a nagy nőalakot és egészen a rivaldáig vitte, ahol úgy tette le, hogy az arca éppen a függöny alá jusson. Az idén a színpadi függönyök nem olyanok voltak, mint manapság. Súlyos vasladra csavarodott a nagy, festett vászon, melyet alól egy nagy nehéz rúd húzott le. .Schröder-Devrient asz- Schreiter-Devrient asszony.szony azonnal látta, mi sorsa lesz, ám az adott jelre a függönyt hirtelen leeresztik, reázuhan arcára, és összetöri, nincs irgalom, mely megmentse életét. Szerencsére az ügyelő észrevette a helyzetet s nem adta meg a jelt a függöny lebocsátására. A közönség miről sem tudva, türelmetlenül kiáltozott: — Le a függönnyel! A függöny azonban nem mozdult. Desdemona életveszedelmes helyzetében, — bár nem akarta a, előadás sikerét az utolsó pillanatban nevetésbe fojtani — mégis csak kellett, hogy megmentésére tegyen valamit. Nagy elővigyázattal megmozdította fejét, de nem tudta azt úgy tenni, hogy a közönség legveszedelmesebb része, a karzat, észre ne vegye. Nagy nevetés tört ki, mikor a megfojtott hősnő, a holttest megmozdult. Senki sem figyelt Othello végjelenetére, mindenkit elvont a kitört nevetés, amely közben a függöny minden veszedelem nélkül legördült. Malibran asszony dúlt-fult mérgében, tagadta ugyan, hogy a holt Desdemonával való játéka célzatos volt, de felbontotta szerződését a színházzal, haza ment Olaszországba, ahol nem kísértette semmi rivális... így végzőtön szerincs-sen az annakidején sok szóbeszédre okot adj harc a vetélytársnő ellen.