Pesti Hirlap Vasárnapja, 1929. február-június (51. évfolyam, 5-26. szám)

1929-04-21 / 16. szám

ilághíres Mária Felicitas Malibran, a francia születésű, bár spanyol apától született ■ olasz operaénekesnő. 1831- ben Párizs nagy operájának volt szer­ződött tagja, akiről úgy beszéltek akkor, mint aki a világ minden időinek legnagyobb énekesnője. Mind­össze huszonnyolc éves volt, midőn 1836-ban London­ban házaslova levetette és meghalt. Mint huszonhá­rom éves hősnője a párizsi operának, hallatlan sikere­ket ért el és mint tünemény, féltékenyen őrizte jelentő­ségét s nem engedett senkit sem sikerhez jutni. Spa­nyol volt­, vére szenvedélyesen lobogott és nem fékezte magát, tudva azt, hogy egy primadonnának még a mindennél is több szabad. Abban az időben, amikor az ő nevétől harsogott a francia metropolis operaházinak öblös nézőtere, lé­pett ugyanott fel vendégképpen Schröder Vilma, aki, mint Devrient Károlyinak, a nagy drámai színésznek a felesége, Schröder Devrient néven a legnagyobb né­met drámai énekesnő volt közismert. A párizsi közönség Malibrán imádata mellett sem maradt hideg és kö­zömbös, amikor a né­met énekesnő, mint Donna Anna lépett fel először színpadán. A kez­detben hideg közönség hamarosan felismerte a vendégművésznőben a leg­nagyobb színésznőt és annál semmivel sem ki­sebb énekesnőt s tom­boló tetszésnyilvánítások­kal halmozta el. Malibran asszony a színfalak közül hallgatta és fuldokló zokogását azzal akarta magába foj­tani, hogy zsebkendőjét fogai közé szorítva, da­rabokra szaggatta, mikor­ Malibran­­ben egyre azt hajtogatta: — Va in malora. — de szépen énekel! Pedig nem volt szokása m­­vésztársainak elisme­rést juttatni. Mikor egy másik nagy énekesnő, Sonn­tag Henriette párizsi sikereit aratta, lekicsinylésének azzal a szellemes, de gyilkos mondattal adott ki­­fejezést: — A maga zsánerében nagy, de a zsanéré kicsi! De még a nagy Paganinit, a hegedű-virtuózt sem kímélte sújtó megjegyzéseivel, és még frenetikus sike­rét annak sem tudta megbocsátani. — Technika, melegség nélkül. Hegedűje nem énekel! — mondá kicsinyíti ajkbiggyesztéssel. Hogyne gyulladt volt a dühre, mikor a párizsia­kat ily elragadtatásban látta Schröder-Devrient asz­­szony felléptén. Bosszút esküdött s bosszúja nem elé­gedett meg azzal, hogy felléptének sikerét semmisitse meg, — egyszerűen ki akarta irtani, hogy e félelmes vetélytársa ne fenyegethesse tovább. Erre talált alkalmat, jutalomjátékára készült. Stossini akkor óriási sikerrel adott Othello című operáját választotta és fel­­k­lte német kollégáját, hogy Desdemona partréját éne­kelje­­, maga számára a címszerepet tartván meg. Már alapjában el volt hibázva a szereposztás. Malibran vékony, finom, sudár alakja mellett a négy évvel idősebb, hatalmas germán megjelenésű Schro­­der-Devrient asszony éppen nem volt alkalmas Desde­­mona. Míg az utóbbi páratlan színjátszó képességé­vel a shakespearei finom, bensőséges velencei virág- Ezált. — a ..fekete kos elrabolta fehér galambot'* — csodálatos hűséggel alakitá, Othellót, a mór hős had­vezért, a spanyol-olasz Halai asszony nem­ tudta kel­lőképen kifejezésre juttatni. Túlzottan igyekezett vad férfit mutatni, szemeit forgatta, lábával nagyokat dob­bantott, ajkát harapdálta, olykor fel-fel nyögött, ami mind a finom kis feketére kormozott leányainktól csaknem komikusan hatott. De Malibran barátai kettőzött lelkesedéssel, tom­boltak s hiába volt a mind-mind megújuló tapsorkán, sikere nagyon erőszakoltnak bizonyult. A művésznőt ez nem érinti, ő az előadás utolsó felvonásának végjelenetében akart diadalmas vetély­társával végezni,­­ és ennek a­­percére, várt. Mikor máig Desdomonát megfoj­totta, olaszos szen­vedéllyel lehúzta ágyáról és mintegy furorban, vé­gigvonszolta a színpadon a nagy nőalakot és egé­szen a rivaldáig vitte, ahol úgy tette le, hogy az arca éppen a függöny alá jusson. Az idén a színpadi függönyök nem olyanok voltak, mint manapság. Súlyos vasladra csavaro­dott a nagy, festett vá­szon, melyet alól egy­ nagy nehéz rúd húzott le. .Schröder-Devrient asz- Schreiter-Devrient asszony.­szony azonnal látta, mi sorsa lesz, ám az adott jelre a függönyt hirtelen leeresztik, reázuhan ar­cára, és összetöri,­­ nincs irgalom, mely meg­mentse életét. Szerencsére az ügyelő észrevette a helyzetet s nem adta meg a jelt a függöny lebocsátására. A kö­zönség miről sem tudva, türelmetlenül kiáltozott: — Le a függönnyel! A függöny azonban nem mozdult. Desdemona életveszedelmes helyzetében, — bár nem akarta a­, előadás sikerét­ az­ utolsó pillanatban nevetésbe fojtani — mégis csak kellett, hogy megmentésére tegyen va­lamit. Nagy elővigy­ázat­tal megmozdította fejét, de nem tudta azt úgy tenni, hogy a közönség legvesze­delmesebb része, a karzat, észre ne vegye. Nagy neve­tés tört ki, mikor a megfojtott hősnő, a holttest meg­mozdult. Senki sem figyelt Othello végjelenetére, min­denkit elvont a kitört nevetés, amely közben a füg­göny minden veszedelem nélkül legördült. Malibran asszony dúlt-fult mérgében, tagadta ugyan, hogy a holt Desdemonával való játéka célza­­tos volt, de­­ felbontotta szerződését a színházzal, haza ment Olaszországba, ahol nem kísértette semmi rivális... így végzőtön sz­erincs-sen az annakidején sok szóbeszédre okot adj harc a vetélytársnő ellen.

Next