Pesti Hirlap Vasárnapja, 1931. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1931-01-04 / 1. szám

­ 53-IK · ÉVFOLYAM 1­­­9­­­3 •­­ JANUÁR 4 VASÁRNAP 1. SZÁMPesti Hírlap V­ASARKIAPJA ■■ - UJESZTENDŐ. Kívánom tiszta szívemből minden magyar­nak az elszakított területeken is, hogy az ujesz­­tendőben csak az történjék, ami kinek-kinek a legkellemetesebb. Kívánom annak a szegény asszonynak, aki most baktat el az ablakom alatt, hogy nagyon olcsó legyen a búza, hogy olcsó lehessen a ke­nyér, hogy neki kevesebb gondja legyen. Azaz hogy inkább legyen drága a búza, a szántó-vető ember lássa hasznát kis földjének, vehessen ruhát, csizmát, állatot bőséggel. A csizma pedig legyen igen olcsó, a ruha, meg az állat szint azonképpen. Vagyis hogy nem. A csizma csak legyen jó áros, hogy a csizmadiára is hozzon az ég vig esz­tendőt. Nemkülönben nagy ára legyen a ruhának is, szabómester, gubacsapó, kalapos, szűrszabó, szücsmester is hadd éljen jól. Valamint az állat­nak is csak menjen fel az ára, a becsületes kupec is miért ne örüljön az életnek? És a gazdaember is csak adhassa el jó drágán a hizlalt jószágot. De mégse. Azt már csak nem kívánhatom, hogy a hús drága legyen. Meg a száraz kolbász, meg a tepertő. Az csak legyen igen olcsó, hadd csaphasson halhatatlan lakomákat a napidíjas ember jóizű disznósággal, foszlós cipóval. És szép idő legyen, sohase essen az eső, ne romoljon a cipője. Azaz hogy csak essen az az eső mennél többet, amikor kell. Nevelje a sarját, nevelje a vete­­ményt, magot, miegyebet. Ha nem romlik a cipő, hogy éljen a suszter? Meg esernyő is kelljen, mert ha nem tud esernyőt eladni, nem élhet a boltos. Még azt is kívánom, hogy a boltbérek es­senek le a fejükre, ha már a boltosokról be­szélünk. Ámbár azt se kívánhatom, hogy a háziurak sopánkodjanak. Inkább csak menjenek fel azok a bérek még magasabbra. Dőljön a pénz a házi­úrhoz, hadd vegyen képet a piktortól, hadd ve­gyen könyvet, hogy a betű­vető iródiák is élhes­sen a nap alatt, és hadd menjen színházba, hogy a komikus nappal is jókedvű legyen, ne csak este. Éljenek mind viruló egészségben, a beteg­ségnek ez az esztendő színét se lássa. Vagyis egy-két betegség, nem mondom . . . A doktorok se halhatnak éhen, nem igaz? Nem muszáj annak halálos betegségnek lenni, csak olyannak, amiből kilábol az emberfia. Szóval csak jöjjön az a betegség, egy-két hideglelés, meg könnyebb torokfájás, ha úgyis elmúlik, nem a vi­lág. A patikus is ember, annak is iskolába kell já­ratni a fiát. Csak menjen jól az iskola is, halom­számra gyűljön tandíjból a bankó. Viszont az is igaz, hogy azért itt se jó a túl­zás. Mit csinál a diplomájával az a sok tanult em­ber? A kezébe kapja, aztán fűt-fát végigkérdez, hogy ki tudna valami jó összeköttetést a herceg­prímáshoz, mert kisebb protekció már nem hasz­nál semmit. Ennélfogva csak ne menjen jól az az iskola. Inkább az adó legyen kevesebb, hogy könnyebb lehessen nekivágni a szabad pályá­nak. Úgy van, ez nem rossz, alig is folyjon be adó keskeny e hazában. Igen ám, de miből fizessük akkor a bírót, meg a katonát, meg a rendőrt? Mégis csak kell az az adó. Mennél több. Csak legyen rettenetes sok, hogy mindenkinek a fizetését fel lehessen emelni. Akkora a szegénység, hogy az ember sírni szeretne. Igen, jó lesz ez így, semmi másra mást ne gondoljunk, hanem az új esztendőben mindenkinek alaposan emeltessék fel a fizetése. Ámbár jó volna már arra is figyelni, aki­nek hadikölcsön-kötvénye van. A fizetésemelés csak várjon, a hadikölcsönösnek a dolga előbbre­­való. Kívánom tehát, hogy a pénz ne másra, ha­nem csakis erre fordíttassék: mindenki kapja meg a hadikölcsöne árát, még­pedig busásan va­lorizálva. Másra ne is költsünk semmire. Nono, azért vigyázzunk. Ha nem adunk semmiféle termelési kölcsönt, mi lesz a gazda­­világgal? Így is rettentő, hogy az ember ne tudja a borát eladni. Jó, hogy eszembe jut: a bor ára menjen fel a duplájára, de hamar. De hát a szegény kocsmáros mit csináljon? Mit tehet ő az ország dolgáról? Aztán meg név­napkor már egy pohár bort se lehessen meginni? Legyen csak olcsó a bor. Nem, mégse legyen olcsó. Inkább adhassuk el külföldre, hadd jöjjön a sok pénz befele. Van itt helye elég. Ámbár ha drága, nem veszi se a cseh, se a lengyel. Hát mégis legyen olcsó. De ha meg olcsó, akkor a szőlősgazda tönkremegy. Te­hát legyen drága. Vagy olcsó legyen mégis? Már azt se tudom ezen a szép ünnepen, hogy mit kívánjak embertársaimnak. Még jó, hogy nem nekem kell intézkedni. Emberek, emberek, de sok baja lehet veletek a jó Istennek. Harsányi Zsolt. 3

Next