Pesti Hirlap Vasárnapja, 1932. július-december (54. évfolyam, 27-51. szám)
1932-08-14 / 33. szám
December tizennyolcadikán Blagiatov Vaszili elvitte a szerkesztőségbe első művét, a ,,Karácsony előestéjén“ cirl elbeszélést, mely nem volt jobb és nem volt roszszabb, mint a többi elbeszélés, amiket írni szoktak. Arról szólt, hogy Mitska, a kényszermunkából megszökött fegyenc, az u. n. „Vampír“, karácsony előestéjén gyilkosságot akar elkövetni. Egy kis külvárosi házacskához lopódzott, szúrós tekintettel bekémlelt az ablakon, hogy megtudja, ki legyen az az áldozat, melyet ma legyilkolandó lesz. Szemei egy halovány beteg asszonyt pillantottak meg, aki olyan szegény volt, hogy még tüzet sem tudott rakni a kályhában és ezért — nagyon természetesen — kis éhező leánykáját, akit ölében tartott, saját testével igyekezett némileg melengetni. Az asztalon egy száraz kenyérkaréj feküdt, minden, ami hajdani gazdag háztartásából megmaradt neki. Valami Ural megihletésnek engedve, a szerző eltért a főtémától és beszámolt arról, hogy vándorolt ennek az asszonynak hites férje vonat által történt átgázoltatása következtében a túlvilágra. Bár a gonosztevő mitsem tudhatott erről a kitérésről, már az eléje táruló látványtól annyira meg volt törve, hogy — könnyeit nagynehezen leküzdve — berohant a házba, letépte köpenyegét magáról és betakarta vele az anyát és gyermekét ; azután kivette utolsó három rubeljét a zsebéből és a szegény asszonynak kezébe nyomta, ezekkel a szavakkal: „A gyermeknek — karácsonyfára!“ (Ez a pénz, — tessék erre ügyelni! — bármily hihetetlenül hangzik is, tisztességes munka keresménye volt.) Azután valamennyi előbbeni gonosztette miatt érzett mély bűnbánattal kiszaladt a házból, ki a mezőre, a hófergetegbe. A fiatal szerző alighanem nem egykönnyen tudta elhatározni, mi történjék ezután hősével, de mégis volt szíve ahhoz, hogy orozva megfagyassza és hogy eme saját, noha csak fantáziában véghezvitt bűntényét elpalástolja, a hullát alaposan befuvatta hóval, úgyhogy az teljesen láthatatlan lett. A megható elbeszélés vége körülbelül így hangzott : „Üvöltött és dühöngött a hóvihar, mintha diadalmaskodna a gonosztevőn. Mosollyal az ajkán halálos álomba merült Mityka, h így vezekelte le sok gonosztettét... A hóvihar pedig tovább dühöngött.“ Ezt az elbeszélést kinyomtatták és nagy tetszést aratott. Blagiatov Vaszili az ünnepet fiatal dicsőségének ragyogó mámorában töltötte el és csak húshagyó kedd idejében tudott újra magához térni; ekkor már közeledett húsvét. Az ifjú szerzőt nyugtalanság és bánat gyötörte. Nagycsütörtökön íróasztalához ült és megragadta a tollat. Hosszú ideig dörzsölte tehetséges homlokát, hogy elméjéből egy új megható témát szorítson ki, de semmi, semmi sem jelentkezett. Már-már sajnálta, hogy TISTA:AVERESEM« miért aknázta ki a bűnbánó gonosztevőt ily meggondolatlanul karácsonyi alkalomból, mikor a bűnöst oly kitűnően foghatta volna el a bűnbánat majd csak húsvét idejében! Hirtelen zseniális eszméje támadt: előkotorászta a füzetet, melyben elbeszélése megjelent, izzó tehetségének sugaraival megolvasztatta a havat, különböző helyeken nagy templomi harangot aggatott fel és ahol ezelőtt vihar és hófúvás tombolt és dühöngött,, ott most hatalmas húsvéti harangszó zúgott fel; a beteg anya azonban ugyanazon a helyen ült, éhező gyermekével ölében és most a húsvéti kalácsot nélkülözte és a hozzátartozó színes tojásokat (a karácsonyfa helyett). Mitika, aki most „Petika, a vérszopó“ névre hallgatott, még húsvét előestéjén sem tudott letenni gyalázatos szokásáról, újra ama bizonyos házhoz lopódzott, azzal a szándákkal, hogy megöli a két szerencsétlent, látva azonban nyomorukat, annyira meghatódott, hogy ez alkalommal öt rubelt adományozott (az író úgy vélte, hogy 3 rubellel meg kell toldania az összeget, a télikabát kompenzációja fejében, mely most nem szerepelt, minthogy a szegényeknek ebben az évadban nem volt szükségük rája). Azonban, hogy eme irodalmi termék kerek formájú és logikus legyen, annak elengedhetetlen követelménye volt Petyka halála, hogy gyalázatos és megbotránkoztató élete ne maradjon büntetlen. Ezzel szemben viszont jelentkezett az akadály is: honnan lehetett havat és jeget venni? A gonosztevőnek izzó napsugarak által való elpusztítása nem jöhetett komolyan számításba, mivel ez nem látszott egész élethűnek és valószínűnek! A cselekményt az egyenlítő vidékén lejátszatni — újból túl komplikált és nehéz átgyúrása a történetnek. Cselhez kellett tehát 10 ap