Pesti Hirlap Vasárnapja, 1932. július-december (54. évfolyam, 27-51. szám)
1932-12-11 / 50. szám
8 AZ OTTLIKOK. Volt Madách Imrének egy keveset emlegetett szerelme, amelyet a maga idején élt szép Gyürky Amália iránt érzett. Az Ember Tragédiája költőjéről szóló irodalom csak éppen megemlíti, hogy Madách Imre Amália-költeményei ehhez a hölgyhöz szóllnak, de az idill történetéről sehol sem olvashatni semmit. Utánajártam és kiderítettem. Úgy volt a dolog, hogy Madách már leánykérésen gondolkozott. Szép lény volt Gyürky Amália, roppantul szerette a lovat, meg a kocsit. Illett is a lovaglás, hajtás szilaj, akaratos természetéhez. Egy napon Madách éppen a Gyürky-kastély vendége volt, mikor egy megyebeli gavallér homokfutója fordult be az udvarra. A lovakról szakadt a hab. A gavallér le sem szállott a bakról, hanem bejelentette a társaságnak, hogy rekordot csinált gyorshajtásban. És a rekordot folytatni fogja, most azonnal. Aki nem hiszi el neki, hogy lovaival minden eddigi nógrádi teljesítményt legyőz, az üljön mellé a bakra zsebórával és ellenőrizze. Gyürky Amália a következő pillanatban a bakon termett. Ijedten kiáltott rá az egész család, hogy szálljon le rögtön. A leány azonban nem tágított. A komoly udvarló, Madách Imre, lépett most közbe. — Az én kedvemért, — kérlelte a leányt. De az csak intett az úrkocsis gavallérnak, hogy hajtson. A homokfutó veszett tempóban kirobogott a kastély udvaráról. Madách nyelt egyet, szépen hazament Sztregovára és elmaradt Gyürkyéktől. Amáliát elvette a jókedvelő gavallér, akit Ottlik Ákosnak hívtak. Ennek a majdnem száz év előtti szerelmi történetnek nyomozása közben terelődött figyelmem az Ottlikokra. Szétnéztem a Madách-vetélytárs családjában, származásában és megint megkaptam, mint annyiszor, a genealógiai lázat. Mást talán nem érdekel a régi apák, fiuk, leszármazások, házasságok, családi okmányok, sokszázéves anekdoták böngészése. Engem nagyon. Ez az Ottlik Ákos igen jó családból származott. Az Ottlikok 1054-ben kaptak magyar nemességet, bevándorló németek voltak, eredetük ugyanaz, mint a ma Németországban élő Oettingen hercegi családoké. Mert van ilyen háromféle is. Egy Ottlik keresztes vitéz volt a XIII. században, II. Endre királyunk személyi kísérője gyanánt ment el a Szentföldre. Mikor aztán hazatértek, a király gazdag donációval ajándékozta meg a kedvelt hívét. Ennek Odszló volt a neve. Az Ottlik nevet később kezdte használni a familia. Engem a kilencszáz esztendeje egymás mellé sorakozó Ottlikok közül Ottlik György érdekelt legjobban. Ez az Ottlik György Thököly Imre karabélyos lovastestőreinek volt ezredese, később magának Rákóczi Ferencnek brigadérosa és főudvarmestere. Szerepel Herczeg Ferenc „Ocskay brigadéros"-ában is, de nem családi nevén, hanem előnevével, Ozoróczi gyanánt. Ottlik ezredes megírta máig is fennmaradt önéletrajzát, amelyet magam is elolvastam. Zamatos, ódon magyarságú, nagyon szép olvsmány ez, amellett izgalmas regényként lehet, olvasni, mert szerzője kalandos és hányatott hadi életet élt, számtalanszor volt életveszedelemben. Egyszer Karajfa is elfogatta az öreg kurucot és halálraítélte. Ottlikné váltott lovakon rohant Mécsbe a császárhoz, hogy férjének kegyelmet szerezzen. Az életmentő kegyelmet ki is rimánkodta s azzal megint váltott lovakon rohant haza Magyarországra. A kitűzött kivégzés előtt való este érkezett meg. Most idézem az érdekes önéletrajzot: „Érkezett szegény jámbor feleségem, egész Vesztenicztül fogvást rút, esős időben, árvizekben, sok helyen lovagolni kéntelen illetett. Épen midőn felső-kapunál sétált volna Generális Karaffa, akkor feleségem postakürtölés alatt leegyütt; mindjárt hozzáküldött és, ki legyen? tudakostatta, meghagyván postamesternek, magánál accomodálja illendőképen. Azután estve magához hivatta Generális, és szépen beszélvén és tudakozódván feleségemül az éti dolgomat, megmondotta neki: szabadon elmehet hozzám, ha az én dolgom igy extra periculum (veszedelmen kívül) van. Én mindazáltal semmit nem tudván, in quibus terminis (milyen döntés alatt) vagyok? mindenkor in timore et tremore (félelemben és remegésben) éltem. Hanem másnap gyütt vadmajszter-lastinant hozzám, és utána, feleségem, az ki nyakamba borulván nagy sírással nekem akkor legnagyobb sebet ejtett szivemen, mert úgy tudtam, hogy tőlem búcsúzni gyütt, ante meam exacutionem (kivégeztetésem előtt), hanem midőn mondta, hogy ne féljek, mert elszabadulok, akkor tértem magamhoz és consolálódtam (vigasztalódtam). Ez mind pünkösdi hétben volt , tovább is szabadulásomat szegény feleségem urgeálván: pünkösd szombatján Istennek kegyelme után kiszabadultam. Mely szabadulásomnak emlékezetire minden szombaton observálni szoktam emu jejunio totius diei (egész napi böjttel) áhitatos imádságimat és penitentiális könyörgést. Azután az Ur-istennek kegyelme után, együtt feleségemmel, fogadott alkalmatossággal kimentem pünkösd után, és Liptóban uszályra ülvén, vizen haza legyüttem, oly fogadást tévén, hogy ha tanál elébb meghalni feleségem, az ő hozzám mutatott, más asszonyokhoz incomparabilis igaz hivségiért és szeretettért, — Isten után az ő industriájának tulajdonítván szabadulásomat, — vagy holtom napig, ha meg nem házasodom, mindenkor gyászban járok, vagy mindaddig, mig meg nem házasodom, fekete ruhát nem változtatom Ottlik Györgynek öt fia folytatta a családot, egy leánya, Juliánná, pedig az utolsó Korláthkőynek lett a felesége. Korláthkőy Lászlónak csak leányai születtek. Terézia Apponyi Józsefnek lett a felesége, a másik két lány egy-egy Bossányihoz ment feleségül, Bossányi Julia gróf Révay Jánosáé lett, nővére pedig gróf Festetics Pálné. A rokonsági tábla a második nemzedékben már a Hohenzollern-családnál tart, egy másik ág harmadik nemzedékében pedig gróf Széchenyi Istvánnál. A legnagyobb magyar nagyapjának nagyapja volt a Rákócziért hadakozó Ottlik György. Az Ottlik-család birtokában láttam azt a donációs levelet, amelyet a Szentföldön járt ősnek adott II. Endre királyunk. Régesrégi pergamenre írott okmány, viaszpecsétje a király képmásával még ma is rajta van, bár már megtöredezett. Nem csoda ennyi év alatt, az okmány kelte 1232. Tehát éppen az idén hétszáz esztendős. Az Ottlikok külön családi jubileumot ülhetnek az idén. Harsányi Zsolt.