Képes Pesti Hirlap, 1934 (56. évfolyam, 1-281. szám)
1934-08-26 / 179. szám
J.. y Féltő gondosság. A GYÁVA NOS Kató az úgynevezett idegemberek sorába tartozik. Mondhatnám azt is, hogy gyáva, de ezzel kihívnám magam ellen a lélekelemzés tudományának mestereit. Nem gyáva ő, csak az idegei mondják fel a szolgálatot időnként, teszem, ha egy békés szándékú kutya közelit feléje járdán, vagy ha a száraz bútor megrecs acsen az éjszaka csendjében. Egy egér pedig fel tudná őt kergetni nem az asztal, hanem a Mont Blanc tetejére. Kató ezenkívül mértéktelenül retteg a mennydörgéstől, temető mellett még nappal sem megy el szívesen, nem olvas detektívregényt és minden ízében reszket, ha a filmen gangszerdrámát játszanak. Ilyenformán nem csoda, hogy valóságos ideglázba esett, amikor valaki arról számolt be, hogy a ligetben látta a Kísértetek kastélyát vagy szellemek tanyáját, én bizony nem tudom, hogy hívják hivatalosan ezt a nevezetes intézményt, amely mostanában megbolondítja a szörnyűségek kedvelőit. — Hát az valami csuda, — mesélte az illető utas, aki frissiben érkezett erről a veszedelmes helyről. — Tudod, az ember beül egy kocsiba, amely elkezd vele vágtatni a sötétben, aztán egyszerre csak denevérek huhognak a fülébe és a homályból csontvázak nyúlnak utána. Egy fordulónál frissen akasztott embert látni, aki hörögve a gégéjéhez kap, aztán meg úgy veszi észre az utas, hogy szembe vele ugyanazon a sínen teljes sebességgel rohan egy másik kocsi... Egy pillanat még és a két kocsi a bentülőkkel együtt pozdorjává törik, de akkor váratlanul elmúlik a veszedelem, hogy új rémület préseljen sikoltást, az ember torkából. Hidd el, Kató, én még most is reszketek... Kató tágra nyilt szemmel hallgatta az infernális útleírást, de aztán mindenki meglepetésére kijelentette, hogy ő is ki szeretné próbálni ezt a Kísértetek vonatát, vagy hogy is hívják. — Kató, — mondta valaki — ha ezt sikítás nélkül megállod, tíz pengőt kapsz tőlem. — Áll az alku, — felelte Kató és követelte, hogy azonnal induljunk a tett színhelyére. A társaság rögtön útnak indult. A fogadás ellenőrzése miatt kísérőt adtunk Kató mellé. A kislány sápadtan, de elszánt mosollyal ült föl a kocsira. — Azért sem fogok félni, — mondotta — hiszen tudom, hogy móka az egész. Letelt a körutazás, mint kiderült, Kató a szavának állt, egy hang nem hagyta el a torkát, sőt, amikor kilépett a kocsiból, nyugodt hangon kijelentette: — Ha akarjátok, még egyszer megcsinálom. Meg is csinálta hiba nélkül. A vesztes gavallérosan kifizette a tíz pengőt, én pedig félrevontam Katót: —, Mégis kiváncsi vagyok, hogyan álltad szó nélkül ezt a rengeteg borzalmat? — Ha nem árulsz el, megmondom. — No? • — Nem láttam én semmit. Az egész út alatt behunytam a szememet. Tekintve, hogy nem én vesztettem a tíz pengőt, én is szemet hunytam Kató fölött. Kálmán Jenő: — Ha azonnal meg nem adja a tartozása felét, azt fogom híresztelni a többi hitelezője előtt, hogy nekem mindig pontosan fizet! (Dimanche illustré.) Becsület. — Fel a kezekkel! Azonnal tegyen ki minden holmit a zsebeiből! — Nem lehet, kérem, csak a fele az öné, a többi a szomszédjáé! (RIC et Rác.) — Hallja be! El ne vigye innen ezt a kerítést, az az enyém! (Rio et. Rác.) Kényes ízlés. — Mit akarsz fitszel a pocsék döggel?! Nem megmondtam, hogy olyan tigrist lőjz, amelyiknek hosszában mennek a csíkjait (Rio et Rác.) A skót Amerikában. Alig száll ki a hajóból, a skót New York kikötőjében, látja, hogy egy búvár kapaszkodik ki a partra. A fejéhez kap: — Oh, én szamár .'Nem is gondoltam rá, hogy gyalog is át lehet jönni! (Interessante Blatt.) üzenet a borbélyüzletből: — No, te is szépen megvágtad ezt az úriembert! — Meg kellett tennem. A lányát szeretem és ez a tapasz az arcon a jel, hogy ma este találkozunk . . . (Berliner Illustrierte.) Esküvő a tengerparton. Kávéházban. — Szabad kérnem, uram . . . Ezt az újságot nem, olvassa? (Domenica del Corriere.) Családi vita. Pontos életrajz. — Uram, én most iram az önéletrajzomat . . . Megakadtam, mert nem tudom, hogy lf<!7 októberében melyik napon vásároltam önnél egy fekete nyakkendőt, és mi volt annak az ára. Legyen szives és adjon erre felvilágosítást ... (Dimanche illustré.) — Hiába, itt csak a menyasszony — Mondd, Karcsi, min veszekszik apuka és nagyapa olyan nagyon? nak jó, neki szúnyoghálója van, nem — A nagypapa magyarázza apukának, hogyan kell megcsinálni az én számtanfeladabántják ezek a bestiálit (Kic et Kac. tómat. (Humorist.) Békés elintézés. — önök tehát válni akarnak ... És nem kísérelték meg , a békés elintézést ! — Dehogy nem! Hát nem látja rajtunk? (Miroir du Monde.) Weekend előgyakorlat. — Ha kétezerszer körüljárom az asztalt, akkor éppen hat kilométert teszek meg . . . (Fliegende Blätter.)