Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-06 / 1. szám
énekes k kávéházak, tánclokálok, varietészínházak, szerencsétlen női rabszolgám, hát nem dühöng még mindig az emberkereskedés? És mondjátok meg, Oroszországban Marx és Lenin tanítványai nem égetik-e meg az arisztokraták és polgárok és parasztok leányait ugyanolyan babonás okokból, mint a középkorban a boszorkányokat és nem követtek-e el ezerszer több bűnt a lelkiismeret ellen és nem gyötörtek-e meg sokkal eszeveszettebb kínzásokkal ártatlan embereket, mint a legőrültebb Torquemádák és egyéb fanatikusok? — Nem, nem, ha így nézzük a világot, bizony nem változott semmi évszázadok óta. Csak a berendezés változott, a szoba, a bútorok elhelyezése, a falakat díszítő képek és a házi eszközök változtak, maga a gazda régi maradt. Régi maradt az ember. Ez teszi, hogy aki az embert nézi, az semmi újat sem lát, aki a ruhát és a lakást, az emberi élet stílusát és tempóját, az a jelenben nem látja a múltat. A szerelmi vers, az emberi lélek tépelődéseinek, vágyainak, csüggedéseinek és nekilendüléseinek rajza, fogalmaink az életről, a halálról és a túlvilágról ... a jó és rossz, az erkölcs és erkölcstelenség, az igazság és a hazugság eszméje örökké egyforma, mert mindig egy forrásból fakad. Platon is ír a szerelemről a Szamposinban, Stendhal is, Musset is, sőt a Veininger is, Freud is és látjuk, hogy a későbbiek már mind benne vannak Platon írásaiban. Henry George ideális állama alig különbözik attól, amelyet Finton rajzolt meg harmadfélezer évvel Henry George születése előtt. Ma is van háborít éppen úgy, mint féltékenységből elkövetett emberölés és rablógyilkosság. Kétszer kettő ma is csak négy. 4 ESZMÉLET Az emberek közt való beszélésem, az nem az én beszélni valóm; a sorsom, az nem az én életem; a kesztyűm nem az én kezem. * Ó, hány tükörbe néz a hold egyszerre. Hány tengerbe, tóba, folyóba, pocsolyába. Hány ablakba, hány szobor és hány síremlék márványába, hány bádogtetőbe. Ó, mennyi virrasztó szemen és mennyi alvó homlokon úszik átal. * Útonálló lennék, igy kiáltanám: —• Pénzt, vagyis életet! * Ki tudna olyan emberszerető lenni, mint a kutya? Az a legunalmasabb és a leghitványabb emberhez is ragaszkodik. * A bölcsek azt tanácsolják, légy megelégedve, ez a boldogság. Légy megelégedett a nyomorúságoddal, a vereségeddel, a csalók sikerével, a szemtelenek szerencséjével, a hazugok igazával és minden embertelenséggel a földön. *A gondolat: az a fa, amelyik az égig nő. * Úgy kéne képezni magunkat, hogy az életet végtelennek tudjuk felfogni. Az esztendő: tavasz, nyár, ősz, tél. Egyik esztendő olyan, mint a másik. Egy esztendő: az idő, az örökig tartó. Az élet, az örökkévalóság. Nekem nincs halálom, legfeljebb a végtelennek lesz vége, észrevétlenül, mikor az én életem elalél. Én azt hiszem, minden szomorúság, minden bűn onnan van, hogy halálra vagyunk nevelve. * A gazdagot elvetik a földbe ... nézd, kő nőtt ki belőle. . . * Az illúzió: az a rózsaszín selyempapír, amelyik a cirkuszban karikába feszítve vár, a lovarnő beléugrat a szép papírba s széjjelszakitja. * A harcsának, tudjuk, a szive is fa fejében van. Ilyenek az okosok. Élhetetlen voltam, nem tudtam, hogy kell élni. Ha csak rajtam állana, azt hiszem, meghalni se tudnék majd. * Hazudni... olyan nehéz, mint kardot nyelni. * Van nagyobb Nap a Napnál, van több világosság a világosságnál, van szebb a szépségnél, jobb a jóságnál. Van egy nagyobb, szebb, igazabb példány belőlem, egy másik világon, amely az alá a nagyobb Nap alá tartozik. Mindig arra a Magamra gondolok. Szép Ernő: Anya, és gyermeke. (rabló Picasso rajza.)