Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)

1934-03-11 / 10. szám

S 56-1K­­ ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1 . 9 • 3­0­4 MÁRCIUS 11 VASÁRNAPPesti Hírlap A MÁRCIUSI FORRADALOM KÖLTŐI A március tizenötödikei pesti forradalom a költők, írók, újságírók forradalma volt. A forradalmi mozgal­makat az irodalom s a lelkek mozgalma előzi meg, a márciusi vértelen forradalmat azonban a fiatal magyar tollforgatók tettekkel is csinálták. Ők vezették az ifjú­ságot a sajtó felszabadítására és a társadalom megmoz­­dítására, hogy kivívják a reformot. Bár újabban né­mely történetírók, közíróik és politikusok megpróbálják lekicsinyleni a pesti ifjúság szerepét és az Írók már­ciusi forradalmának jelentőségét, nem tudják letagadni, hogy „a törvényhozásnak társadalmi úton is lökést kel­lett adni“ és ez március tizenötödikén történt meg. A márciusi forradalom indította el a 48-i­ki nagy átala­kulást, március eszméiből, rajongó lelkesedéséből, elra­gadtatott mozgalmából támadt a szabadságharc és a márciusi forradalom költői a lázas idők újságjaiban, folyóirataiban a sajtó felszabadításától kezdve a nagy, veszedelmes viharnak zárt mellel feszülve biztatták, tü­zelték verseikkel a nemzetet. A magyar szabadság első lélegzete — mint Petőfi, a márciusi forradalom költőinek vezére, a Nemzeti Dal­múzeumba vitt első nyomtatott példányának lapszélére írta — a „Talpra magyar“ volt, amelyet követtek nagy és kisebb jelentőségű költők elragadtatott lelkiállapot­ban írt lelkes dalai. A politikusok ugyan lekicsinyelték a költőik szerepét, Petőfi azonban megfelelt nekik A ma­gyar politikusokhoz írt versében: Lenézik a szegény költőket Ez elhízott, kevély urak, kik a megyék s ország­gyűlésén Fényes szerepet játszanak, irta, holott a politikusok, szerinte, „az apró napi ese­mények múlandó pásztortüzei“ és mikor a Csata-dalt felajánlja Kossuth kormányának, hivatkozik a francia forradalom egyik tábornokára, aki nagyszámú fegyvert vagy egy tömeg példányt kér a Marseillaise-ből. A megújhodott pesti sajtóban egymást érik az idők dalai. Petőfi közzéteszi az Életképekben versét, amely Beaurepaire-t, a februári forradalom hevétől fűtött ver­­duni kapitányt dicsőíti, aki inkább meghal, semhogy őr­ségét meghódolásra vigye. Petőfi forradalmi költészeté­ben végigviharzik az egész 1848—49-iki küzdelem, kezdve a 15-ik martius, 1848, a sajtót felszabadító nap történe­téről szóló versétől, a hősi halála előtt, a szörnyű időről irt végső versekig, amikor már „elől a háború, csak a kisebb baj, szomorúbb, mi hátul áll, a döghalál“. Petőfi, általánosan ismert forradalmi lírájával, nem az egyetlen nagy költő, aki a vers fegyverével küzd, bár rajta kívül is több költő a harcmezőre is kiállt. Ke­vésbé ismerik Arany János forradalmi költészetét, ame­lyet a hivatalos irodalom­történet alig említ, holott Arany, tüzeslelkű barátjának, Petőfinek hatására és népi származásának ösztönzéséből huszonhárom forradalmi verset irt 1848—49-ben. Az Életképekben és főként a Kép Barátjában jelentek meg ezek a versek. Ha az Álom — való és a Válság idején című költeményekben a két­kedés borzong, a legtöbbje ellenállásra, a kivívott re­formok megvédésére izgat. Egy életünk, egy halálunk, A legszebb virág, Lóra! Éde még az Isten, mind az önvédelmi harcra tüzel. A Mit csinálunk rövidke, hangulatkeltésre szánt versében benne remeg 1848 lázas látomása, véres valósága: „Földi! Mit csináltok? Kaszát kalapáltok? A rendet a réten, Már levágtuk régen, Megmártjuk kaszánkat Ellenség vérében. Szép piros harmatban Fürösztjük kaszánkat.“ Az örök­ségben irt­ja: „A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! Ha minket elfu az idők zivatarja, Nem lesz Istennek soha több magyarja.“ 1849-ben Szemere Bertalan félhivatalos lapjában, a Respublicábann, már a republikánus elvek rajongó dalnoka, az April 14-ike című versében, a deb­receni függetlenségi nyilatkozat védelmére lelkesít. Egy másik versben az utolsó erőfeszítésre izgat: „Haj, ne hátra, haj, előre, vérmezőről-vérmezőre...“ Vörösmarty Mihály, a higgadt, egyáltalán nem for­radalmi természetű, ünnepelt nagy költő is habozás nél­kül követte a menekülő kormányt Debrecenbe, de kevés forradalmi verset írt. Magasztalta a sajtó fölszabadítá­sát: „Kelj föl rabágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat!“ Harci dala Petőfi erős nyelvén riváli és tü­zesen énekli: „Zászlónkon a szabadság S függetlenség ragyog! Vész és halál reá, ki Ez ellen fegyvert fog!“ Czuczor Gergely a Riadóért bilincsés börtönt szenvedett, mert az uralkodóházat támadta („Nem kell zsarnok ki­rály ...“) és bár Buda bevételekor megszabadult, a sza­badságharc elbukása után újra tömlőcbe zárták. Bajza József, Erdélyi János több politikai újságcikket irt, mint verset, mindkettő szerkesztő lett; Bajza a Kossuth Hír­lapját, Erdélyi a Respublikát szerkesztette. Vajda János a Honárulókhoz írta márciusban első forradalmi versét és kívüle — fiatalok, öregek — Tompa Mihály, Lévay József, Gyulai Pál, Garay János, Vachott Sándor, Jám­bor Pál, Lisznyay Kálmán, Mentovich Ferenc, Berecz Károly, Zalár József, Bozzay Pál az idő h­arsonásai. A fiatalok közül Szász Károly a Közlönyben a köztársasá­got dicsőítő verset írt. Sárossy Gyula Aranytrombitája a forradalmi mozgalom verseskrónikája. Tehetségük ereje, vérmérsékletük természete szerint írták különböző értékű és hevületű verseiket, de mind­egyek voltak a márciusi forradalom eszméinek magasztalásában. Tamás Ernő: 3

Next