Pesti Hirlap Vasárnapja, 1934. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)
1934-03-11 / 10. szám
S 56-1K ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1 . 9 • 304 MÁRCIUS 11 VASÁRNAPPesti Hírlap A MÁRCIUSI FORRADALOM KÖLTŐI A március tizenötödikei pesti forradalom a költők, írók, újságírók forradalma volt. A forradalmi mozgalmakat az irodalom s a lelkek mozgalma előzi meg, a márciusi vértelen forradalmat azonban a fiatal magyar tollforgatók tettekkel is csinálták. Ők vezették az ifjúságot a sajtó felszabadítására és a társadalom megmozdítására, hogy kivívják a reformot. Bár újabban némely történetírók, közíróik és politikusok megpróbálják lekicsinyleni a pesti ifjúság szerepét és az Írók márciusi forradalmának jelentőségét, nem tudják letagadni, hogy „a törvényhozásnak társadalmi úton is lökést kellett adni“ és ez március tizenötödikén történt meg. A márciusi forradalom indította el a 48-iki nagy átalakulást, március eszméiből, rajongó lelkesedéséből, elragadtatott mozgalmából támadt a szabadságharc és a márciusi forradalom költői a lázas idők újságjaiban, folyóirataiban a sajtó felszabadításától kezdve a nagy, veszedelmes viharnak zárt mellel feszülve biztatták, tüzelték verseikkel a nemzetet. A magyar szabadság első lélegzete — mint Petőfi, a márciusi forradalom költőinek vezére, a Nemzeti Dalmúzeumba vitt első nyomtatott példányának lapszélére írta — a „Talpra magyar“ volt, amelyet követtek nagy és kisebb jelentőségű költők elragadtatott lelkiállapotban írt lelkes dalai. A politikusok ugyan lekicsinyelték a költőik szerepét, Petőfi azonban megfelelt nekik A magyar politikusokhoz írt versében: Lenézik a szegény költőket Ez elhízott, kevély urak, kik a megyék s országgyűlésén Fényes szerepet játszanak, irta, holott a politikusok, szerinte, „az apró napi események múlandó pásztortüzei“ és mikor a Csata-dalt felajánlja Kossuth kormányának, hivatkozik a francia forradalom egyik tábornokára, aki nagyszámú fegyvert vagy egy tömeg példányt kér a Marseillaise-ből. A megújhodott pesti sajtóban egymást érik az idők dalai. Petőfi közzéteszi az Életképekben versét, amely Beaurepaire-t, a februári forradalom hevétől fűtött verduni kapitányt dicsőíti, aki inkább meghal, semhogy őrségét meghódolásra vigye. Petőfi forradalmi költészetében végigviharzik az egész 1848—49-iki küzdelem, kezdve a 15-ik martius, 1848, a sajtót felszabadító nap történetéről szóló versétől, a hősi halála előtt, a szörnyű időről irt végső versekig, amikor már „elől a háború, csak a kisebb baj, szomorúbb, mi hátul áll, a döghalál“. Petőfi, általánosan ismert forradalmi lírájával, nem az egyetlen nagy költő, aki a vers fegyverével küzd, bár rajta kívül is több költő a harcmezőre is kiállt. Kevésbé ismerik Arany János forradalmi költészetét, amelyet a hivatalos irodalomtörténet alig említ, holott Arany, tüzeslelkű barátjának, Petőfinek hatására és népi származásának ösztönzéséből huszonhárom forradalmi verset irt 1848—49-ben. Az Életképekben és főként a Kép Barátjában jelentek meg ezek a versek. Ha az Álom — való és a Válság idején című költeményekben a kétkedés borzong, a legtöbbje ellenállásra, a kivívott reformok megvédésére izgat. Egy életünk, egy halálunk, A legszebb virág, Lóra! Éde még az Isten, mind az önvédelmi harcra tüzel. A Mit csinálunk rövidke, hangulatkeltésre szánt versében benne remeg 1848 lázas látomása, véres valósága: „Földi! Mit csináltok? Kaszát kalapáltok? A rendet a réten, Már levágtuk régen, Megmártjuk kaszánkat Ellenség vérében. Szép piros harmatban Fürösztjük kaszánkat.“ Az örökségben irtja: „A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! Ha minket elfu az idők zivatarja, Nem lesz Istennek soha több magyarja.“ 1849-ben Szemere Bertalan félhivatalos lapjában, a Respublicábann, már a republikánus elvek rajongó dalnoka, az April 14-ike című versében, a debreceni függetlenségi nyilatkozat védelmére lelkesít. Egy másik versben az utolsó erőfeszítésre izgat: „Haj, ne hátra, haj, előre, vérmezőről-vérmezőre...“ Vörösmarty Mihály, a higgadt, egyáltalán nem forradalmi természetű, ünnepelt nagy költő is habozás nélkül követte a menekülő kormányt Debrecenbe, de kevés forradalmi verset írt. Magasztalta a sajtó fölszabadítását: „Kelj föl rabágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat!“ Harci dala Petőfi erős nyelvén riváli és tüzesen énekli: „Zászlónkon a szabadság S függetlenség ragyog! Vész és halál reá, ki Ez ellen fegyvert fog!“ Czuczor Gergely a Riadóért bilincsés börtönt szenvedett, mert az uralkodóházat támadta („Nem kell zsarnok király ...“) és bár Buda bevételekor megszabadult, a szabadságharc elbukása után újra tömlőcbe zárták. Bajza József, Erdélyi János több politikai újságcikket irt, mint verset, mindkettő szerkesztő lett; Bajza a Kossuth Hírlapját, Erdélyi a Respublikát szerkesztette. Vajda János a Honárulókhoz írta márciusban első forradalmi versét és kívüle — fiatalok, öregek — Tompa Mihály, Lévay József, Gyulai Pál, Garay János, Vachott Sándor, Jámbor Pál, Lisznyay Kálmán, Mentovich Ferenc, Berecz Károly, Zalár József, Bozzay Pál az idő harsonásai. A fiatalok közül Szász Károly a Közlönyben a köztársaságot dicsőítő verset írt. Sárossy Gyula Aranytrombitája a forradalmi mozgalom verseskrónikája. Tehetségük ereje, vérmérsékletük természete szerint írták különböző értékű és hevületű verseiket, de mindegyek voltak a márciusi forradalom eszméinek magasztalásában. Tamás Ernő: 3