Képes Pesti Hirlap, 1935 (57. évfolyam, 1-297. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Történelmi színjáték a Népszövetség városában Ha van város, amelyre azt lehet mondani, hogy történelmet csinálnak benne, akkor Genf az, a Népszövetség székhelye, ahol az elmúlt hetek drámai feszültségű napjaiban valóban Európa és az egész világ történelmét kovácsolták. Ide a „történelem“ szóra az ember mingyárt dohos könyvtárakra gondol, porlepte foliánsokra, amelyek nép>ek és országok rég letűnt harcairól regélnek, egyszóval régi, avult dolgokra. Holott ebben az ízig-vérig modern városban — ha az ósdi városrésztől és egyes festőlen szép, régi épületeitől, emlékműveitől eltekintünk — szemlátomást semmi sincsen, ami történelemre emlékeztet. A világvárosi palotasorok között gépkocsifolyam hullámzik és zugó hullámait modern villanyrendőr színes fényjelei szabályozzák. Az Idegen közönyösen szemléli a csilingelő villamosokat, az újságárusbódékat a járdák szélén, a rohanó aktatáskás, télikabátos embereket, este a mozipaloták rikító reklámfényeit és a huszadik századbeli világváros egész megszokott, színes, mozgalmas képét, amikor . . . . . . amikor egyszer csak kürtszó harsan, az egyik utcasarkon, a rendőr magasba lendülő keze tömör, mozdulatlan fallá merevíti a torlódó gépkocsizajt, a járókelők sorokba fűződnek a járdán, csikorogva fékeznek a villamoskocsik és az egyik utcából egyszerre csak kifordul a Történelem. . . . Az igazi, régmúlt, legendás, „dohos“ történelem, azonmód páncélingesen, vértesen, alabárdosan, egy csapat középkori páncélzatba öltözött, daliás katona, akik mint megelevenedett anakronizmus döngenek végig a ropogó autómotorok és a bámészkodó közönség sorfala között. Mozifelvétel, persze — villan át első pillanatban a látogató agyán — de hiába keresi a csapat mellett a felvevőgépkocsit és a filmrendező autóját. Ellenben a hosszú páncélos sereget nagy csoport középkori öltözetű polgár követi, fehérgalléros, pabistos, büszke tartású férfiak és fehérkötényes nők, mintha csak régi festmények vásznairól léptek volna le. Aztán az egész társaság kivonul a város régi bástyáira s ott a páncélinges hadsereg szabályos ütközetet viv egymással. Erre . . . nos, ne tessék meghökkenni, erre nem lép közbe a rendőrség és modern pisztolyokkal és könnygázbombákkal nem veri szét ezt a múltak ködéből feltámadt kísérteties csapatot. Annál kevésbé, mert hiszen ez az évente rendezett színjáték Genf történelmének egyik fontos eseményét, a savoyardok ostromát örökíti meg. Most éppen 332 esztendeje, hogy Genf kritikus napokat élt át, mikor a Savoyard seregek megrohanták a bástyákat és Svájc egyik legvéresebb és legdöntőbb csatáját vívták meg a vastag kőfalak alatt. Hol van ma a régi Savoya és hol vannak a nehézkes páncélingesek! Harcaik csak ártatlan katonásdi-játékok a modern háború tankos és mérgesgázas iszonyuságaihoz képest. Ám a hagyományok ereje mindennél nagyobb és míg a Népszövetség komolyképű palotájának termeiben nemzetek sorsát főzik a világpolitika nagy alkimistái. Genf népe önfeledten gyönyörködik a háromszázéves várostrom-játék színpadias látványosságában. A herold „kiáltványt“ olvas fel a népnek. A középkori páncélzatba öltözött sereg a modern városrészen át a bástyára vonul. Folyik az „ütközet“, ócska kavdspuskákkal. . . Ezeregy éjszaka a filmműteremben Azt szokás mondani: manapság nincsenek csodák. Dehogy nincsenek! Csupa csoda között élünk. A tudomány/« technika sokféle vívmánya, amely annyira megkönnyíti az ember életét és megsokszorozza az ember hatalmát : mindmegannyi csoda. Villamos világítás, Köntgen, amely átlátszóvá teszi a testet, repülőgép, rádió-kiáltás a Föld másik oldalára, gombnyomásra engedelmeskedő, százezer rabszolga erejét kifejtő acél szellemek, apró hüvely, amelynek tartalma hegyeket szaggat széjjel: valamennyi az emberi képzelet egy-egy álma, amit hajdan, ezer évekkel ezelőtt a mese, a legenda színes felhőibe burkolt, ma pedig a tudomány rideg, számító hatalmával kézzelfogható valósággá kovácsolt. Minden egyes találmány, felfedezés voltaképpen egy-egy megvalósult csoda, vassá, acéllá tömörült régi meseálom. De a tudomány hatalma tovább is terjed. Igazi mesetörténeteket is valósággá tud tenni, nem átvitt, hanem szószerinti értelemben; a kézzelfogható, eleven, mozgó valóság talajára tudja ültetni a mese legvalószínűtlenebb, legálomszerűbb helyzeteit és eseményeit. Eszköze rá a film Ezt a bűvös filmszalagot mintha egyenesen arra teremtette volna az emberi lángelme, hogy látható valósággá varázsolja mindazt, ami eddig a meseírók képzeletében, láthatatlanul élt csupán. A mesekönyvek mozdulatlan képei, merev ábrái megelevenednek a villogó mozivásznon, Hófehérke arca kiszínesedik, keble piheg, a hét törpe megmozdul. Éís a hegyek között megjelenik a gonosz óriás és lijigálódzik a sziklákkal és a forrás mellett, a kövek közül előbukkan a jóságos tündér és megváltja a fává varázsolt királyfit. A filmfelvétel és a trükkfilmek technikája az utóbbi időkben olyan hatalmas léptekkel haladt előre, hogy modern filmrendező ma már a leglehetetlenebb és legvaló a színtétlenebb mesetörténeteket is vászonra tudja vetíteni. Legutóbb kísérletet tettek az Ezeregyéj különböző meseképeinek megfilmesítésével. Egyes mesék, fantasztikus beállításukkal, ugyancsak próbára tették a rendező találékonyságát és művészi érzékét, de a feladatot végül is sikeresen oldották meg. Gyakran hetekig tartó, nagyon is prózai és verejtékes technikai kísérletezés, bonyolult tükörberendezések, nagyítások, képösszemásolások és fortélyos világítási hatások eredményeként születik egy-egy gyönyörű jelenet, amely lenge álomszerüségével, szinte valószínütlenül szép, költői játékával magával ragadja a nézőt. De a modern film nem szorul az ó- és középkor meseirodalmára, szolgál elég érdekfeszítő mesével a mai élet is és a modern kornak is megvannak a maga kedvelt meséiről. Mint valaha Argirus királyfi, Münchhaussen báró, vagy Háry János, olyan kedvelt mesealak manapság Walt Disney, a világhírű amerikai rajzolóművész Miki-egere, amelynek fantasztikus kalandjain öt világrész mozilátogató közönsége mulat. Ezeregy éjszakai árnyék jell snet. Nagy művészi érzékkel és milliméter pontosságú munkával, hetekig készülnek ezek az ollóval kivágott apró képek, melyek aztán a filmen gyors egymásutánban elpergetve, a mozgás illúzióját keltik. Münchhausen az ágyú golyóbison, finnek a trükkfelvételnek nagyon egyszerű a nyitja: a golyó oszlopon nyugszik, amelyet felvételkor eltakartak. A leány álma: közeleg a liliputi királyfi díszhintója. Ez Az elvarázsolt mesevár Csodaországban. Az emberek „igazi“ a szép mesejelenet két különböző kép összemásolásából statiszták, de a kastély a sziklával csak apró papirosműkeletkezett. deli, amit tükörszerkezet segítségével vettek fel.