Képes Pesti Hirlap, 1935 (57. évfolyam, 1-297. szám)
1935-02-17 / 40. szám
Állatkertben. KOMOLY Elhatároztam, hogy megnősülök. Végiggondoltam valamennyi leányismerősömön, nem éreztem semmi hajlandóságot, hogy bármelyiknek is megkérjem a kezét. Tíj ismeretséget kellene kötnöm. Erre azonban nem érek rá, mert reggeltől estig dolgozom, este fáradt vagyok, örülök, hogy már lefekhetek. De mondjuk, hogy néha fennmaradnék s társaságba mennék. Semmi kilátás arra, hogy oly kimerült, gyűrött állaiotban, amilyenbe estéről-estére kerülök, sikerrel udvarolhatnék egy nőnek. Elhatároztam hát azt is, hogy levél útján kötök ismeretséget. Ez talán még jobb módszer, mint személyes ismeretségen kezdeni. Személyes ismeretségben esetleg hónapokon át kell folytatni haszontalan fecsegést, mások jelenlétében. Levélben azonban rögtön rátér az ember a tárgyra. A nőben nem csalódhatom, mert arcképet kérek tőle — ahogy az szokás — s a leveleiből megismerem gondolkodását, különösen intelligenciáját, ha hozzászámítjuk, hogy egy kicsit a grafológiához is értek. Meg azután csalódni a nőben, — az megeshetik bárkivel akár tízéves ismeretség után is. Megeshetik azonban, hogy a nő csalódik bennem. Hát igen, ez megeshetik. Minden nő csalódni fog bennem, aki két méter magas atlétát vár; aki azt szeretné, hogy nagyobb legyen a tudásom, mint Einsteiné; aki oly rettenthetetlen hősnek óhajt, hogy üres kézzel támadjak meg két felnőtt oroszlánt; aki arról ábrándozik, hogy énekhangom hallatára Saljapin fülig elpirulva hagyja abba Mefisztó bordalát. Egyszerű, bár rendes külsejű férfi vagyok, nem olyan szép, mint Ramon Novarro, nem olyan műveit, mint (. it. Shaw, de értek a foglalkozásomhoz s tudom, hogy a mohácsi vész 152f-ban vol II. Lajos, Csele-patak, Szolimán s Finoman. — Legalább mi is vegyük valami hasi- Középkorban, nát ennek a hosszunyaku állatnak. (Domenica del Corriere.) — Pénzt vagy életet! — Ne haragudjon, rabló úr, pénz nincs az egész házban . . . De ha akarja, ingyen kihúzom akárhány fogát. (Lustige Blätter.) — Mi az, miért sántikálsz! Talán reumád, van? — Dehogy! Csak megrozsdásodtak a csuklóim. (Rie et Rác.) A leien