Képes Pesti Hirlap, 1935 (57. évfolyam, 1-297. szám)

1935-09-01 / 198. szám

az amerikai hadsereg Az Egyesült Államoknak eddig többnyire csak hajóhada, légi hadserege végzett időnként egy-egy nagyszabású demonstrációt, amely meg­mutatta a világnak „Uncle Sam“ erejét. Most azonban váratlanul akcióba lépett az amerikai szárazföldi hadsereg is. New York­ állam terü­letén 56.000 főnyi katonaság részvételével meg­indultak a leghatalmasabb hadgyakorlatok, amelyeket a világháború óta Amerika földje lá­tott. Hadiállapotot hirdettek ki, mozgósítást rendeltek el, mintha szabályszerű, komoly há­borúra készülődne az ország. Az amerikai szá­razföldi haderő gyakorlatait szinte páratlan lát­ványossággá emeli a hadsereg végsőkig vitt gé­­piesítése. Amerika, a gép, a technika hazája, a mechanikus hadviselést az elérhető legmaga­sabb fokig fejlesztette. Az eleven katona már­­már háttérbe szorul a rengeteg különféle alakú és rendszerű harci kocsi, páncélautó, mo­toros üteg, aknavető, gázfúvó, lángszóró között és szerepe sok helyütt jóformán már csak az, hogy ügyesen kezelje ezt a temérdek hadi gé­pezetet. A szárazföldi csapatok természetesen együttműködnek a légi haderővel. Nappal fülelő­készülékek, éjjel fényszórók keresik a támadó léghrajt; fülrepesztő dörgéssel szórja lövedékeit a légelhárító ágyú a szárnyas „ellenség" felé, miközben a „tüzér-robot“, egy csodálatos önmű­ködő szerkezet, állandóan a cél felé fordítja az ágyúcsövet. Sztiii ködfüggönybe burkolódznak a repülőgépek, majd bombazápor zuhog alá, vil­lámló tüzek, robbanások, a célul kijelölt deszka- és betonépítmények földrengésszerű robajjal dőlnek össze a bombák csapásai alatt... és a ropogva tovahengergődző tankok sorfala mögött előrehaladó gyalogság diadalmasan elfoglalja a repülők által megtisztított „ellenséges“ területet. Menjünk sétálni a víz fenekére! Pár esztendővel ezelőtt még aligha­nem bolondnak tartotta volna a leány azt az udvarlóját, aki ezzel a felhí­vással fordult volna hozzá. Tegyünk kettesben egy szép sétát — nem a kert­ben, nem az utcán, a réten, vagy az erdőben, hanem — öt méternyire a víz alatt, a tenger fenekén! Verne ugyan már a múlt mondta, hogy ilyesmi században még­lehetséges, de egészen a legutóbbi időkig a búvárko­dás nagy bátorságot igénylő, kockáza­tos, sőt életveszélyes mesterség ma­radt. Jean Painlevé, Paul Painlevé, a híres francia matematikus és állam­férfi fia azonban úgy látszik, más véleményen van; szerinte a búvárko­dás, a mai tökéletes segédeszközök mellett egyáltalán semminő kockázat­tal sem jár, sőt a vízalatti tartózkodás mindenki számára eddig ismeretlen szépségek és élvezetek forrását nyitja meg. Egyesületet is alapított a vízalattjárás új sportjának terjesz­tésére. Az érdekes egyesület tagjai Yves le Prieur francia tenge­résztiszt, újfajta búvárfelszerelése segítségével mennek a víz alá, amely az eddigi nehézkes és bonyolódott szerkezetekkel szemben egyszerű, könnyű és használatát bárki gyorsan megtanulja. A bú­vár nem burkolódzik semmiféle kényelmetlen öltözékbe, még sisakot sem ölt, csak egy gázálarcszerű­ toldalékot szíjaz szorosan az arcához, amelyen át a mellére erősített acélpalackból sűrített levegőt szív a víz alatt, öt-tíz méter mélységben vagy negyedóráig tartózkodhat­nak a búvárok a víz alatt. Amerikában egy könnyen kezelhető bú­­vársisak segítségével már fiatal leányok űzik a búvárkodás sportját. Amerikai hadirepülőgépek köd­fejlesztő­ gyakorlata. Munkában a légelhárító tüzérség. Alsó kép: A „hadsereg fülei és sze­mei“: légi támadást fülelő készülékek és fényszórók tábora. Amerikában már fiatal leányok űzik a búvárkodás kedvtelését. Ilyen könnyedén sétálgat, felszerelésével, a tenger fenekén a francia „Vízalatti Klub“ búvár­­„amatőrje“. Udvarlás a víz alatt.

Next