Képes Pesti Hirlap, 1935 (57. évfolyam, 1-297. szám)
1935-09-01 / 198. szám
az amerikai hadsereg Az Egyesült Államoknak eddig többnyire csak hajóhada, légi hadserege végzett időnként egy-egy nagyszabású demonstrációt, amely megmutatta a világnak „Uncle Sam“ erejét. Most azonban váratlanul akcióba lépett az amerikai szárazföldi hadsereg is. New York állam területén 56.000 főnyi katonaság részvételével megindultak a leghatalmasabb hadgyakorlatok, amelyeket a világháború óta Amerika földje látott. Hadiállapotot hirdettek ki, mozgósítást rendeltek el, mintha szabályszerű, komoly háborúra készülődne az ország. Az amerikai szárazföldi haderő gyakorlatait szinte páratlan látványossággá emeli a hadsereg végsőkig vitt gépiesítése. Amerika, a gép, a technika hazája, a mechanikus hadviselést az elérhető legmagasabb fokig fejlesztette. Az eleven katona mármár háttérbe szorul a rengeteg különféle alakú és rendszerű harci kocsi, páncélautó, motoros üteg, aknavető, gázfúvó, lángszóró között és szerepe sok helyütt jóformán már csak az, hogy ügyesen kezelje ezt a temérdek hadi gépezetet. A szárazföldi csapatok természetesen együttműködnek a légi haderővel. Nappal fülelőkészülékek, éjjel fényszórók keresik a támadó léghrajt; fülrepesztő dörgéssel szórja lövedékeit a légelhárító ágyú a szárnyas „ellenség" felé, miközben a „tüzér-robot“, egy csodálatos önműködő szerkezet, állandóan a cél felé fordítja az ágyúcsövet. Sztiii ködfüggönybe burkolódznak a repülőgépek, majd bombazápor zuhog alá, villámló tüzek, robbanások, a célul kijelölt deszka- és betonépítmények földrengésszerű robajjal dőlnek össze a bombák csapásai alatt... és a ropogva tovahengergődző tankok sorfala mögött előrehaladó gyalogság diadalmasan elfoglalja a repülők által megtisztított „ellenséges“ területet. Menjünk sétálni a víz fenekére! Pár esztendővel ezelőtt még alighanem bolondnak tartotta volna a leány azt az udvarlóját, aki ezzel a felhívással fordult volna hozzá. Tegyünk kettesben egy szép sétát — nem a kertben, nem az utcán, a réten, vagy az erdőben, hanem — öt méternyire a víz alatt, a tenger fenekén! Verne ugyan már a múlt mondta, hogy ilyesmi században méglehetséges, de egészen a legutóbbi időkig a búvárkodás nagy bátorságot igénylő, kockázatos, sőt életveszélyes mesterség maradt. Jean Painlevé, Paul Painlevé, a híres francia matematikus és államférfi fia azonban úgy látszik, más véleményen van; szerinte a búvárkodás, a mai tökéletes segédeszközök mellett egyáltalán semminő kockázattal sem jár, sőt a vízalatti tartózkodás mindenki számára eddig ismeretlen szépségek és élvezetek forrását nyitja meg. Egyesületet is alapított a vízalattjárás új sportjának terjesztésére. Az érdekes egyesület tagjai Yves le Prieur francia tengerésztiszt, újfajta búvárfelszerelése segítségével mennek a víz alá, amely az eddigi nehézkes és bonyolódott szerkezetekkel szemben egyszerű, könnyű és használatát bárki gyorsan megtanulja. A búvár nem burkolódzik semmiféle kényelmetlen öltözékbe, még sisakot sem ölt, csak egy gázálarcszerű toldalékot szíjaz szorosan az arcához, amelyen át a mellére erősített acélpalackból sűrített levegőt szív a víz alatt, öt-tíz méter mélységben vagy negyedóráig tartózkodhatnak a búvárok a víz alatt. Amerikában egy könnyen kezelhető búvársisak segítségével már fiatal leányok űzik a búvárkodás sportját. Amerikai hadirepülőgépek ködfejlesztő gyakorlata. Munkában a légelhárító tüzérség. Alsó kép: A „hadsereg fülei és szemei“: légi támadást fülelő készülékek és fényszórók tábora. Amerikában már fiatal leányok űzik a búvárkodás kedvtelését. Ilyen könnyedén sétálgat, felszerelésével, a tenger fenekén a francia „Vízalatti Klub“ búvár„amatőrje“. Udvarlás a víz alatt.