Pesti Hirlap Vasárnapja, 1936. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

1936-06-28 / 26. szám

jj&gpA A mai nemzedék bizony nem nagyon érti, miért is tartották akkora becsben anyáink és nagyanyáink a legyezőt. Mire is jó ez az ósdi szerszám? Hogy hű­sítsék magukat vele? Ugyan, hát a géplegyező mire való? Egy gombnyomás az asztali ventilátoron (sőt újabban már kéziventilátor is van!) és a surrogó csavarszárnyak a has légáramlatnak egész Niagaráját zúdítják a forró arcra. De nagyanyáink korában még nem volt gép­legyező, viszont a hölgyek melegebben, tömöttebben öltöztek, mint ma és szükségük volt egy kézi esz­közre, amivel a bálok forró levegőjében hüsitgették magukat. Nem is szólva arról, hogy a legyező moz­gatásával, tartásával annyi mindent ki lehetett fe­jezni: üzenni lehetett, hívogatni, felbátorítani, vagy visszautasítani, intrikálni, véleményt mondani s mindezt a legyezők titkos virágnyelvén. Nem csoda, hogy megbecsülték ezt a sokhasznu szerszámot. A századok felkapták, aztán elfelejtették s ma, úgy tű­nik, végkép kiveszett a világból. Holott a legyező, ajakpirosító, a weekend és a gépkocsi korsza­kában is él még a világnak némely helyén. A spanyol szenyórák és szenyoriták például ma se igen mennek legyező nélkül az utcára. Min­den nőnek legyező liheg a kezében; a legfiata­labb, meg babával játszó kislánynak épúgy, mint az élemedett paraszt-matrónának. És a rajta látható képek époly hű kifejezői tulajdo­nosuk érzelmeinek, titkos vágyainak, álmainak, mint­ voltak a középkori és újkozelei legyező­csodák pompázó festményei. Csak persze a hu­szadik században mások a vágyak és eszmény­képek, mint régen. A modern hölgy Ramon Novarróért rajong, vagy Greta Garbót irigyli, hozzá szeretne hasonlóvá lenni, tehát filmcsil­lagok arcképével diszített legyezőket hord. A szonyora, aki egyszersmind boldog anya is, ter­mészetesen gyermeke képét örökíti meg legye­zőjén, hogy az ilykép mindig szeme előtt le­gyen és bálok, mulatságok forgatagában se mulasszon el az otthonhagyott apróságra gon­dolni. Találunk vallásos tárgyú képekkel éke­sített legyezőket a templomi oltár előtt tér­deplő asszonyok kezében, — ám a legmoder­nebb, a huszadik század szelleméhez legköze­lebb eső legyezőművészeti termék beszédes bi­zonyítéka annak, hogy az új női nemzedék már érti és értékeli a technika lelkét. Azét a technikáét, mely nemcsak a legyező-divatból, hanem az élet annyi más apró és nagyobb te­rületéről is kiirtotta a romantikát, hogy a ma­gáét — az acél, a fény, a rohanás romantikáját — plántálja helyébe. Greta Garbo és a Miki-egér képe diszíti a legyezőt.

Next