Pesti Hirlap Vasárnapja, 1936. július-december (58. évfolyam, 27-51. szám)
1936-07-05 / 27. szám
— Jer, hagyjuk itt a várost, tegyük le rövid időre a hétköznapi élet gondjait, menjünk ki a rétre, heverjünk hanyatt a mezei virágok közé és ne gondoljunk semmire, ami szürke és borongós ... Nézd, hogy porzik aranyat a Nap, — engedd, hogy bevonja lelked, űzd el magadtól a kicsinyes mindennapot. Ne töprengj most azon, mi lesz holnap. Hagyd inkább, hogy a nyári szél körülcsókolja arcod, szétzilálja hajad s nézd a felhőket, amint elhúznak az égen, kövesd pillantásoddal a csapongó madarak nyomát, egészen addig, amíg eltűnnek ott, ahol az ég összeolvad a földdel. És álmodozz ... Gondolj arra, mi lehet azon túl, ahol ég és föld összeölelkeznek, milyen uj messzeségek, uj tájak, uj világok és uj egek, amelyeket nem láthatsz innen, nem gyönyörködhetsz bennük, mert fogva tart saját szűk környezeted, kicsiny életed apró akadályai, tested gyengesége, egész gyarló mivoltod. Gondolj erre... És most érzed a vágyakozást? A vágyat az álmok szigete után. Ne resteld. Minden emberben, még a legszürkébben is, ott él, ott rejtekezik ez a lappangó vágy az utazás, a kóborlás, a távoli, idegen világok friss szépségeit jelképező álomsziget után. Alapjában véve mindegy, hol keressük, az Adria festői zugaiban-e, vagy a görög szigetek között, melyek mindegyike olyan, mint egy-egy Böcklin-látomás — vagy valahol kinn, végtelen óceánon. De ha már kézzelfogható földrajzi fogalommá akarjuk valószerűsíteni az álmok szigetét, a Csendes Óceán paradicsomi szépségű és békéjű szigetei között kell válogatnunk. A Természet ezeket a hullámoktól körültajtékozott apró földdarabokat olyan bőkezűen ajándékozta meg fénnyel, meleggel, viruló növényzettel, termékenységgel, a forró égöv nehéz illatfelhőivel és buja színpompájával, mint a világ egyetlen más tájékát sem. Mindazt az utópisztikus szépséget, kiegyensúlyozott összhangot, nyugalmat, mosolygást, amit a világról és Természetről álmodni szoktunk, a valóságban összesűrítve megtaláljuk a Csendes óceán szigetvilágában. De melyik érdemli ki közülük igazán az „álomsziget“ nevét? Hiszen annyian vannak és mind olyan álomszerűen szép! A Haipaii-szigetek, Szamoa, a Marquesas-szigetcsoport és a többiek. Mind egyformán messze esnek az emberlakta világrészektől, mintha csak nem is tartoznának a Földhöz. De azért a Csendes Óceán irtózatos távolságai sem akadályozhatták meg, hogy a huszadik századi műveltség legtöbbjüket el ne foglalja, szűzies bájukat meg ne rontsa, eredeti mivoltukból ki ne vetkőztesse. A Hawaii-szigetcsoport például az amerikaiak fontos katonai telepe. Honolulu a dollármilliomosok Riviérája, agyonmételyezve a dél- Tengeröböl Tahiti szigetén.