Pesti Hirlap Vasárnapja, 1936. július-december (58. évfolyam, 27-51. szám)

1936-07-05 / 27. szám

— Jer, hagyjuk itt a várost, tegyük le rövid időre a hétköznapi élet gondjait, menjünk ki a rétre, hever­jünk hanyatt a mezei virágok közé és ne gondoljunk semmire, ami szürke és borongós ... Nézd, hogy por­zik aranyat a Nap, — engedd, hogy bevonja lelked, űzd el magadtól a kicsinyes mindennapot. Ne töprengj most azon, mi lesz holnap. Hagyd inkább, hogy a nyári szél körülcsókolja arcod, szétzilálja hajad s nézd a felhőket, amint elhúznak az égen, kövesd pillantá­soddal a csapongó madarak nyomát, egészen addig, amíg eltűnnek ott, ahol az ég összeolvad a földdel. És álmodozz ... Gondolj arra, mi lehet azon túl, ahol ég és föld összeölelkeznek, milyen uj messze­ségek, uj tájak, uj világok és uj egek, amelyeket nem láthatsz innen, nem gyönyörködhetsz bennük, mert fogva tart saját szűk környezeted, kicsiny életed apró akadályai, tested gyengesége, egész gyarló mivoltod. Gondolj erre... És most­­ érzed a vágyakozást? A vágyat az álmok szigete után. Ne resteld. Min­den emberben, még a legszürkébben is, ott él, ott rej­­tekezik ez a lappangó vágy az utazás, a kóborlás, a távoli, idegen világok friss szépségeit jelképező álom­sziget után. Alapjában véve mindegy, hol keressük, az Adria festői zugaiban-e, vagy a görög szigetek között, melyek mindegyike olyan, mint egy-egy Böcklin-láto­más — vagy valahol kinn, végtelen óceánon. De ha már kézzelfogható földrajzi fogalommá akarjuk való­­szerűsíteni az álmok szigetét, a Csendes Óceán para­dicsomi szépségű és békéjű szigetei között kell válo­gatnunk. A Természet ezeket a hullámoktól körültaj­­tékozott apró földdarabokat olyan bőkezűen ajándé­kozta meg fénnyel, meleggel, viruló növényzettel, ter­mékenységgel, a forró égöv nehéz illatfelhőivel és buja színpompájával, mint a világ egyetlen más tájé­kát sem. Mindazt az utópisztikus szépséget, kiegyen­súlyozott összhangot, nyugalmat, mosolygást, amit a világról és Természetről álmodni szoktunk, a valóság­ban összesűrítve megtaláljuk a Csendes óceán sziget­világában. De melyik érdemli ki közülük igazán az „álom­sziget“ nevét? Hiszen annyian vannak és mind olyan álomszerűen szép! A Haipaii-szigetek, Szamoa, a Mar­­quesas-szigetcsoport és a többiek. Mind egyformán messze esnek az emberlakta világrészektől, mintha csak nem is tartoznának a Földhöz. De azért a Csen­des Óceán irtózatos távolságai sem akadályozhatták meg, hogy a huszadik századi műveltség legtöbbjüket el ne foglalja, szűzies bájukat meg ne rontsa, eredeti mivoltukból ki ne vetkőztesse. A Hawaii-szigetcsoport például az amerikaiak fontos katonai telepe. Honolulu a dollármilliomosok Riviérája, agyonmételyezve a dél- Tengeröböl Tahiti szigetén.

Next