Pesti Hirlap Vasárnapja, 1937. január-június (59. évfolyam, 2-26. szám)
1937-06-20 / 25. szám
Az Ibolyántúli sugár leleplezi a „halál harmatát66 A legendák általában szépek, szeretünk gyönyörködni bennük, néha azonban mégis örülünk, hogy amit olvasunk, az csak legenda. Például annak a bizonyos bűvészinasnak a meséje, aki könnyelműen felidézte a szellemeket s aztán, mikor garázdálkodni kezdtek, nem bírt már velük ... Milyen jó, hogy ilyen szellemek csak a mesében léteznek és hogy a huszadik század Faust doktorai, a kutatóműhelyek fehérköpenyes tudósai biztos kézzel kormányozzák a természeti erők jólnevelt szellemeit az emberiség üdvére és boldogulására. Pedig bizony előfordul néha, hogy ezek a modern varázslók is elvétik a dolgukat és nem tudnak uralkodni a szabadjára eresztett szellemeken. Egy ilyen ártó démon szabadult ki a nagy világégés idején: a mérges gáz. A különböző fehér- és színeskeresztes gázok, a tüdőt roncsoló foszgén és per-anyag, a bőrmaró lost, a „gázok királya“, a lewisit, amit az amerikaiak „a halál harmatáénak neveznek: az orrot és torkot gyötrő adamsit, a hólyaghúzó dick és a többi hirhedt társai. S ami rosszabb: e gázok nemcsak gyötörnek és gyilkolnak, de alattomosak is. Láthatatlanul, észrevétlenül terjengenek a levegőben, befurakodnak zárt helyiségekbe, megfertőzik az élelmiszereket, használati tárgyakat és halált, vagy súlyos sérülést, megbetegedést okozhatnak akkor is, amikor a támadás régen lezajlott. Az emberiség csak akkor kapott észbe, amikor már késő volt. A felszabadított démonokat nem lehetett már megfékezni. Tehát védekezni kezdtek ellenük, ahogy lehetett. A vegyészek egymással versengve keresték a módszereket, hogyan lehet a lappangó mérges gázok legkisebb nyomát is kimutatni a levegőben, jelenlétüket megállapítani és üstökönragadni, mielőtt bajt okoznak. Ebben a nagy világvetélkedésben most előállott és szót kért egy magyar ember is. Halk, szerény hangon jelenti be ... „az én eljárásom nemcsak az eddigieknél érzékenyebben mutatja ki a levegőben lévő mérges gázokat, de ha egyszerre többféle gázzal támad az ellenség, kimutatja a különféle gázok keverékét, azt is, hogy milyen mennyiségben vannak jelen és megadja ezzel a lehetőséget a gyors és célszerű védekezésre...“ A modern bűvészinas, aki a legendabeli elődjének fordítottjaként új gázkimutató eljárásával hatalmasan hozzájárul a gázháború szellemeinek megfékezéséhez; dr. Pólya János vegyészmérnök, dr. Pólya Jenő sebész, egyetemi tanár fia. — A vegyészmérnök urat keresem — mondja az újságíró és hitetlenkedve néz az előtte álló, kedves, gyermekarcú fiatalemberre, aki mosolyogva kínálja hellyel és még akkor sem hisz a szemének, mikor a fiatalember kezébe nyom egy vastag, németnyelvű könyvet, a zürichi egyetemen készült doktori értekezésének szövegét: „Harci anyagok vizsgálata vegyi utón és elnyelési színképeik alapján . . .“ A könyv utolsó oldalán közölt életrajzból kitűnik, hogy szerzője mindössze 23 esztendős. — Az eddigi gázkimutató módszerek — magyarázza Pólya doktor ■— jobbára vegyi elemzéssel iparkodtak megállapítani, van-e a levegőben harci gáz, vagy sem. Többékevésbé hiányos módszerek ezek, sok mindenben hagynak kívánni valót. Én nem vegyi, hanem fizikai eszközökkel fogom vallatóra a gyanús levegőt. Átvilágítom ibolyántúli sn-Baloldali kép mentő-járőr. 26