Képes Vasárnap, 1937. július-december (59. évfolyam, 27-51. szám)
1937-07-04 / 27. szám
Amikor az indiánokat emlegetjük, majdnem kizárólag Északamerika vörösbőrűjeire gondol mindenki, pedig ott már igazán nagyon kevés valódi indiánt találni, azok is annyira civilizáltak, hogy valósággal a néprajzi múzeumi „tárgyak“ közé sorozhatjuk őket. Pedig Délamerikában sokkal több és sokkal érdekesebb indián törzs él, úgyhogy az indián nép tudományos és néprajzi kutatóit már nem is érdeklik az Egyesült Államok milliomos, vagy a turisták számára mutogatott indiánjai, de annál nagyobb érdeklődéssel keresik fel Délamerika szinte hozzáférhetetlen helyein ma is ősi elzárkózottságukban és ősi szokásaik szerint élő indiánokat. Délamerika rengeteg erdőségeiben, az Amazonas folyamrendszerének áthatolhatatlan erdőrengetegeiben valóban élnek még ilyen „érintetlen“ indián törzsek, amelyek után állandóan kutatnak a tudósok és felfedező utazók. A Brazília, Peru, Bolívia, Ecuador és Paraguay őserdeiben tanyázó és minden fehér embert ellenségként kezelő indiánokról nagyon keveset tudunk, mert alig kerül élve valaki közülük a fehér ember kezébe, annál nagyobb azonban azoknak a száma, akik áldozatul esnek a fejvadász és mérgezett nyilakkal lesből harcoló indiánoknak. Kétségtelen, hogy minden okuk megvolt ezeknek az indiánoknak, hogy bevegyék magukat az áthatolhatatlan erdőségek sűrűibe és megszakítsanak minden érintkezést a fehér emberekkel, mert Amerika felfedezése és meghódítása óta úgyszólván semmi jót sem kaptak tőlük. A délamerikai államok indián lakosságának nagy többsége a legalacsonyabb szolgasorban él ma is és nem is olyan régen, még a legutolsó békeévekben is, rendszeres rabszolgakereskedés folyt velük, úgy adták-vették őket a munkaadók, mint a sokat emlegetett rabszolgakorszakban a fekete afrikai négereket. Az egyetlen hely Amerikában, ahol az indiánok államot alkotnak, a középamerikai Guatemala állam, ott nemcsak tényleges szám