Képes Vasárnap, 1938. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
1938-02-06 / 6. szám
A történelem városa Nem valószínű, hogy akár az egész földkerekségen akadna még egy város, amely külső megjelenésében is annyira hordozója volna mindazoknak a dicső és megpróbáltatásokkal teli történelmi korszakoknak, amelyek felette átviharzottak, mint Krakkó, Lengyelország egykori fővárosa, ma pedig Varsó székesfőváros után rangban második, de történelmi jelentőségben és érdekességek tekintetében még mindig az első városa. Kezdve a város 41 templomától és 34 kolostorától, egészen a középkori várfalakig, úgyszólván minden épületnek megvan a maga külön története és történelmi jelentősége. Ha csak a legnagyobbszerű és legjelentősebb épületek történetét akarnók is részletezni, fel kellene tárnunk az egész lengyel történelmet, a legdicsőbb korszakoktól kedzve a pártharcok és a felosztás keserű évein át a felszabadulás és a riftegújhodás közelmúlt idejéig. De nekünk magyaroknak Krakkó azért is nevezetes és különleges város, mert még idehaza is kevés városunk dicsekedhet annyi magyar történelmi emlékkel és vonatkozással, mint a lengyelek ősi fővárosa. Hiszen maga a magyar és lengyel történelem is párhuzamos vonalon futott egy egész történelmi korszakba. Közös királyaik, közös királyi családjaik uralkodtak mindkét nép szeretetében és nemzeteik dicsőségére. Egy futó látogatás a Krakkó szívében emelkedő Wawel vár restaurált termeiben, egy kegyeletes látogatás a székesegyház királysírjai között és bepillantás a könyvtár, a múzeum, a képtár kincsei és remekművei közé, máris megjelenik lelki szemeink előtt az a dicső korszak, amikor Magyarország és Lengyelország együtt haladtak népeik és uralkodóik egymást megértő irányítása mellett. Lehetetlen megilletődés nélkül elmenni Nagy Lajos királyunk leányának, Hedvignek — Ulászló király feleségének —, valamint Zápolya Borbálának — Zsigmond király feleségének — sírja mellett és lehetetlen volna, hogy kegyelettel ne álljunk meg a lengyelek egyik legnagyobb uralkodójának, Báthory Istvánnak koporsója előtt. Amikor pedig a Wawel pompázó termeit és csarnokait járjuk, lehetetlen csodálat nélkül látni azt a nagyszerű nemzeti életerőt, amely az országot ért katasztrófák, a kétszeres felosztás és idegen uralmak után is szinte sugárzik ezekből az ősi falakból, pedig alig két évtizeddel ezelőtt még szöges katonabakancsok kopogtak a királyi vár termeiben és márvány folyosóin, a kaszárnyává degradált nagyszerű épületben. Újra napfényre kerültek a bemeszelt, vagy feketesárgára átmázolt nagyszerű ősi freskók és beépített épületrészek is, hirdetvén a régi Lengyelország dicsőségét és az új életre kelt modern Lengyelország életerejét. A királyi vár udvara. Baloldali kép: a krakkói piactér és a posztócsarnok.