Képes Vasárnap, 1938. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
1938-03-13 / 11. szám
ményeknek száma, melyek a szó szoros értelmében ugyan nem vesztek el, de a feladó és a címzett szempontjából egyformán elveszettnek tekinthetők, mert a posta azokat minden igyekezete ellenére sem tudja kézbesíteni vagy visszaadni a feladónak. Ilyenek elsősorban a címnélküliek. A levelezőlapoknak ez különösen gyakori tulajdonságuk. Valószínű oka az, hogy egynek látszó, erősen összetapadt két levelezőlapot írnak meg. Az így megirt és továbbított kettős levelezőlap kezelés közben szétválik és egyik fele cím, másik fele pedig szöveg nélkül marad. Célszerű tehát megszokni azt, hogy először a címet írjuk meg, így a legnagyobb szórakozottság mellett is legfeljebb azt kockáztatjuk, hogy a címzett egy szövegnélküli lapot kap és mert a feladó nevét rajta látja, azt is tudja, kitől kapta. Ugyanez a sorrend ajánlatos a leveleken is, mert a címzés nélkül feladott levél is igen gyakori. Nagyon sok levél nem kézbesíthető az olvashatatlanságig elhunyt írás, elégtelen és téves címzés miatt. Különösen gyakori a hiányos címzésű küldemény. Nagyobb városokban az utca és a házszámnak hiánya miatt, de még kisebb községekben is több egyforma nevű ember esetében nem tudja a posta a küldeményt kézbesíteni. Igen sokszor nem elég még a foglalkozás megjelölése sem, mert hogy csak egy példát említsek, hiába címezi levelét Kovács János vasutasnak Hatvanba. Hatvanban 22 ugyanilyen nevű vasutas él. A posta tehát kénytelen a küldeményt, mint elégtelen címét, feladási helyére visszaterelni. Ha a küldeményre a feladó nevét és címét ráírták, még hagyján; a feladó visszakapja küldeményét, esetleg még idejében értesül küldeménye elakadásáról. Ellenkező esetben levele a férfi küldemények közé kerül. Az ilyen leveleket egy erre a célra rendelt bizottság bontja fel és az aláírásból vagy tartalmából igyekszik a feladót megállapítani. Ha ez sikerül, akkor a levél — bár néhány napi késéssel — visszakerül feladójához, ha pedig nem, akkor a szabályok szerinti idő elmúltával a küldeményt megsemmisítik. Sok levél nem éri el a címzettet a közönség ama rossz szokása folytán, hogy helybe szóló levelezésnél a város vagy község neve helyett kényelemszeretetből csak egy „H“ betűt, vagy „Helyben“-t ír. Ha az ilyen levél akár téves irányítás folytán, vagy egy hajtogatott nyomtatványba belecsúszva másik helységbe kerül, nem valószínű, hogy valamikor is eljuthat a címzett kezéhez. A nehezen olvasható, rendetlen írás és a nem teljesen kiírt utcanevek is okai lehetnek a levelek elkallódásának. A Szalay-utcának is olvasható Szalay-utca, a Vilma királynő-ut helyett irt Vilma-ut, a „Zöldmáli-u.“-nak rövidített Zöldmáli-ut, a Váci-ut helyett irt Váci-u. stb., stb. mind a levél elveszését okozhatja. Ha nyomtatványok elkallódnak, akkor valószínűleg a gyenge címszalag szakadt le, vagy talán nagyon bő volt és lecsúszott. Sok-sok olyan okot lehetne még felsorolni, mely mind a levelezés elkallódására vezethet. Ez a veszteség azonban a legtöbb esetben megelőzhető lenne akkor, ha postai küldeményeit minden feladó különös gonddal címezné meg, a címben rövidítéseket nem használna és minden küldeményére a saját pontos és olvasható címét is rájegyezné. Zsigmondy Zsigmond: ■M !;■ ! ' Reggeli tisztáik hhhhmhhbhm