Képes Vasárnap, 1939. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Jobboldali kép: San Remo-i sikátor, nemzet bizalma! Menekültem, mert Maga felsikoltott! Menekültem, mentettem nyomorult és értéktelen életem, mert Maga sajnált. Menekültem, mert a pillanatban, mikor művészetem kellett volna gyakorolni, megejtett és hatalmába kerített egy emberi érzés. A kettőt együtt nem lehet, Lenora! Nem lehet szabályosan szúrni, ha közben szeretünk valakit! Nem lehet ott állani az arénában, a fényben és sikerben, a halál és a diadal fénysugarában, mikor egy titkos hang azt súgja nekünk, hogy fontosabb számunkra egy érzés, mint a mesterség. Nem és százszor nem, Lenora — én, a bukott művész, elmondhatom! —, ölni csak hideg fejjel és biztos kézzel lehet, s a művész, kinek keze súlyos lesz a döntő pillanatban egy érzés árnyékától, kinek tiszta és éles pillantását megzavarja egy érzés emléke, elvesztette ügyét az emberek előtt és nevetséges kontár csak, megérdemli a füttyöt, a rothadt tojást és a hagymakoszorút. Nem szabad érezni, mikor remekművet alkotunk, s úgy ölni, ahogy én tanultam és tudtam, remekmű volt, a mozdulattá nemesedett hagyomány, a nagy stílus eleven kifejezése . . . Most már tudom mindezt. Mi marad még nekem? Az érzés, melyért odaadtam a művet. Maga marad, Senora! Kérem, ne kínozzon soká, s az utolsó pillanatban, mikor megadja a kegyelemdöfést, ne reszkessen a keze. Mondom, a bikával mégis könynyebb volt a viadal, mint önmagunkkal és érzéseinkkel. Hódolatom, Senora, életem az öné, kezét és lábát csókolom.“ S Szent Gellért A vér, vész, viharmarta, nagy hegyen, Melynek tövét az ősi folyam mossa: Áll, mint intőjel, élő tilalomfa, Mint bronzba dermedt, bus történelem... Körülte: átok, gyülölség, harag, Képromboló had — szitkok árja hull, S ö áll, áll némán, mozdulatlanul, Nyugodt, királyi és szelíd marad ... Nem félemliti meg soha, soha Torz igék, eszmék mákonytébolya, — Fölötte fény zeng, aranypára reszket... Tekintete: mély és elszánt merész, A vén Duna habjaira néz, És kéklő égre tartja a keresztet... Vályi Nagy Géza.