Képes Vasárnap, 1939. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-01 / 1. szám
A VÉSZTERHES ESZTENDŐ Átsuhant a fejünk felett egy nehéz, izgalmas esztendő. Nem tudjuk, vájjon a jövő oknyomozó történetírása hogyan állapítja majd meg a világesemények menetrendjét, hogyan fűzi logikus sorrendbe az elmúlt tizennyolc esztendő eseményeit. Csak egy látszik kétségtelennek, az, hogy az eseményeket a békeszerződésekből fogja levezetni s azokból a végzetes nagy hibákból, melyeket a békeszerződések készítői később elkövettek, azokból a súlyos diplomáciai katasztrófákból, amelyeket Franciaország és Nagy-Britannia elszenvedtek 1920 óta. Kevesebb bölcsességgel talán még sohasem kormányozták a világot, mint a békekötések óta. A francia és az angol külpolitika tragikus tévedése az volt, hogy fel lehet építeni a tartós békét az igazságtalan békeszerződéseken. Kötöttek azóta jó néhány nemzetközi megállapodást, amelyekről azt hittük, hogy a külpolitika történetében mérföldkövet jelentenek, csináltak Kellog-, Briand-paktumot, de ezek a különböző diplomáciai műveletek s nagyjelentőségűnek hitt nemzetközi szerződések rövid idő alatt semmivé váltak, mint a szappanbuborék. 1920 óta minden nemzetközi egyezmény rövid életűnek bizonyult. Francia és angol közírók a locarnói szerződést annak idején úgy magasztalták, mint az új nemzetközi jogrend alapját, mint az igazi és tartós béke kezdetét. Tíz esztendő múlva semmivé vált a locarnói szerződés. Az 1935-iki stresai arcvonalról kezdetben azt hittük, hogy ez fogja Európa megszilárdulását jelenteni és semmivé vált ez is néhány hónap leforgása alatt. Megállapíthatjuk, hogy a békeszerződések status quo-ja tarthatatlanná vált abban a mértékben, amint Németország 1933 óta fokról fokra megerősödött. Franciaország európai hatalmának súlypontját egy teljesen bizonytalan értékű, ingatag szövetségi rendszerre, a kisantantra építette. Az 1920-iki Közép-Európa összeomlásának logikusan be kellett következnie. Mindazt, amit 1938 márciusától a szeptember 30-án létrejött müncheni egyezményig átéltünk, a történelem kérlelhetetlen logikája hozta magával. A csehek oktalansága nem kis mértékben közrejátszott a nagy események bekövetkeztében. Ha Németország és Ausztria egyesülése után rögtön észbe kapnak és nem erőltetik tovább a hebehurgyán összetákolt államok hazug egységét, akkor nem kényszerítették volna rá Németországot arra, hogy annyira erélyesen fellépjen. Az emberiség 1914 júliusa óta nem élt át olyan nehéz, izgalmas napokat, mint az elmúlt esztendő szeptemberében. Amikor a Runciman-féle tárgyalások sikertelenül félbeszakadtak, majd Chamberlain angol miniszterelnök Berchtesgadenbe repült, Európa már hallotta az új vulkánkitörés morajlását és átélte képzeletben egy új világégés vízióit, mindazokat a borzalmakat, melyekhez képest a világháború borzalmai csaknem gyerekjátékszámba mentek. A spanyol polgárháború, de még inkább a kínai-japán háború a modern háborúból bőséges ízelítőt adtak. Azokban a kínai városokban, melyeket a japán repülők bombáztak, a hadiszíntéren kívül állók is ezrével pusztultak el, a házak romjai alatt lelték halálukat aggok, aszszonyok, gyermekek. Ez ismétlődött volna meg Európában is. És talán megsemmisültek volna a kultúrának, a művészetnek azok az emlékei, melyeket a világháború sértetlenül meghagyott. Szerencsére a józanság és a vezető nagyhatalmak államférfiainak bölcsessége győzött. Utolsó pillanatban sikerült megállítani a háború gépezetét. A berchtesgadeni tanácskozás sikertelensége után az angol kormány már elrendelte az egész flotta mozgósítását, a francia kormány egymillió embert szólított fegyverbe és megszállta a Maginot-vonalat. Mint Ciano olasz külügyminiszter december elején elhangzott beszédéből tudjuk, mozgósított és harcrakészen állott Olaszország is. Németország másfélmillió embert szólított fegyverbe. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy „könyökünkkel súroltuk“ a világháborút. Nehéz volna eldönteni adatok és a még elzárt diplomáciai akták ismerete híján, hogy az új nagy tragédiát mikép kerültük el. Kinek nagyobb érdeme: Hitleré-e, vagy Mussolinié? Milyen része volt benne Chamberlainnek vagy Daladiernek? Miért nem fogott fegyvert Franciaország Csehország érdekében, holott szövetségi szerződés kapcsolta hozzá? Hallottunk és olvastunk akkoriban olyasmit, hogy Franciaország fegyverkezését a népfront-kormány elhanyagolta, az angol fegyverkezés még nem fejeződött be, Oroszország, Csehország másik szövetségese, Sztálin őrültségei miatt harcképtelen. Ezeknek az érveknek komolyságában nem hiszünk. Sokkal inkább hihetünk bizonyos mélyebben járó politikai meggondolásokban. Az egész nyugateurópai közvélemény tudta, hogy a Benes—Masaryk-féle cseh állam propagandának köszönhette létét és hazugságokon, történethamisításon épült fel. Németország a népek önrendelkezési jogának elvén követelte a szudétanémetségnek a német birodalomhoz való kapcsolását. A népek önrendelkezési joga szép demokratikus elv, melyet egykor Amerikában Kossuth Lajos hangoztatott. A demokratikus nagyhatalmak az általuk elismert s annak idején világgá röpített elvvel jutottak volna ellentmondásba, ha fegyvert fognak Csehország mellett. Demokráciák nem harcolhattak azért, hogy a demokrácia egyik legsarkalatosabb tételének érvényesülését megakadályozzák. Része volt a béke megmentésében elsősorban Mussolininak, aki gyors fellépésével megfékezte a végzet rohanó kerekét, Hitlernek, azonkívül Chamberlain, Daladier bölcs mérsékletének. Mit várjunk az új esztendőtől? A világ kereke forog, egyszer gyorsan, máskor lassan. Ez a kerék a múlt évben túl gyorsan forgott. Várjon lehet-e ma jósolni? Vakmerőség volna jóslatokba bocsátkozni, amikor annyi csalódást éltünk át. A népeket épúgy, mint az egyes embert, sokszor az öntudat alatt működő erők bírják elhatározásokra és ki tudja, mi lappang a népeknek sokszor titokzatos lelkületében? A müncheni egyezmény és az azt követő francia-német békepaktum kétségkívül nagy események és az elmúlt esztendő sötét felhőiből előcsillámlik a tartós béke reménysugara. Lehet, hogy a múlt év nagy világeseménye, a müncheni egyezmény lesz az a fundamentum, amelyen felépül Európa új jogrendje. Higyjük, hogy ebben a ránk következő évben Hitler, Chamberlain, Mussolini, Daladier békeműve folytatódik és jobb, nyugodtabb időszak derül fel a múlt esztendő feszült izgalmaiban meggyötört emberiségre. Balla Antal: "