Képes Vasárnap, 1939. július-december (61. évfolyam, 27-53. szám)

1939-07-02 / 27. szám

JESZENSZKY DANO (1824—1906) ügyvéd és újságíró, ki „Temérdek“ ál­név alatt sok hu­moros verset írt, egy alkalommal na­gyobb társaságban volt, ahol azzal szó­rakoztak, hogy a szerelmet és a há­zasságot vitatták meg. Természetesen mindenki igyekezett egy-egy szellemes meghatározást mon­dani a szerelemről és házasságról egy­aránt. Amikor Jeszenszky­re került a sor, ő ezt mondta: A szerelem tudománya, számtan s semmi más. Azt hinnéd, hogy félig jó csak, félig meg hibás. Például az összeadás ilyen módon megy: Egy férfi s egy nő szíve, két szív, de ha szeret, egy. Aki ezt nem helyeselné, nincs oly számtanár És ha volna, azt mondnák rá: Oh! be nagy szamár. A szapora szorzási művelet: a csók. Az ajkak a palatábla, s a szép kis kacsók. Kétszer két ajk, a legdicsőbb kétszer kettő négy. Annyi kell egy csókhoz, s többet ezerhez se végy. Két összeforrt szívből egyet ha elvennünk kell, Bus kivonás az, mert egyből egy se marad fel. Mind a kettő törtté válik, s soha­sem lesz egész. Tört szám! — tört szív! számot vetni ezzel oly nehéz. Az osztásra a hűtlenség indit s ösztönöz, kettőt egyben nem talál, s igy egyet kölcsönöz. És a hármas aranyszabály ebből áll elő. Az eredmény kétes, s gyakran meg nem felelő. Csak a szegény agglegénynek feje ónnehéz, s számtanra nincs agyában végkép semmi ész. Számol, számol — mindhiába — semmire se megy, Sirba is száll, s csak ott van, hogy egyszeregy, csak egy. A házasságra pedig ezt rögtönözte: A házasság számvitele: kettős könyvvitel. Elején jól megy az üzlet, s fényes a hitel. Ámde később mind a két társ már csak „követel“. A „tartozik" nyílt rovata egyiknek se kell. Ez is, az is töröl , s a könyv csupa firka lesz. MINIATŰRÖK S a két társ az „egyenlegen“ szépen összevesz; És magának mindegyik egy külön lapot nyit; Végre azt is megunják és azt mondják, hogy: „kvitt". * SARCEY FRANCISQUE (1828—1899) francia kritikust egy napon felkereste egy fiatal színműíró és kérte, hogy az „Ilyenek az emberek“ című színművét olvassa el és mondjon róla ítéletet. Né­hány hét múlva Sarcey visszaküldte a színművet szerzőjének és röviden meg­jegyezte, hogy bírálatát színművének kéziratában megtalálja. A szerző mű­vét több izben átlapozta, de semmiféle bejegyzést nem talált, míg végre sike­rült észrevennie, hogy a darab cime eleibe „Nem“ szócska van írva,, mely által a cim „Nem ilyenek az emberek“ lett, mely a szerzőnek egyszersmind tudtára adta, hogy jellemfestése bírá­laton aluli. * III. FRIGYES ÁGOST (1865—1932) szász király egy alkalommal meg­látogatta Mügéin városkát. A polgá­ri lövészcsapat sor­falat állott az ural­kodó üdvözlésére. Egy a második sor­ban álló vadász nagy füstfelhőket eregetett cigaret­tájából. A király közelítésekor a derék veterán gyorsan az első sorba furakodott, hogy jobban lássa a királyt. De mit tegyen ciga­rettájával? ... A kezében csak nem tarthatja, eldobni meg sajnálta. Sú­lyos probléma előtt állott. Végre meg­találta az alkalmas helyet: a puska­csövet. Eközben a király hozzá érkezett. Éles katonaszemének azonnal feltűnt a jámbor vadász nyugtalansága. Meg­szólította: — Volt-e katona? — Nem voltam, felség — válaszolta zavartan a vadász. Mire a király mosolyogva pillantott a füstölgő puskacsőre és így szólt: — Meg is látszik, mert még most sem használja a füstnélküli puskaport." * KIPLING RUDYARD angol író egy nagyobb társaságban volt, ahol az emberiség kihalásának lehetősége került szóba , hogy abban az esetben az állatok lennének a föld urai. — És mit gondol ön, mester — kér­dezte a társaságból valaki Kiplingtől —, melyik állat lenne akkor a világ ura? — Az elefánt? — sugalmazta az egyik vendég. — Az elefánt semmiesetre sem — felelte Kipling. — Az elefánt túlságo­san becsületes. SZENNYESSY MÁTYÁS (XVI. század) Balassa Menyhért egyik hadvezére bátor és jellemes ember volt, aki még akkor is nyers őszinteséggel meg­mondta, ami a szi­vét nyomta, mikor az ellenség hatal­mába került. 1564-ben Hadad vára, Balassa Meny­hért sasfészke még állt, amikor Ba­lassa, mint János Zsigmond fővezére Ausztriához pártolt. A fejedelem ezért elhatározta, hogy Hadad várát ostrom alá veszi. Balassa meghallotta, hogy a fejedelmi sereg közeledik és Szeny­­nyessy kapitányt előre küldte, hogy tartóztassa fel a hadsereget. A kapitány és Báthory István hada összecsaptak, de a fejedelmi sereg erő­sebb volt és a kapitány kénytelen volt Hadad várába visszavonulni, ahonnan Balassa Menyhért még idejekorán el­menekült. Báthory István ostrom alá vette a várat s egynapi ágyúzás után összes bástyáit lerombolta. Végre a vár alá szénát és fát hordatott és felgyújtatta, hogy a kapitányt kipörkölje. A kapitány tényleg fogságba is került. Kormosán, piszkosan vitték a katonák a fejedelem elé. Mindenki szinte elszorult lélegzettel várta a két halálos ellenfél találkozását s a feje­delem ítéletét. — Tudod-e, kapitány — szólt a feje­delem szigorúan —, hogy mint párt­ütőnek, kezemben az életed? — Igen, fenség — válaszolta nyu­godtan a kapitány. — Hogyan merészeltél hát dacolni velem? — Mert Szennyessy a nevem. Most se fogtak volna el fenséged vitézei, ha a vezér meg nem vesztegeti katonái­mat. Becsületes ellenfél fegyverrel harcol és nem pénzzel. — Kapitány — szólt a fejedelem, akinek igen megtetszett a fogoly kato­nás alakja és büszke dacolása —, ön szennyes is, Szennyessy is, de azért adja kezét s fogadja meg katonai be­csületszavára, hogy ellenem nem har­col többé. — Egyiket sem tehetem, fenség, de ha tetszik, a kezem helyett szívesen odaadom a fejemet. A fejedelem meghatódott a vitéz katona elszántságától. — Kár volna ilyen vitéz magyar fő­­úrért, ön szabad, Szennyessy kapitány. A fejedelem sohasem találta ugyan többé magával szemben Szennyessy ka­pitányt, de a táborában sem. 4 GRÓF TOLSZTOJ LEO (1828—1910) orosz író mondta egy alkalommal a házasságról: — Ha háborúba megy, imádkozz. Ha tengerre megy, kétszer imádkozz. Ha házasodni készülsz, háromszor imád­kozz. xr/f/eyts Ácosz 2

Next